The folder contains: 1 sound file of interview .mp3 and .dss; info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, Jew, camp, Auschwitz, Lenzing
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja .mp3 és .dss; adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, info, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, gettó, zsidó, láger, Auschwitz, Lenzing
K. Gy-né az 1920-as évek második felében született egy kárpátaljai faluban. Apja a borkereskedelemben dolgozott, az anya pedig a háztartást vezette. A család nem volt vallásos, csak a Hosszú Napot ülték meg, azt is csak az anya külön kívánságára. Miután a 30-as évek elején az édesapa elveszítette az állását, Szarvasra költöztek. K. Gy.-né itt végezte el a négy elemit, majd a négy polgárit, de 1940-ben már nem mehetett gimnáziumba, így az érettségit sem tehette le. Apját újra elbocsátották, húga pedig túl fiatal volt még, ezért minél előbb munkába kellett állnia. Hamarosan családi vállalkozásként angóra nyulak tenyésztésébe kezdtek. A szőr feldolgozása, és árusítása is az ő feladata volt. 1944 januárjától, épp mire rendeződni kezdtek a család anyagi ügyei, csődbe ment az üzlet, mivel a vevők nem voltak hajlandók tovább zsidótól vásárolni a gyapjút. Innentől kezdve alkalmi munkákkal kereste a kenyérre valót.
1944 márciusában a szarvasi zsidókat összegyűjtötték a városi gettóban. A zsinagógában szállásolták el a majdnem kétszáz embert, mintegy hat hetet töltöttek itt. Májusban megindultak a transzportok: a szarvasi zsidókat a kecskeméti téglagyárba, onnan pedig egyenesen Auschwitzba deportálták.
A transzport június végén érkezett meg Auschwitzba. Az apa, aki egy másik transzportba került ekkor már nem volt a családdal. Súlyos betegségével nem élte túl a deportálást.
A szelektálás során K.Gy.-nét balra küldték, a munkaképesek csoportjához, édesanyját és testvérét viszont jobbra, ahonnan mindkettőjüket egyenesen a krematóriumba vitték. Birkenauban 1200 embert zsúfoltak egy barakkba, ahol a csupasz földön, egymás hegyén-hátán kellett aludniuk. Nem kaptak tetoválást a karjukra, és munkára sem vitték őket, viszont napi három alkalommal, órákon keresztül kellett az Appelplatzon állniuk, amíg a németek újra és újra megszámolták őket. K.Gy.-né jó állóképességének köszönhetően mindig megúszta a szelektálást. A téli hónapokban azonban sok rabtársához hasonlóan ő is kanyrós lett, de egy orvosnő segítségével hintőporral eltakarták a kiütéseit, így nem került a gákamrába.
Decemberben, amikor a front már közel volt, a németek kiürítették a tábort. Az interjúalanyt ötszáz társával együtt egy ausztriai lágerbe, Lenzingbe deportálták. Itt már priccseken alhattak és dolgozhattak is. K.Gy.-né először a konyhára került, majd később buntetésként áthelyezték követ csákányozni, ahol jelentősen leromlott a fizikai állapota. Szerencséjére nem sokkal később beosztották egy magasrangú tiszteket kiszolgáló csoportba, és itt már enyhébb körülmények között dolgozhatott.
Az amerikaiak érkezését már betegágyban, a végletekig legyengülve, súlyos hastífuszban szenvedve érte meg. A felszabadítók egy közeli kórházba szállították, ahol hosszas lábadozás után felépült, és szeptemberben hazaindulhatott.
Októberben ért el Budapestre, majd hosszadalmas út árán Szarvasra. Régi lakásukban mások laktak, ingóságaikat pedig egy helybéli ellopta, ám erre csak későbbi házkutatások után derült fény. A háború után egy régi barátnőjének testvére karolta fel, aki hozzá hasonlóan az egész családját elvesztette Egy évvel később összeházasodtak. A következő évtizedekben adminisztratív munkaköröket töltött be különböző vállalatoknál. Két gyermekük született, és férje haláláig együtt éltek.