Expected
Várható
| Call Number | Description |
|---|---|
| Digital container #1 | |
|
419-0-1:1/1
|
Anonymous interview: A1 Anonim interjú: A1 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); transcript, info, personal information sheet, consent form, summary, Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, Jew, death march, camp, Auschwitz, Gelsenkirchen, Sömmerda, Glachau A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); interjú átirat, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, narratív interjú, holokauszt, gettó, zsidó, halálmenet, láger, Auschwitz, Gelsenkirchen, Sömmerda, Glachau
Az alany az 1920-as évek elején született egy kárpátaljai településen. Édesapja vaskereskedő volt, édesanyja háztartásbeli. Két testvére volt. Szülei kultúrigényes emberek voltak, a gyermekeiket jó gimnáziumba járatták, továbbá sokféle különórára. Az interjúalany elmondása szerint szép gyermekkora volt. A háború előtt szerelmes lett egy keresztény fiúba, s emiatt a szerelem miatt mindketten sok megpróbáltatáson mentek keresztül, mivel mindkét család, és az egész környezet ellenezte a keresztény fiú és a zsidó lány szerelmét. 1944. márciusában az édesapja üzletében le kellett húzni a rolót. Három hétig egy téglagyári gettóban voltak, ez alatt az idő alatt a szerelme élelmet és újságot csempészett be hozzájuk. Egy vasárnap reggel marhavagonba tették őket, és három napon és három éjjelen keresztül tartó utazás után megérkeztek Auschwitzba. Mikor leszálltak a vonatról, akkor látta az édesapját utoljára. Auschwitzból hamarosan továbbvitték Gelsenkirchenbe, ahol egy lebombázott petróleumgyárat kellett hat hét alatt felépíteniük. Az angol hadsereg, miután felépítették, lebombázta a gyárat, és leszőnyegbombázta a mezőre menekült lányokat – kétszáz beregszászi lány halt meg itt. Ezután Thüringiába vitték őket, ahol egy fésű és muníciógyárban dolgoztak. Mikor már közel volt a front, a németek továbbvitték őket Glachenbe, és itt szabadították végül fel őket az amerikaiak. Édesanyja és két testvére életben maradt, két testvére Miamiba emigrált, édesanyja a szülővárosában maradt. A hazatérés után az alany összeházasodott háború előtti szerelmével, és született két lányuk. Házastársa halála után Magyarországra költözött gyermekeivel, és Budapesten újra házasodott, ám hat év után újra megözvegyült. Százkét tagú családjából heten maradtak életben a vészkorszak után. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-001 |
|
419-0-1:1/2
|
Anonymous interview: István Baranyai A2 Anoním interjú: Baranyai István A2 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .dss, 3 .mp3), consent form, info, personal information sheet, summary, Holocaust survivor, Jew, narrative biographical interview, testimony, persecution of Jews, hiding A mappa tartalma: 3 audio fájl,( 3 .mp3 és 3 .dss), hozzájárulási nyilatkozat, info, adatlap, összefoglaló, Holokauszt túlélő, zsidó, narratív interjú, tanúságtétel, zsidóüldözés, bujkálás
Baranyai István Magyarországra települt német zsidók és dunántúli keresztény parasztok leszármazottja, az 1930-as évek elején született Budapesten. Édesapja vegyész volt, az első világháborúban a keleti fronton harcolt, végül tisztként szerelt le. Édesanyja háztartásbeli volt. A budai hegyvidéken éltek, ahol Baranyai úr bevallása szerint „érezhető volt a szélsőjobboldali befolyás”, de ő maga mintegy burokban nőtt fel, mivel iskolájának tanárai nem tűrték meg a gyerekek között az antiszemitizmus semmilyen formáját. Baranyai úr egyébként – elsősorban kitűnő memóriájának köszönhetően – nagyon jó tanuló volt, latinból iskolaelső. Szenvedélyesen szerette az irodalmat és a zenét, de legfőbb szerelme a képzőművészet volt, ezért is lett belőle később festő és építész. A ’44-es eseményeket távolról élte át, mivel a németek bevonulása után édesanyja (az apa ekkor már a fronton harcolt, zsidó felesége miatt egy „megbízhatatlannak” minősített század élén) jobbnak látta, ha vidékre költöznek, ottani keresztény rokonaikhoz. Később tudta meg, hogy több családtagját elveszítette (nagyanyja Auschwitzban halt meg, egyik nagynénje pedig eltűnt, és nem került elő többet), és legjobb gyerekkori barátját is a Dunába lőtték. Saját élményei tehát nincsenek, de a család és a barátok szenvedései olyan törést okoztak benne, amely elmondása szerint elpusztította benne az emberekbe vetett hitet és biztonságérzetet. Jóval később, Franciaországban egy pszichiáterrel analizáltatta magát, és a beszélgetések során kiderült, hogy a feldolgozatlan traumák azóta is nagyban befolyásolják a lelki életét. A háború után Baranyai úr folytatta tanulmányait. Érettségi után felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol viszont állandó zaklatásoknak volt kitéve Jugoszláviában élő rokonai és egyéb „kétes kapcsolatai” miatt (péládul rossz fényt vetett rá, hogy sikereket ért el nyugati országok képzőművészeti pályázatain), ezért rövidesen otthagyta az iskolát. Egy ideig segédmunkásként dolgozott, majd a Műegyetem építész szakos tanulója lett. Az 1950-es évek derekán megnősült. A családra nehezedő nyomás az évek múlásával egyre növekedett; édesapja elveszítette az állását, és többször kihallgatta őket az ÁVO. Baranyai úr már csak ezért is üdvözölte a forradalom kitörését: minden fontosabb tüntetésen ott volt, ezért amikor novemberben nyilvánvalóvá vált, hogy a felkelést leverik, elhatározta, hogy feleségével és három barátjával együtt külföldre szökik. Nem sokkal a határok lezárása után, november végén sikerült Ausztriáig jutniuk, ahonnan egy olasz menekültbizottság Olaszországba segítette őket. Bár jól érezték magukat, nem sikerült munkát találniuk és „gyökeret ereszteniük”, ezért öt hónap elteltével továbbálltak Franciaországba. Az elkövetkező húsz évet kisebb megszakításokkal különböző francia városokban töltötte, és építészként kereste a kenyerét. A külföldi évei alatt rengeteget utazott. Otthon maradt szüleivel Jugoszláviában tudott találkozni a hatvanas évektől. 1970-ben, amikor egzisztenciális krízisbe sodródott, megbetegedett, és egy éven keresztül kezelték egy szanatóriumban. Mikor meggyógyult, folytatta franciaországi életét, de ekkor már kevésbé találta a helyét. Felesége, akivel egy ideje elhidegültek egymástól, visszaköltözött Magyarországra, később elváltak. A 70-es években Baranyai úr is hazalátogatott, felkereste gyerekkori barátait, és annyira jól érezte magát, hogy lassan elkezdte felszámolni franciaországi életét, majd végleg hazaköltözött. Ebben szerepet játszott második felesége, akivel pár év múlva fiuk is született. Tizennégy év házasság után ismételten elvált, azóta egyedül él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-002 |
|
419-0-1:1/3
|
Anonymous interview: Sándorné Kovács A3 Anonim interjú: Kovács Sándorné A3 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .dss, 2 .mp3), consent form, summary, info, personal information sheet ; Holocaust survivor, Jew, ghetto, narrative biographical interview, testimony, persecution of Jews, Holocaust, camp A mappa tartalma: az interjú 2 audiofájlja 2.mp3 és 2 .dss, beleegyezési nyilatkozat, összefoglaló, info, adatlap; holokauszt túlélő, zsidó, gettó, narratív interjú, tanúságtétel, zsidóüldözés, Holokauszt , láger
Kovács Sándorné tizenegy éves korától Nyíregyházán élt és tanult,később itt tette le a kereskedelmi érettségit. Nehéz körülmények között éltek, édesapja feketén dolgozott. A nagyszülőknek viszont módjukban állt segíteni a családot. Mielőtt gettóba kerültek-1944. májusában-, három-négy hetet egy téglagyárban töltöttek, édesanyjával és nagyszüleivel. Egyik fivére és édesapja bevonult, a másik Pesten bujkált, így ők nem kerültek gettóba. A gettóban egy hónapot töltöttek, majd júliusban vitték őket Auschwitzba. Fontos szerepet tulajdonít a Lageraltestinnek, elmondása szerint neki köszönhető, hogy megmenekült. Nagyanyját és édesanyját Auschwitzban veszítette el, édesapja és bátyja túlélték a mauthauseni tábort. Augusztusban az alendorfi lágerbe vitték őket. Ez munkatábor volt, telefonkábelek burkolatát kellett eltávolítaniuk. Tizenhatan laktak egy szobában, elmondása szerint Auschwitzhoz képest ott emberi körülmények uralkodtak.Több náció tagjaival találkozott Alendorfban, mesélt oroszokról, akik még a zsidóknál is rosszabb állapotban voltak. Az Aufseherinek sorakoztatták az embereket, gyakran pofozkodtak, de komoly baja senkinek nem esett. A tábort amerikaiak szabadították fel, napokig gyalogoltak, erdőben éjszakáztak, míg végül falvakban helyezték el őket, ahol a felszabadítók ügyeltek arra, hogy mindennel el legyenek látva. Nagyjából három hónapot éltek a faluban, akkor sikerült levitetnie magát egy teherautóssal az orosz zónáig. Ott ismét megszálltak, a szállodába mindenfelől érkeztek deportáltak. Szeptemberben végre hazafelé indulhattak. Budapestre érkeztek, ahol csak néhány napot töltött. (Öccse ekkor ott lakott kollégiumban.) Ezt követően visszament Nyíregyházára, és mivel a házukat bombatalálat érte, a nagyszülőkhöz költözött. Majdani férjével, aki testvére kollégiumi szobatársa volt, Budapesten, egy kórházi látogatás alkalmával találkoztak először. A 40-es évek második felében házasodtak össze. Férje, aki szintén elszenvedte a vészkorszak meghurcoltatását, öt évig volt munkaszolgálaton. Fél évig egy segélyszervezet által bérelt panzióban laktak, melyet túlélő hallgatók számára tartottak fennt. Az évtized végéig a diákotthon gazdasági vezetőjeként dolgozott. Elkezdte a közgazdasági egyetemet, de nem fejezte be. Néhány évvel később férje a Honvédség kötelékébe került hadnagyként, később egyetemi tanár, majd alezredes lett. Később egy ismerőse segítségével kapott állást egy vállalatnál, majd miután ez megszűnt, ügyintézőként dolgozott egy hivatalban, onnan ment nyugdíjba, ötvenöt évesen. Férje egy évvel később bekövetkezett halála miatt ismét munkát kellett vállalnia. Édesapja az utolsó öt évét nála élte le, nagyon jó kapcsolat fűzte őket össze. Két gyermeke és három unokája van, fia külfölfön él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-003 |
|
419-0-1:1/4
|
Anonymous interview: Liza A4 Anonim interjú: Liza A4 The folder contains: 1 sound file of interview (mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Az alany 1924-ben született, Budapesten nagyon jómódú családban. Apja textil nagykereskedő volt. A Ráskai Lea Leánygimnáziumba járt, rossz tanuló volt, az iskola nem kötötte le. Ennek ellenére a később a Káder Képzőt csoportelsőként végezte. Tizenhárom éves korában ismerkedett meg későbbi férjével egy a siófoki táncesten. Férje családja szintén jómódúnak volt mondható, édesapja kereskedő volt. A család ellenkezésének dacára 1941-ben, 17 évesen ment férjhez. Férjét rendszeresen behívták munkaszolgálatra,de kiújuló gyomorfekélyére hivatkozva mindig haladékot kapott. Mivel mindketten meglehetősen jómódúak voltak, megengedhették maguknak, hogy kötetlenebb életet éljenek, sokat jártak társaságba, és rengeteg időt töltöttek hobbijaikkal. A Pozsonyi úton laktak egy kétszobás lakásban. 1944-ben a németek bejövetelekor egy ismerős segítségével biztonságosnak mondható munkát és szállást kaptak a Teréz körúton. Mária egy étteremben volt konyhalány, férje pedig cipészként dolgozott. A sárga csillagot nem kellett hordaniuk sem munkaközben, sem pedig az utcán. Munkahelyükről a szállásra mindig egy katona kísérte át őket. Beszámolója szerint előfordult, hogy megalázó feladatokra kényszerítették, de fizikailag sosem bántalmazták. Egy Wafffen SS tiszt felügyelete alatt éltek, aki még átvezénylése után is visszajárt ellenőrizni őket, arra is volt példa, hogy zsidó fiúkat öltöztetett be német egyenruhába, hogy a nyilasok ne támadják meg a házban élőket. A zsidók mellett szökött német katonákat is bujtatott a tiszt, akik pénzért cserébe élelmet vittek a gettóban élő hozzátartozóknak. Jó kapcsolatai segítségével Mária unokatestvérét a téglagyár udvaráról mentették meg, mielőtt deportálták volna. Mikor közeledett a front, férjével megszöktek, és egy Alkotmány utcai bérházban bujkáltak. Itt több hetet töltöttek, a ház gondnoka segített nekik élelmiszert szerezni. Férje ezután beiratkozott a jogi egyetemre, ahol summa cum laude minősítéssel végzett, mégsem kapott állást családi háttere miatt. Mária mint műszaki rajzoló dolgozott a Közműtervező Irodában , ahova egy év elteltével férjét is felvették. 1956-ban megpróbálták elhagyni az országot, mindenüket eladták, azonban férje betegsége miatt maradniuk kellett. 1960-ban férje az Ügyvédi Kamara tagja lett, így biztosabb megélhetést tudtak maguknak biztosítani, a korábbi, alkalmi munkák helyett. Férje az Ipartervben kezdett dolgozni mint jogi tanácsadó, ahol osztályvezetőt akartak belőle csinálni, azonban családi háttere miatt kirúgták. Ekkor Mária anyagbeszerzőként dolgozott. Férje 1980-ban hunyt el, egy lányuk született 1946-ban, unokái mára felnőttek, egy dédunokája van. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-004 |
|
419-0-1:1/5
|
Anonymous interview: Ilonka Szabó A5 Anonim interjú: Szabó Ilonka A5 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, bujkálás, zsidó
Az interjúalany az 1920-as évek közepén született Budapesten. Elmondása szerint rendívül szegény családból származik. Többször költöztek, a nyolcadik, és kilencedik kerületben éltek. A második polgári iskola ideje alatt az ötödik kerületbe költöztek, ahol szülei egy üzletet kezdtek el működtetni. Édesapja, aki korábban szabóként dolgozott, munkaszolgálatos volt, testvére folyamatosan bujkált, így ő és édesanyja ketten laktak pesti lakásukban. Férje megismerkedésük évében kapta meg munkaszolgálatos behívóját, nem sokkal később egy büntetőszázadba került. A német megszállást követően a Dachau-i táborba vitték, ahonnan másfél év múlva tért haza. Ő a németek bevonulása alatt barátai segítségével elutazott Szentmihályra, és a háború ideje alatt ott bujkáltak. Időközben megtudta, hogy édesanyja a pesti gettóban van, és ismerősei segítségével neki is menedéket szereztek. Apja, testvére, és férje is hazakerült, családjának többi tagja, azonban a holokauszt áldozata lett. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-005 |
|
419-0-1:1/6
|
Anonymous interview: Klára Teleki A6 Anonim interjú: Teleki Klára A6 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, death march, camp, Jew A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, zsidó
Az interjúalany az 1930-as évek elején született Budapesten, akkor 61 éves édesapja és 42 éves édesanyja későn jött és egyetlen gyermekeként. Tízéves koráig boldog gyermekkora volt: szülei elkényeztették, és bár nem voltak gazdagok, soha nem is szenvedtek hiányt semmiben. A család nem volt vallásos, csak nagyobb ünnepek alkalmával fordultak meg a zsinagógában. Nagyon jó tanuló volt, tanárai és osztálytársai egyaránt szerették. A német megszállás után azonban egyre gyakoribbak voltak az atrocitások, ezért szülei egy másik iskolába iratták át. A házat, amelyben éltek, hamarosan csillagos háznak jelölték ki. Rendszeresen törtek rájuk nyilasok vagy csendőrök, hogy raboljanak vagy embereket hurcoljanak el. Nem sokkal később elhurcolták az összes 16 és 40 év közötti lakót. Az interjúalany és szülei, életkoruk miatt rövid ideig még maradhattak a csillagos házban, majd gettóba kerültek. A gettóban uralkodó állapotok ráébresztették, hogy nem maradhat itt, és elhatározta, hogy minél hamarabb megszökik. Szülei tiltakozásának ellenére néhány nyilasnak öltözött cionista segítségével eljutott egy svájci védett házba. Itt 2400 sorstársával együtt bujkált igen nehéz körülmények között. Bár hivatalosan a svájci nagykövetség védelmét élvezték, a nyilasok is rendszeresen zaklatták őket. Karácsony napjának hajnalán rájuk tört egy nyilas alakulat, és a ház néhány száz lakóját lehajtották a Duna-partra. Mint kiderült, búvóhelyük gazdag zsidó tulajdonosát keresték, és mivel nem értek el eredményt, megtorlásul megtizedelték a kivezényelt zsidókat. A Dunába lövést a szerencsének köszönhetően túlélte, azonban az ott történtek hatására sokkos állapotba került, majd összeesett. Hosszú, eszméletlenségben töltött betegség után, Január közepén ébredt fel, a védett ház udvarán, ahol egy szovjet katona térítette magához. Ez a katona gondját viselte, egészen addig, míg újra megerősödött. Amint felépült, elgyalogolt a gettóba, ahol élve találta 37 kilósra fogyott édesanyját és legyengült, beteg édesapját, aki nem sokkal később, infarktus következtében életét vesztette. A vészkorszak után nem volt hajlandó ismét iskolapadba ülni, és tizenhat évesen későbbi férjéhez szökött a szülői házból. Később folytatta tanulmányait, és különböző továbbképzések után bejutott az orvosi egyetemre, de nem végezte el azt. Az ötvenes évek elején egy súlyos betegség hatására több évet kórházban töltött. Közben férje nyugatra disszidált, majd mikor kiderült, hogy sem felesége, sem a fia nem követheti, Dél-Amerikába költözött, ahonnan nem tért haza. Felépülése után újságírásból élt, az évek alatt több lapnál dolgozott. A 2000-es évek eleje óta az egyik budapesti kórház sajtósa. 1958-ban ment újra férjhez, azóta is boldog házasságban él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-006 |
|
419-0-1:1/7
|
Anonymous interview: Egy a sok közül A8 Anonim interjú: Egy a sok közül A8 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, camp, Retz, Bergen-Belsen, Theresienstadt A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, láger, Retz, Bergen-Belsen, Theresienstadt
Az interjúalany a 30-as évek végén született egy nagykunsági településen. Miután apját 1941-ben munkaszolgálatra vitték, üzletük vezetése édesanyjára maradt. Ekkor az anyai nagymamával, nővérével, és édesanyjukkal éltek együtt. A gettósítás során a debreceni téglagyárba kerültek, ahol a munkaképtelen nagyszülőt elválasztották a családtól, és többé nem látták őt viszont. Debrecenben bevagonírozták őket, és elvitték egy alsó-ausztriai kisvárosba, ahol egy grófi birtokra kerültek. Itt a felnőttek dolgoztak, a gyerekek a házakban maradtak, elmondása szerint a későbbiekhez képest itt emberi körülmények uralkodtak. Ősz végén ismételten bevagonírozták őket, és egy másik városba szállították. Innen deportálták a még életben maradtakat a bergen-belseni lágerbe. A táborból csak emlékképeket tud felidézni, az éhségről, a barakkról, és reggeli appelekről. Az orosz csapatok közeledtével a theresienstadti mintatáborba vittek mindenkit, itt szabadultak fel, majd innen kerültek haza. Apja nem élte túl a háborút, édesanyjuk rengeteget dolgozott, hogy meg tudjanak élni. Érettségi után Budapestre költözött, elkezdett egyetemre járni, melyet nem fejezett be. Férjhez ment, két fia született. Férje már nem él. Élete további részében személyzetisként dolgozott különböző tudományos és művészeti intézményekben. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-007 |
|
419-0-1:1/8
|
Anonymous interview: A9 Anonim interjú: A9 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, death march, camp, Jew, Auschwitz A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, zsidó, Auschwitz
Az interjúalany az 1920-as évek közepén született egy kárpátaljai településen. Családja meglehetősen gazdag volt, szüleinek rajta kívül még öt gyermeke született. Az apa rőfös boltot üzemeltetett, az anya gyári munkásként dolgozott. Az elemi iskolát szülővárosában, a polgárit pedig egy közeli, nagyobb településen végezte. 1944 márciusában-áprilisában a családot a városi gettóba zárták, majd néhány nappal később számos sorstársukkal együtt továbbvitték őket a közeli téglagyárba, ahol német katonai és magyar csendőri őrizetben töltötték a következő heteket. A téglagyárból május elején megindultak a transzportok Auschwitzba, és nem sokkal később a családot is bevagonírozták. Auschwitzban a szelektálás során az anyát a két kisebb gyerekkel azonnal elgázosították. Két fiútestvére munkaszolgálatosként, apja pedig a buchenwaldi táborban lett a holokauszt áldozata. Az interjúalany testvérével együtt munkára került. Ezek után beosztották őket a blokkjukba, ahol aztán két hónapot kellett tölteniük. Ez alatt az idő alatt a latrinákat takarították, és elvégeztek minden munkát, amit rájuk bíztak, testvérével mindvégig igyekeztek együtt maradni. Két hónap elteltével meghallották egy szlovák fogolynőtől, hogy munkára lehet jelentkezni egy másik táborba. Megfogadták a tanácsot, és jelentkeztek. Folyamatosan ügyelniük kellett arra, hogy titokban tartsák rokonságukat, hiszen a családokat igyekeztek szétszakítani. A munkatáborban egy alkatrészgyárban dolgoztatták őket, 12 órás műszakban. A műszak kezdetére gyalogmenetben kísérték őket a gyárba, a végén pedig ugyanígy vitték vissza a csoportot a lágerbe. Egy alkalommal az őrök felfedeztek az interjúalany testvérénél a plusz ételadagot, és egy másik rabbal együtt halálra ítélték. Egy tiszttől sikerült kikönyörögniük, hogy életben hagyják, cserébe plusz munkaként minden reggel ki kellett takarítania a szállását. 1945 januárjában a Vörös Hadsereg közeledése miatt a németek kiürítették a tábort, nyitott vagonokba zsúfolták a foglyokat, és üres táborokat kerestek nekik. Több, mint két hétig szállították őket táborról-táborra. Az egyik este folyamán sikerült megszökniük, és egy közeli bunkerben rejtőztek el. Az őrök kutyákkal keresték őket, de nem sikerült rájuk találniuk, így megmenekültek, és egy kis várakozás után visszaindultak az időközben felszabadult tábor felé. Innen egy autóbusz vitte őket tovább Pozsonyba, ahonnan Pestre szállították őket. Pesten ruhát és élelmet kaptak a DEGOB-tól, majd azonnal hozzáláttak megmaradt hozzátartozóik felkutatásához. Ennek során jutott az interjúalany Kárpátaljára, ahol életben maradt nagynénje élt, és később itt ismerkedett meg férjével, akivel még abban az évben összeházasodtak. A lágerből hozott egészségügyi problémái miatt hosszasan feküdt kórházakban, dolgozni is több év múlva kezdett el. Az 1980-as években ment nyugdíjba, egy lánya és két unokája van. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-008 |
|
419-0-1:1/9
|
Anonymous interview: Antalné Kováts A10 Anonim interjú: Kováts Antalné A10 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; info; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, camp, Jew, Lichtenwörth A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; info; narratív interjú, holokauszt, gettó, láger, zsidó, Lichtenwörth
Kováts Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Az első nyolc osztályt két különböző hetedik kerületi iskolában végezte el. Első antiszemita tapasztalatait az iskolában élte át, amikor származása miatt megtiltotta neki az igazgató, hogy szerepeljen az iskolai ünnepségeken. Családi adótartozások miatt nem mehetett gimnáziumba, ezért egy egyéves kereskedelmi képzést végzett el, azt követően pedig rögtön munkába is állt. Egy külkereskedelmi feladatokat ellátó irodánál helyezkedett el, ahonnan azonban a zsidóellenes intézkedések következtében 1944-ben végleg el kellett mennie. Ekkor egy üzemben lett téglagyári munkás. Később innen is el kellett mennie, ezután egy ideig építkezéseken dolgozott. A keresett pénzből nemcsak magát, de szüleit is egyedül kellett eltartania, mivel férjét még a háború elején elvitték munkaszolgálatra, ahonnan nem tért haza. Erzsébetvárosi házukból csillagos ház lett, így az ő háromszobás lakásukba is idegen családokat zsúfoltak be. Egy ideig ezután nyugalmas időszak következett, egészen addig, amíg 1944. novemberében a nyilasok el nem vittek a házból minden 30 év alatti nőt, köztük az interjúalanyt. A csoportot gyalog hajtották Ausztriába, nehéz körülmények között, először Hegyeshalomnál kaptak enni. Többnyire a szabad ég alatt aludtak. A lichtenwörth-i lágerbe meneteltek. Az egészségügyi és időjárási viszonyok következtében az ide hajtott 2000 emberből csupán 500 érte meg a felszabadulást. Kezdetben mezőgazdasági munkára vitték a rabokat, de mivel a helyi lakosság rendszeresen segítette őket, ennek hamar vége szakadt. Tisztálkodni gyakorlatilag nem tudtak, a téli hidegben kevesen vállalták a szabad ég alatti, jeges vízben történő fürdést, ennek következtében viszont hamar elárasztották őket a tetvek, és felütötte a fejét a tífusz is. A tábort 1945. április 2-án szabadították fel az orosz csapatok. A házból deportáltak közül a szerencsének köszönhetően mindenki megmaradt, Kováts Antalnénak azonban otthon kellett szembesülnie azzal, hogy családja több tagját már nem láthatja viszont: férje munkaszolgálaton, édesanyja a gettóban halt meg. Édesapjával együtt visszaköltöztek hetedik kerületi lakásukba, ahol még megőrzésre átadott vagyontárgyaik egy részét is visszakapták. Kováts Antalné lassan felépült a lágerben összeszedett egészségügyi problémáiból, és új életet kezdett. Egy ideig folytathatta a háború előtti munkáját. 1946-ban férjhez ment egy Kecskeméten élő, szintén holokauszt túlélő férfihez, akinek egész családját kiirtották Auschwitzban. Férje haláláig együtt éltek. Gyermekük nem született. Kecskeméten gazdasági vezető, majd könyvelő lett egy újonnan megnyílt áruházban, később innen is ment nyugdíjba. Férje halála után visszaköltözött Budapestre, azóta itt él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-009 |
|
419-0-1:1/10
|
Anonymous interview: Gy.-né K. A11 Anonim interjú: K.Gy.-né A11 The folder contains: 1 sound file of interview .mp3 and .dss; info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, Jew, camp, Auschwitz, Lenzing A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja .mp3 és .dss; adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, info, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, gettó, zsidó, láger, Auschwitz, Lenzing
K. Gy-né az 1920-as évek második felében született egy kárpátaljai faluban. Apja a borkereskedelemben dolgozott, az anya pedig a háztartást vezette. A család nem volt vallásos, csak a Hosszú Napot ülték meg, azt is csak az anya külön kívánságára. Miután a 30-as évek elején az édesapa elveszítette az állását, Szarvasra költöztek. K. Gy.-né itt végezte el a négy elemit, majd a négy polgárit, de 1940-ben már nem mehetett gimnáziumba, így az érettségit sem tehette le. Apját újra elbocsátották, húga pedig túl fiatal volt még, ezért minél előbb munkába kellett állnia. Hamarosan családi vállalkozásként angóra nyulak tenyésztésébe kezdtek. A szőr feldolgozása, és árusítása is az ő feladata volt. 1944 januárjától, épp mire rendeződni kezdtek a család anyagi ügyei, csődbe ment az üzlet, mivel a vevők nem voltak hajlandók tovább zsidótól vásárolni a gyapjút. Innentől kezdve alkalmi munkákkal kereste a kenyérre valót. 1944 márciusában a szarvasi zsidókat összegyűjtötték a városi gettóban. A zsinagógában szállásolták el a majdnem kétszáz embert, mintegy hat hetet töltöttek itt. Májusban megindultak a transzportok: a szarvasi zsidókat a kecskeméti téglagyárba, onnan pedig egyenesen Auschwitzba deportálták. A transzport június végén érkezett meg Auschwitzba. Az apa, aki egy másik transzportba került ekkor már nem volt a családdal. Súlyos betegségével nem élte túl a deportálást. A szelektálás során K.Gy.-nét balra küldték, a munkaképesek csoportjához, édesanyját és testvérét viszont jobbra, ahonnan mindkettőjüket egyenesen a krematóriumba vitték. Birkenauban 1200 embert zsúfoltak egy barakkba, ahol a csupasz földön, egymás hegyén-hátán kellett aludniuk. Nem kaptak tetoválást a karjukra, és munkára sem vitték őket, viszont napi három alkalommal, órákon keresztül kellett az Appelplatzon állniuk, amíg a németek újra és újra megszámolták őket. K.Gy.-né jó állóképességének köszönhetően mindig megúszta a szelektálást. A téli hónapokban azonban sok rabtársához hasonlóan ő is kanyrós lett, de egy orvosnő segítségével hintőporral eltakarták a kiütéseit, így nem került a gákamrába. Decemberben, amikor a front már közel volt, a németek kiürítették a tábort. Az interjúalanyt ötszáz társával együtt egy ausztriai lágerbe, Lenzingbe deportálták. Itt már priccseken alhattak és dolgozhattak is. K.Gy.-né először a konyhára került, majd később buntetésként áthelyezték követ csákányozni, ahol jelentősen leromlott a fizikai állapota. Szerencséjére nem sokkal később beosztották egy magasrangú tiszteket kiszolgáló csoportba, és itt már enyhébb körülmények között dolgozhatott. Az amerikaiak érkezését már betegágyban, a végletekig legyengülve, súlyos hastífuszban szenvedve érte meg. A felszabadítók egy közeli kórházba szállították, ahol hosszas lábadozás után felépült, és szeptemberben hazaindulhatott. Októberben ért el Budapestre, majd hosszadalmas út árán Szarvasra. Régi lakásukban mások laktak, ingóságaikat pedig egy helybéli ellopta, ám erre csak későbbi házkutatások után derült fény. A háború után egy régi barátnőjének testvére karolta fel, aki hozzá hasonlóan az egész családját elvesztette Egy évvel később összeházasodtak. A következő évtizedekben adminisztratív munkaköröket töltött be különböző vállalatoknál. Két gyermekük született, és férje haláláig együtt éltek. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-010 |
|
419-0-1:1/11
|
Anonymous interview: Istvánné Nagy A12 Anonim interjú: Nagy Istvánné A12 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew hiding, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany az 1930-as évek elején született Budapesten, értelmiségi családban. Édesapja építészmérnök volt, zsidó származású, de kikeresztelkedett családban nőtt fel, édesanyja pedig háztartásbeli. Nagy Istvánné a egy belvárosi evangélikus iskolába járt hat éves korától az érettségi évéig. A különböző felekezetek jól megfértek egymás mellett, és zsidó hitoktatás is volt. Igazgatója saját lehetőségeihez mérten megpróbált tenni a zsidótörvények ellen, így mikor bevezették a sárga csillag viselését, inkább lezárta a tanévet, minthogy iskolájába is beszivárogjon az antiszemitizmus. A német megszállást követően, amikor a zsidókat csillagos házakba terelték, a család a hatodik kerületi lakásukból az interjúalany egyik barátnőjének szüleihez költözött. Az elkövetkezendő nyolc hetet viszonylagos békességben töltötték itt. Az apa ekkor már Budán bujkált, az egyik ismerősétől kapott illegális papírokkal. Később, amikor tudomást szereztek arról, hogy a zsidó házakat elkezdik kiüríteni, Nagy Istvénné édesanyjával visszaköltözött a lakásukba. Bíztak a lakókban, akik többsége szerette őket, továbbá abban, hogy az anya katolikus születési bizonyítványa biztonságot nyújthat nekik. Visszaemlékezése szerint, itt egészen októberig biztonságban voltak. A nyilas hatalomátvétel után, attól tartva, hogy a fokozottabb ellenőrzés felfedheti a származásukat, egy nagybácsi házába költöztek. A nagybácsi illegális tevékenysége miatt, és mert a szövetséges csapatokkal rádiós kapcsolatban volt, civil ruhás nyomozók naponta vallaták. A kapu előtt örködő nyilasok folyamatos ellenőrzése ellenére, azonban sikerült megszökniük, és a háború hátralévő részében barátoknál, ismerősöknél bujkáltak. Elmondása szerint az ostrom ideje alatt még az éhezés sem fenyegette őket. Az atrocitások a felszabadulással kezdődtek számukra, amikor visszaköltöztek saját lakásukba. A szovjet tisztek naponta többször megszégyenítették, és bántalmazták őket, ha nem teljesítették kívánságaikat. Ezt követően egy ismerős családhoz menekültek, és csak később költöztek haza ismét. Február végén hazatért az apa, de nem sokáig volt nyugtuk: mivel a szovjet parancsnokságot a környéken rendezték be, el kellett hagyniuk az otthonukat, és csak évekkel később térhettek haza a teljesen kifosztott lakásukba. A következő két évben egy hetedik kerületi szuterénben laktak, a család egy barátjánál. Közben a lány kapcsolatba került egy mérsékelt baloldali cionista csoporttal, amelynek tagjai megpróbálták rávenni az emigrálásra, de édesanyja végül lebeszélte róla. Nagy Istvánné a negyvenes évek végén leérettségizett, majd az orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Korán felismerte az új diktatúra valódi természetét, és egy pillanatig sem szimpatizált vele. Többszöri próbálkozások során sem tudták rávenni, hogy jelentéseket írjon. 1956-ban pedig a Petőfi kör gyűléseire is eljárt: itt érte a forradalom kitörésének híre is. Fegyveres harcokban nem vett részt, a nagyobb harcokat keresztapjánál vészelte át. A forradalom utáni években ismerkedett meg Nagy Istvánnal, egy páciensével, akivel később, a hatvanas évek elején házasságot kötött. Egy évvel később megszületett egyetlen gyermekük. Nagy Istvánné azóta nyugdíjba vonult, és még több évig külsősként dolgozott az orvosi egyetemen. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-011 |
|
419-0-1:1/12
|
Anonymous interview: Aranka Gutlon A13 Anonim interjú: Gutlon Aranka A13 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, láger,
Az interjúalany Hajdúsámsonon született egy neológ zsidó házaspár harmadik gyermekeként. Édesapja mészáros volt, állattartással, vágással, fogllakozott, és egy hentesüzletet üzemeltetett. Édesanyja szintén az üzletben dolgozott, illetve a háztartást vezette. A háború előtt még két testvére született. Ő maga is sokat segített szüleinek a háztartás vezetésében, és fiatalabb testvérei nevelésében. Nagyon fontosnak tartotta a tanulást, így első nagy megpróbáltatása az volt, amikor abba kellett hagyni az iskolát. 15 éves korában rendeletileg munkát kellett vállalnia: elment szabósági-segédnek, ahol gyakorlati, és általános ismereti képzést is kapott. Nem szerette a segédként végzendő feladatait, azonban munkáját nem hagyhatta ott, hiszen családját anyagilag is támogatnia kellet az egyre ínségesebb időkben. 1944 májusában elkezdődött a gettósítás: a hajdúsámsoni gettóba került az egész család. Június elején a gettót kiürítették, és mindenkit Derbecenbe szállítottak. Néhány ott töltött nap után bevagonírozták őket, és Kassán keresztül elindult a vonat Auschwitz felé. Kassát azokban a napokban bombázták, ezért a transzport nem tudott továbbhaladni, így visszafordították Budapestre. Néhány nap után elindult a vonat a deportáltakkal, immáron Strasshof felé, azonban a láger helyett egy osztrák majorságba kerültek, ahol mezőgazdasági munkákat végeztettek velük. 1945 márciusában a németek ismételten bevagonírozták a majorságban dolgozó személyeket és Kremsbe majd később Strasshofba deportálták őket.Néhány nap múlva pedig Theresienstadtba szállították a családot, a felszabadulás is itt érte őket, május 8.-án. Az édesapa úgy határozott, hogy az öt gyerekkel nem indul neki a hosszú útnak hazafelé, így egészen június végéig a lágerben maradtak, ekkor Pozsonyba szállították a táborban maradtakat. Pozsonyból vonatokkal, gyalogosan hetek alatt értek Budapestre, majd innen kerültek Hajdúsámsonra. Az interjúalany és családja, azon ritka túlélők közé tartoztak, akiknek sikerült elküldeniük a házukat elfoglaló új lakokat, és visszaköltözni oda. Az újrakezdés éveiben, magánúton, érettségit tett. Egyetemi tanulmányit már Budapesten végezte: az ötvenes években vegyészmérnöki, és általános közgazdasági diplomát szerzett. Szakmai sikereinek, és nyelvtudásának köszönhetően a hetvenes években két évet az Egyesült Államokban töltött, ahol tanult és előadott. Az amerikai utat megelőző, és az azt követő években egyetemi tanárként dolgozott. Az 1950-es évek elején férjhez ment, azóta is boldog házasságban élnek, egy lányuk született, két unokájuk van. Tágabb családjából egy-két nagynénin és nagybácsin kívül mindenki odaveszett. Testvérei közül a legidősebb néhány évvel ezelőtt hunyt el, másik nővére Budapesten lakik, a fiatalabbak pedig az Egyesült Államokba emigráltak, és máig ott élnek. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-012 |
|
419-0-1:1/13
|
Anonymous interview: A14 Anonim interjú: A14 The folder contains: 4 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap,info, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Az interjúalany Marosvásárhelyen született, az 1920-as évek végén egy nagyon szegény zsidó család harmadik gyermekeként. Édesanyja alkalmi cselédmunkákat vállalt, a családnak csak innen származott bevétele, mert édesapja súlyos tüdőbetegsége nem tette lehetővé számára, hogy dolgozzon. Rengeteg időt töltött fekvőbetegként, és még a háború előtt a kórházban öngyilkos lett. Gimnáziumba járt, amikor édesanyjával és három testvérével deportálták Auschwitzba. Azok közül, akiket a családból deporáltak, csak ő és két testvére maradt életben. Ő onnan különböző táborokba került kényszermunkára, végül Dörnauban szabadult fel. Amikor visszatért Marosvásárhelyre, megtalálta bátyját, és életben maradt nővérei is hazaértek. A háború után belépett a kommunista pártba, majd Budapestre költözött. Két testvére a vészkorszak után emigrált. Ő a fővárosban elvégezte a műszaki egyetemet és minőségellenőrként kezdett el dolgozni. Az 1950-es években házasodott össze feleségével, két gyermekük született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-013 |
|
419-0-1:1/14
|
Anonymous interview: Ilona Fényes A16 Anonim interjú: Fényes Ilona A16 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); interjú átirat, info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, láger
Fényes Ilona az 1920-as évek elején született Budapesten, a háborúig egy külvárosi kerületben élt családjával. A gettósítás során a pestszentlőrinci gettóba költöztették őt, férjét saját, és férje szüleit. Visszaemlékezése szerint öt-hat családdal osztoztak egy szobán. Nagyjából egy hónapot töltöttek a gettóban, és pestszentlőrincről deportálták őket Auschwitzba. A szelekció során édesanyját és anyósát életkoruk miatt a gázkamrákba küldték, ekkor látta őket utoljára. Az interjúalany a C lágerbe került, majd októberben, amikor egy német tiszt kényszermunkára vitte az élesen látó rabokat, ő is a csoportba került. Három-négy napig egy másik barakkban voltak, majd egy üzembe kerültek, ahol műszerek összeszerelése volt a feladatuk. Elmondása szerint, a lágerhez képest itt emberi körülmények uralkodtak, nem bántották őket, és tartalmasabb ételt is kaptak. Itt érte a felszabadulás májsuban. Férje szintén túlélte a haláltábort, Budapesten találkoztak ismét. Másoknak kiutalt lakásuk helyett egy másikat kaptak. Auschwitzból rajtuk kívül mindösszesen öccse, és férje nővére tért vissza. Egy évvel a háború végét követően született meg egyetlen gyermekük. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-014 |
|
419-0-1:1/15
|
Anonymous interview: A17 Anonim interjú: A17 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, hiding, Roul Wallenberg A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, halálmenet, bujkálás, Roul Wallenberg
Az interjúalany az 1920-as évek végén született Budapesten. Édesapja újságíró volt, édesanyja háztartásbeli. Emlékei szerint bohém életet éltek, és a magas fizetés ellenére gyorsan elfogyott a pénzük. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk mindig figyelt, hogy ő, és két évvel fiatalabb öccse társaságban legyen. 1944 márciusában az apát elvitték munkaszolgálatra. Nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Egy újlipótvárosi házba mentek, az apai nagymamához. Itt éltek, míg egyszer át kellett menniük egy másik, közelben lévő házba. Itt egy idős házaspárnál szállásolták el hármukat. Másnap az udvaron kellett gyülekezniük. A 16-40 év közöttieket gyűjtötték össze. Öccse még csak 15 éves volt, ő maradhatott. Anyjának és neki volt svájci menlevele. Anyjáét már elfogadták, de őt, arra hivatkozva, hogy túl sok embernek van menlevele, elvitték. Édesanyjának ekkor választania kellett kéz gyermeke között, és beállt a sorba lánya mellé. Az Óbudai Téglagyárba kellett menniük, onnan indult a gyalogmenet Hegyeshalom felé. Itt Roul Wallenberg mentette meg azokat, akiknek svéd menlevelük volt. Nekik ugyan svájci volt, de édesanyja lélekjelenlétének köszönhetően bekerültek az embermentő csoportjába.. Bevagonírozták őket és visszaindultak Pestre. A nagyszülők házának szomszédságában kellett várakozniuk, itt találkoztak ismét testvérével, akinek nem esett bántódása. Mindezek után, egy külső kerületben élő ismerősük papírokat szerzett nekik, és ő bújtatta őket a háború végéig. A felszabadulás után hárman maradtak, édesapja munkaszolgálatosként nem élte túl a háborút. A gyerekek iskola mellett dolgozni kezdtek. Az interjúalany elkezdte műszaki tanulmányait az egyetemen, de egy év után férjhez ment és gyermeket szült, akivel otthon volt három évig. Ezalatt az idő alatt bedolgozott egy szabóságba. Aztán egy öntvénygyárban kezdett dolgozni, ami mellett újrakezdte az egyetemet és kohómérnökként végzett, az ötvenes évek végén. Közben elvált első férjétől, és évekkel később újraházasodott. Ipari kutatóként dolgozott, majd légúti betegsége miatt ott kellett hagynia a gyárat, ezután egy szakkönyvtárban vállalt munkát, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Nyugdíjazása után fordításokból tett szert jövedelemre. Az 1990-es években jelent meg első elbeszélésgyűjteménye. Második férje halála után idősek otthonába vonult, azóta itt folytatja az írást. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-015 |
|
419-0-1:1/16
|
Anonymous interview: Egy női deportált a sok közül A18 Anonim interjú: Egy női deportált a sok közül A18 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Lenzing A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Lenzing Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-016 |
|
419-0-1:1/17
|
Anonymous interview: Az életem szerencse A19 Anonim interjú: Az életem szerencse A19 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Canada Commando A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Kanada-kommandó
Az interjúalany a háború előtt egy Tolna megyei kisvárosban élt és nevelkedett. Az 1930-as években megismerte leendő férjét, akivel hamarosan összeházasodtak és a Vajdaságba költöztek. Két gyermekük született, egyikük a háború előtt, másikuk már a negyvenes években. Elmondása szerint tehetős család voltak. A negyvenes évek elején több tragédia történt a családban: az év elején a szülővárosában élő nagybirtokos édesapját, a helyi Volksbundisták uszítására, brutálisan meggyilkolta egy elbocsátott alkalmazottja. Valamivel később megbetegedett a nagyobbik gyermeke, akit Budapestre egy specialistához kellett vinniük. A kezelések alatt a kisebbik gyermek otthon maradt, nem sokkal később férje hazautazott hozzá. A férfi hazaérkezése után a Bácskában elkövetett tömeggyilkosság áldozata lett, gyermekét ekkor nevelőnőjük bújtatta, ő ennek köszönheti az életét. Az interjúalany két gyerekkel magára maradt. Egy időre visszaköltözött szintén özvegy édesanyjához, de mivel lassanként mindent elvettek a családtól, kereset után kellet néznie: rokoni segítséggel Budapestre költözött, gyermekeit anyjánál hagyta, és a fővárosban vállalt munkát. A német megszállást követő napokban a pályaudvaron letartóztatták, Kistarcsára vitték, majd onnan került Auschwitz-ba. A lágerben a kanadások közé került (az újonnan érkező foglyok értékeinek szelektálását végezték), ezáltal tudta mikor érkezett meg a transzport a családjával. Hazatérése után Budapesten túlélő rokonaira nem számíthatott. Az utcán találkozott egy barátnőjével, aki szálláshoz, munkához segítette. Pár évvel később ismét találkozott egy régi udvarlójával, akivel később házasságot kötöttek. Férje ékszerkereskedő volt, együtt kiköltöztek Amerikába, ahol egy gyermekük született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-017 |
|
419-0-1:1/18
|
Anonymous interview: F.E. A20 Anonim interjú: F.E. A20 The folder contains: 2 sound files of interview (2. mp3 and 2.dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt
Az alany Tolna megyében született az 1920-as években. Édesapja 1942-ben munkaszolgálatosként halt meg féltestvérével együtt. 1942 és 1944 között édesanyja egyedül, nagyon nehéz körülmények között nevelte három gyermekét, egészen 1944. májusáig amikor a bonyhádi gettóba vitték őket. Másfél hónapot töltöttek ott, majd Auschwitzba deportálták a foglyokat. Édesanyját, és testvéreit a megérkezésük után a gázkamrákba küldték, ő maga pedig négy hónapot töltött a barakkokban. 1944. novemberében átvitték Ravensbrückbe, ahol, kiválasztották munkára és elszállították Lippstadtba, ahol egy irodában dolgozhatott, itt adminisztratív feladatokat végzett. A lágert folyamatosan és egyre intenzívebben bombázták, így négy hónap elteltével közölték vele, hogy a többiekkel együtt valahová máshová viszik. Út közben általános volt a fejetlenség: sokan meghaltak, a németek közül sokan elmenekültek, mások, amint tehették lecserélték egyenruhájukat civil holmira. A több napos menetelés során elhatározta, hogy megszökik. Néhány órás bolyongás után egy német tanyára került, ahol befogadták, pihenni tudott, élelmet kapott majd később munkát is. A tanya tulajdonosai megelégedtek azzal, hogy hadiszökevény, nem érdeklődtek sorsa iránt. Májusig volt ott, amikor egy napon, egy németül jól beszélő, zsidó származású orosz tiszt érkezett hozzájuk. A tiszt kifaggatta őket a történtekről, és ő elmesélte a tábori élményeit. A tiszt megpróbálta meggyőzni az interjúalanyt, hogy ne menjen vissza Magyarországra, inkább maradjon nyugaton, de őt még éltette a remény, hogy édesapját élve találja otthon. Egy szegedi lány társaságában vágott neki a hosszú útnak, és hazaérkezésük után is tartották a kapcsolatot. Miután hazakerültek, néhány hétig életben maradt budapesti rokonainál szállt meg, majd visszatért szülővárosába. Otthonában már egy idegen család lakott, a szomszédok egy része ellenséges volt. Elmondása szerint egy örömteli dolog történt otthon, amikoris életben találta a kutyáját. Mivel már semmi nem kötötte otthonához, úgy döntött, hogy visszamegy a fővárosban élő rokonaihoz, akikkel meglehetősen rossz viszonyt ápolt. Első férjét, aki szintén holokauszt túlélő volt, még a háború előttről ismerte. A férfinek egy Pécshez közeli településen volt textilüzlete. A háború után két évvel házasodtak össze, egyetlen gyermekük született. Húsz évvel a házasságkötés után elváltak. Az interjúalany hét év után ismét férjhez ment. Második házasságának férje halála vetett véget. Egy évtizeddel később fiát is elvesztette. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-018 |
|
419-0-1:1/19
|
Anonymous interview: A21 Anonim interjú: A21 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet,
Az interjúalany keveset árult el a háború előtti életéről, így születési helye nem derül ki, csak azt lehet tudni, hogy az 1910-es évék második felében született. A nyilas hatalomátvétel idején munkaszolgálatos századával 1-2 napot töltött a Ferenc József laktanyában. Egy októberi bombatámadás után őreik négyes sorokba rendezték és a fővároson keresztül a budakeszi erdő felé hajtották őket. Amikor az erdőbe értek ő és néhány fogolytársa a megfelelő alkalmat kivárva megszöktek, és elbújtak az útmenti árokban. Miután a menet elhaladt civil ruhába öltöztek, majd visszamentek a városba. Miután sikeresen átvészelt egy légitámadást a Blaha Lujza téren, felkereste egy ismerősét, akitől pénzt kapot, így kivehetett magának egy szobát a városban. Később összeköttetései révén hamis papírokhoz jutott, de egy alkalommal, amikor egy barátját elkísérte a Bem laktanyához, lebukott, és a nyilasok elhurcolták. Egy cellába zárták, ahol egész éjjel vallatták. Másnap reggel összeverten felhurcolták a Svábhegyre, a Gestapo Majestic szállóban berendezett központjába, ahol, miután újra megverték, belökték egy cellába, több sorstársa közé. 3-4 éjszakát töltöttek így összezárva, végül egy nyilas kíséret az egész csoportot levitte a Városmajor utcai nyilasházba, ahol megmotozták őket, elvették az összes náluk maradt értéket, rongyokba öltöztették, majd kivitték őket a Duna-partra. A 70-80 halálraítélt közül azon kevesek közé tartozott, akiket még nem végeztek ki mielőtt egy rendőr leállította a vérengzést, így életben maradt. Még aznap este elvitték őket a Teleki téri nyilasházba, ahol más sorstársaikkal együtt az éjszakát is töltötték. Másnap reggel német teherautó érkezett a nyilasház udvarára, felterelték őket a platóra, és elindultak velük a csepeli Wiess Manfréd gyárba, ahol is nyilas felügyelet mellett a gyár leszerelésén kellett dolgozniuk. Este a teherautó visszajött értük, és visszaindultak a nyilasházba. Az interjúalany ekkor ismét óriási kockázatot vállalva leugrott a teherautóról, és megszökött. Egy ideig fekve maradt a kövön, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem tört el semmije, megindult egy a közelben lakó ismerőséhez. Itt kapott vizet és meleg ruhát, éjszakára viszont nem merték elbújtatni, ezért a fagy ellenére kénytelen volt egy romos gyárépületben elrejtőzni. Egy ismerősének segítségével ismét hamis papírokhoz, és pénzhez jutott. Új személyazonossága szerint civil ruhás nyomozó volt, akinek a feladata katonaszökevények felkutatása volt. A rendőrségen kiváltotta a lakhatási engedélyt, és kivett egy zuglói albérletet, mint később kiderült, épp egy nyilas lakásában. Házigazdájával jó kapcsolatot épített ki, egy pillanatig sem kételkedett kilétében. Az egyre gyakoribb légitámadásokat is együtt vészelték át a ház pincéjében, és Januárban itt találkoztak az első szovjet katonával is. A felszabadulása utáni első napokban a szovjetek munkára vezényelték, de amint lehetett, hazaszökött, hogy megkeresse még az ostrom előtt a gettóba hurcolt szüleit. Mire odaért, az emberek már özönlöttek ki a gettóból, és velük együtt jött a hír is: édesanyját egy bombázás alkalmával a nyakán találta el egy repesz, amibe belehalt, édesapja pedig él, de igen súlyos állapotban van. Hamarosan megtalálta beteg apját, és visszaköltözhettek régi lakásukba. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-019 |
|
419-0-1:1/20
|
Anonymous interview: Ani néni A22 Anonim interjú: Ani néni A22 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany az 1920-as évek elején született egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Édesapja jogász, édesanyja háztartásbeli volt. Egy testvére volt, a nála három évvel fiatalabb húga. A család továbbá bortermeléssel is foglalkozott, és miután a zsidótörvények miatt az édesapja nem folytathatta jogi tevékenységét, csak a borászatból származó bevételükre támaszkodhattak, míg pár évvel később a vállalkozás is csődbe ment. Élete első tragédiáját öt éves korában kellett átélnie, amikor testvére, egy balesetben meghalt. Elmondása szerint a tragédia végképp megváltoztatta az életét, testvére halála után mindenben igyekezett megfelelni szüleinek. Iskoláit szülővárosában végezte, ahol magántanuló volt, majd a helyi zsidó iskolában fejezte be az elemit. Érettségijét már egy szerzetesrend által fenntartott iskolában szerezte meg, a háború előtti években. Itt nem voltak antiszemita tapasztalatai, az ottani papokról is jó emlékei vannak. A zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, pedig erős humán irányú érdeklődése volt. A negyvenes évek elején szülei Budapestre küldték egy lányintézetbe, hogy itt találjon magának férjet. Ekkor többek között idegen nyelvek tanításából élt. Nagyjából egy év múlva haza kellett térnie, édesapja váratlan szívrohama miatt. Az apa sikeresen felépült, ám állapota újra romlani kezdett, és a második szívrohamát már nem élte túl. Édesanyjával ketten kellett boldogulniuk az egyre nehezebb háborús években. A német megszállást követően a város gettójába telepítették őket. Nyár elején bevagonírozták, és Auschwitzba szállították mindkettejüket. Édesanyja a megérkezés utáni szelekció áldozata lett, és a gázkamrában ölték meg. Néhány hét után pár rabtársával együtt egy másik lengyel területen lévő haláltáborba szállították. Itt a barakkokat kellett takarítania. Elmondása szerint itt jobb körülmények uralkodtak, mint Auschwitzban, és az étel is táplálóbbv volt. Pontosan nem tudja, hogy mennyi időt töltött itt, mielőtt ismét visszaszállították Birkenauba. Itt lebetegedett, és a barakk kórházába került, ahol egy másik rab felügyeletének köszönhette az életét.. Amikor visszaküldték a barakkba,a priccs legfelső szintjére került, ahol nagy kínszenvedések árán tudta túlélni a hideg éjszakákat, és folyamatosan betegséggel küzdött. Auschwitzban érte a felszabadulás január végén. A háború után egyből visszatért szülővárosába, ahol szembesülnie kellett vele, hogy házukban idegenek laknak, és nincs esélye a visszaköltözésre, így ismerősökhöz költözött. Ekkor ismerte meg későbbi férjét is, akivel bortermelésbe kezdtek, és mikor később a vállalkozásuk fenntarthatatlanná vált, Budapestre költöztek. Az 50-es évektől ingázni kezdtek: megmaradt szőlőjüket gondozták de Budapesten éltek. Az interjúalany magán-nyelvórákat adott, a férje pedig banktisztviselő volt. Az ötvenes évek elején férjét előkelő származásáa miatt koncepciós perben elítélték, és több évet kellett börtönben töltenie. Egyetlen fiúk, még férje börtönbe vonulása előtt született, a negyvenes évek végén. Férje jóval fiatalabb öccsét nevelt fiaként fogadta magához, aki rajtuk kívül senkire sem számíthatott. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-020 |
|
419-0-1:1/21
|
Anonymous interview: Zsuzsa Munk A23 Anonim interjú: Munk Zsuzsa A23 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3, .dss and .wave); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3, .dss és .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany egy Pest megyei településen született az 1920-as évek végén. Szülei kereskedők voltak. Tízéves korában Pestre került egy zsidó iskolába, ahol azonban nem érezte jól magát, és amikor bezárták az iskolát, ismét át kellett jelentkeznie máshová. Később egy hetedik kerületi kereskedelmi iskolába járt, ahol jó eredményekkel végzett. A németek bevonulásának napján hazautazott, vele együtt nagyszülei is odaköltöztek hozzájuk, majd egy munkaszolgálatos ismerősüket is bújtatták. Apját, mivel tevékeny részt vállalt a közéletben, internálták, és csak kiterjedt politikai kapcsolatainak köszönhetően sikerült elérniük, hogy csendőri felügyelet mellett ugyan, de a családdal maradhasson. Nyár elején a csepeli gettóba kerültek, itt először egy üzemben dolgoztak, majd romot kellett takarítaniuk. Június végén már nem hagyhatták el a gettót. Nagyjából egy hónap után az egész gettót egy hajóra tömörítették és Budakalászra szállították őket a téglaégetőbe, ahol egy hetet töltöttek. Az unokatestvérét és családját ekkor látta utoljára. Július elején családjának még életben maradt tagjaival együtt bevagonírozták, és Auschwitzba deportálták őket. Nagymamáját az első szelekció során a gázkamrába küldték. Ősszel egy válogatás során Gubenbe került, ahol egy üzemben kezdett el dolgozni. Februárban, a front közeledtével bevagonírozták az ott dolgozókat, és Bergen-Belsenbe szállították őket, napokkal később itt érte a felszabadulás. A háború után súlyos tüdőbetegsége miatt majdnem egy évet kellett kórházban töltenie. Felépülése után megkereste édesanyját, aki szintén túlélte a meghurcoltatást, és együt visszautaztak a korábbi házukhoz. A házat teljesen lakhatatlan állapotban találták, ezért egy ismerősükhöz költöztek a fővárosba. Az ötvenes évek elején házasodott össze férjével. Házasságuk a hetvenes évekig tartott, és egy fiuk született. Két unokája van, akik Norvégiában élnek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-021 |
|
419-0-1:1/22
|
Anonymous interview: Tamás Róbert A24 Anonim interjú: Róbert Tamás A24 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás
Az interjúalany az 1930-as évek közepén született Budapesten. Apja, bár felsőfokú végzettséggel rendelkezett, művezetőként dolgozott egy újpesti gyárban, édesanyja zenetanár volt. Testvére nem született. Édesapjával 1944-ben találkozott utoljára, amikor másodszorra vonult be munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Mint a család később megtudta, Bergen-Belsenbe deportálták, és ott halt meg. A 9 éves Róbert és anyja 1944 nyarától csillagos házban lakott. Az anya megpróbált menlevelet szerezni, őt pedig a Vöröskereszt gyermekotthonában heyezte el. Édesanyja próbálkozásai nem jártak sikerrel, így ők is a gettóba kerültek, és egészen a felszabadulás napjáig itt éltek. Anyjával visszamentek az angyalföldi lakásukba, amit egy volt munkatáborparancsnokkal kellett megosztaniuk 3 évig. 1945-ben anyja belépett a Magyar Kommunista Pártba, és ez az ő életére is nagy hatással volt, és elmondása szerint ennek tudható be szoros kötődése a baloldali eszmékhez. Nehezen boldogultak, abból éltek, amit anyja a zenetanítással keresni tudott, előfordult, hogy fiát gyermekotthonba kellett adnia. Róbert egy közeli gimnáziumba járt, mellette belépett cserkész volt. A középiskola után a Műegyetemre járt az ötvenes években. Egyetem után elkezdett dolgozni, és megházasodott. Házassága tizenöt évig tartott. Később lett egy második házassága, amiből van egy 24 éves fia. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-022 |
|
419-0-1:1/23
|
Anonymous interview: L.A. A25 Anonim interjú: L.A. A25 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás
L.A az 1930-as évek első felében született Budapesten. Édesanyja ortodox családból származott, ő csak a nagyobb ünnepeket tartotta meg, édesapja nem volt hívő. Elmondása szerint értelmiségi identitását apjának köszönheti, aki sokat mesélt neki irodalomról, a zsidósága pedig anyja révén került közel hozzá. Az elemi iskola első három osztályát Újlipótvárosban végezte, félig zsidó osztályban. Negyedik elemiben át kellett mennie egy budai, iskolába, ahol egy összeszokott, keresztény osztály egyetlen zsidó tanulójaként kellett boldogulnia. Ezek után átkerült a zsidó gimnáziumba. Itt jó tanárok felügyelete alatt és barátságosabb osztálytársak között folytathatta tanulmányait. Az 1943-44-es tanévben súlyos betegségben esett át, és csak márciusban kezdett iskolába járni, így alig néhány hetet járt csak iskolába. A német megszállás után a család csillagos házba került, és innentől kezdve L. A. számára megkezdődött az állandó veszélyérzet időszaka. Október közepén a családtagnak számító háztartási alkalmazottjukkal együtt az anya hadirokkant testvérénél bújtak el. Valamivel később átmentek egy másik nagybácsihoz Újpestre, és a hátralevő idő nagy részét az itteni pincében töltötték. Az interjúalany leginkább a rettegésre emlékszik a bujkálás idejéből, amely a számos oldalról tapasztalt segítőkészség okozta jó érzéseket is elnyomta. A folyamatos antiszemita inzultusok elviselése óriási megterhelés volt számára. Egyszer nyilasok razziáztak az épületben: megszállták a házat, elállták a kijáratokat, és zsidókat kerestek. Végül nem találták meg őket, de az ekkor átélt rettegés máig feldolgozatlan traumát okozott életében. Egy másik alkalommal, karácsony után, amikor az oroszok már nagyon közel voltak, édesanyját, aki rendszeresen kijárt vásárolni a búvóhelyről, letartóztatta a Gestapo, és felvitték a Svábhegyre, hogy kivégezzék. Az utolsó pillanatban sikerült megállapodnia egy nyilassal, hogy ha segít neki megszökni, igazolja majd a háború után, hogy megmentette az életét. A nyilas hazakísérte, és az ostrom végéig velük bujkált. Az oroszok győzelme sem jelentett számukra igazi felszabadulást, mert ekkortól a katonák erőszakoskodásától kellett félniük. Számtalan hír érkezett hozzájuk arról, hogy miket művelnek a városban a megszálló katonák. Végül ezt az időszakot is épségben megúszták, de nagy lelki megterhelés volt számára. A háború után folytatta megszakadt tanulmányait. 15 évesen első lelkesedésében belépett a Kommunista Pártba, de ott sem talált igazi identitásra. Később egész életében próbált különböző közösségekbe beilleszkedni, ám sehol sem érezte otthonosan magát. Érettségi után az orvosi egyetemre jelentkezett, ahova fel is vették. Az ötvenes évek közepén diplomázott, ezt követően nyugdíjazásáig különböző intézményekben volt belgyógyász. Pár évvel később férjhez ment egy keresztény-középosztálybeli férfihoz, de házasságuk rövid idő után véget ért. 11 évvel később a férfi öngyilkos lett, és közös gyermekük is fiatalon életét vesztette. Hungarian language, 2005 - 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-023 |
|
419-0-1:1/24
|
Anonymous interview: Németh A26 Anonim interjú: Németh A26 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .wave); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp, Dachau A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat, láger, Dachau
Az interjúalany egy dél-alföldi városban született, és családjával együtt itt éltek, egészen addig, míg tizenkilencéves korában elvitték a bátyját a bori haláltáborba, őt pedig nem sokkal később behívták munkaszolgálatra. Onnan mentek gyalogmenetben Dachauba. Eközben a szülei és a család többi tagja egy osztrák családi táborba került. A felszabadulást követően lehetősége nyílt rá, hogy Franciaországba költözzön, de inkább hazajött megkeresni a családját. A szülei már korábban felszabadultak és a vasútállomáson várták, testvére azonban nem élte túl a meghurcoltatást. Az édesapja elintézte, hogy felvegyék az orvosi egyetemre, de mégsem lett belőle orvos, ahogy fiatal korában ő maga is szerette volna. Később átjelentkezett a jogi karra, amit sikeresen elvégzett. Egy ideig vidéken dolgozott, majd felköltözött Budapestre. Nem házasodott meg, gyermeke nem született. Az apja halála után édesanyja oda költözött hozzá, és haláláig együtt éltek. Az anyja halála óta egyedül él, rokonai nem maradtak. Aktív életet él, nyugdíjba vonulása óta sokat utazik. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-024 |
|
419-0-1:1/25
|
Anonymous interview: Ö.E. A27 Anonim interjú: Ö.E. A27 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, szülőtől elválás gyerekként
Az interjúalany a harmincas évek közepén született Budapesten. Szülei még csecsemő korában elváltak. A háborúig édesanyjával, nagynénjével, és nagymamájával egy újlipótvárosi lakásban éltek, ahova a vészkorszak után a nagyszülővel vissza tudtak költözni. Az elemi iskolát a háború előtt kezdte, majd 1945 után fejezte be. Érettségijét az ötvenes évek közepén szerezte meg. A családot a németek bevonulása után egy csillagos házba költöztették a nemzetközi gettó területén. Édesanyját és nagymamáját 1944-ben elvitték a nyilasok, őt pedig a szomszédok bujtatták a háború végéig. Édesanyját elvesztette, túlélők elmondása szerint bekerült egy Auschwitzba tartó transzportba, és még a vagonban életét vesztette. Nagymamája, aki megszökött a nyilasok elől és nagynénjei túlélték a meghurcoltatást. Miután megszerezte az érettségijét, jelentkezett az orvosi egyetemre, ahova felvételt nyert. A hatvanas évek elején megszerezte a diplomáját, és sebészként kezdett el dolgozni. Két házassága volt. Első férjével rövid idő után elváltak, és a hatvanas évek második felében házasságot kötött második férjével, akivel egy gyermekük született. Pár évig külföldön éltek, majd nyugdíjas éveikre hazaköltöztek, azóta Budapesten élnek. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-025 |
|
419-0-1:1/26
|
Anonymous interview: Rosenberg A28 Anonim interjú: Rosenberg A28 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat
Az interjúalany az 1920-as évek első felében született Budapesten. Elmondása szerint a háborút megelőző években a vallási előírásoknak megfelelő életet élt, azóta csak a hosszú napot tartja meg. Először 1943 őszén vitték el munkaszolgálatra, ekkor Hódmezővásárhelyre került. Rövid idővel hazatérését követően ismét behívták. Ekkor Kárpátalja különböző településeire vitték, ahol útépítésekben kellett részt vennie. Emlékei szerint rendkívül rossz körülmények uralkodtak, többször a földön kellett aludnia a többi rabbal. Ekkor nagymértékben károsodtak a veséi, ami egész életében nehézségeket okozott. 1944 őszén, Beregszászon érte a felszabadulás. Az üldöztetésben apósa, és egy unokatestvére halt meg, rajtuk kívül a család többi tagja életben maradt. A háború után korábbi munkakörében kezdett el ismét tevékenykedni, és különböző rádióknál dolgozott. 1945-ben kötött házasságot feleségével, aki szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született, aki szintén Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-026 |
|
419-0-1:1/27
|
Anonymous interview: Olga Horánszky A29 Anonim interjú: Horánszky Olga A29 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, Strasshof A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Strasshof
Horánszky Olga a harmincas évek közepén született egy békés megyei faluban. Szülei kereskedők voltak. Elmondása szerint hithű neológ család voltak, a háborúig a vallási előírások szerint éltek. H. O. gyermektúlélő. Ő és édesanyja a szolnoki gettóból Strasshofba kerültek, ami nem haláltábor volt, így nagyobb esélyük volt a túlélésre. Az ide érkezetteket szétosztották munkára, és anyja találékonysága révén olyan mezőgazdasági munkahelyre kerültek, ahol a gyerekek is életben maradtak. Az apját munkaszolgálatra hurcolták, és éhenhalt Kőszegen. Édesapja elvesztése háborús éveinek legmeghatározóbb élménye, tulajdonképpen itt vesztette el azt a gyermekkori zsidó világot, ahol nagyon jól érezte magát. Édesanyja második házasságát nehezen viselte el. Későbbi pécsi életét úgy jellemezte, mint amit a szocializmus terrorja mellett az antiszemitizmus határozott meg. A hatvanas években költözött Budapestre, ahol újságírással foglalkozott. Két gyereke, öt unokája van, ma ez az élete értelme és a holokauszt tapasztalatának megírása. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-027 |
|
419-0-1:1/28
|
Anonymous interview: Róza A30 Anonim interjú: Róza A30 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger
Róza szegény családba született, édesapja kőműves, édesanyja háztartásbeli volt. Egy alföldi városban éltek szüleivel, és egyetlen testvérével. Háború előtt zsidó elemibe járt, majd a helyi polgáriba, végül 16 évesen varrónőként munkába állt. 1944 júniusában őt és családját a templomba terelték, majd szegedi téglagyárba szállították. A családot Szegedről Strasshoffba vitték, ott szelektálták, majd egy környékbeli majorságba szállították mezőgazdasági munkára őket. A család az embertelen körülmények között is végig együtt tudott maradni. A felszabadulás után Hilleswebenbe kerültek, ahol étellel és gyógyszerrel látták el őket. Gyalogosan, és hosszú vonatúton érkeztek haza. Otthon feldúlt, kifosztott házukkal találták szemben magukat, de a szomszédok sok értéktárgyukat megőrizték. Róza a háború után korábbi szakmájának megfelelően varrónőként helyezkedett el, de mivel kevés volt a megbízás, egy időre Budapestre költözött, ahol húgával lakott albérletben a belvárosban. Negyvenéves korától házas. Férje előző házasságából nevelt két gyermeket, és ezután ők is velük éltek . Férjét, és húgát a hetvenes években veszítette el, és egyedül maradt. Rokoni kapcsolata csupán húga gyermekeivel van, nevelt gyerekei nem keresik. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-028 |
|
419-0-1:1/29
|
Anonymous interview: Boriska Fekete A31 Anonim interjú: Fekete Boriska A31 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás, gettó
Az interjúalany a 20-as évek első felében született egy kárpátaljai településen. Ebben a vidéki kisvárosban békében élt egymás mellett a magyar, magyar zsidó, ruszin, cseh és cigány lakosság. Édesapja mészáros volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Egy tetsvére született, a nála öt évvel fiatalabb húga. Édesapja nyolc éves korában elhunyt, és a család kereset nélkül maradt, ezért vissza kellett költözniük a nagszülőkhöz. A négy elemi elvégzése után F.B. a Beregszászi Gimnáziumba járt. Az érettségi megszerzése után egyetemre akart jelentkezni, ám végül a zsidótörvények miatt meg sem próbálta. Helyette varrni tanult és 1941-ben egy budapesti leányotthonba került, később testvére is felköltözött hozzá. Időközben otthon maradt édesanyjukat és nagyszüleiket elérte a front, és az egyik kárpátaljai gettóba kerültek. Nehéz időszak volt ez számukra, nagyon kevés pénzből kellett boldogulniuk. Amikor már nem tudták fizetni a szállásukat az otthonban, két másik ismerősükkel együtt béreltek egy kisebb szobát. Ezután egy cementgyárban talált állást, ahol nagyon megterhelő fizikai munkát kellett végeznie. Amikor a németek megérkeztek Budapestre, testvérével Angyalföldön bújkált jóformán házról-házra. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltak, de nem esett bántódásuk. Télen a nyilasok a teleki téri nyilasházba hurcolták őket, ahonnan egy fiatal rendőrtiszt segítségével szöktek meg három nap után. Napokkal később megtudták, hogy egy unokaöccsük a Vadász utcai üvegházban van, és megpróbáltak oda jutni. Egy hét után sikerült szállást találniuk itt, először ekkor hallottak a vidéki zsidóság, köztük családjuk sorsáról. Az üvegházban érte őket a felszabadulás. F. B. és húga Angyalföldre ment, és megkeresték a nagynénjüket, akinek családja is életben maradt. Testvére, hogy könnyebb legyen boldogulni visszament Beregszászra egy másik nagynénihez, majd külföldre költözött. Nehezen tudtak új életet kezdeni, többnyire a varrásból megkeresett pénzéből éltek. 1947-ben férjhez ment és elköltözött a nagynénjétől. Két évvel később született meg egyetlen gyermeke. Boldogtalan házasságából évek múlva lépett ki, és 1956-ban házasodott meg ismét. Ez idő alatt különböző ruhagyárakban dolgozott, és mellette varrt. Második férjével 47 évig éltek együtt, az utolsó időkben mindketten sokat betegeskedtek, és férje hosszú betegség elhunyt. Egy rövid időre odaköltözött a lányához, majd vett magának egy belvárosi lakást, azóta is ott él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-029 |
|
419-0-1:1/30
|
Anonymous interview: Márton Kis A32 Anonim interjú: Kis Márton A32 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, munkaszolgálat
Az interjúalany egy észak-alföldi városban született, ortodox zsidó családban nevelkedett öt fiatalabb testvérével. A vallás szabályait betartotta ugyan, de leginkább csak családi nyomásra. 1944-ben végleg szakít a vallással, és ateistává válik. 1944-ben hívták be munkaszolgálatra, ekkor szakadt el a családjától. Szüleit és három testvérét elhurcolták ausztriai táborokba, majd kb. 400 sorstársukkal együtt Linz környékén, egy Persenbeug nevű községnél lemészárolták őket. Két öccse élte túl a vészkorszakot: az egyik azonban sárgaságot kapott és a háború után hamarosan meghalt, a másik Izraelbe költözött, és csak évekkel később találták meg egymást ismét. Mártont munkaszolgálatosként alföldi településekre került. Ezután a csepeli a Weiss Manfréd gyárba vitték tovább, ahol villanyszerelő csoportban dolgozott szirénavezetékek javításán. Emiatt „kivételezett” helyzetben van, és parancsnoka segítségével a bombázások során a bunkerekbe is lemehet. Csepelről a Dunántúlra vitték őket, Dinnyésnél tankcsapdát ástak, majd ismét fölkerültek Budapestre, ahol a Kapucinusok Kolostorába szállították. A szovjet csapatok bevonulása a budapesti gettóban éri, ahová egy aknaszilánk sebesülés után kerül. A háború után Debrecenbe tért vissza. Lakásukat kiutalták másoknak, családtagjait meggyilkolták. Belépett a kommunista pártba, ahol eleinte röpcédulákat osztott, majd bekerült a pártiskolába. Közben technikumot végzett, majd pártösztöndíjasként felvették a műszaki egyetemre. Később különböző pozíciókat töltött be a pártban, majd erőműveknél dolgozott. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-030 |
|
419-0-1:1/31
|
Anonymous interview: Dr. Katalin Stempler A33 Anonim interjú: Dr. Stempler Katalin A33 The folder contains: sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás
Katalin gyermektúlélő. 1944-ben, hétéves korában ő és családja a Népszínház utcában laktak. A családot 1944 őszén, először egy Kun utcai csillagos házba költöztették, ahol rövid idő múlva megjelentek a nyilasok és leterelték a ház lakóit az udvarra. Az embereket elindították a közeli lovarda felé. A csoportban ott volt az interjúalany édesanyja, öccse, anyai nagyszülei és három nagynéni is. Az édesanya a Kun utcai kórház előtt rosszul lett, így a kórház dolgozói, két gyermekével együtt bekísérték a kórházba. A család többi tagja továbbhaladt a menetben. Nagyjából egy hétig voltak a kórházban, azt követően, pedig visszamentek a Kun utcai lakásba. Itt már vártak rájuk az elhurcolt nagyszülők és egy nagynéni, akik betegségük miatt visszakerültek a lakásba. Mint kiderült, nem a lovardába vitték őket, hanem a központi gettóba, amit egészségügyi okokra hivatkozva és egy barát segítségével tudtak elhagyni. Ezt követően az édesanya intézkedéseinek köszönhetően mindnyájan a Skót Misszió védelme alá kerültek. A Skót Misszióban, noha szinte mindenki zsidó volt, kereszténynek kellett vallaniuk magukat. Ott a családot szétválasztották, és mindenki álnevet vet fel. A nyilasok valószínűleg megtudták, hogy a misszón belül zsidókat bújtatnak, mert egy napon megszállták az épületet, majd a gettóba hajtották az embereket. Itt édesanyjának nagy áldozatok árán sikerült elérnie, hogy a család a gettó kórházába kerüljön. A gettóban érte őket a felszabadulás, onnan mentek vissza a Kun utcai házba, és ott éltek 1948-ig, mikor átköltöztek abba a lakásba, ahol Katalin ma is lakik. Édesapja munkaszolgálatos volt, de sikerült megszöknie. Debrecenbe került és ott próbált munkához jutni, majd innen utazott Budapestre, hogy megkeresse a családját. A szülők a háború előtt kereskedők voltak, és 1945-ben újra megnyitották a nyolcadik kerületi cipőkereskedésüket. Az üzletet 1951-ben államosították. Katalin a háború után folytatta tanulmányait. A pécsi egyetem jogi karára jelentkezett, ahol 1960-ban diplomázott. Kezdetben a Fővárosi Bíróságon, majd a nyolcvanas évektől a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. Számos kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Férje, akivel a bíróságon ismerkedett meg, szintén jogi pályán dolgozott. Gyermekük nem született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-031 |
|
419-0-1:1/32
|
Anonymous interview: Ági néni A34 Anonim interjú: Ági néni A34 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany egy alföldi városban született az 1920-as évek közepén, első gyerekként egy jómódú családba. Apja fogorvos volt, öccse nem sokkal volt fiatalabb nála. Visszaemlékezése szerint testvérével mindent megkaptak a szülőktől. A zsidó elemi inzultus mentes évei után a gimnáziumban érték első antiszemita tapasztalatai, ahol több évig kellett egyedül ülnie a padban, mert származása miatt senki sem barátkozott vele. 1944-ben kiköltöztették őket a házukból, ami a Gestapo székhelye lett. A cukorgyár területén berendezett gettóba kerültek. Édesapjának sikerült jó kapcsolatot kiépítenie az egyik megszállóval, ezért szinte a deportálás napjáig rendelhetett. Ő mondta apjának, hogy a második vonatba szálljanak, és ez a tanács mentette meg a család életét. A vonat először Theresienstadtba, majd Strasshofba ment, végül mindenki Stadlauba került. Ágnes itt először nyelvtudása miatt az irodába került, majd később gyári munkára küldték. Ezeket a munkákat nagyon szerette. Elmondása szerint meglehetősen jó ellátást kaptak. Később mezőgazdasági munkát kellett végezniük, majd Bad Vöslauba kerültek. A család nem volt végig együtt, közben az apát Bécsbe helyezték, mindvégig orvosként dolgozott. A felszabadulás után elindultak gyalog hazafelé, Sopronból vonattal mentek tovább. Az apa otthon újraépítette rendelőjét a korábban elrejtett vagyontárgyak árából. Három budapesti rokonuk kivételével mindenki megmenekült a haláltól. A háború utáni években rövid házassága után Budapestre költözött, ahol különböző tanfolyamokat végzett el, és nyelveket tanult. Közben másodszor is férjhez ment. Ebből a házasságból egy gyermeke született. A második férjétől is elvált, lányát egyedül nevelte. Közben 1956-ban az öccse Kolumbiába disszidált, és még ebben az évben elveszítették édesapjukat. A 70-es években Ágnes lehetőséget kapott arra, hogy Kairóban dolgozzon. Ott ismerkedett meg a harmadik férjével, akivel haláláig boldogan éltek. Férje az ENSZ-nél dolgozott, ezért nagyon sok országba utaztak, és évekig éltek külföldön. Elmondása szerint, bár ő próbálkozott, sem édesanyjával, sem öccsével nem lett jobb a viszonya, amit ma is sajnál. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-032 |
|
419-0-1:1/33
|
Anonymous interview: Egy volt békéscsabai A35 Anonim interjú: Egy volt békéscsabai A35 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany az 1920-as években született Békéscsabán, és családjával itt élt 1944-ig, elmondása szerint egy erős, összetartó zsidó közösségben. A vészkorszakban elvesztette családtagjainak nagy részét. 1944 májusában Szolnokra került munkaszolgálatra, innen először Sopronba szállították kényszermunkára, majd Mauthausenbe deportálták. A táborban tífuszos lett, sok időt töltött a tábori kórházban. Rajta kívül csak édesapja, aki munkaszolgálatosként orosz fogságba esett, és testvére élte túl a meghurcoltatást, ő Auschwitzban szabadult fel. 1957-ben házasodott meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született a hatvanas években, ő jelenleg Budapesten lakik. Nem a vallási előírások szerint élnek, csak a nagyobb ünnepeket tartják meg, ahogyan a háború előtt is tették családjával. Hungarian language, 2006 - 2003, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-033 |
|
419-0-1:1/34
|
Anonymous interview: Rózsa_1 A36 Anonim interjú: Rózsa_1 A36 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Rózsa az 1910-es évek végén született a Vajdaság északi részén. Édesapját korán elvesztette, az első világháborúban halt meg. Nehéz körülmények között éltek édesanyjával és húgával. Iskoláit Szabadkán végezte. Emlékei szerint gond nélkül éltek együtt a szerbek, a magyarok, és a zsidók. Érettségi után nagyanyjához került egy közeli faluba, ahol egy évet töltött, majd hazaköltözött, és a harmincas években férjhez ment. 1942-ben férjét munkaszolgálatra vitték Kunszentmiklósra. 1944-ben következett a gettósítás időszaka, két családot költöztettek hozzájuk. Az első zsidótörvény következtében anyósa iparengedélyét is elvették, nagyon nehezen éltek. Öt-hat hétig éltek gettóban, majd június elején a közeli gyümölcscsomagolóba költöztették őket, ahol mindenkit átvizsgáltak, elvették az értékeiket, másnap este pedig bevagonírozták őket. A szegedi téglagyárba kerültek, ahol egy hetet töltöttek, majd egyenesen Auschwitzba deportálták őket. Birkenauban egy félig kész lágerbe kerültek. Szlovák és lengyel zsidók felügyeltek rájuk. Létszámtöbblet miatt átvitték őket a szelektáltak helyére, ahol biztos halál várt rájuk, ezért Rózsa és egy ismerős lány átszöktek egy másik barakkba, ahol viszontlátta anyját és húgát. A szerencsének köszönhetően mindannyian az erősebbek közé kerültek a szelekció során, így együtt kerültek Allendorfba. Nagyjából ezren voltak, egy hétig táplálták őket, hogy bírják a munkát. Ezután a gránátgyárban dolgoztak. Ott derült ki, hogy húga hét hónapos terhes. Ezt egy felügyelőnő észrevette, s másnap átvitték egy másik lágerbe. Március végén kis falvakba terelték őket, csűrökben éjszakáztak. Magyar munkásoknak adták ki magukat, így szereztek élelmet. Egy éjjel megszökött rabtársaival, és egy temetőben bújtak el. Ekkor már hallották a bombázást maguk mögött, és később kiderült, hogy már délelőtt felszabadították őket az amerikaiak. Találkoztak egy rabbival, aki névsorokat hozott Bergen-Belsenből, ezen megtalálták halottnak hitt húgát. Prágáig busszal mentek, ott nyolc napra egy üdülőben szállásolták el a túlélőket, és minden ellátást megkaptak, amire szükségük volt. Egy jugoszláv transzporttal tért haza. Édesanyja és húga egészen hazáig mentek, ő azonban leszállt Rákospalotán, hogy láthassa férjét. A helyi hitközségben tudta meg, hogy férje életben van, és már előtte hazatért, így Rózsa is elindult otthonuk felé. A háború után férje húsboltot nyitott, de röviddel ezután minden kereskedőt letartóztattak, koholt vádak alapján. Miután felmentették, egy szállító vállalkozásnál helyezkedett el, Rózsa pedig tanácsvégrehajtó bizottsági tag volt. 1949-ben fiuk született, és együtt Budapestre költöztek. Később két unokája született. Jelenleg egyedül él, fia fogorvosként dolgozik. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-034 |
|
419-0-1:1/35
|
Anonymous interview: Rózsa_2 A36 Anonim interjú: Rózsa_2 A36 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Rózsa az 1910-es évek végén született a Vajdaság északi részén. Édesapját korán elvesztette, az első világháborúban halt meg. Nehéz körülmények között éltek édesanyjával és húgával. Iskoláit Szabadkán végezte. Emlékei szerint gond nélkül éltek együtt a szerbek, a magyarok, és a zsidók. Érettségi után nagyanyjához került egy közeli faluba, ahol egy évet töltött, majd hazaköltözött, és a harmincas években férjhez ment. 1942-ben férjét munkaszolgálatra vitték Kunszentmiklósra. 1944-ben következett a gettósítás időszaka, két családot költöztettek hozzájuk. Az első zsidótörvény következtében anyósa iparengedélyét is elvették, nagyon nehezen éltek. Öt-hat hétig éltek gettóban, majd június elején a közeli gyümölcscsomagolóba költöztették őket, ahol mindenkit átvizsgáltak, elvették az értékeiket, másnap este pedig bevagonírozták őket. A szegedi téglagyárba kerültek, ahol egy hetet töltöttek, majd egyenesen Auschwitzba deportálták őket. Birkenauban egy félig kész lágerbe kerültek. Szlovák és lengyel zsidók felügyeltek rájuk. Létszámtöbblet miatt átvitték őket a szelektáltak helyére, ahol biztos halál várt rájuk, ezért Rózsa és egy ismerős lány átszöktek egy másik barakkba, ahol viszontlátta anyját és húgát. A szerencsének köszönhetően mindannyian az erősebbek közé kerültek a szelekció során, így együtt kerültek Allendorfba. Nagyjából ezren voltak, egy hétig táplálták őket, hogy bírják a munkát. Ezután a gránátgyárban dolgoztak. Ott derült ki, hogy húga hét hónapos terhes. Ezt egy felügyelőnő észrevette, s másnap átvitték egy másik lágerbe. Március végén kis falvakba terelték őket, csűrökben éjszakáztak. Magyar munkásoknak adták ki magukat, így szereztek élelmet. Egy éjjel megszökött rabtársaival, és egy temetőben bújtak el. Ekkor már hallották a bombázást maguk mögött, és később kiderült, hogy már délelőtt felszabadították őket az amerikaiak. Találkoztak egy rabbival, aki névsorokat hozott Bergen-Belsenből, ezen megtalálták halottnak hitt húgát. Prágáig busszal mentek, ott nyolc napra egy üdülőben szállásolták el a túlélőket, és minden ellátást megkaptak, amire szükségük volt. Egy jugoszláv transzporttal tért haza. Édesanyja és húga egészen hazáig mentek, ő azonban leszállt Rákospalotán, hogy láthassa férjét. A helyi hitközségben tudta meg, hogy férje életben van, és már előtte hazatért, így Rózsa is elindult otthonuk felé. A háború után férje húsboltot nyitott, de röviddel ezután minden kereskedőt letartóztattak, koholt vádak alapján. Miután felmentették, egy szállító vállalkozásnál helyezkedett el, Rózsa pedig tanácsvégrehajtó bizottsági tag volt. 1949-ben fiuk született, és együtt Budapestre költöztek. Később két unokája született. Jelenleg egyedül él, fia fogorvosként dolgozik. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-035 |
|
419-0-1:1/36
|
Anonymous interview: Carmel A38 Anonim interjú: Carmel A38 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás
Az interjúalany 1926-ban született Izraelben (szülei 1925-ben vándoroltak ki, de anyagi okokból még ebben az évben hazaköltöztek. Kolozsváron tanult, tanulási nehézségei miatt viszont folyamatos iskolaváltásra kényszerült. A család a barátokkal együtt gyakran járt kirándulni a közeli hegyekbe. Ő csak később tudta meg, hogy ezek a kirándulások tulajdonképpen illegális találkozások ürügyéül szolgáltak. Családjával 1941-ben költöztek Budapestre, és itt vészelték át a háborút. Judit apja hamis iratokat gyártott, így keresztényként, lakhelyüket folyamatosan változtatva éltek. A felszabadulás után gyalog indultak el Kolozsvár irányába, majd Kecskemétnél sikerült vonatra szállniuk, és egy hónap múlva értek haza. Hazaérkezésük után munkába állt, majd 1949-ben férjhez ment. Még ebben az évben nekilátott tanulmányai folytatásához. Beiratkozott a kolozsvári munkásképzőbe, majd egyetemre is jelentkezett, ám utóbbit már nem végezte el. Egy gyermeke van és két unokája. Egy unokája maradt Kolozsváron, a család többi tagja Izraelben él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-036 |
|
419-0-1:1/37
|
Anonymous interview: Poroszka A39 Anonim interjú: Poroszka A39 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .wave); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született egy észak-alföldi településen. Édesapja fakereskedő volt, és a fatelepen volt a házuk is. Egy nővére volt, akivel gyerekkorában, majd később is jó viszonyban volt. Szüleihez füződő kapcsolatát szintén felhőtlennek írta le. Az édesapát munkaszolgálatra vitték, még a család deportálása előtt. Először Karcagon voltak néhány hétig gettóban, majd innen a Szolnoki gettóba kerültek, és tíz nap után deportálták őket. Azon a szerelvényen voltak, ami nem Auschwitzba, hanem Bécs 24. kerültébe, Hennersdorfba ment. Ez nem haláltábor volt, ezért itt a gyerekeknek is volt esélyük az életben maradásra. A lágerben nővére és édesanyja kényszermunkát végzett, ő azonban ekkor még csak kilenc éves volt, ezért neki nem kellett dolgoznia, a táborról kevés emléke maradt meg. A felszabadulás után visszatértek az Alföldre, édesapja túlélte a munkaszolgálatot, és nem sokkal utánuk, ő is hazaért. Házukba azonban nem tudtak visszaköltözni, az egykori épületnek már csak a maradványait látták viszont. Egy ideig az apa egyik kollegájánál laktak, majd Balmazújvárosra költöztek 1946-ban. Azzal a reménnyel költöztek el, hogy édesapja testvérével újraélesszék egykori fakereskedésüket. Az államosítás után Budapestre költöztek. A negyvenes évek végén már a fővárosban folytatta tanulmányait. 1954-ben kezdett egyetemre járni, ahol matematikusként végzett, és még ebben az évben házasságot kötött férjével. Két gyermeke született, és nyolc unokája van. Egész életében központi szerepet játszott az életében a munka, nyugdíjazása óta is tanít az egyetemen. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-037 |
|
419-0-1:1/38
|
Anonymous interview: A40 Anonim interjú: A40 The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger,
Az interjúalany a húszas évek első felében született a mai Szlovákiában. Édesapja ügyvéd, édesanyja háztartásbeli volt, ő volt szüleinek egyetlen gyermeke. A négy elemit zsidó iskolában végezte, majd a gimnáziumot már egy bencés szerzetesrend által működtetett intézményben kezdte, ám négy év után iskolát váltott. A gimnázium elvégzése után jelentkezett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A háborúig alkalmi munkákat végzett, majd a budapesti zsidó kórházban végzett el egy laboratóriumi tanfolyamot. 1944-ben, amikor egy futballmeccsről tartott hazafelé, a pályaudvaron letartóztatták, és egy pozsonyi úti csillagos házba került, ahonnan először Kistarcsára, onnan pedig Auschwitzba deportálták. Pár hét után más munkatáborokba, vitték, közben lázzal és tüdőgyulladással küzdött. A mezőgazdasági munkák során, a csoportjából egyedül ő tudott németül, és sok esetben ennek köszönhette a megmenekülését. Jó kapcsolatot alakított ki a rá vigyázó német tiszttel, aki mikor megtudta, hogy van orvosi gyakorlata, tudott számára szakmájába vágó feladatokat szerezni. Később a konyhán kezdett el dolgozni, ahol elviselhetőbb körülmények uralkodtak, és élelmiszerből is többet tudott szerezni. A felszabadulás után egyénileg jutott vissza Budapestre. A háború után kellett szembesülnie vele, hogy egész családját elvesztette a holokausztban, és teljesen egyedül maradt. Már 1945-ben elkezdte az orvostudományi képzést Szegeden, 1951-től pedig Semmelweis Egyetemen dolgozott. A negyvenes évek végén ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel 1956-ban Bécsbe, majd évekkel később az Egyesült Államokba disszidáltak. Első gyermeke még Budapesten született, de fiatalon elhunyt. Lánya a hatvanas évek közepén született, már az Egyesült Államokban. Jelenleg is ott él családjával, és külöböző egyetemeken tanít. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-038 |
|
419-0-1:1/39
|
Anonymous interview: A41 Anonim interjú: A41 The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás
Az alany az 1920-as évek elején született Budapesten. Egy családi házban éltek szüleivel, és apai nagybátyjának családjával. Budapesten végezte mind az elemi, mind a gimnáziumi tanulmányait, nem zsidó iskolákban. A vészkorszak meghurcoltatását Budapesten bujkálva élte túl, köszönhetően annak, hogy ő maga is embermentő volt. Az ismert evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor gyermekotthonában segédkezett vigyázni a gyerekekre, így ő is életben maradt. Családjából édesanyját veszítette el a holokausztban, aki vélhetően a budapesi gettóban halt meg. A háború után jogi egyetemet végzett, és itt ismerkedett meg későbbi férjével, akivel a 1956-ban nyugatra disszidáltak. Két gyermekük született, már a forradalom után. Jelenleg az Egyesült Államokban él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-039 |
|
419-0-1:1/40
|
Anonymous interview: A42 Anonim interjú: A42 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt,
Az interjúalany a húszas évek elején született egy Zala megyei településen. Egy bátyja volt, aki 1942-ben bevonult munkaszolgálatra, egyedül őt nem deportálták a családból. Családja kereskedelemmel foglalkozott. Iskoláit Zalaegerszegen végezte, ekkor sok időt töltött édesanyja testvérénél, aki ott élt. Tizennyolc éves korában ismerkedett meg későbbi férjével, aki szintén kereskedő volt. Az egész családját kiírtották a holokausztban. Nagymamáját a vagonban, gyermekét, férjét, és szüleit a táborban vesztette el. Pusztán bátjya élte túl a háborút. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-040 |
|
419-0-1:1/41
|
Anonymous interview: S.M. A43 Anonim interjú: S.M. A43 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .wma); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet,
S.M. az 1920-as években született Budapesten. Gyermekkorát itt töltötte, iskolás koráig anyai nagyapja nyolcadik kerületi lakásában laktak, ami később csillagos ház lett. Amikor elkezdte az elemi iskolát, a család édesapja szülővárosába, Hódmezővásárhelyre költözött. A harmincas években ismét visszaköltöztek a fővárosba, és egy belvárosi leánygimnáziumban végezte a középfokú tanulmányait. Egyetemre csak a háború után tudott jelentkezni, 1944-ig gyerekeket korrepetált különböző tárgyakból. A vészkorszak alatt a család Budapesten élő tagjai gettóba kerültek, édesapja Alföldön élő családját kivétel nélkül kiírtották, Auschwitzban és Mauthausenben haltak meg. Öccse szintén nem élte túl a meghurcoltatást, őt munkaszolgálatra vitték, és feltehetőleg Magyarország területén vesztette életét. Az interjúalanyt a KISOK sportpálya területén kialakított gyüjtőtáborból induló halálmenet tagjaként egészen Börgöndpusztáig hajtották. Közben árkot ássattak velük, majd amikor közeledett a front, visszahajtották őket Budapestre. Őt, szüleit, és anyai nagyszüleit a pesti gettóban érte a felszabadulás. Az ötvenes évek közepétől él házasságban, egy gyermekük született. A háború után két egyetemet is elvégzett, a bölcsészkar után dramaturgi diplomát szerzett, és nyugdíjba vonulásáig budapesti színházakban dolgozott. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-041 |
|
419-0-1:1/42
|
Anonymous interview: A44 Anonim interjú: A44 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany az 1900-as évek első évtizedében született Budapesten, szülei negyedik gyermekeként. Később további két öccse született. A holokausztot a többi interjúalanyhoz képest idősebbként élte át, és még az első világháborúról is vannak gyermekkori emlékei. Végzettségét tekintve négy polgárival rendelkezik. Ezután a könnyűiparban helyezkedett el, és a háburú utáni évtizedekben is ott dolgozott. Az 1930-as években nősült meg, és még a háború előtt született egy gyermeke. 1943-ban vitték először munkaszolgálatra a Balaton-felvidékre, itt repülőtér-építésen kellett dolgoznia, de télen hazaengedték, és egészen a német megszállásig otthon lehetett. Márciusban ismét be kellett vonulnia munkaszolgálatra, de már csak a háború után tért haza. Sopron környékéről deportálták Mauthausenbe. A lágerben szabadult fel, egyik testvérével, akivel ott találkozott. A szűk családból két öccse vesztette életét a holokausztban. Felesége és gyermeke, illetve a családja többi tagja Budapesten élt túl. A háború után lelkes természetjáró, és aktív életet élt. Nyugdíjba vonulásáig továbbra is a textiliparban dolgozott. További két gyermekük született, azóta hét unokája, és dédunokái is vannak. Budapesten él feleségével. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-042 |
|
419-0-1:1/43
|
Anonymous interview: A45 Anonim interjú: A45 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás
Az interjúalany az 1910-es évek első felében született Budapesten, idős szülei egyetlen gyermekeként. Édesanyját tíz évesen vesztette el, így kettesben maradt édesapjával, aki nehezen boldogult a háztartással. Édesapja családja felvidéki, otthon németül beszéltek, így ő is gond nélkül elsajátította a nyelvet. Az anya családjában erős varrónői hagyományok domináltak, ezért ő is elkezdte kitanulni a szakmát. Férjét egy korcsolyázás alkalmával ismerte meg, és a későbbiekben is rengeteget sportoltak együtt. Még a háború előtt, 1942-ben született meg első gyermekük. Férjét többször vitték munkaszolgálatra a háború előtt, legutoljára a németek bevoulásának naján. Ekkor Sopronba került, és később innen deportálták Mauthausenbe, és csak a felszabadulás után tért haza. Ő maga alig több, mint egy éves gyermekével Budapesten bujkált a háború alatt. Ismerősöknél laktak, először a Remetehegyen, majd a hetedik kerületben. Egy nap elindították a téglagyár felé, de egy befolyásos ismerőse segítségével a nemzetközi gettóba került, és a svéd védett házban éltek túl gyermekével. Édesapját még a háború éveiben elvesztette, így gyermeke mellett, csak ő szenvedte el a soá meghurcoltatását a családból. A felszabadulás után folytatta varrónői pályáját, harisnyakötésbe kezdett, és kisiparos lett, egészen férje minisztériumba kerüléséig. További két gyermekük született, azóta több unokájuk, és dédunokájuk is lett. Budapesten él férjével. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-043 |
|
419-0-1:1/44
|
Anonymous interview: A46 Anonim interjú: A46 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, (the folder also contains the interview of his wife) ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp, A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, (a mappa továbbá tartalmazza az alany feleségével készült interjú hanganyagát); narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat, láger
Az interjúalanynak kiegyensúlyozott gyerekkora volt, Újpesten éltek nővérével és az édesapjával. Innen vitték munkaszolgálatra, először Erdélybe, majd Kárpátaljára is mennie kellett dolgozni. Négy év munkaszolgálat után elvitték Bergen-Belsenbe. Édesapja és nővére Auschwitzban halt meg, a tágabb családjából sem maradt életben senki. Feleségével, aki szintén holokauszt túlélő, nem sokkal a felszabadulás után ismerkedtek meg, abban a német városban, ahol a túlélőket helyezték el, amíg haza nem szállították őket. Feleségével már együtt tértek haza Magyarországra, és nem sokkal később összeházasodtak. A Holocaust hatására olyan egészségügyi károsodások érték, hogy soha nem lehetett gyereke. Hazaérve neki is azzal kellett szembesülnie, hogy lakásába idegenek költöztek be, ezért más lakhatási megoldást kellett találnia. Felesége Öcsödön született. Tizennyolc éves korában, az édesanyjával és az édesapjával került Bergen-Belsenbe. Testvére munkaszolgálat közben halt meg. Szülei túlélték a koncentrációs tábort, és együtt tértek haza. Otthon szintén egy üres ház várta őket. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-044 |
|
419-0-1:1/45
|
Anonymous interview: A48 Anonim interjú: A48 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó,
Az interjúalany az 1930-as évek második felében született Budapesten. Egy újlipótvárosi lakásban laktak családjával, amit 1944 tavaszán kellett elhagyniuk. Ekkor beköltöztek nagybátyja lakásába, ami csillagos ház volt, így több családot zsúfoltak be ide is. Itt látta utoljára édesapját akit munkaszolgálatra vittek, ahonnan nem tért haza. Utána egy Pozsonyi úti védett házba kerültek át, majd innen vitték át a családot a gettóba, és ott szabadultak fel. Édesapján kívül nagyszüleit, egy unokatestvérét, és egy nagynénjét veszítette el a holokausztban. Az ötvenes évek végétől férjnél van, két gyermekük született. Ma is Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-045 |
|
419-0-1:1/46
|
Anonymous interview: A49 Anonim interjú: A49 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, szülőtől elválás gyerekként
Az interjúalany a harmincas évek elején született Budapesten. Szülei kereskedők voltak, ennek köszönhetően meglehetősen jó életszínvonalon éltek. Élete első vesztesége háromévesen érte, amikor nővére elhunyt. Az elemi iskola első két osztályát egy nyolcadik kerületi zsidó iskolában végezte, majd kétszer is iskolát váltott. Ortodox családból származik, családja a vallási előírások szerint élt a háború előtt, és után is. A németek bevonulását követően egy nyolcadik kerületi csillagos házba kellett költözniük. Októberben nyilasok rontottak be a házba, és édesapját munkaszolgálatra hurcolták. Nem sokkal később édesanyját is elvitték, őt akkor látta utoljára. Szülei nélkül, egyedül maradt, de nagybátyja, aki egy hozzá közeli házban lakott, igyekezett gondját viselni. Édesapja kis idő multán épségben visszatért. A budapesti gettóban vészelték át a megpróbáltatásokat, a családból csak ők ketten maradtak életben. A háború után visszatért abba az iskolába, ahova legutoljára járt, de továbbtanulásra nem volt lehetősége, mert édesanyja elvesztése miatt őrá hárult a háztartás vezetése. A holokauszt után sem távolodott el a zsidóságtól, családjával ugyanolyan intenzív vallási életet éltek, mint korábban, és nyugdíjba vonulásáig a helyi hitközségnél dolgozott. Az ötvenes években ment férjhez, a házasságból két gyermekük született. Lánya idegi problémákkal küzdött, születése óta folyamatos kórházi kezelésre szorul. Két évvel később született meg második gyermekük, ő egészséges. Férje a nyolcvanas években elhunyt. Édesanyja korai elvesztése hatalmas trauma volt számára, ami végigkísérte egész életét. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-046 |
|
419-0-1:1/47
|
Anonymous interview: A50 Anonim interjú: A50 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Az interjúalany egy Észak-alföldi kereskedőcsalád gyermeke, a húszas évek végén született. Édesapja tollakkal kereskedett, édesanyja pedig kóser húsok árusításával foglalkozott. Egy nyolc évvel idősebb bátyja volt, akivel elmondása szerint nem volt közeli kapcsolata a nagy korkülönbség miatt. 1944-ben az Alföldről deportálták családját. Mindenki Ausztriába került, kivéve bátyját, aki feltehetőleg egy németországi táborban halt meg. Édesanyja, és édesapja szintén túlélte a meghurcoltatást, köszönhetően annak, hogy ők nem lágerbe, hanem egy Bécs környéki elektromos gyárba kerültek. A háború után budapestre költözött, egy zsidó diákotthonba. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, azóta is festészetből él. A huszadik század második felében részt vett cionista mozgalmakban, és a kommunista párt tagja is volt rövid ideig. Tágabb családjából többen is túlélték a holokausztot, közülük nagynénje Izraelben él, akit többször is meglátogatott külföldi kiállításai ideje alatt. Háromszor nősült meg, két gyermeke született utolsó, hetvenes években kötött házasságából. Továbbra is Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-047 |
|
419-0-1:1/48
|
Anonymous interview: Ilona Éber A51 Anonim interjú: Éber Ilona A51 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Ilona a harmincas években született Budapesten. Édesapjának hentesüzlete volt a hatodik kerületben. Egyetlen gyerek volt, szülei nagy hangsúlyt helyeztek a taníttatására. A Skót Misszió által üzemeltetett iskolába járt, ahol nagyon színvonalas oktatásban és protestáns nevelésben részesült. Egy hatodik kerületi házban laktak, mely a háború alatt csillagos ház lett. 1944. októberében nyilasok törtek rá a lakókra és terelték ki őket egytől egyig az utcára, majd a Kertész utcában egy pincébe. Ott elválasztották a férfiakat és a nőket. Ilona akkor látta utoljára az édesapját, és az anyai nagyapját. Azóta sem derült ki, hogy mi történt velük, hogyan haltak meg. Aztán egy tank kíséretében átvonultak a Rumbach utcai zsinagógába, ott tartották őket étlen-szomjan. Két nap múlva elengedték őket mindenféle magyarázat nélkül. Nem tudni miért került sor erre a razziára, és minek következtében állt le. Ilona édesanyja a történtek után úgy döntött, hogy nem maradnak a házban, és egy keresztény rokonnál húzták meg magukat, majd a tőlük kapott papírokkal kerestek más menedéket. Az ostromot egy első kerületi ház pincéjében töltötték, a többi ott lakóval együtt. A közös imádkozásokkor jól jött, hogy Ilona a skótoknál nevelkedett, bibliaismerete eloszlatta a gyanút, mely származásukat illette. A háború befejeztével visszaköltöztek a régi házba, csak úgy mint sok más lakó. Édesanyja hamarosan ismét férjhez ment, amikor egyértelművé vált, hogy Ilona apját elvesztették. Új nevelőapja hatására egyre közelebb került a kommunista párthoz, de nagy csalódás érte, amikor származása miatt nem vették fel. Az ötvenes évek elején ment férjhez. Házastársa szintén holokauszt túlélő. Ifjúsági könyvtárak ellátásával kezdett foglalkozni valamint gyermekirodalommal. Egyetlen gyerekük van, aki Lengyelországban járt a Képzőművészeti Akadémiára. Ő Dániában ment férjhez, oda született a lányuk is. Minden évben hazalátogatnak, jó a kapcsolatuk Ilonával. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-048 |
|
419-0-1:1/49
|
Anonymous interview: A52 Anonim interjú: A52 The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding, (together with wife and husband) A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás, (együtt készült interjú egy házaspárral)
Az interjúalany Észak-Kelet Magyarországon született, az 1920-as évek közepén. Elmondása szerint élete első szakasza hat éves koráig tartott, amikor is megélhetési okokból Budapestre kellett költözniük. Szülőfalujában boldog élete volt, szegények voltak, de semmiben nem szenvedett hiányt. Férjét már Budapesten ismerte meg, tizennégy évesen, és öt év múlva össze is házasodtak. Amikor harminc éves lett, már két gyermekük volt, azonban egészen eddig nem volt lehetősége leérettségizni. Ekkor visszatért tanulmányaihoz, leérettségizett, és több nyelvvizsgát is szerzett. Pár év múlva férjét, mint diplomatát külföldre helyezték, és az egész család kiköltözött Svédországba. Életük során még egy alkalommal volt kiküldetésen férje, másodszor is Svédországba költöztek. Késöbb idegenvezetőként kezdett el dolgozni. A háborús élményeiről meglehetősen keveset, és nehezen mesél az interjú során. Családjával Budapesten bujkáltak, testvérei és édesapja vele együtt túlélte a vészkorszakot. Édesanyja a maros utcai kórházban betegeskedett, és az ottani mészárlás áldozata lett. A férj egy miskolci kispolgári családból származik, az 1910-es évek végén született. Szülei öt gyermeket neveltek. Első antiszemita élményei az óvodához köthetők, a megkülönböztetés már ott is megjelent. Az interjúalany egy református gimnáziumban végzett kitűnő eredményekkel, de jegyeit szándékosan lerontották, így megakadályozva továbbtanulási szándékait. A 30-as évek végén Budapestre került,egy textilgyárban kezdett dolgozni. Ezt követték 1941-től a munkaszolgálatos évek. Egy testvérén kívül minden családtagját megölték Auschwitzban. Ő maga több, mint három évig volt munkaszolgálaton, és 1945 Januárjában szabadult fel a romániai Berlád közeléáben. A háború után közgazdászként végzett Budapesten. Diplomataként többször éltek hosszabb ideig külföldön családjával. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-049 |
|
419-0-1:1/50
|
Anonymous interview: A54 Anonim interjú: A54 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour, camp, A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger,
Az 1920-as évek első felében született egy Cegléd közeli kisvárosban, ahol abban az időben 150 zsidó család élt. Négy polgári után Szolnokra került, 1941-ben leérettségizett az helyi felsőkereskedelmi iskolában. Ezután órásinasként, segédként, majd egy ékszerésznél dolgozott a gettósításig. A zsidóellenességet mindennap érezni lehetett az utcákon, egy idő után nem köszöntek nekik, később számos alkalommal érte fizikai bántalmazás is. Miután apját elvitték munkaszolgálatra, neki kellett fenntartani a családot. Szolnoki gettóba került 1944 áprilisában, majd innen a cukorgyárba, ahova a deportálás előtt terelték a környéki zsidóságot. Édesanyja és nővére egy másik gettóba került, őket Ausczwitzba deportálták. Az interjúalany a gettóban orvostanhallgatónak adta ki magát, és Strasshofba került, sok más orvossal együtt. Innen gyalog kellett Bécsbe menniük nagyjából ötven társával, ahol egy gázgyárban dolgoztak. Emlékei szerint, a helyzethez képest emberséges körülmények uralkodtak. Miután visszakerült szülővárosába, szülei házát teljesen kifosztott állapotban találta, de hamarosan ismét lakható állapotba hozta. Egy zsidó járási főfelügyelő vette magához, nála kapott állást. Így került az államigazgatás területére, és lényegében egész életében ott dolgozott. 1947-ben elkezdte a jogi kart, majd a nyíregyházi jegyzői iskolába is járt. Az első tanácsválasztáson, a végrehajtó bizottság titkáraként vett részt, és két évig ebben a pozícióban maradt. Késöbb egy ávós feljelentette cionista összeesküvés vádjával, de felmentették. A negyvenes évek végétől él házasságban, ahonnan egy gyermekük született az ötvenes években. Felesége középiskolai tanár volt. 1952-től a Begyűjtési Minisztériumban dolgozott Nagy Imre mellett, majd a hatvanas évek végéig a Pest megyei tanácsnál volt állása. Egy ideig társbérletben kellett élniük feleségével, és kisfiával, majd egy újlipótvárosi lakást kaptak, ahonnan húsz év múlva ismét elköltöztek, egy közelben lévő, de nagyobb lakásba. Három unokája született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-050 |
|
419-0-1:1/51
|
Anonymous interview: A55 Anonim interjú: A55 The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger,
Az interjúalany a huszas évek elején született Észak-Nyugat-Magyarországon, szülei kereskedők voltak. Polgárit végzett, továbbtanulásra nem volt lehetősége, ezért ipari tanulónak szerződött egy varrodába. Segédként Budapestre ment dolgozni. A német bevonulás napján Budapesten tartózkodott, egy zenei rendezvényen vett részt délelőtt, és a veszélyről csak lakótársai tájékoztatták. Unokatestvéreivel megbeszélték, hogy másnap hazautaznak, ami meglehetősen kockázatos döntés volt a gyakori igazoltatások miatt, de sikeresen hazajutottak Kapuvárra. A kapuvári gettóba vitték családjával együtt. Egy reggelen felkeltették majd az embertelen motozás, és átvizsgálás után az állomásra gyalogoltatták őket, és Auschwitzba deportáltak mindenkit. A lágerben töltöttek pár hetet, közben édesanyjával és testvérével végig együtt tudtak maradni. Rövid idő után átkerültek Hessisch Lichtenauba, ahol egy bombagyárban kellett dolgozniuk. Egy nap halálmenetben órákon át gyalogoltatták őket, mint kiderült valójában körbe-körbe, cél nélkül. Majd egy napon órákon át gyalogoltatták őket,mint kiderült később,körbe-körbe,Lipcsében viszont felvigyázók nélkül maradtak, és itt szabadultak fel tavasszal. Édesanyja és testvére is túlélte a háborút, tágabb családjából azonban szinte mindenki odaveszett. 1945 óta van férjnél, házastársa szintén holokauszt túlélő. Egy gyemrekük született, három évvel késöbb. A holokauszt előtt vallásos életet élt, neológ családból származott, és szigórúan, az előírásokat betartva éltek, de 1945 után már csak a nagyobb ünnepeket tartotta meg. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-051 |
|
419-0-1:1/52
|
Anonymous interview: 56 Anonim interjú: A56 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként
Az interjúalany a harmincas években született Budapesten, kiskereskedő családban. 1944-ben nem vették fel sehova,ezért édesanyja nagy nehezen,de bejutatta a Sophianumba. Ennek az iskolának köszönheti, hogy túlélte a holokausztot. Ebben az épületben bujkált a felszabadulásig. Édesapját munkaszolgálatra vitték, ahonnan épségben hazatért. Édesanyja szintén abban az iskolában bujkált, ahol ő, de nem együtt voltak, így ez csak a háború után derült ki számukra. A családjából két nagybácsi és egy nagynéni vesztette életét a a vészkorszakban. Testvére és édesanyja Budapesten élt túl, édesapja pedig a munkaszolgálatról szökött meg. A háború után folytatta tanulmányait, majd az orvosi egyetemre jelentkezett, amit siekresen elvégzett. A hetvenes évek óta él házasságban, és két gyermekük született. Azóta is Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-052 |
|
419-0-1:1/53
|
Anonymous interview: Gabriella Titkos A57 Anonim interjú: Titkos Gabriella A57 The folder contains: 1 sound file of interview (.wav and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet
Az interjúalany budapesti születésű, és szinte egész életében itt élt. Az elemi négy osztályának elvégzése után a Ráskay Lea Gimnáziumba járt, és itt érettségizett 1939-ben. Ezután egy rajziskolába járt, ahova a háború után már nem ment vissza. 1944 őszén halálmenetben hajtották őt és családját Lichtenwörth felé, és végül Kópházáról deportálták őket a lágerbe. Édesapjával nem tudott együtt maradni, ő feltehetően még a halálmenetben halt meg, a határ magyar oldalán. Vőlegényét, akivel már tizenhét éves korában találkozott, a Borba hajtották, mint munkaszolgálatost. Egy alkalommal, amikor épp levelet írt Gabriellának lebukott, és az őrök kegyetlenül kivégezték. Ő, édesanyja, öccse, és egy unokatestvére Lichtenwörthben voltak kényszermunkán, itt érte őket a felszabadulás. 1945 tavaszán egyénileg, gyalog jutottak haza Budapestre. 1949-ben ismerkedett meg későbbi férjével munkahelyén. Egy gyermekük született, aki Gabriella rajztudását örökölte, és grafikus lett. Két unokája van, azóta is Budapesten él. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-053 |
|
419-0-1:1/54
|
István Ajtai Ajtai István The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp, A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, gettó, halálmenet, láger,
István az 1920-as évtized elején született Budapesten, anyai ágon ágostai hitvallású, apai ágon zsidó családba. Édesapja textilkereskedő-segéd volt, édesanyja pedig női szabóságot tanult, ám nem dolgozott a szakmájában, háztartásbeli volt. Szerény körülmények között, és állandó nélkülözésben éltek. Az elemi négy osztályát egy hetedik kerületi iskolában végezte, kitűnő eredményekkel, de iskolai teljesítménye a gimnáziumba kerülve visszaesett. A gimnáziumot nem fejezte be, tanulmányait előröl kezdve a Felső Kereskedelmibe került. Az iskola elvégzése után bőrdíszműves-inasként dolgozott, közben keresztanyja színpaditánc iskolájába is járt, egészen a munkaszolgálatos behívójáig. Az első behívást meg tudta úszni egy ismerőse segítségével, aki felmentő papírt szerzett neki, ami tanusította az alkalmatlanságát, legközelebb hat hónap múlva kapott ismét behívót. Negyvenhárom augusztusában a Borba szóló menetlevelét leleményességének köszönhetően kicserélték, és Hárosszigetre vonult be, a Keresztény Kisegítő Munkaszolgálat kötelékébe. Tavasszal átirányították Erdélybe, a nyilas hatalomátvétel napján Ungváron volt. December elején Putnok magasságában bevagonírozták őt, és munkaszolgálatos társait, és elindultak Zsolna felé, majd végül Kópházán álltak meg. Itt szíjgyártóként dolgoztatták, majd februárban gyalogmenetben Mauthausenbe hajtották őket, majd a front közeledtével Gurskirchenbe. A szövetséges csapatok itt szbadították fel tavasszal. Miután elindultak Magyarország felé, elvesztette eszméletét, és csak Linzben tért magához, egy kórházban, ahol rendkívül rossz fizikai állapota miatt hetekig feküdt. Pár hét után néhány rabtársával gyalog indultak el Magyarország felé, majd Bécsben kaptak igazolást a Vöröskereszttől, ami tanusította deportálásukat. Ennek az adminisztációnak köszönhetően a Magyar Rádió név szerint említette, mint túlélőt, így édesanyja a lehetőségekhez mérten meleg étellel várhatta hazaérkezését Budapestre. Augusztus elején tért haza, és egy hónap elteltével már munkába állt, és bőrdíszművesként helyezkedett el. Szűk családja szintén túlélte a vészkorszakot, nagybátyjait, és nagynénjeit azonban elveszítette. Először 1947-ben házasodott meg, és három gyermeke született. Második házasságát a nyolcvanas évek elején kötötte. A holokauszt óriási traumát jelentett az életében, azonban a boldogságkeresés iránti nagyon erős vágya sosem engedte, hogy ez határozza meg az egész életét. Idős korára is egészségesen, és sportosan él, már egy jó ideje második feleségének vidéki házában. Nyugdíjba vonulása után még hét évet dolgozott a szakmájában. Hungarian language, 2002, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-054 |
|
419-0-1:1/55
|
Miklós Almási Almási Miklós The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcipt, photos of his army pay-book and high school class; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, képek zsoldkönyvről, és iskolai tablóról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Almási Miklós 1921-ben született Zilahon, 1941-ben a családjával együtt Kolozsvárra költözött. Iskoláit Zilahon és Kolozsváron végezte. Élettörténetének főbb töréspontjai 1944-ig családi eseményekhez, iskolai élményekhez, és a munkaszolgálatos időszakához köthetők. A háború után az újrakezdés, a tudományos pálya alakulása volt meghatározó. Életének törésvonalát a munkaszolgálat, illetve a családtagok holokausztban való elvesztése jelentette. Miklóst 1942-en vitték el Kolozsvárról munkaszolgálatra. Kezdetben a Nagy-Szamos mentén, majd a Székelyföldön dolgozott. Románia Szövetségesekhez való átállása után munkaszázada Kolozsvár irányába vonult vissza. Miklósnak, jó terepismeretét kihasználva, sikerült Kolozsvár előtt néhány kilométerrel megszöknie. Néhány napig egy román parasztcsalád fogadta be, majd vonaton eljutott Aradig. Innen szervezetten, több volt munkaszolgálatossal együtt Bukarestbe szállították és családoknál szállásolták el őket. 1944 őszén tért vissza Kolozsvárra. Itt tudta meg, hogy szülei nem élték túl a holokausztot. A kezdeti nehézségeken, teljes magányon, és anyagi kiszolgáltatottságon túllépve, még 1944-ben sikerült munkába állnia a helyi gyógyszergyárban és beiratkozott az egyetemre is. Első házassága is erre az időszakra tehető, azonban ez nem tartott hosszú ideig. A világháború után Kolozsváron szerzett vegyész diplomát, majd a Szovjetunióban doktorált. 1952-től a kolozsvári egyetemen tanított kémiát, ahol 1953-ban dékánnak választották. 1987-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is igen aktív tudományos életet folytatott. A rendszerváltozás után részt vett az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Agrár- és Élelmiszeripari tanszékének létrehozásában, a kétezres évek elején. Harmadik feleségével él együtt, egy négyszobás tömbházlakásban, nyugdíjas éveiben is jó szellemi és fizikai állapotnak örvend. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-055 |
|
419-0-1:1/56
|
István Arató Arató István The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
István az 1920-as években született Budapesten, egy kispolgári zsidó család harmadik gyermekeként. Édesapja korai halála után csekély kegydíjakból nevelte őket édesanyjuk. Jó tanulmányi eredményekkel érettségizett egy budapesti kereskedelmi iskolában, tanulmányai folytatása közben folyamatosan korrepetált másokat, hogy valamennyi pénzt össze tudjon szedni a legszükségesebb kiadásokra. Az érettségi megszerzése után egy textilipari gyárban kapott munkát gyakornokként, és egészen munkaszolgálatos behívásáig itt dolgozott. 1943-ban hívták be munkaszolgálatosnak Bereckre, majd 1944-ben hadműveleti területre vitték őket. A század egy része szovjet hadifogságba került, a többiek, köztünk Istvánnal Husztra vonultak vissza, ahol vasutat kellett építeniük. 1944 novemberében innen tért haza Budapestre, ahol korábbi kollégájánál bujkált, több zsidó üldözöttel együtt, egészen addig, míg fel nem fedezték őket. Ekkor elment a családjához, akik a svéd védet házban bujkáltak, és egészen a háború végéig itt voltak. Mindegyikőjük túlélte a holokausztot. A világháború után elvégezte korábban félbehagyott tanulmányait a Képzőművészeti Egyetemen, élete további részében festészettel foglalkozott. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert, így jutott el Párizsba, Prágába és ennek köszönhetően négy nyelven beszélt. Feleségével, akivel még a háború előtt házasodtak össze, két gyemrekük született, az ötvenes, és a hatvanas években. A festészet élete végéig a mindennapjai része maradt, kiállításai Európa nagyvárosaiban és Magyarországon is nagy sikereket arattak. 2010-ben hunyt el Budapesten, 87 éves korában. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-056 |
|
419-0-1:1/57
|
Ödönné Balázs Balázs Ödönné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger,
Az interjúalany a húszas évek közepén született késői gyermekként, édesanyja harmincöt éves korában. Életének első tragédiája három éves korában érte, amikor mindkét szülőjét elveszítette és a szombathelyi árvaházba került. Kevés időt töltött itt, viszonylag hamar örökbe fogadták „Balázsék”, de sokáig nem tudta, hogy örökbefogadott gyerek. Nevelőszülei szintén szombathelyiek voltak, a belvárosban volt egy textilkereskedésük. Elmondása szerint tanulni nem szeretett, az elemi és a polgári elvégzése után, még a háború előtt, kereskedelmi iskolába jelentkezett, de nem végezte el, helyette varrni tanult. Még a háború előtt, 1941-ben ment férjhez. Első gyermekük egy évvel később született. 1944-ben az egész családot Auschwitzba deportálták a szombathelyi gettóból. A hosszú, embertelen vonatút alatt apja, anyja, és kislánya életüket vesztették. Férje, akit már korábban behívtak, munkaszolgálatosként élte túl a háborút. A szelekció után az Auschwitz melletti Bosch-Schilling gyárban dolgoztatták. Itt érte a felszabadulás, 1945-ben. A háború után két gyermekük született, mára három unokája van. Gyermekkorában nem volt vallásos a családja, a világháború után a nagyobb ünnepeket tartották meg. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-057 |
|
419-0-1:1/58
|
Rózsa Bálint Bálint Rózsa The folder contains: 1 sound file of interview (.wma); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.wma); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger,
Rózsa Pásztón született egy öt gyerekes neológ zsidó családban. Szülei jómódú parasztok voltak, autodidakta értelmiségiek. Pásztón, majd Miskolcon tanult, de egyetemre a numerus clausus miatt már nem mehetett. A háború után, mint kulák nem tanulhatott, végül az esti egyetemet tudta elvégezni. A német megszállást követően a hatvani gettóba kerültek családjával. Ő Brémában, Theresienstadtban és Auschwitzban volt lágerben, végül itt szabadult fel. A holokausztban elveszítette két testvérét, és édesapját. Édesanyja és többi testvére életben maradtak. A háború után rövid időn belül férjhez ment egy másik túlélőhöz, később egy lányuk született, 1948-ban. Lánya Svájcban, él, középiskolai tanár lett. Férje a kétezres évek elején hunyt el. Az interjú nincs befejezve, az interjúalany a további alkalmakat nem vállalta, így csak az első ülés anyaga érhető el. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-058 |
|
419-0-1:1/59
|
Istvánné Barabás Barabás Istvánné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Barabás Istvánné Budapesten született az 1920-as években. 1945 március 25.-én a Szociáldemokrata Párt tagjainak listázásakor őt is összeírták, és mint politikai fogoly került a Gestapo főkapitányságra, ahol szörnyű fizikai bántalmazásokat kellett elszenvednie. Ápilis elején átvitték a mosonyi utcai toloncházba, ahol a huszonhat fős csoportot marhavagonokba zsúfolták, majd Auschwitzba deportálták. Az auschwitzi lágerben huszonnégy napot töltött. Itt felesleges, és megalázó munkákat kellett végeznie, ami rengeteg erőt elvett tőle. Közel egy hónap után néhány rabtársával együtt egy parschnitz-i szövőgyárba szállították őket. Itt elmondása szerint Auschwitzhoz képest emberi körülmények urlakodtak, rendes ételeket kaptak, és többet is pihenhettek, mint korábban. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. A holokausztban elveszítette édesapját, és az egyik nagymamáját. Édesanyja és tetsvére életben maradt. A világháború után egy év otthonlét elmúltával egy lapnál helyezkedett el. Három házassága volt, és egy germeke született. Az interjúalany nagyon keveset beszélt az élettörténetéről, szinte csak a lágerélményéről számolt be, ezért az élete további szakaszáról néhány adaton kívül semmi sem derül ki. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-059 |
|
419-0-1:1/60
|
Pál Bárdos Bárdos Pál The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany a harmincas években született egy dél-alföldi kiskereskedőcsalád második gyermekeként. Egész gyerek- és fiatalkorát (a holokauszt előtt és után) szülővárosában töltötte és e korszak döntő hatást gyakorolt későbbi életére. Családja nagyon hosszú ideje Makón élt, szinte minden generáció kereskedelemmel foglalkozott. Iskoláit Makón végezte, zsidó, később polgári iskolában. A családot 1944-ben a makói zsidó iskolában kijelölt gettóba hurcolták, rövid idővel később innen kerültek a szegedi téglagyárba. Innen deportálták végül a családot Strasshofba, később pedig a möllersdorfi táborba hurcolták őket. Az interjúalany gyermektúlélő, életét annak köszönheti, hogy nem haláltáborba kerültek, ahol életkora miatt egyből gázkamrába küldték volna. A lágerben együtt tudott maradni családjával, minden bizonnyal ez mentette meg. Édesapját még a deportálások előtt vezényelték a Don-kanyarba munkaszolgálatosként, itt vesztette életét. Édesanyja, testvére, és nagyszülei szintén túlélték a vészkorszakot, velük együtt tért haza. A háború után folytatta tanulmányait, leérettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar-történelem szakon. A diploma megszerzése után középiskolai tanárként dolgozott egy rövid ideig, később már egyetemen oktatott. Több regénye jelent meg, dolgozott dramaturgként is. Az ötvenes évek végén házasodott össze szintén holokauszt túlélő feleségével, akitől két gyermeke született. Számos műve szól a magyar zsidóság huszadik századi sorsáról, és a saját zsidóságáról. Jogtalanul kevesett olvasott szerzőként tartják számon. 2017-ben hunyt el, nyolcvanegy éves korában. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-060 |
|
419-0-1:1/61
|
Rezsőné Bartha Bartha Rezsőné The folder contains: 7 sound files of interview (7 .mp3 and 7 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, photos of her personal documents, photos of her early life during the 30's and 40's, letters from the ghetto; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 7 audio fájlja (7 .mp3 és 7 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, fotók személyes dokumentumokról, magánéleti fotók a harmincas, és negyvenes évekből, levelek a gettóból; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Bartha Rezsőné az 1920-as években született egy Duna-menti városban, ahol a szülőknek vas-fűszer nagykereskedése volt. Egy nővére volt, akivel jó viszonyt ápolt, együtt nőttek fel. 1936-ig élték ezt a nyugodt polgári életet, ahol iskoláit zsidó elemiben kezdte, majd vegyes polgáriban folytatta, amit –részben kényszerűségből – külföldi tanulmányok követtek. Polgári neveltetésének köszönhetően nagyon jól tudott németül. Bécsi magániskolájából az Anschluss után költözött haza, és apja üzletében dolgozott. 1941-ben férjhez ment, azonban apósa minden eszközzel igyekezett megakadályozni a házasságot, majd egy év múlva el is váltak. Édesanyja már 1938-ban elakart volna menni az országból, apja azonban ezt nem engedte. Ez lett a család veszte: az apát korán elvitték munkaszolgálatra, majd deportálták, 1945-ben jött még tőle egy képeslap, de a lágerből nem tért haza. A németek bejövetele után édesanyjával, és nővérével Budapesten voltak egy esküvőn. A családnak ekkor lehetősége lett volna Budapesten maradni az ismerősöknél, hátha ott nagyobb eséllyel élnek túl. Anyját azonban hiába győzködték, ő mindenáron haza akart utazni, a lányok viszont a fővárosban maradtak. Dunaföldvárról őt is deportálták, valószínűleg a bergen-belseni táborban halt meg. Őt és nővérét a KISOK-pályára terelték, ám csak őt deportálták 1944-ben, mert nővére még a transzport elindítása előtt megszökött. Az interjúalanyt innen Ravensbückbe deportálták. A pályán összetalálkozott egy régi ismerősével, akivel végig együtt tudtak maradni a táborban, és a hazaúton is. Az út is rengeteg borzalommal járt: a láger után a felszabadító katonák erőszakoskodását is túl kellett élniük. A háború után 1948-ig próbálkozott a szülői ház és az üzlet rendbetételével, majd eladott mindent, és felköltözött Budapestre. Itt fényképészként dolgozott. Sok évvel később ment csak újra férjhez. Második férje gyerekeivel jóban van, saját gyereke nem lett. Nővére és családja végül Pesten életben maradtak, velük jó a kapcsolata, az ő gyerekükkel is szoros a viszonya. Az interjúban nagy hangsúlyt kap az 1992-es év, amikortól Rezsőné szemléletmódja megváltozott, és azóta szervezett keretek között is sokat mesél az átélt borzalmakról. Egy német történésszel folyamatosan filmeket vesznek fel, és világszerte előadásokat tartanak. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-061 |
|
419-0-1:1/62
|
Ferenc Bauer Bauer Ferenc The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Ferenc 1923-ban született egy Zala megyei faluban. Az elemit és a polgári iskolát Zalaegerszegen végezte, ahol géplakatosnak tanult. Az 1940-es évektől egy soproni gyárban kezdett dolgozni. A német megszállást követően Kőszegre hívták be, mint munkaszolgálatost. Pár hétig Ausztriában dolgoztak, majd onnan szökési bűnszövetkezésért a körmendi hadbírósági fogdába zárták társaival. Innen 1944 márciusában szabadultak, miután a szövetséges csapatok részben a fogdát is lebombázták, így felügyelet nélkül maradtak, és könnyen el tudtak szökni. Áprilisban visszatért szülőfalujába, később pedig ismételten a soproni gyárban kezdett dolgozni. Az ötvenes években gépipari technikumot végzett. Továbbra is Sopronban dolgozott, ahol az évek során a gyári beosztások ranglétráján lépkedett egyre feljebb és, mint üzemvezető ment nyugdíjba. A holokausztban egész családjából több negyven embert öltek meg, pusztán három bátyja, és ő maga éltek túl. Jelenleg is Sopronban él feleségével, és fia családjával. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-062 |
|
419-0-1:1/63
|
Walter Bauer Bauer Walter The folder contains: 2 sound files of interview (.wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (.wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Walter 1929-ben született Iglón, és ahol édesapja I. világháborús kitűntetettként és hadirokkantként egy sörlerakatot üzemeltet. Egyedüli gyerek volt, 1941-ben, az első zsidótörvények, majd a következő évi deportálások idején 10-11 éves. Az első atrocitás akkor érte, amikor 1942 szeptemberében zsidósága miatt nem iratkozhatott be a gimnáziumba. A háború alatt részben egyedül, de amikor tudott szüleivel bujkált. Csak a háború után tíz évvel tudták meg, hogy az apa kitűntetése miatt mentességet kellett élvezniük. A bujkálásban több helyi ember is segített nekik. A háború után, 1945 szeptemberében ismét jelentkezett az iglói gimnáziumba, ahova akkor sem vették fel, arra hivatkozva, hogy a zsidótörvények még mindig érvényben vannak. Ezután döntött úgy a család, hogy el kell hagyniuk a várost, és Kassára költöztek. Miután Kassán leérettségizett a pozsonyi orvosi egyetemre, majd később félve attól, hogy apja osztályidegen, a prágai egyetemre járt. Tanulmányait Prágában fejezte be, közben megnősült, és egy év után hazaköltöztek Kassára, ahol állást kapott. Az orvosi ranglétrán folyamatosan feljebb lépkedett, felesége tanár, majd iskolaigazgató lett. Házasságából három gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-063 |
|
419-0-1:1/64
|
Tibor Békés Békés Tibor The folder contains: 8 sound files of interview (8 .mp3 and 8 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 8 audio fájlja (8 .mp3 és 8 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Tibor 1925 januárjában született egy erdélyi kis faluban, Papfalván, ahol az apja volt a jegyző. Heten voltak testvérek, ő volt a hatodik gyerek. Egy természeti csapás következtében a falu elszegényedett, ezért még gyermekkorában átköltözött a család Nagyváradra. Tizenkilencéves volt, amikor elhurcolták a nagyváradi gettóba, és innen deportálták Auschwitzba, később Mauthausenbe, majd Melkbe. Bátyjával együtt túlélésüket nagyrészben annak köszönhetik, hogy végig együtt tudtak maradni, egymást fizikailag és lelkileg támogatva. 1947 szeptemberében Ebensee-ben érte a felszabadulás. Húga, és a szülei meghaltak a haláltáborokban, a többi testvére és ő életben maradt. Két testvére Izraelben él, ő a felszabadulást követően Budapestre költözött, azóta is ott él. Elkezdte az orvosi egyetemet, de nem fejezte be, végül a jogi egyetemen szerzett diplomát. Élete során volt katona, párttag, de főleg hivatali munkákat végzett. Egy lánya és egy unokája született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-064 |
|
419-0-1:1/65
|
Mihály Benedek Benedek Mihály The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, láger
Mihály egy Vas megyei faluban született egy neológ zsidó család második gyermekeként. Szülei kereskedelemmel foglalkoztak. Az elemi iskolát szülőfalujában kezdte, majd egy év után átiratták egy szombathelyi zsidó elemibe. A gimnáziumot szintén Szombathelyen végezte, több iskolában, de végül nem tudott leérettségizni az otthoni teendők miatt. 1944 októberében hívták bemunkaszolgálatra Kőszegre, és egészen január végéig itt dolgoztatták. A felszabadulás munkaszolgálatosként érte. Szűk családjából senki nem élte túl a holokausztot, szüleit, nővérét, nagyszüleit, és több unokatestvérét lágerekben, vagy munkaszolgálatosként gyilkolták meg. A háború után 1947-ben házasodott meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született, aki Pécsen él. Mára két unokájuk van. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-065 |
|
419-0-1:1/66
|
Mihályné Benedek Benedek Mihályné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Benedek Mihályné az 1930-as évek elején született egy neológ zsidó család második gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után az orsolyita nővérek által fenntartott gimnáziumba járt. Sümegen már a harmincas évek közepétől vannak emlékei antiszemita atrocitásokról, elmondása szerint a kor zsidóellenes hangulatot gerjesztő filmjeiből ismert jelenetek számos alkalommal visszaköszöntek szülővárosában is. 1944 áprilisában apja kivételével, akit ismételten behívták munkaszolgálatra, a család a sümegi, majd a zalaegerszegi gettóba került. Pár héttel később innen deportálták őket Auschwitzba. Később Gubenbe és Bergen-Belsenbe szállították, ahol kényszermunkával, és a valamivel elviselhetőbb életkörülményeknek köszönhetően életben maradt. A holokausztot a családjából csupán szülei, két nagybácsi, és egy nagynéni élte túl. A közeli hozzátartozói közül többek között nagyszülei és nővére sosem tértek haza. A háború után fiatalon, tizenhét évesen férjhez ment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Egy gyermekük született, aki Pécsen él. Mára két unokájuk van. Az interjú nagy megkönnyebbülést okozott neki, elmondása szerint ilyen mélységben még senkinek sem beszélt az átéltekről. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-066 |
|
419-0-1:1/67
|
Pál Benkő Benkő Pál The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat
Benkő Pál 1923-ban született a Bács-Kiskun megyei Solton. Két testvére, egy bátyja, és egy húga volt. Apja, mint gazdatiszt dolgozott a közeli gazdaságban, majd a harmincas évek közepén Szárligetre helyezték, így az egész család költözött. Az interjúalany itt járt elemi iskolába, ennek elvégzése után Kiskunhalasra kerültek, a gimnáziumot itt végezték el. Fiatal-felnőtt korára már Budapesten élt, a holokausztot is itt, és munkaszolgálaton élte túl. Többek között Jászberénybe, és Komáromba kellett munkaszolgálatra mennie. Szülei és családjuk Kiskunhalason maradtak, őket innen deportálták Auschwitzba, vélhetően ott haltak meg. Húga megszökött a lágerből, bátyja pedig szintén munkaszolgálatosként élte túl a meghurcoltatást. Első házasságát 1956-ban kötötte, első fia pedig 1960-ban született. Házassága válással végződött, második feleségével a hetvenes évektől él házasságban. Második feleségétől két gyermeke született. Továbbra is Szárligeten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-067 |
|
419-0-1:1/68
|
Sándorné Berkovics Berkovics Sándorné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, resistance A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, ellenállás
Az interjúalany 1921-ben született egy kárpátaljai faluban, Mezőkaszonyban. Édesapja a helyi földesúr birtokán volt ispán. Az ispán felelős pozíció és megbecsült tisztség volt abban az időben. Sándornénak kilenc testvére volt, és csupán egy volt fiatalabb nála. Édesapjuk ispáni keresete miatt nem volt gond, hogy eltartsa a családot. A két legidősebb báty 1933-ban elment a munkanélküliség elől. Az egyikük Moszkvában állt katonának, a másikuk Brünnben szolgált a hadseregben. 1936-ban édesapjuk meghalt, ezzel minden megváltozott a családban. Szerényebb házba kellett költözniük, a felnőtt gyerekek szétszéledtek, csak egy nővére, egy bátyja és a húga maradt együtt velük. 1944. áprilisában összeterelték a környéken lakó zsidókat Beregszászra. Május 20-án deportálták őket. Auschwitzban az édesanyjukat és a nővére négy, valamint bátyja két gyermekét rögtön elválasztották tőlük. Ő maga és a húga, együtt tudtak maradni. Három hónapig voltak az elosztótáborban, itt nem dolgoztak. Augusztus végén Buchenwaldba vitték őket, ahol a húgát kiválogatták a konyhára. Az interjúalany túl vézna, és gyenge volt, de nem akarta, hogy külön kerüljenek, ezért ő is a konyhán kezdett dolgozni. Januárban gyalogmenetben átvezényelték őket Bergen-Belsenbe, ahol szintén sikerült bekerülniük a konyhára. Amikor felszabadult a tábor nagyon beteg volt, hetekig magas láz gyötörte, így erről az időszakról kevés emléke van. Kórházba került, és húga ápolóként maradt mellette. Szerettek volna minél előbb hazakerülni, ezért hiába is akarták még bent tartani a kórházban, eljöttek. Pardovicéig amerikai teherautó vitte őket, onnan vonattal jutottak el Prágába, ahol iratokat kaptak az úthoz. Több átszállással júliusban érkeztek meg végül Budapestre, az utat még mindig betegen tette meg, a felszabadulás óta nem javult az állapota. A fővárosban találkoztak egy nővérükkel, akinél egy ideig meg tudtak szállni. Húga hosszabb időre ott maradt, de Berkovicsné hazament Kárpátaljára abban a reményben, hogy talán viszontláthatja egykori szerelmét. A szülőfalujába érve derült ki számára, hogy egykori udvarlója nem élte túl a háborút. Még 1945-ben férjhez ment egy helybéli zsidó szabóhoz, akitől két gyermeke született. Átköltöztek Munkácsra, majd amikor 1971-ben a férje meghalt, a gyerekekkel felköltöztek Pestre. A gyerekek ekkorra már felnőttek, egyikük egyetemre kezdett járni, másikuk Ungvárra költözött. Pesten az interjúalany ismét férjhez ment, de két év múlva el is vált. Azóta egyedül él, egy darabig pultosként dolgozott egy vendéglőben, majd egy építési vállalatnál volt kézbesítő, ezáltal ismerte meg Budapestet igazán. Innen ment nyugdíjba. A fia és családja ott lakik a szomszédban, segítenek neki, gyakran benéznek hozzá, és a lányával is jó a kapcsolata. A húga Kanadában él, egy bátyja pedig Izraelben. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-068 |
|
419-0-1:1/69
|
Gáborné Bíró Bíró Gáborné The folder contains: 3 sound fils of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Bíró Gáborné az 1910-es években született Miskolcon, de a háború idején már Budapesten élt. A holokauszt alatt Budapesten bujkált gyermekével, aki pár hónapos volt ekkor. Nagyjából július közepéig az Alföldi utcai kórházban bújtatták, ezután egészen a háború végéig Balatonbogláron voltak, ismerősöknél. A családból férje, aki munkaszolgálatról szökött haza, bátyja, aki Budapesten bujkált, és sógornője maradt életben. Férjével a harmincas évek közepe óta házasok. A háború után még egy gyermekük született, 1946-ban. Halálig Budapesten élt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-069 |
|
419-0-1:1/70
|
Zsuzsanna Bíró Bíró Zsuzsanna The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Zsuzsa egyedüli gyerek volt, 1936-ban született Budapesten. Az első kerületben laktak, Zsuzsa jóformán állandóan a közeli moziban volt, imádta a filmeket. Éppen hogy csak elkezdett iskolába járni, mikor el kellett hagyniuk a lakást és be kellett költözniük a gettóba. Édesapja ekkor már nem volt velük, munkaszolgálatot teljesített vidéken, ahonnan aztán megszökött, és ugyancsak Pesten vészelte át az ostromot. A bombázások során apja elvesztette a bal karját. Ezalatt édesanyja pedig súlyos betegen feküdt egy pincében gyomorfertőzéssel. Zsuzsa habár még tíz éves sem volt, édesapja és édesanyja között ingázott, ételt szerzett nekik, látogatta őket. A köülöttük szenvedő sok beteg láttán határozta el, hogy felnőttkorában orvos lesz. Az ostromot túlélték mindhárman, Zsuzsa egy időre lekerült Szegedre, ahol egy parasztcsalád magához vette, etette, iskolába járatta, majd amikor megerősödött, visszakerült Pestre a szüleihez és folytatta az iskolát. Édesapját leszázalékolták, később abban a házban, ahová beköltöztek nyitott egy trafikot, ebből éltek szerényen. Zsuzsa nagyon jó tanuló volt, a Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett, majd Leningrádban szerzett orvosi, illetve pszichológusi diplomát. A SOTE Élettani Kutató Laborában helyezkedett el, innen is ment nyugdíjba. Nyugdíjazása után próbált még állást keresni, de koránál fogva nem alkalmazták. Öt évig járt le Miskolcra előadást tartani, majd azt is abba kellett hagynia. Első, rosszul sikerült házassága után 1983-ban ismét férjhez ment. Azóta ketten élnek, férjének két felnőtt gyerek volt, mindketten idősek lévén, közös gyerekük nem lett. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-070 |
|
419-0-1:1/71
|
Istvánné Bodori Bodori Istvánné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Bodori Istvánné 1920-ban született, egy négygyermekes család legidősebbjeként. Tizenöt éves korában már dolgoznia kellett, nagyon szegény körülmények között éltek. Édesapja egy textilüzletben dolgozott, majd, miután az tönkrement, alkalmi munkákból élt, szinte mindent elvállalt. Édesanyja varrónő volt. Több alkalommal költöztek, mert a lakással járó költségeket is nehezen tudták fedezni. Huszonegy évesen ment férjhez, a házasságból egy lányuk született. Férje halála után még nagyobb nélkülözésben éltek. Tizenöt hónapos kislányát magára kellett hagynia, mikor jöttek érte a csillagos házba, és elhurcolták dolgozni. Miután innen sikerült megszöknie, unokatestvéréhez menekült, aki egy református intézetben bújtatta az üldözött zsidókat. Itt sikerült átvészelnie a háborút. A háború után évekig éheztek, mindent a kislányának adott, amije csak volt. Elvégezte a közgazdasági egyetemet, rengeteget dolgozott, kitüntetéseket szerzett, mégsem keresett jól, csak az utolsó tíz évben, mikor főkönyvelőként dolgozott. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-071 |
|
419-0-1:1/72
|
Árpádné Bognár Bognár Árpádné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, gettó Az interjúalany tisztviselő családban született Budapesten. Itt végezte iskoláit is, a négy elemi után polgáriba, majd zsidó gimnáziumba járt. Érettségi után egy éves szaktanfolyamra járt, ahol olaszt tanult. A Magyar Olasz Bankban dolgozott egészen házasságáig, amit 1930-ban kötöttek. Férje gépészmérnök volt, Újlipótvárosban éltek. Két évvel később megszületett első fia. Nyilasok hatalomra kerüléséig nyugodtan éltek, majd jöttek a zsidótörvények és végül egy kerületben lévő csillagosházba kerültek, majd bombatalálat miatt máshova is át kellett költözniük. Októberben elvitték férjét munkaszolgálatra, novemberben pedig őt és fiát az óbudai téglagyárba hajtották. Innen deportálták őket Lichtenwörthbe. Először Kópháza közelében kellett sáncot ásniuk, ekkor parasztházakban aludtak. Lichtenwörthben egy gyárépületben laktak, elmondása szerint itt nem bántalmazták őket, és dolgozniuk sem kellett. Tavasszal itt szabadult fel, és részben szervezetten, részben egyénileg indult hazafelé. Egy osztrák faluban megismrkedett egy szovjet katonával, aki elintézte neki, hogy eljuttatja őt és egy rabtársnőjét Sopronig. Lassan, de eljutottak Székesfehérvárra, majd Pestre. A fertőtlenítőben találta meg fia, aki közölte, hogy meghalt az édesanyja, a férje, és húga. Ezután édesapjával laktak hárman és igyekeztek újraépíteni életüket. Egy ideig az apuka nyugdíjából éltek, majd Árpádné is munkába állt, mint gépíró. Nyugdíjazásáig a Földművelődési Minisztériumban dolgozott. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-072 |
|
419-0-1:1/73
|
Béláné Bokor Bokor Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, bujkálás
Bokor Béláné egy nyugat-magyarországi városban született az 1920-as években, és itt élte le egész életét. A négy elemit is itt végezte zsidó iskolában, majd négy polgárit végzett felső kereskedelmiben. Családja nem a vallási szabályok szerint élte mindennapjait, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Iskolái elvégzése után egy villanyszerelő cégnél, majd egy cipőboltban dolgozott, egészen a háborúig. 1944 tavaszán a családot a szombathelyi gettóba terelték. Innen deportálták őket Auschwitzba, ahonnan szülei, és a szülők testvérei nem tértek haza. Testvérével, és egy unokatestvérével együtt hárman élték túl a holokausztot. A lágerből Peterswaldau-ba, és Drezdába került, itt szövőnőként kellett dolgoznia. A háború után visszatért szülővárosába, ahol egy építőipari vállalatnál dolgozott, 1981 óta nyugdíjas. 1958 óta házas, gyermeke nem született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-073 |
|
419-0-1:1/74
|
Gyuláné Braun Braun Gyuláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Braun Gyuláné egy zsidó kispolgári család három lány gyermeke közül a középsőként született 1926-ban. Apja kereskedő volt, aki rendkívül sokat dolgozott, hogy egy szerény polgári életminőséget biztosítani tudjon családja számára. A 4 elemit és polgárit is Zalaegerszegen végezte, de a fokozódó antiszemitizmus, és zsidótörvények hatására, mint oly sokan mások is választották szülei azt stratégiát, hogy szakmát taníttatnak lányaikkal, így lett az interjúalanyból fodrász. Gyulánét a zalaegerszegi gettóba vitték el szüleivel és testvéreivel együtt, majd innen deportálták őket Auschwitzba. A lágerben két évvel idősebb nővérével együtt kiválasztották munkára, így kerültek Berlinbe egy repülőgép gyárba. Végül a halálmenetet követően Hamburgban szabadult fel, nővérével együtt. Apja egy halálmenetben veszítette életét, anyja és 14 éves kishúga Auschwitzban haltak meg. A háborút követően a negyvenes évek végén férjhez ment, és három gyermeke született. Háztartásbeliként a háborút követően sohasem dolgozott, katonatiszt férje tartotta el a családot. Házasságából három gyermeke született, és mára hat unokája van. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-074 |
|
419-0-1:1/75
|
János Cocron Cocron János The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcipt; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat János Budapesten született a húszas évek első felében, édesapja keresztény, édesanyja zsidó származású. 1941-ben érettségizett. Apja bankigazgatóként dolgozott. 1948-ban vezető tisztséget akartak ráosztani a kormányban, de nem lépett be a pártba így nyugdíjazták. Egy év múlva elhunyt. Édesanyja szintén bankban dolgozott, tisztviselőként. Jó nevelést kapott, franciául, németül már gyerekkorában megtanult. Középiskola után Jénában szeretett volna továbbtanulni, de a politikai helyzet miatt nem volt lehetséges. Elment gyakornoknak egy hangerősítéssel foglalkozó céghez, majd beiratkozott a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a katonai felmentés reményében. 1944 áprilisában behívták munkaszolgálatra. A család megvitatta, hogy katonának, vagy munkaszolgálatra jobb-e bevonulni, és úgy találták, hogy katonaként a fronton zsidóként rosszabb helyzetben lenne. A munkaszolgálatot a 44-dik századnál töltötte, Lillafüreden. Elmondása szerint századukban sosem volt kegyetlenkedés, és úgy találta, hogy jobb dolga volt itt, mintha a katonaságban lett volna. 1944 október 15-e után nyugat felé mentek, de parancsnokuknak megsúgták, hogy minél lassabban haladjanak. Az oroszok bejövetelekor a század egy részét elvitték. Egy katonai kórházhoz kerültek dolgozni. 1945 május 3-án ért haza. Hazatértekor otthon mindenkit épségben talált. Édesanyja a háborút egy csillagos házban élte túl. Háború után folytatta munkáját egy rádiójavító műhelyben. Az egyetemre is beiratkozott, de nem sokkal később abbahagyta. Helyette műszerészi ipari vizsgát tett, majd egy híradástechnikai gyárba került műszerésznek nagyon alacsony fizetéssel. Sok újítást hajtott végre, így egy idő után egyre jobban keresett. Vidéki kiküldetéseken vett részt, és teljesen önállóan dolgozhatott. 1956 után az export részlegre került, és mivel jól beszélt nyelveket, számos fordítói feladattal is megbízták. Egy barátja, aki egy külkereskedelmi cégénél dolgozott segített neki állást találni, és János tizenhét évet töltött ennél a cégnél. 1980-ban átment egy szövetkezeti vállalathoz, végül onnan ment el nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után szaktanácsadóként tevékenykedett. Az ötvenes években megnősült, azonban házassága tragikus úton, feleség halálával ért véget 1968-ban. Néhány év múlva újranősült. Feleségének már két gyermeke volt, közös gyermekük nem született. Második felesége 2002-ben elhunyt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-075 |
|
419-0-1:1/76
|
Gyuláné Csabai Csabai Gyuláné The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, ghetto A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, gettó
Az interjúalany az Észak-Alföldön született egy kisvárosban. Édesapja és édesanyja is zsidó, de nem voltak vallásosak, az ünnepeket nem tartották. Két testvére, egy nővére, és egy öccse volt. Édesapja bádogos volt, édesanyja varrónő, de miután férjhezment, már háztartásbeli. Viszonylagos jómódban, polgári körülmények között éltek. Elemi iskolába a szülővárosában lévő református iskolába járt, majd egy közeli nagyvárosba került kereskedelmi iskolába. Édesapját 1940-ben vitték el először munkaszolgálatra, ahol húsz havi börtönre ítélte a hadbíróság. 1943 végén tért haza. Tizenhat éves volt, amikor 1944 márciusában elhurcolták a családot a gettóba, majd onnan az első transzporttal vitték őket Auschwitzba. A megérkezéskor nagyanyja, anyja és öccse a gázkamrába került. Ő nővérével maradt együtt, majd közösen munkára jelentkeztek, és végül Studhofba kerültek. Itt azonban elszakadtak egymástól, nővére egy másik munkacsoportba került. A front közeledtével Németország felé hajtották őket, és útközben sikerült megszöknie. Végül 1945. áprilisában érkezett haza. Itt tudta meg, hogy nővére nem élte túl a meghurcoltatást. Otthoni házukba beköltöztek, őt a szomszéd család fogadta be. Édesapja kerestette őt, és végül fel tudták venni egymással a kapcsolatot. A helyi lelkész segítségével sikerült visszaköltözniük a házukba. Férjével, aki rendőr volt, és a háború alatt zsidókat mentett Pesten, szülővárosában ismerkedett meg. Házasságkötésük után Pestre költöztek. 1950-ben született meg egyetlen gyermeke. A hatvanas évektől kezdve könyvelőként dolgozott, néhány évig még nyugdíjas korában is. Férjét a hetvenes években szívinfarktusban elvesztette. Édesapja újranősült, felesége szintén holokauszt túlélő zsidó volt, házasságuk után az asszony szülővárosában éltek. Gyuláné édesapja a hatvanas évek végén hunyt el súlyos betegség következtében. Lánya gazdasági főiskolát végzett, majd összeházasodott egy szintén zsidó családból származó tanárral. Mára két unokája, és egy dédunokája van. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-076 |
|
419-0-1:1/77
|
Károlyné Csanádi Csanádi Károlyné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Csanádi Károlyné Kiskunhalason született, zsidó elemibe és református lányiskolába járt. 1944-ig édesapja üzletében dolgozott. A deportálás előtt neki kellett leltározni a házukat. A kiskunhalasi gettóba, majd a szegedi gyűjtőtáborba került. A deportáltak 2. csoportjába osztották be szüleivel együtt, de végül a 3. csoporttal egyenesen Ausztriába vitték őket. A deportáló vonaton nagymamája életét vesztette. Straßhofban körülbelül 1 hónapig voltak, borzalmas körülmények között. Ezután egy kis faluba vitték őket, a Cseh-Morva határra, ahol egy konzervgyárban kellett dolgozniuk. Itt az üzemvezető egy nagyon rendes ember volt, akivel a háború után is tartották a kapcsolatot. A konzervgyár után egy kórházban fogták őket munkára, Znejmben. Az itteni munkavezető kegyetlen volt. A kórházi munkán kívül kőművesekkel kellett együtt dolgoznia. Znejm után Schattauba vitték őket, ahol téglapótló lapokat kellett készíteniük. Itt kaptak először híreket a magyarországi zsidókról. Ezek után két héten keresztül meneteltek Ausztriában, élelmet egyáltalán nem kaptak. A 2 hét után Theresienstadtba érkeztek, itt a Dresden nevű laktanyába kerültek. A megérkezéskor az interjúalany édesanyja az éhségtől összeesett, de sikerült életben maradnia. Ekkor már 15000 lakosa volt a tábornak, és még ugyanennyi érkezett, a napi kenyéradag 7 dkg volt. Itt találkozott újra nagynénjével és unokatestvérével, akik Bergen-Belsenből kerültek a táborba. A laktanyában állatias körülmények uralkodtak, amiket Károlyné nem bírt elviselni, ezért inkább munkára jelentkezett. Tolmácsként dolgozott és hivatalos ügyeket intézett. Május 10-én, amikor a németek elmentek, még belövöldöztek a barakkokba, majd megérkeztek a felszabadító csapatok. Szüleivel együtt tért haza Kiskunhalasra, ahol teljesen lebombázott házuk látványa fogadta a családot. A házat teljesen kifosztották, de rengeteg dolgot vissza tudtak szerezni, ám ezek súlyos konfliktusokat eredményeztek a településen. A szülei újrakezdték az üzletet, ő pedig 1946-ban Pestre költözött. Később szülei is követték. 71 éves koráig dolgozott, irodavezetőként ment nyugdíjba. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-077 |
|
419-0-1:1/78
|
Károly Csányi Csányi Károly The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour, death march A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat, halálmenet
Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten. Polgári családban nevelkedett, édesapja ügyvéd, édesanyja háztartásbeli volt. A család a háború előtt nem élt vallásos életet, és Károly a huszadik század második felében sem volt vallásos zsidó. Először 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Borba, és majdnem egy évig ott volt. Novemberben innen hajtották halálmenetben Hegyeshalom felé a századával, majd Flossenburga deportálták, ahonnan Ohrdrufba, és Buchenwaldba került. 1945 áprilisában itt szabadult fel. Családjából édesanyja nem éle túl a holokausztot, ő Budapesten halt meg, valószínűsíthetőleg a nyilasok a Dunába lőtték. A háború után ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel Belgiumba költöztek, és a mai napig ott élnek. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-078 |
|
419-0-1:1/79
|
Ödönné Csató Csató Ödönné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó Csató Ödönné 1922-ben született, Budapesten. Édesanyja szintén budapesti, népes családból származott. Édesapja Romániában látta meg a napvilágot, a tizenkilncedik század végén, és tizenkét éves volt, amikor négy testvérével Budapestre költöztek. Az interjúalany szülei a húszas években házasodtak össze, később egy húga született. A polgári család nagy baráti körrel rendelkezett, sokan megfordultak náluk, megosztották egymással a híreket. A rádió megjelenése nagy változás volt Ödönné életében: addig csak a barátoktól értesültek a hírekről. Édesapja egy kiadónál dolgozott, majd hangszerboltot nyitott a hetedik kerületben, és ekkor szerezte meg a magyar állampolgárságon. A Skót Misszió iskolájába járt, majd felső kereskedelmit végzett. Az iskola elvégzése után férjhez ment egy tanárhoz. Férje 1944-es munkaszolgálatos behívása után alig találkoztak a háború végéig. 1944 őszén született meg első gyermeke. A németek bejövetelekor édesanyja, húga, az újszülött és ő maradtak együtt. Egy nap édesanyját és húgát elvitték az óbudai téglagyárba, és húgát soha többé nem látta újra. Édesanyja az úton találkozott egy ismerősével, akivel együtt sikeresen hazaszöktek. A háborút egy pap segítségével egy Vöröskeresztes házban vészelték át gyermekével és édesanyjával. Az ostrom alatt kislánya nagyon beteg lett, de életben maradt. Budapest felszabadulása után szembesültek vele, hogy korábbi lakásuk teljesen leégett. A népes családból alig maradt meg valaki. Férje hazatért, és negyvennégy évig éltek együtt. A szocializmus alatt lány unokája született, aki Svájcban ment férjhez. Ma is Budapesten él, több dédunokája van. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-079 |
|
419-0-1:1/80
|
András Czeizler 1 Czeizler András 1 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
1937. október 16-án született egy alföldi városban, szülei első gyermekeként, később két testvére született, öccse már a háború után. Zsidó óvodába járt, amit később megszűntettek. A háború kitörése után édesapját többször is behívták munkaszolgálatra, így akkor sem tartózkodott otthon, amikor családját (szüleit, apósát és anyósát, feleségét és két gyermekét) a karcagi gettóba, majd a szolnoki cukorgyárba vitték. Körülbelül két hetet töltöttek itt. A gyár udvarán nagy volt a zsúfoltság, és állandóan zuhogott az eső, aminek következtében hamarosan térdig ért a sár. Elmondása szerint mindennaposak voltak az őröktől elszenvedett kegyetlenkedések. A Czeizler nagyszülőket, az interjúalany nagynénjét és kisgyermek unokatestvérét a cukorgyárból egyenesen Auschwitzba deportálták, ahonnan egyikük sem tért haza. A család többi tagját nem Auschwitzba, hanem Ausztriába vitték, ahonnan végül mind épségben visszajöttek. Az első állomás Bécsújhely volt, innen irányították tovább őket a strasshofi gyűjtőtáborba. Strasshofban mindenek előtt elválasztották egymástól a nőket és a férfiakat, és zuhanyozni küldték őket. Rövid strasshofi tartózkodás után továbbirányították őket egy közeli osztrák uradalomba, ahol egy gyárépületben szállásolták el őket. Az itt töltött idő alatt viszonylag jó dolguk volt, mivel a felnőtteket mezőgazdasági munkára vitték, aminek következtében rendszeresen haza tudtak hozni egy kis krumplit, céklát, és mindent, ami a földeken termett. Ősszel, ahogy a front egyre közeledett, a csoport felét Bécsbe szállították (utólag derült ki, hogy a másik felét kivégezték az őrök). Itt a felnőttek többnyire havat lapátoltak, egészen addig, amíg egyszer egy légitámadás során porig nem bombázták a szállásukként szolgáló iskolát. Hosszas bolyongás után újra vitték a csoportot. A bombázások ekkor már mindennaposak voltak, így nem deportálták őket. A hátralevő idő az éhezés és a mindennapi megaláztatások jegyében telt el, egészen addig, amíg egy nap a németek eltűntek. Így a tábor még az oroszok megérkezése előtt néhány nappal felszabadult. Három nappal az oroszok megérkezése után a család elindult hazafelé. Hosszú út után a Nyugati Pályaudvarba érkeztek meg, a hetedik kerületben pedig, egy távoli rokon meglátogatása során csodával határos módon összeakadtak az évek óta nem látott apával is. Karcagra már együtt mentek haza, és így kezdték újra a háború során feldúlt életüket. Az interjúalany különböző iskolákban elvégezte elemit és a polgárit, az ötvenes évektől a helyi gimnáziumba járt, majd ott is érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, ezért nem lehetett gyógyszerész, ahogy tervezte. Számos munkahelye volt, dolgozott többek között lakatosként, gondnokként, építésvezetőként, a rendszerváltás után pedig céget alapított. A hatvanas évek végén megnősült, két fia és egy lánya született. Időskorára a családfakutatás lett a hobbija. Lágerélményeiről, illetve szeretett családtagjairól szóló visszaemlékezéseit a Remény című folyóirat rendszeresen közli. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-080 |
|
419-0-1:1/81
|
András Czeizler 2 András Czeizler 2 The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
1937. október 16-án született Karcagon, szülei első gyermekeként, később két testvére született, öccse már a háború után. Zsidó óvodába járt, amit később megszűntettek. A háború kitörése után édesapját többször is behívták munkaszolgálatra, így akkor sem tartózkodott otthon, amikor családját (szüleit, apósát és anyósát, feleségét és két gyermekét) a karcagi gettóba, majd a szolnoki cukorgyárba vitték. Körülbelül két hetet töltöttek itt. A gyár udvarán nagy volt a zsúfoltság, és állandóan zuhogott az eső, aminek következtében hamarosan térdig ért a sár. Elmondása szerint mindennaposak voltak az őröktől elszenvedett kegyetlenkedések. A Czeizler nagyszülőket, az interjúalany nagynénjét és kisgyermek unokatestvérét a cukorgyárból egyenesen Auschwitzba deportálták, ahonnan egyikük sem tért haza. A család többi tagját nem Auschwitzba, hanem Ausztriába vitték, ahonnan végül mind épségben visszajöttek. Az első állomás Bécsújhely volt, innen irányították tovább őket a strasshofi gyűjtőtáborba. Strasshofban mindenek előtt elválasztották egymástól a nőket és a férfiakat, és zuhanyozni küldték őket. Rövid strasshofi tartózkodás után továbbirányították őket egy közeli osztrák uradalomba, ahol egy gyárépületben szállásolták el őket. Az itt töltött idő alatt viszonylag jó dolguk volt, mivel a felnőtteket mezőgazdasági munkára vitték, aminek következtében rendszeresen haza tudtak hozni egy kis krumplit, céklát, és mindent, ami a földeken termett. Ősszel, ahogy a front egyre közeledett, a csoport felét Bécsbe szállították (utólag derült ki, hogy a másik felét kivégezték az őrök). Itt a felnőttek többnyire havat lapátoltak, egészen addig, amíg egyszer egy légitámadás során porig nem bombázták a szállásukként szolgáló iskolát. Hosszas bolyongás után újra vitték a csoportot. A bombázások ekkor már mindennaposak voltak, így nem deportálták őket. A hátralevő idő az éhezés és a mindennapi megaláztatások jegyében telt el, egészen addig, amíg egy nap a németek eltűntek. Így a tábor még az oroszok megérkezése előtt néhány nappal felszabadult. Három nappal az oroszok megérkezése után a család elindult hazafelé. Hosszú út után a Nyugati Pályaudvarba érkeztek meg, a hetedik kerületben pedig, egy távoli rokon meglátogatása során csodával határos módon összeakadtak az évek óta nem látott apával is. Karcagra már együtt mentek haza, és így kezdték újra a háború során feldúlt életüket. Az interjúalany különböző iskolákban elvégezte elemit és a polgárit, az ötvenes évektől a helyi gimnáziumba járt, majd ott is érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, ezért nem lehetett gyógyszerész, ahogy tervezte. Számos munkahelye volt, dolgozott többek között lakatosként, gondnokként, építésvezetőként, a rendszerváltás után pedig céget alapított. A hatvanas évek végén megnősült, két fia és egy lánya született. Időskorára a családfakutatás lett a hobbija. Lágerélményeiről, illetve szeretett családtagjairól szóló visszaemlékezéseit a Remény című folyóirat rendszeresen közli. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-081 |
|
419-0-1:1/82
|
Antalné Czink Czink Antalné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Czink Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Édesapja katolikus volt, még a Monarchia idején végezte el az orvosi egyetemet, nőgyógyászként praktizált, később az első világháborúban a fronton teljesített orvosi szolgálatot. Édesanyja zsidó volt, de még gyermekei születése előtt kikeresztelkedett. Német és magyar nyelvet tanított Budapesten és Bécsben, sokáig a két város között ingázott. Két testvére volt, akikkel miután a szülők elváltak, a Budapesten élő nagyszülőkhöz költöztek, majd évek múlva Bécsbe. Itt végezte el a gimnáziumot, majd a Zeneművészeti Főiskolát. Ezek után csatlakozott egy ausztriai zenekarhoz. A zenekarral bejárta Európát: játszottak Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Lettországban, Olaszországban és számos más helyen. Az Anschluss után feloszlatták a zenekart. Ettől kezdve elmondása szerint hirtelen feléledt, és korábban nem tapasztalt antiszemitizmus jellemezte a hétköznapokat. 1939 őszén hazautazott Budapestre, ahol az ostromig a kilencedik kerületben lakott édesanyjával és a bátyjával. Sokáig félelemben éltek, mert bár hivatalosan nem vonatkoztak rájuk a zsidóellenes intézkedések, a rádióban rájuk vonatkozóan rendre egymásnak ellentmondó rendeleteket olvastak be. Végül ők bújtatták zsidó rokonaikat, unokabátyját és családját. Hamis papírokkal tartózkodtak náluk az ostromig, de a bombázások idejére soha nem mentek le az óvóhelyre, nehogy a ház lakói feljelentsék őket. Amikor a front elérte a lakásukat, kiutalták nekik egy gettóba zárt zsidó család lakását a hetedik kerületben. Édesanyjával és nővérével ide, bátyja a feleségével és a fiával egy barátjához költözött. Bátyja egy rokon gyárában dolgozott, amelynek élére ekkoriban egy katonai megbízottat állítottak. A megbízott engedte, hogy a félzsidók tovább dolgozzanak a gyárban, de később felsőbb utasításra ellenőrzést tartottak az alkalmazottak között, és az illetékes deportálni akarta őket; végül a gyárat vezető megbízott jóindulatának köszönhették, hogy erre nem került sor. Antalnét is figyelmeztette a sógornője, hogy ne menjen haza a munkahelyéről, mert rajta is kereshetik a bátyját. Végül a gyár egyik épületében húzta ki az ostrom végéig, amikor is bejöttek az oroszok 1948-ban ment férjhez, együtt nevelték fel a férfi előző házasságából származó lányát, saját gyermekük nem született. Később a külkereskedelemben helyezkedett el, ahol nyelvtudásának köszönhetően sikeres volt, és 1971-ben innen ment nyugdíjba. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-082 |
|
419-0-1:1/83
|
Klára Dan Dan Klára The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Klára a húszas évek közepén született Kolozsváron, polgári családban. Családja tagja volt annak a kolozsvári értelmiségi körnek, amely Kasztner Rezső embermentőnek köszönhetően élte túl a holokausztot. Iskoláit is itt végezte. Előbb a zsidó elemiben, majd a román állami leányiskolában, 1940-től pedig a magyar állami leányiskolában tanult. 1944-ben érettségizett. Családjával 1944 májusában a kolozsvári gettóba kerültek. Itt bekerült abba a csoportba, akiket Budapestről a Kasztner-vonattal Auschwitz helyett Svájcba, és egy bergen-belseni különleges lágerbe szállítottak. Családja egy része Svájcba került Kasztner Rezső közbenjárásával, mások pesti védett házakban menekültek meg. Ő a bergen-belseni táborba került, és ott szabadult fel. A háborút követően beiratkozott az újraindított kolozsvári román egyetem filozófia szakjára, mellette pszichológiát is hallgatott. Baráti köre jórészt az akkor még különálló intézményként működő magyar egyetemen tanult, így másodévtől ő is átiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre. A negyedik évet viszont már Bukarestben kezdte meg, ahol állást kínáltak neki az egyetemen. Szakvizsgája után a kutatói állást kapott a Román Akadémián. Férjével, aki szintén filozófus volt, 1946-ban kötöttek házasságot. Két gyermekük született az ötvenes években, azonban házassága a hatvanas évek lején férje halálával tragikus véget ért. A hetvenes években ismét megházasodott, több gyermeke nem született. Nyugdíjba vonulásáig az akadémián dolgozott. Gyermekei ma már az Egyesült Államokban élnek, velük szoros kapcsolatot ápol. Jelenleg második férjével él Bukarestben. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-083 |
|
419-0-1:1/84
|
Andrija Darvas Darvas Andrija The folder contains: 1 sound file of interview (.wav); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger
Az interjúalany az 1920-as évek végén, Szabadkán született. Édesapja a Vajdaságból, édesanyja Baranya megyéből származik, mindketten magyar zsidók. Zomboron éltek a harmincas évek közepéig, majd Belgrádba költöztek. Andrija az elemi iskolát Szabadkán végezte. Polgári, jómódú család voltak, de nem voltak gazdagok. A családi munkamegosztás szerint Andrijával jobbára anyai nagymamája foglalkozott. 1941-ben a háború miatt egy vajdasági kisteleülésre költöztek, ahol apja bátyjánál kaptak menedéket. Az újvidéki razzia idején internálótáborban töltöttek három hónapot Bajsán. 1944 márciusáig viszonylagos nyugalomban éltek, apja a testvére kereskedésében segédkezett. 1944. április 26-án tört rájuk négy csendőr, előbb szekerekkel Szegedre majd Bajára kerültek. Baján egy hétig maradtak, és innen deportálták őket marhavagonokban Auschwitzba. Itt nagyjából egy hónapot töltött, majd apjával, és nagybátyjával átkerültek Buchenwaldba, ahol dolgoztatták őket. Június közepén egy Jénához közeli lerombolt gyárba szállították át. Néhány nap után megbetegedett, és visszakerült Buchenwaldba, ahol felépült betegségéből. Francia nyelvtudása hasznára volt, az orvosokkal könnyen tudott kommunikálni. Apját nagybátyjával együtt mindeközben Magdeburgba vitték. A kórházi kezelés után ő a rokkantak házába került, ahol újra találkozott az apjával, aki Magdeburgban egy bombatámadásban sérült meg. 1945 februárjában édesapja belehalt a sérüléseibe. Áprilisban gyalog indították Weimarba, ott a vasúton indultak útnak. Az út tíz-húsz napig tartott, Csehországban egy amerikai katonai kórházba került vérhassal. Egy hónap után négy társával Olaszországon keresztül Ljubljanába érkezett, onnan került haza szülővárosába, ahol egyetlen életben maradt unokanővérén kívül senkit sem talált. A háború után egy barátjának családjánál lakott, és a negyvenes évek végén érettségizett. Az egyetemet Belgrádban végezte el, ahol a helyi hitközség segítségével szobát kapott. Innen Szarajevóba költözött, ahol folytatta tanulmányait, majd ledoktorált. 1970-ben jött vissza Szabadkára, azóta itt él. Felesége horvát katolikus családból származik, biokémikus, házasságukból egy lányuk született, aki orvosként dolgozik. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-084 |
|
419-0-1:1/85
|
György Dénes Dénes György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, láger
Az interjúalany a húszas évek elején született egy Budapest környéki faluban. falusi kerekedő család gyermeke volt, emlékei szerint meglehetősen szegényen éltek. Az elemi iskolát Érden, a középiskolát Budapesten végezte. Tanító szeretett volna lenni, de a numerus clausus ennek útjában állt, így ipari tanuló lett és a háborúig először Érden, majd Pesten egy kis üzemben dolgozott. 1943 októberében behívták munkaszolgálatra, Bánhidára került, erről pozitív élményei vannak, elmondása szerint itt emberi körülmények uralkodtak. 1944 karácsonyáig van Bánhidán, időközben édesanyját és terhes nővérét is elhurcolták. Bánhidáról nyugatra meneteltetik őket, három társával megpróbálnak megszökni, de útközben elfogják őket. Egy grófi birtokon napokig vártak a kivégzésükre, amire a szerencsének köszönhetően nem került sor. Innen a győri gyüjtőtáborba került, ahonnan egy ausztriai birtokra, Grazba, majd Mauthausenbe deportálják. Végül 1945 májusában szabadult fel Günßkirchenben. Részben szervezetten, részben egyénileg jutott haza Érdre. Hazaérve szembesülnie kellett vele, hogy családjából sógorán kívül senki sem maradt életben, egész családját kiírtották. Egy ideig sógorával lakott, majd felköltözött Pestre, és albérletben lakott. A negyvenes években megnősült, házasságából egy fia született, később egy unokája is született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-085 |
|
419-0-1:1/86
|
Lajosné Deutsch Deutsch Lajosné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Az interjúalany a Komárom-Esztergom megyei Csépen született a húszas évek végén. 1944 tavaszán a kisbéri, majd a komáromi gettóba került családjával. Innen halálmenetben hajtották Auschwitz felé, majd a határon túlról vagonokba terelték, és deportálták a lágerbe. Auschwitzból pár hét múltán átkerült egy Krakkó közeli táborba, ahol kényszermunkával életben tudott maradni a felszabadulásig. Édesapja munkaszolgálatosként vesztette életét, nagybátyjai, nagynénjei, unokatestvérei Auschwitzban a szelektáláskor a gázkamrákba kerültek. Édesanyja túlélte a meghurcoltatást. A háború után 1946-ban ment férjhez, majd még ebben az évben megszületett első gyermeke. A holokauszt után két évvel újabb tragédiát kellett átélnie: gyermeke hat hónapos korában életét vesztette. Második gyermeke 1948-ban született, ő a hetvene években disszidált, ma Norvégiában él. A hatvanas években autodidakta módon művelte ki magát, és lett reklám- és televíziós szakember. Az egyetemet szülőként, harmincas éveiben végezte el. Nyugdíjazása után belsőépítészeti folyóiratot alapított. Ma férjével, akivel több, mint hatvan éve házasok Budapesten él, és jelenleg családtörténetét írja, több száz évre visszamenőleg. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-086 |
|
419-0-1:1/87
|
Sándorné Dóczi Dóczi Sándorné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Dóczi Sándorné 1927-ban született Székesfehérváron, de gyermekkorát Abán töltötte. Békés körülmények jellemezték gyermekkorát, szülei vaskereskedéssel és bőrdíszművességgel foglalkoztak. Az általános iskola elvégzése után Székesfehérvárra került, és itt végezte el a négy gimnáziumot. 1944 áprilisában családjával együtt gettóba kerültek, majd innen deportálták őket Auschwitzba, ahol tizenhárom éves öccsét azonnal elgázosították. Ő maga édesanyjával együtt egy patrongyárba került kényszermunkára, és egészen a felszabadulásig itt voltak. 1945-ben a felszabadulás után tudták meg, hogy az édesapja a mai napig tisztázatlan körülmények között 1944 október, Mühldorfban egy kőbányában vesztette életét. Édesanyjával Budapestre költöztek, egy ideig a rokonoknál laktak albérletben, ahol egy ideig meghúzhatták magukat. Később egyik rokonuk, hogy segítsen rajtuk felajánlotta számukra a hetedik kerületi lakását. Közben egyik nagybácsija Izraelbe vándorolt, aki cionista mozgalom híve lett és mindenképpen azt szerette volna, hogy ő is kivándoroljon Izraelbe. Sándorné azonban úgy döntött, hogy Magyarországon marad. 1947-ben kötötte első házasságát, ebből a házasságából egy lánya született. Végül 1951-ben elváltak, a férj kivándorolt Izraelbe. A gyermeket ezután édesanyjával együtt nevelte és a főállása mellett fodrászkodott hétvégenként. A hatvanas években köti második házasságát, a házasság harmonikus, a férje a lányát sajátjaként szereti. Gyermeke és családja Amerikába disszidált, míg ők férjével Magyarországon maradtak. Férje a kilencvenes években elhunyt. Ma is Budapesten él, és amíg egészsége engedte, helyi zsidó szervezeteknél vállalt önkéntes munkákat. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-087 |
|
419-0-1:1/88
|
Lajosné Domonkos Domonkos Lajosné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Domonkos Lajosné a harmincas évek végén született, öt éves volt, amikor anyjával és öccsével a budapesti gettóba kerültek. 1944-ben, amikor a deportálások kezdődtek, a család Pápán volt nagyszülőknél. A nagymama a két kisebb unokát visszaküldte Pestre, de a nővérüket ott fogta magánál. Ők nem jöttek vissza Auschwitzból. Édesapja a gettóban halt meg. A háborút követően édesanyjával, és testvérével leköltöztek Pápára, ő maga azóta is itt él. Anyjuk, bár fiatalon lett özvegy, de a háborút követően nem ment férjhez. Lajosné nagyon jó tanuló volt, szeretett is volna tovább tanulni, de a szűkös anyagi viszonyok miatt szakmát kellett tanulnia. Fodrásznőnek tanult, és a szakmájában dolgozott a hetvenes évekig, amikor egy baleset áldozata lett, és többet nem vállalhatott álló munkát. Ma fiával, és annak családjával él Pápa városában. Férjét is itt ismerte meg, akit néhány évvel ezelőtt veszített el. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-088 |
|
419-0-1:1/89
|
Péter Donáth Donáth Péter The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas években született Szolnokon. Jómódú polgári családban nevelkedett, az édesapa magánpraxist üzemeltetett, édesanyja háztartásbeli volt. Noha nagyapja a hitközség alelnöke volt, az ő családja nem volt vallásos, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Elmondása szerint az államosítások után is jól éltek. Donáth Pétert szüleivel és anyai nagyszüleivel először a zsidó iskola épületébe, onnan a szolnoki gettóba vitték, majd 2-3 hét tartózkodás után a helyi cukorgyárba kényszerítették számos szolnoki és Szolnok környéki családdal együtt. A szolnoki családok többségével ellentétben ők ausztriai gazdaságokba kerültek: ő maga a szüleivel egy grófi gazdaságba Ebenfurtba, nagyszülei pedig osztrák parasztokhoz Stranzendorfba. Mindkét helyen mezőgazdasági munkát kellett végezniük, a gyerekekre takarítást (udvar felsöprése, stb.) bíztak. Innen kerültek bergen-belseni Sonderlagerba 1944 decemberében, a nagyszülőkkel együtt, akikkel útközben, Strasshofban kerültek újra össze. A táborban már rosszabb dolguk volt, mint a gazdaságban, főleg az éhség miatt. Bergen-Belsenből a háború legvégén Theresienstadtba kerültek, és ott is szabadultak fel. A nagyapja pár nappal a felszabadulásuk után agyvérzésben meghalt. Prágából jutottak haza szervezett úton. Édesapja a háború után folytatta a magánpraxist, ő pedig befejezte az iskolát, majd továbbtanult. A tág értelemben vett család többi tagja - nagybátyjai és azok családjai - nem voltak ilyen szerencsések, ők Auschwitzban haltak meg. Egyik rokonuk, aki jól menő ügyvéd volt a háború előtt, és aki pár napig befogadta őket Budapesten, mielőtt visszamentek volna Szolnokra. Feleségével a hatvanas években kötöttek házasságot, egy lányuk született a hetvenes években. A háború után Budapestre költöztek, ma is itt él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-089 |
|
419-0-1:1/90
|
Tiborné Donáth Donáth Tiborné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Donáth Tiborné a húszas évek közepén született Budapesten. Már a háború előtt elvesztette mindkét szülőjét, betegségben haltak meg, édesanyja hétéves korában, édesapja tíz évvel később. Egy bátyja volt, aki 1941 óta munkaszolgálatos volt, és 1943-ban meghalt Voronyezsnél, de ez csak a háború után derült ki. Apja halála után kettesben maradt a nevelőanyjával, 1944-ben együtt költöztek csillagos házba, ahonnan aztán a nevelőanyját és nagynénjeit elvitték. Innentől kezdve teljesen egyedül kellett boldogulnia, apjának két bátyja nem fogadta be, azonban egyikük feleségétől kapott papírokat. Bujkálás, és éhezés jellemezte a felszabadulásig tartó időszakot. A háború után kezdett beindulni a családi üzem -ami a háború előtt az apjáé és két bátyjáé volt, itt dolgozott, de nagybátyjai nem tekintették örökösnek. Tiborné még 1943-ban megházasodott, de férjével nem éltek együtt igazából soha és 1947-ben el is váltak. Második házaságát nem sokkal a válás után kötötte, ám ez a házasság sem volt hosszú életű, 1950-ig tartott. Harmadik házasságából született először gyermeke, 1956-ban. 1957-ben kötöttáru-szalont nyitott, melyet 31 évig vezetett sikeresen, ruhái divatbemutatókon szerepeltek, számos szakmai díjat nyert velük. Jelenleg is Budapesten lakik, időskorában is mozgalmas életet él, jógázik, fest. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-090 |
|
419-0-1:1/91
|
Zoltánné Dreisieger Dreisieger Zoltánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Dreisieger Zoltánné az 1920-as években született egy Vas megyei kisvárosban. A német megszállást követően, 1944 tavaszán a soproni gettóba került családjával, majd innen deportálták őket Auschwitzba. Szülei, mivel már idősek voltak, rögtön a gázba kerültek. Pár hét után Brémába került kényszermunkára, majd onnan Bergen-Belsenbe. 1945 tavaszán itt szabadult fel, majd Svédországba került a Vöröskereszt segítségével. Néhány hét után aztán hazakerült szülővárosába, ahol rá kellett döbbennie, hogy rajta kívül pusztán egy unokatestvére élte túl a meghurcoltatást a családból. 1947-ben ment férjhez, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Két gyermeke született a negyvenes években. Mára két unokája van, egy hitközségi szolgálati lakásban él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-091 |
|
419-0-1:1/92
|
Lászlóné Erdész Erdész Lászlóné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interrjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany az 1910-es évek végén született Budapesten. Családja szerény körülmények között élt, szülei négy gyermeket neveltek egy nyolcadik kerületi lakásban lakásban. Az elemi, és a polgári osztályokat a kerületben található iskolákban végezte el. 1942-ben házasodott meg először, és férjével hat hetes házasok voltak, amikor munkaszolgálatra vitték a keleti frontra, ahonnan nem tért haza. Lászlóné a gettósítást követően csillagos házba került, ahol svájci menlevelekhez jutott. A csillagos házból az óbudai téglagyárba vitték, ahonnan rövid idő múlva a Teleki téri nyilasházba kényszerítették. Innen deportálták Bergen-Belsenbe. A lágerből pár hét múlva egy nehézipari gyárba került, majd a front közeledtével halálmenetben hajtották Theresienstadtba. 1945 tavaszán itt érte a felszabadulás. A holokausztot családjából egy unokahúgán, és egy unokaöccsén kívül senki nem élte túl. Bátyja és édesapja munkaszolgálatban vesztek el. A háború után szinte teljesen egyedül kellett új életet kezdenie. Az ötvenes években ismét megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő. Még házaságuk évében megszületett lányuk. Lászlóné a század második felében, nyugdíjba vonulásáig könyvelőként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, egy unokája született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-092 |
|
419-0-1:1/93
|
Lászlóné Erdős Erdős Lászlóné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Erdős Lászlóné az 1920-as évek végén született Budapesten. Bátyjával és szüleivel hetedik kerületben éltek, viszonylag jó körülmények közt. Apja vezető beosztásban volt az egyik fővárosi moziban, anyja háztartásbeli volt. A harmincas évek közepe óta egy hadiüzemben dolgozott, és amikor tizenhat éves korában kitört a háború, itt bujkált. Az üzemben volt szálláshelye, de a háború alatt is dolgoznia kellett. Mindeközben szülei a gettóba kerültek, testvérét pedig Ukrajnába vitték munkaszolgálatra. Családjából mindenki túlélte a soát. A háború után a köztelevíziónál dolgozott, közben tanult. Munkahelyén ismerte meg újságíró férjét, akitől két gyermeke született az ötvenes években. Budapesten él, négy unokája született. Férje kilenc éve elhunyt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-093 |
|
419-0-1:1/94
|
Györgyi Erős Erős Györgyi The folder contains: 14 sound files of interview (14 .mp3 and 14 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 14 audio fájlja (14 .mp3 és 14 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született Budapesten. Az elemi osztályokat állami iskolában végezte, és tanulmányait gimnáziumban folytatta a háború után. Vallásos ortodox zsidó családból származik, hétköznapjaikat a vallási előírások szerint élték. A háború után Györgyi szakított ezzel az életmóddal. Apját a negyvenes években többször elvitték munkaszolgálatra a Felvidékre, ekkor hadigyárakban dolgoztatták. Utolsó behívója 1944-ben érkezett meg, ezesetben azonban sokkal rosszabb körülmények közé kényszerítették, és nem élte túl a megpróbáltatásokat. Az interjúalany édesanyjával a pesti gettóban élte túl a vészkorszakot. A háború után, az ötvenes években, miután leérettségizett megismerkedett férjével, egy szintén holokauszt túlélő zenésszel. 1956-ban nyugatra emigráltak, férje sikeresen elhelyezkedett a francia komolyzenei világban, így a megélhetésük nem volt veszélyben. Két gyermekük született, mindkettőjük már a forradalom után. Jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-094 |
|
419-0-1:1/95
|
Imre Fabriczky Fabriczky Imre The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, láger, munkaszolgálalat
Az interjúalany a tízes években, Budapesten látta meg a napvilágot, kispolgári zsidó családban. Egy hatodik kerületi iskolában végezte el az elemit, majd a húszas évek közepétől reálgimnáziumba járt. Tanulmányait a következőkben kereskedelmi iskolában folytatta, ahol a harmincas években érettségizett. A zsidótörvények miatt nem jelentkezhetett egyetemre, ezért munkát kellett keresnie. Egy könnyűipari gyárban kapott könyvelői állást, csekély fizetésért. Igyekezett minél szélesebb szaktudásra szert tenni, ezért ekkoriban egy textil technikusi végzettséget is szerzett. 1940 szeptemberében hívták be először munkaszolgálatra. Erdélyben végeztek könnyű munkát, állítása szerint a későbbiekhez képest itt még emberi körülmények uralkodtak. Hamarosan hazatérhetett, és 1942 májusáig folytathatta a munkáját, amikor behívták Vácra, ahonnan az orosz frontra került, Kijev közelébe. Hosszas hányattatások és egy komolyabb betegség után 1944 márciusában hazatért. Ekkor visszatért dolgozni a korábbi munkahelyére, majd néhány hónap múlva a szentendrei papírgyárba került. Viszonylag jó körülmények között töltötte itt az időt október 15-ig, amikor a nyilasok szétzavarták az itt dolgozó zsidókat. Miközben búvóhelyére igyekezett a nyilasok elkapták az Andrássy út közelében. Innen vitték el a Józsefvárosi Pályaudvarra, ahonnan Mosonmagyaróváron keresztül Berlin-Olimpiai Faluba deportálták. Innen gyalog hajtották tovább őket Ordrufig, ahol egy vasútépítésen kellett dolgozniuk, rendkívül rossz körülmények között. Itt ismételten megbetegedett, és kórházba került. 1945-ben végül Buchenwaldba került, és itt szabadult fel áprilisban. A háború után lediplomázott, majd a közigazgatásban helyezkedett el. Hatvanöt éves korában ment nyugdíjba, de egy rövid ideig ekkor is dolgozott. A negyvenes évek második felében nősült meg. Két lánya és egy fia született, összesen nyolc unokája, és most már dédszülő is. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-095 |
|
419-0-1:1/96
|
Vilmosné Faragó Faragó Vilmosné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, photos of personal letters and documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, képek személyes levelekről, és iratokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyerekként szülőktől elválás
Vilmosné a harmincas évek végén született Budapesten, zsidó családban. Édesapja egy bankban dolgozott magas beosztásban, anyja háztartásbeli volt. Apját 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem jött haza többé. Ő és édesanyja Budapesten élték túl a háborút. Édesapja bevonulása után összeköltöztek az apai nagymamájával, majd együtt kerültek egy újlipótvárosi csillagos házba. Keresztény rokonok jártak be hozzájuk a házba, akik ennivalót vittek nekik. Egy alkalommal anyját elvitték az óbudai téglagyárba, de egy ismerősük még a halálmenet elindítása előtt kimentette. Télen kiköltöztek a csillagos házból, és egy keresztény ismerősük pincéjében bujkáltak a felszabadulásig. A háború után édesanyja textilnagykereskedést nyitott, ami jól ment neki. Az anyja sosem házasodott meg újból, kettesben éltek. Vilmosné jelentkezett az orvosi egyetemre, de osztályidegen származása miatt nem vették fel. A bölcsészkart végezte el olasz szakon, az utolsó évben elhelyezkedett egy könyvkiadónál, és nyugdíjazásáig ott dolgozott. Több házassága volt, gyermeke nem született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-096 |
|
419-0-1:1/97
|
Zoltán Faragó Faragó Zoltán The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, death marrch A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, halálmenetZoltán a húszas évek végén látta meg a napvilágot Budapesten, egy szegény zsidó család második gyermekeként. Szülei kereskedelmi alkalmazottak voltak. Négy polgárit és négy elemit végzett, majd tizennégy évesen inasnak állt egy csillárgyárba, ahol bronzművességet tanult. 1944-ig a hetedik kerületben laktak, onnan kellett elköltözniük egy csillagos házba apja unokatestvéréhez. Elmondása szerint soha nem hordta a sárga csillagot és a kijárási időn túl is kiment dolgozni. Októberben összegyűjtötték az embereket a közeli házakból, őket édesapjával a Lóversenypályára vitték. Első éjjel Ferihegyen aludtak az akkor épülő gazdasági épületekben, majd onnan Pestszenterzsébetre kerültek. Egyszer egy szökési kísérlet alkalmával elkapták a nyilasok őt és egy társát, és csak civilek közbenjárása miatt nem végezték ki őket. Visszakerültek Pestszenterzsébetre, és Zoltán innét szökött meg, majd ment vissza családjához a csillagos házba. Édesapja eközben gyárakban próbált bujkálni, de egy alkalommal feljelentették őket, és társaival bekerültek egy Bergen-Belsenbe tartó transzportba. Zoltán édesapja nem tért haza a lágerből. Édesanyját , nővére kislányát és nagynénjét a budapesti gettóba vitték, ő pedig addig látogatta őket, amíg lehetősége volt rá. Az interjúalany az utolsó pár hetet egy, a németek által fenntartott házban töltötte egy ismerős családnál bujkálva, ahonnan a többi zsidóval együtt kijárt dolgozni a Royal szállóba. Itt érte a felszabadulás, majd rögtön elment a családjáért a gettóba és velük együtt tért vissza a sárga csillagos házba. Zoltán áprilistól visszament dolgozni a csillárgyárba. A későbbiekben könnyűipari üzemekben, és Magyar Rádiónál is dolgozott. Az ötvenes években szerzett villamosmérnöki diplomát. Kétszer nősült meg, jelenleg második feleségével él. Egy gyermekük, és négy unokájuk született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-097 |
|
419-0-1:1/98
|
Tamásné Fehéri Fehéri Tamásné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Tamásné a harmincas évek elején született, egy jómódú kikeresztelkedett zsidó családba Budapesten. Apja orvos, édesanyja háztartásbeli volt. Az elemit és a gimnáziumot katolikus egyházi iskolákban végezte el. Apját 1944 őszén elvitték munkaszolgálatra, majd miután hazatért a pesti gettó egyik orvosa lett. A két gyermek, Tamásné és az öccse, édesanyjukkal kerültek a gettóba, korábban több helyen is bujkáltak. A háború alatt végig itt voltak, együtt. A háború után aktivistaként vett részt különböző ifjúsági szervezetek munkájában. Felsőfokú tanulmányait az ötvenes években kezdte, és magyar szakos tanár lett belőle. Vallásos életet sem a háború előtt, sem utána nem élt. Fiatalon ment férjhez egy operatőr, filmrendezőhöz. Ezek után sok tragédia kísérte életét, első gyermekük koraszülöttként jött a világra, és születése után meghalt, harmadik gyermeküket pedig szintén elvesztették. Fiuk Németországban él, ott is alapított családot. A rendszerváltás után nyugdíjba ment, azután egy ideig magyar nyelvet tanított külföldi diákoknak. Férje három éve hunyt el, azóta egyedül lakik, de igyekszik minél intenzívebb társasági életet folytatni. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-098 |
|
419-0-1:1/99
|
János Feig Feig János The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
János gyermektúlélő, a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család második gyermekeként egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt. Mialatt az apja munkaszolgálaton volt, a két fiút és anyjukat a szolnoki gettóba vitték. Onnan Retzen keresztül Bergen-Belsenbe deportálták őket. Tavasszal Theresienstadtban szállítottak át egy nagyobb csoportot a lágerből, amibe sikerült nekik is bekerülniük. A háború végeztével itt szabadították fel őket a szövetségesek. Csodával határos módon az interjúalany minden családtagja túlélte az üldöztetést. Hazaérkezésüket követően kezdte meg alapfokú tanulmányait, majd az ötvenes években érettségizett le. Ő is a családi hagyományt folytatva, hasonlóan testvéréhez, kalapos lett. A hatvanas években tíz évig Budapesten élt, ekkor más munkákból tartotta el magát. Apja halálával hazatért szülővárosába, és átvette helyi üzletük irányítását. Kalapos mesterségét mind a mai napig űzi, de mellette más munkát is végzett. Első házasságából egy fia, másodikból pedig két lánya. A mára nyugdíjas éveit éli vidéki otthonában családjával. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-099 |
|
419-0-1:1/100
|
Tibor Feig Feig Tibor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Tibor a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család első gyermekeként, egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt. Édesapját a negyvenes években többször behívták munkaszolgálatra. Az antiszemitizmussal akkor találkozott először, amikor egy alkalommal meglátogatta apját a századánál, és szembesülnie kellett a parancsnok embertelen bánásmódjával, amit a zsidók felé tanúsított. A német megszállást követően, míg édesapjuk munkaszolgálaton volt, őt, testvérét, és édesanyját a szolnoki gettóba, majd a közeli cukorgyárba kényszerítették. Itt már idegen csendőrök őrizték őket, akik rendkívül kegyetlenül bántak velük. A deportálások során Tibor, és testvére édesanyjukkal tudtak maradni, míg tágabb család többi tagja egy másik transzportba került. Hármukat Strasshofba vitték marhavagonokkal, itt még gyermekként is jobb esélye volt a túlélésre. Hármukon kívül minden családtag Auschwitzba került, és soha nem tért haza. Strasshofban néhány családot – köztük Tiborét is – kiválasztottak, és egy közeli uradalomba, Retzbe küldtek. A felnőttek többnyire mezőgazdasági munkákat végeztek, a gyerekek leginkább fát hordtak, és a konyhában segítettek. Tiborék egészen 1944 teléig voltak itt, amikor a zsidókat ismételten bevagonírozták, és Bergen-Belsenbe kerültek. Tavasz felé azután kiürítették a tábort, és következett az újabb szenvedésekkel teli, végtelenül hosszú vonatút. A végcél Theresienstadt volt, amely ekkorra már rég nem emlékeztetett a hajdani „kirakattáborra”. Lazább volt a fegyelem, mint Bergen-Belsenben, de itt sem kímélte őket az éhség, a tífusz, és a náci tisztek embertelensége. Végül, mintegy egy hónap elteltével, egy hajnalon ágyúdörgést hallottak, és hamarosan minden oldalról oroszok jelentek meg. A tábor felszabadult. Néhány hét múlva az anya és a két gyerek hazajutott. Otthon szembesülniük kellett vele, hogy házukat, idegeneknek utalták ki, így rokonokhoz kellett költözniük. Édesapja csak másfél év múlva tért haza. Tibor testvérével 1948-ig felekezeti iskolába, majd állami intézményekbe járt. Az ötvenes években leérettségizett, de egyetemre osztályidegen származása miatt nem vették fel. Hogy a katonaságot elkerülje, két évig a rabbiképzőben tanult, de nem fejezte be. Végül cipészként helyezkedett el. Ma Budapesten él: egy fia és két unokája van. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-100 |
|
419-0-1:1/101
|
András Fejér Fejér András The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, szülőtől elválás gyerekként
Az interjúalany Békéscsabán született egy neológ zsidó családban. Hat éves volt, amikor családjával együtt a városi gettóba zárták, majd rövid idő elteltével Bergen-Belsenbe deportálták. Édesapja nem volt velük, mint a háború után kiderült, nem élte túl a munkaszolgálatot. A lágerbe édesanyjával, unokahúgával, és nagynénjével került. Tavasszal vonaton hagyták el a tábort, a németek azt mondták neki, hogy kicserélik őket más rabokkal. Úgy tudták Svájcba tartanak, mikor amerikaiak megállították a vonatot, innen egy német üdülőfaluba kerültek, amerikai, angol, majd orosz felügyelet alatt. Innen később vonattal szöktek haza. A háború után gimnáziumot, gépipari, majd munkavédelmi technikumot végzett. A negyvenes évek végétől különböző szociális otthonokban élt. A hatvanas évek közepén nősült meg, házasságából egy fia született. Jelenleg Budapesten él, három unokája született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-101 |
|
419-0-1:1/102
|
Ferenc Fenyves Fenyves Ferenc The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás
Ferenc az 1910-es években született Berenden. Szülei ekkor éppen egy családi látogatáson voltak, gyermekkorát Baján töltötte. A négy elemi elvégzése után pénzügyi tanfolyamokra járt, és mivel apja cipész volt, mellette kitanulta a cipészmesterséget. A húszas évek végén egy hajózási és vasúti fuvarozási céghez került, ahol könyvelési munkákat végzett. Először 1940-ben vonult be munkaszolgálatra Lajosmizsére, majd ezt követte még három alkalom, 1941, 1942, és 1944-ben. Munkaszolgálatosként a keleti országrészbe vezényelték, majd egy rövid időre Budapestre. 1944-ben az Alföldön pár társával megszökött a munkaszolgálatból, és a háború végéig keresztény rokonoknál bujkált. Édesanyját már a háború előtt egy súlyos betegség következtében elvesztette, családja nagy része nem élte túl a soát. Apja, és egy testvére Auschwitzban halt meg, egy másik testvérét pedig munkaszolgálatosként agyonlőtték. Két másik testvére azonban munkaszolgálatosként életben maradt. A háború után egy volt osztálytársával vállalkozásba kezdtek, először termények szállítását végezték, majd a környék árufuvarozását szervezték meg. Az kommunista hatalomátvétel következtében cégét államosították, neki pedig pár év múlva más állás után kellett néznie. Nyugdíjba vonulásáig dolgozott pénzügyőrként, és szállításvezetőként is. Első házasságát a negyvenes évek végén kötötte, felesége szintén holokauszt túlélő volt. Házassága tragikus módon, felesége hirtelen bekövetkezett halálával ért véget. Évek múlva ismét megnősült, de második feleségét is idő előtt vesztette el. Gyermeke nem született, a rendszerváltás óta egyedül él. Családja neológ zsidó család volt, otthon szigorú vallásos életet éltek, Ferenc ezt a hagyományt továbbra is megőrizte, és tagja a helyi hitközségnek. Aktív életet él, idős kora ellenére is naponta sportol. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-102 |
|
419-0-1:1/103
|
Mária Feuer Feuer Mária The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany a harmincas évek derekán született Budapesten, polgári zsidó családban nőtt fel, háttérben egyfelől az apai ágon egy nagyon vallásos családdal, másfelől édesanyjával, aki a nem vallásosak életvitelét képviselte. Elemi iskolába a skót református egyház budapesti iskolájába járt, majd egy évet járt zsidó gimnáziumba, és később egy hetedik kerületi polgári iskolába. A háborút a gettóban vészelte át édesanyjával és nagynénjével, édesapját munkaszolgálatra vitték, majd Buchenwaldba, Dachauba került, ahonnan nem tért haza. Bujkálása történetéből kiderül, hogy édesanyjával nagyon szoros kapcsolatban éltek sokáig, édesanyja nem ment újra férjhez, Mária pedig házassága első tíz évében nem költözött oda a férjéhez, hanem továbbra is anyja mellett maradt. A zene és a hegedülés mindig is szerves részét képezte, érettségi után zenei pályára készült, de osztályidegen származása miatt csak énektanár-karvezetőnek jelentkezhetett, és miután ide sem vették fel, a pedagógiai főiskolára került. 1957 végén került munkatársként egy komolyzenei folyóirathoz, 1970-től nyugdíjba vonulásáig a lap főszerkesztője. 1966-ban férjhez ment, gyermekük nem született, férje másfél évvel ezelőtt halt meg. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-103 |
|
419-0-1:1/104
|
Andrej Filo Filo Andej The folder contains: 3 sound files of interview (3.mp3 and 3.dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3.mp3 és 3.dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany a mai Szlovákia észak-keleti részén született egy kis faluban, polgári, már kikeresztelkedett zsidó családban. Szülei gyógyszerészek voltak. Alapfokú tanulmányait Eperjesen végezte, majd a háború után Kassán járt gimnáziumba. Az első bécsi döntés idején Andrej Ungváron tartózkodott a nagynénjénél és nehézségekbe ütközött a visszatérése a Szlovákiánál maradt szülőfalujába. Még a megszállás előtt, a szülei hamis papírokat szereztek be egy ismerős család segítségével. Egy közeli faluban húzták meg magukat, ahol a helyi görög-katolikus pap segítségével találtak szállást. Itt 1944. augusztustól 1945. január végéig, a felszabadulásig laktak. A népes családjukból, ő, testvére, és szüleik maradtak életben. 1945 óta házas, jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-104 |
|
419-0-1:1/105
|
Julia Filova Filova Julia The folder contains: 3 sound files of interview (.wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, personal photos; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (.wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, személyes fotók; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger
Julia Eperjesen született a harmincas évek közepén. Eperjest nem csatolták 1938-ban Magyarországhoz, Szlovákia része maradt. Szülők mindketten kereskedő családból származnak, apa maga is kereskedelemmel foglalkozik, háború után nyomdaigazgató, de a Slansky-per idején, félve az antiszemitizmustól, lemond. Ugyan a deportálások sokkal korábban kezdődtek, mint Magyarországon, de akit 1942-ig nem vittek el, azt érhette az a szerencse, hogy utána egy szlovák lágerbe kerül, ahol koránt sem voltak olyan szörnyű körülmények, mint Németországban. Juliáék egy korábbi fürdőhelyre kerültek, ami egy nagybátyjáé volt, mielőtt a németek elvették. Előzőleg pár hétig bujkáltak – ez az időszak volt az öt és fél éves kislány számára a legnehezebb, hisz csöndben kellett maradnia. A bujkálás úgy ért véget, hogy az apát az „arizátor”, az az ember, aki az apa könyvesboltját árjaként átvette, lebuktatta, s az apa a deportáló vonatra került. Az anya ezt megtudta, és kislányával ő is felszállt a vonatra, annak ellenére, hogy egy katona próbálta elküldeni. Először egy zsolnai gyűjtőtáborba kerültek, majd Vihnyére, ahol békés 2 évet töltöttek. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, a láger őrzése megszűnt, de ők ott maradtak, majd bejöttek a németek, s újra bujkálásra kényszerültek a hegyekben – ez a fél év sok éhezéssel, és szenvedéssel járt, de túlélték, és visszakerültek Eperjesre. Julia folytatta az iskolát, aztán gimnáziumba járt, majd orvosi egyetemre. Az ötvenes évek végén férjhez ment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Három gyermekük született, az egyik lánya ma Izraelben, másik kettő Szlovákiában él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-105 |
|
419-0-1:1/106
|
Tibor Fodor Fodor Tibor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany a húszas évek derekán született Debrecenben, egy négygyermekes zsidó család második gyermekeként, de egy közeli kisvárosban nevelkedett. Rövid ideig Püspökladányban volt munkaszolgálaton, pár nap után Budapestre vezényelték a századot. A feladatuk a budapesti műemlékek védelme volt. Budapestről halálmenet során került Buchenwaldba, ahonnan vasmunkási segédlevelének köszönhetően egy másik, közelben lévő táborhelyre került, ahol jobb körülmények uralkodtak, és többen is maradtak életben. A lágerben lengyelek között volt egyedül magyar, ez különösen megnehezítette számára ezeket a hónapokat, hiszen beszélgetni sem tudott senkivel. Lefogyott és leépült, egészségi állapota megromlott, egy ideig a tábor kórházában kezelték. A tábor felszabadítása után teherautón jött haza. A soában elvesztette szüleit, nagyanyját, és az öccsét; húga és a bátyja életben maradtak. 1947-ben megnősült, feleségét még a háború előtt, cserkészként ismerte meg. Különböző újságoknál dolgozott, hirdetésszervezőként, lapterjesztőként. 1985-ben ment nyugdíjba, de utolsó munkahelyére még hosszú ideig bejárt, nehezen tudta otthagyni. Egy gyermeke született, nagy- és dédszülő. Jelenleg szülővárosa helytörténeti kutatásával foglalkozik. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-106 |
|
419-0-1:1/107
|
Zoltánné Fodor Fodor Zoltánné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, hiding A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Zoltánné Celldömölkön született a tízes években, egy hétgyermekes tisztviselőcsalád második gyermekeként. Apja bányában, és gyárban volt tisztviselő az első világháború előtt. A család 1919-ben Budapestre menekült. Zoltánné gyerekkorának hangsúlyos élménye a szegénység, alultápláltság: a sok gyerek miatt a család rosszabbul élt, mint ami az apja állásából következett volna. A családjuk nem volt vallásos, a vegyesházasságok is teljesen természetesnek számítottak náluk. Már a háború előtt barátkozott a szociáldemokrata eszmékkel, szakszervezeti eseményekre járt, melyek nagy hatással voltak rá. A harmincas évek végén férjhez ment egy kereskedősegédhez, akit a szakszervezeti kirándulásokon ismert meg. Férje súlyos tüdőbeteg volt, az évek alatt úgy legyengült, hogy hosszú ideig Zoltánné fizetéséből kellett ketten megélniük. A férfi munkaszolgálatban halt meg, egy különösen kegyetlen századnál, amely parancsnokát később fel is akasztották. Apját nem sokkal esküvője után elvesztette, három gyerekkel egyedül maradt anyjának az ő segítségére is szüksége volt. A sárga csillagot nem volt hajlandó viselni, szerzett egy keresztlevelet, azzal bujkált. Majd egy zuglói bolgárkertészetben dolgozott éveken keresztül több más „titokzsidóval” együtt. Ez idő alatt egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a családjával. A kertészetben azt mondták, hogy gyári munkások voltak a belvárosban, de féltek a háborús műveletektől, ezért menekültek ki a külvárosba. Itt érte a felszabadulás 1945 Januárjában. A felszabadulás után tudta meg, hogy édesanyja nem sokkal korábban meghalt egy kórházban. Egyik felnőtt húga 1937-ben, másik, fiatalabb húga az anyja halála után, a felszabadulást követően vándorolt ki Izraelbe. A két testvérről hosszú évtizedekig nem tudtak semmit, csak nyolcvanas években vették fel újra a kapcsolatot, azóta endszeresen látogatják egymást. A háború után a közigazgatásban helyezkedett el, különböző titkárságokon dolgozott könyvelőként. Második férjével, aki szintén holokauszt túlélő, 1945-ben kötött házasságot. Férje diplomáciai állása miatt hosszabb-rövidebb ideig éltek a Szovjetúnióban, az NSZK-ban, illetve Norvégiában is. Három gyermekük született a negyvenes, illetve ötvenes években. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-107 |
|
419-0-1:1/108
|
Béláné Forrai Forrai Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, bujkálás, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Az interjúalany a húszas évek első felében született Ungváron, zsidó családban. Itt kezdett iskolába járni, ám a város Magyarországhoz történő visszacsatolásával be kellett fejeznie tanulmányait. Családjával együtt 1944 tavaszán került a kecskeméti téglagyárba, ahonnan Auschwitzba deportálták. Majdnem fél évig a lágerben volt nagynénjével, majd kiválasztották munkára, és Allendorfba került, egy dinamitgyárba. Itt szabadult fel 1945 áprilisában. Családjából két unokatestvérén kívül senki sem tért haza. 1946 óta házas, férje szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született az ötvenes években, jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-108 |
|
419-0-1:1/109
|
Gyula Fürst Fürst Gyula The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Gyula a húszas évek közepén született egy Vas megyei faluban, négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. Édesapja gazdatiszt volt, Szombathelyről származott, édesanyja Bécsben tanult, ahol több rokonuk élt. Anyagi nehézségek miatt elköltöztek, és egy Csorna közeli faluban járt elemibe, itt végezte az első három osztályt. Nővérei már tizenöt éves korukban Pestre költöztek, ott próbáltak megélni. Polgáriba Szombathelyre járt, majd villanyszerelőnek tanult. Korán elkezdett dolgozni, másfél évig egy lőszerraktárban vállalt munkát Devecserben. Ekkor már ő tartotta el a szüleit. 1943-ban elvesztette bátyját, akit a Don-kanyarban lőttek le. Még ebben az évben Pestre költözött. A németek bejövetele után egy nap munkába menet igazoltatták, majd leszállították a villamosról, és a Mosonyi utcai toloncházba vitték, ahol két éjszakát töltöttek, szigorú felügyelet mellett. Innen került Kistarcsára, ahol mezőgazdasági munkát végeztek, volt mit enniük és az őrség legtöbb tagja is emberségesen bánt velük. Innen deportálták Auschwitzba, ahol nem dolgozott, és jó fizikai állapotának köszönhetően túlélte a megpróbáltatásokat. Az életben maradtakat Sziléziába vitték, ahol az első időkben útépítésen, majd bányákban kellett dolgozniuk. Egy régi kollégája segítségével villanyszerelőként dolgozhatott tovább a lágerben, ami jelentősen könnyebb munkának számított. Pár hét múlva Berge-Belsenbe került, itt szabadították fel az angol csapatok, és Hannoverbe vitték kórházba a túlélőket. A háború után villanyszerelőként folytatta, majd letette a szakérettségit. Mérnök lett, és sikeresen el tudott helyezkedni a szakmájában. 1947-ben megnősült. Feleségét a munkahelyén ismerte meg, egy lányuk, és két unokájuk született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-109 |
|
419-0-1:1/110
|
Eszter Gábor Gábor Eszter The folder contains: 5 sound filesof interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Eszter 1937-ben született Debrecenben. Apja ügyvéd volt, anyja kalapos. Apai nagyapja Tiszaeszlárról, nagyanyja Szatmárról származott. Vallásos családból származik, családja a helyi status quo ante hitközséghez tartozott. Anyai ágon is valláskövető volt a család: nagyapja hét évig járt a pozsonyi jesivába, ortodox életet éltek. Apját a negyvenes évek elején behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Nem tudják pontosan, hogy mi történt az édesapával, halotti jelentés nem érkezett róla. A német megszállást követően a család először a debreceni gettóba került. Innen kerültek a közeli téglagyárba, ahonnan Strasshofba deportálták őket. A lágerben fertőtlenítő zuhanyon kellett átesniük, majd édesanyjával, és nagynénjével Bécsbe kerültek. Itt az iskolában szállásolták el őket, emeletes fapriccseken aludtak. A felnőtteket romeltakarításokon, és üzemekben dolgoztatták. Eszternek hétéves gyermekként az volt a szerencséje, hogy nem haláltáborba deportálták a csoportot, ahova a gettóban bekerült, hanem munkatáborba, illetve üzemekbe, így nagyobb esélye volt az életben maradásra. Egy alkalommal, amikor elindították a csoportot ismeretlen úti cél felé, anyjával, és nagynénjével meg tudtak szökni. Menekülés közben magyar menekülteknek adták ki magukat, és több esetben helyi gazdák pajtáiban tudtak megszállni. Egy alkalommal az erdőben találtak maguknak menedéket, amikor egy SS tisztekből álló csoport megjelent a közelükben, pk pedig nem tudtak megmenekülni, és egy hadifogolytáborba vitték a családot. Innen ismét sikerült elszökniük, bujkálás közben osztrák családok fogadták be őket. Eszter édesanyja elkezdett kalapokat készíteni, így némi bevételre is szert tudtak tenni. Május közepén kerültek haza vonatta Debrecenbe, ahol azzal kellett szembesülniük, hogy semmilyük nem maradt: értéktágyaik elvesztek, házukba pedig idegenek költöztek be. Emlékszik május 9-10-re. Vonattal jöttek haza. Visszatérve Debrecenbe semmijük nem volt. Néhány év múlva a család felköltözött Budapestre, itt 1960-ig tásbérletben laktak. Eszter 1951-ben kezdte meg a gimnáziumot. 1955-ben érettségizett, egyetemre csak második próbálkozásra, 1956-ban vették fel. Művészettörténet szakot végzett és építészettel kezdett el foglalkozni. 1956-ban férjhez ment és egy év múlva megszületett első gyermeke. Egy ideig könyvtárakban dolgozott, majd kutatói állásba került. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-110 |
|
419-0-1:1/111
|
György Gábor Gábor György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, bujkálás, munkaszolgálat
György 1926-ban született egy Celldömölkhöz közeli faluban, viszonylag jómódú, polgári zsidó családban. Apja borkereskedő volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Györgyön kívül volt még egy idősebb fiuk is, József. A család eredetileg ortodox volt, de csak a nagyobb ünnepeket ülték, és amikor a szomszédok elárulták a rabbinak, hogy néhanapján disznóhúst esznek, a hitközségből is kizárták őket; ettől kezdve hivatalosan is neológok lettek. György Celldömölkön járta ki a négy elemit és a polgárit, többnyire felemás eredményekkel. Az iskola elvégzése után elszegődött inasnak egy férfiszabóhoz, de fél évvel később a zsidóellenes rendelkezések miatt ott kellett hagynia az állását. A német megszállás után nem sokkal a családot lovas kocsikon Jánosházára, az ott felállított gettóba szállították. Egy nem sokkal később született rendelet értelmében a katonakorú fiatalokat Kőszegre szállították, ahol a helyi kaszárnyában munkaszolgálatos századokba osztották őket. Innen György századát azonnal Nagyváradra irányították tovább; útközben a vonat megállt Győrben, ahol véletlenül épp ott vesztegelt az a vonat is, amely a Jánosházán maradt zsidókat, köztük György szüleit Auschwitzba szállította. Ekkor látták egymást szüleivel, de beszélni nem tudtak. Mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó alkalom, hogy látta szüleit. Nagyváradon emberséges bánásmódban volt részük, és a munka (vasútépítés) sem tartozott a legnehezebbek közé. Ahogy a front közeledett, a századot Szolnokra irányították; itt nagy zűrzavar közepette bevagonírozták a társaságot, és végül Budapesten, Ferencvárosban kötöttek ki. Itt elhelyezték őket egy iskolaépületben, és romeltakarításon dolgoztak. Október 15-én, Szálasi rádióbeszédét követően a százados összehívta a munkaszolgálatosokat, és közölte velük, hogy ő nem fogja a nyilasokat szolgálni, tekintsék magukat leszereltnek, és menjen mindenki, amerre lát. György néhány társával együtt beutazott a belvárosba, ahol egy ideig ismerősöknél bujkáltak, majd visszatértek a korábbi ferencvárosi iskolaépületbe. Itt a csoport tagjait a nemzetközi gettó területére költöztették, ahol egy ideig viszonylagos nyugalomban élhettek. Pár hét múlva felsorakoztatták a csoportot, bevagonírozták őket, és elindultak a nyugati határ felé. Két nappal később a transzport Kőszegre ért, ahol a magyar keret átadta őket a németeknek. Két napig a helyi sörgyár hatalmas csarnokában helyezték el őket, novemberben, pedig sátrakban kellett aludniuk. Itt kezdődtek György szenvedései: kemény fizikai munkát kellett végezniük, és élelmet is alig kaptak. A tél beköszöntével a rögtönzött sátrak semmi védelmet nem nyújtottak a kegyetlen mínuszokkal szemben. György annak köszönhet a túlélését, hogy egy nap kiválasztották kisebb javítási és egyéb segédmunkákra, ami nem követelte meg tőle a hajnali munkába vonulást, és jobb minőségű élelmet is kapott Egy nap a még életben maradtakat megindították Ausztria felé. Ekkorra már teljes volt a fejetlenség: az országutat elárasztották a menekülők tömegei (György futólag még bátyjával is összefutott, aki a háború végén Dachauban szabadult fel), és az SS-tisztek is egyre kevésbé ügyeltek a foglyaikra, így nem sokkal Graz előtt jónéhányan egyszerűen leültek egy árok szélére, és megvárták, amíg a tömeg elvonul. Mikor az SS-tisztek biztos távolságra kerültek, négyfelé váltak, és különböző irányokban elindultak hazafelé. Gyalog indultak haza a négyfős csoporttal, közben egy nyilas tiszt felesége is hozzájuk szegődött. Kis híján hadifogságba is kerültek, de végül épségben megérkeztek Szentgotthárdra. Innen vonat tetején utazva Szombathelyre mentek, ahol szétváltak, és György hamarosan megérkezett Celldömölkre. Itt kellett megtudnia, hogy bátyja kivételével egész családját Auschwitzba vitték és elgázosították. Egy-két évvel később Budapestre utazott, ahol szoros barátságot kötött egy korabeli házaspárral, akik befogadták magukhoz, és ettől kezdve együtt dolgoztak a pár textilüzletében. A férj később betegségben elhunyt, így György kettesben maradt az özveggyel, akivel néhány év elmúltával egymásba szerettek, és az asszony 2001-ben bekövetkezett haláláig élettársi viszonyban éltek. György vegyészként dolgozott egy műanyag-ipari vállalatnál, 1979-ben innen ment nyugdíjba, miután szívelégtelenség miatt leszázalékolták. Felesége halála óta egyedül él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-111 |
|
419-0-1:1/112
|
Györgyné Gál Gál Gyögyné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Györgyné 1935-ben született Budapesten egy polgári zsidó családban. Apja ügyvéd, és elismert újságíró, anyja háztartásbeli volt. Községi óvodába, majd pedig zsidó elemibe járt, ahol ő volt az osztály legjobb tanulója. A nyarakat Rákoscsabán töltötte nagyanyjánál. A vallás nem játszott különösebben fontos szerepet az életében: a család megülte a nagyobb ünnepeket, ő pedig néha eljárt a zsinagógába. Számára a háború a német megszállással kezdődött. Az események gyorsan követték egymást: sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat, majd összeköltöztették őket (az ő házukból csillagos ház lett), később pedig be kellett szolgáltatni a rádiót és a telefont. A második elemit nem tudta befejezni, mert a tanévet idő előtt berekesztették. Bár a családfő nem veszítette el munkáját, mivel a hitközségnél volt stabil állása, sorra jöttek a hírek arról, hogy kit bocsátottak el éppen, kivel milyen atrocitás történt. A család rövidesen a deportálások valódi céljairól is információkhoz jutott, ezért nagy megrázkódtatást okozott, amikor júniusban elvitték a rokonság rákoscsabai ágát, köztük a nagymamát is. A házukban maradt egyetlen keresztény család, minden segítséget megadott nekik, a rájuk bízott bútorokat és más értékeket is megmentették a háború alatt. A csillagos házból hol a fiatal nőket, hol a férfiakat hurcolták el és vitték le a Duna-partra vagy gyűjtőtáborba. Így vitték el egyszer az anyát, akinek végül sikerült kilépnie a sorból és visszamenni a családjához, majd októberben az apát is, aki két évvel korábban már megjárta a munkaszolgálatot. Sorstársai Sopronban látták utoljára, többé nem tét haza. Az interjúalany édesanyjának novemberben sikerült svájci menlevelet szereznie, ezért mindketten védett házba kerültek a Pozsonyi úton. Mire az otthon maradt nagynéninek sikerült még egy menlevelet küldeni, régi házukat már teljesen kiürítették, a lakók többségét pedig meggyilkolták. Egy napon a nyilasok kiürítették a lakást, és mindnyájukat leterelték a Duna-partra, egy hatalmas tömeg kellős közepébe. A fiatal-felnőtteket és az öregeket azonnal elkülönítették, és többségüket elszállították valahová. Mivel rengeteg ember volt ott, rájuk nem kerülhetett sor, így amikor sötétedés után a nyilasok a lakásokba terelték őket, Györgyné édesanyjának sikerült megvesztegetnie egy rendőrt, aki visszakísérte őket a védett házba. Nem sokkal később, egy újabb razzia során szétválasztották őket, és édesanyját elvitték a Teleki téri nyilasházba, ahol már utolsó megmaradt értékét, a jegygyűrűjét adta oda fizetségül egy katonának, hogy visszamehessen a lányához. Január 4-én végleg el kellett hagyniuk a Pozsonyi utcai házat: a nyilasok a belvárosi gettóba hurcolták őket. Az Akácfa utca és a Wesselényi utca sarkán, egy iskolában kaptak szállást, amely egy géppuskaállás alatt helyezkedett el, így az ostrom alatt számos belövést kapott. Itt élték meg január 18-án a felszabadulást. A szovjet katonák nem bántották őket, így sértetlenül jutottak el régi, Király utcai lakásukba, amelybe viszonylag jó állapota miatt azonnal vissza is költözhettek. Már csak akkor kellett újra kiköltözniük egy időre, amikor egy a szomszéd házba becsapódó német bomba légnyomása kidöntötte két ajtajukat, és egy időre egy ismerős családhoz költöztek. A háború után, mivel Györgyné édesapja nem jött haza, enniük viszont kellett, az addig háztartásbeli anya kezdett el dolgozni. Kezdetben mindenféle alkalmi munkát elvállalt, később pedig az amerikai zsidó segélyszervezetnek, a Joint-nak (American Jewish Joint Distributoin Committee) dolgozott, lánya pedig folytatta tanulmányait. Nyolcadik osztály után Györgyné tanítóképzőbe ment, amit viszont harmadik osztályban félbe kellett hagynia, mivel édesanyja súlyos beteg lett, és neki kellett elmennie dolgozni. Egy zöldségesnél helyezkedett el adminisztrátori beosztásban, és később magán úton tette le az érettségit. Az egyetemre ekkor még nem vették fel, csak 1956 után kezdhette meg tanulmányait az ELTE bölcsészkarán. Még hatéves egyetemi tanulmányai alatt sikerült elhelyezkednie a az egyik fővárosi könyvtárban segédkönyvtárosként, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. 1959-ben ment férjhez, egy fia született. Korán megözvegyült, fiának köszönhetően viszont már három unokája van. Másfél éve nyugdíjasként él budapesti otthonában. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-112 |
|
419-0-1:1/113
|
Istvánné Galambos Galambos Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Istvánné 1924-ben született Sátoraljaújhelyen. Édesapja egy külföldi cég területi képviselőjeként dolgozott, sokat utazott, járta a környéket, édesanyja otthon volt a gyerekekkel. Hárman voltak testvérek, egy nem sokkal idősebb nővére és egy késői húga volt. Kétéves korában átköltöztek Nyíregyházára. A vallás előírásai szerint éltek. Iskoláit Nyíregyházán járta, a négy gimnázium után nem tanult tovább, mert a zsidótörvények miatt nem tudott bekerülni a kereskedelmi iskolába. Elvégzett egy háztartási ismereteket nyújtó iskolát, ahol kitanulta a fehérnemű varrást. 1944-ben először betelepítettek a házukba egy katonatisztet, majd hamarosan be kellett költözniük a gettóba. Innen kerültek Nyirjespusztára, ahol bevagonírozták őket. A vagonba már semmit nem vittek magukkal. Ötven-hatvan ember zsúfolódott a vagonban, több mint egy napig mentek étlen-szomjan. Auschwitzban a kiszállás után különválasztották a férfiakat és a nőket. Istvánné csak idősebb testvérével tudott együtt maradni: húgát és édesanyját a gázba küldték. Édesapjukkal egyszer találkoztak még a táborban, aki egy zsebkendőt és egy fogkrémet adott nekik. Munkára osztották be őket egy gyárba, ahol tankláncot kellett forrasztaniuk. Itt szabadultak fel május 4-én. Két hétig még ott maradtak, próbáltak ennivalót, ruhát szerezni maguknak. Aztán a Nyíregyháziak együtt elindultak gyalog, majd Brünnben felvette őket egy teherautó, Pozsonytól Pestig vagonban utaztak. Pesten egy rokontól megtudták, hogy édesapjuk él és már Nyíregyházán van. Követték apjukat, és Nyíregyházán kezdték újra az életüket. 1946-ban férjhez ment, majd rá két hónappal az édesapja is újraházasodott. 1948-ban megszületett az első gyerekük, majd egy év múlva felköltöztek Pestre, mert a férje itt kapott állást. Istvánné egy darabig otthon volt fiúkkal, majd bekerült a könyvkiadói szakmába. Először irodában dolgozott, majd később antikváriumoknál. Évekkel később még egy gyermekük született. Később az édesapja és a felesége is felköltözött Pestre, ekkor már nővére is a fővárosban élt. A nyugdíj előtt Münchenben töltöttek öt évet féjével, aki itt kapott álláslehetőséget. Hazaköltözésük után újfent Budapesten telepedtek le. Mindkét gyermeküknek családja van, mára többszörös nagy- és dédszülők. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-113 |
|
419-0-1:1/114
|
Ferencné Gárdos Gárdos Ferencné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Ferencné a húszas évek Budapestjén született. Neológ zsidó családban nőtt fel; édesanyjával, nagymamájával és nagynénjével éltek együtt. A Kőbányai Zsidó Iskolába járt, majd zsidó gimnáziumban tanult tovább, és 1940-ben érettségizett. 1934-ben költöztek a hetedik kerületbe, ahol jelenleg is él. Édesanyja 1944-ig magánóvodát működtetett a lakásukban, ő is ezt a hivatást folytatta egy tanfolyam elvégzése után. 1944-ben, a németek bejövetelekor el kellett hagyniuk a lakásukat, így a közel élő rokonokhoz költöztek. Onnan előbb a férfiakat vitték munkaszolgálatra, majd a nőket – köztük Ferencnével – a mai Ferihegyi repülőtér területére, ahol egy éjszakát töltöttek, hangárokban. Reggel magyar katonák kíséretében Pestszentlőrincre kellett menniük, azt mondták nekik, hogy szalaggyárban fognak majd dolgozni. Innen Vecsésre vitték őket, tankcsapdákat ásni. Magánházaknál, padlásokon, és ólakban laktak. Ferencnének itt nem kellett dolgoznia, mert az úton a rossz állapotú bakancs úgy kitörte a sarkát, hogy nehezen tudott benne mozogni. November 2-án Vecsést kiürítették. Pest felé indultak, abban a reményben, hogy ezzel befejeződik az útjuk. A menetből az interjúalany felkéredzkedett egy szekérre, majd villamosra szállt, ahol egy katonafiú megszólította és elkísérte a házba, ahol rokonaival lakott, de a családját már nem találta ott. Megtudta, hogy a Jókai utcába mentek, és elindult megkeresni őket. Miután megtalálta a többieket, november közepén nyilasok törtek rájuk, akik felsorakoztatták, és egy téglagyárba vitték őket, ahol csak egy éjszakát töltöttek, mert másnap a menlevelek ellenőrzését követően védett házba kerültek. Ferencné ekkor már el volt jegyezve volt, de vőlegényét már korábban munkaszolgálatra vezényelték, így nagyából egy éve nem látták egymást. A védett házban télen, Hanuka ünnepekor váratlanul felbukkant Ferenc, akit századparancsnoka Pestre küldött. Jegyesét ezután ismét munkaszolgálatra vezényelték, ahonnan Mauthausenbe került. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. Ferenccel csak 1945 augusztusában találkoztak legközelebb. Az ostrom ideje alatt több esetben is lövést kapott a házuk, így egy földszinti helyiségbe kellett leköltözniük, ahol a nyilasok folyamatos zaklatásának voltak kitéve. Január közepén visszaindultak korábbi, hetedik kerületi lakásukba, ahol ekkor egy idegen család lakott. Sikeresen vissza tudtak költözni, és itt éltek 1948-ig, közben az óvódát is újranyitották. Ferenccel 1945 szeptemberében házasodtak össze, és két gyermekük született az évtized végén. 1952-ben megszüntették az óvodát, ami a létfenntartásukat biztosította. Férje nehezen, de talált munkát: könyvelőként helyezkedett el. Ferencné közben idegen nyelvekből korrepetált diákokat. Több unokájuk született, az egész család Budapesten él. Férje a nyolcvanas éveben elhunyt, azóta egyedül él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-114 |
|
419-0-1:1/115
|
Róbert Gärtner Gärtner Róbert The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Róbert Szegeden született 1935 tavaszán. Édesanyja keresztény családból származik, csak férje szüleinek kérésére tért át a zsidó hitre. Nem voltak vallásos család, főleg a nagyszülők halála óta, de az ünnepeket megtartották. Róbertnek két testvére volt. Édesapja a háború előtt kirakatrendezőként dolgozott. Őt a negyvenes évek eleje óta többször is elvitték munkaszolgálatra, végül is csak 1945-ben tért haza. 1944 nyarán, Róbertet édesanyjával és Szegeden élő további rokonaival együtt a helyi zsinagógába zárták, majd egy nap múlva átszállították őket a helyi téglagyárba. Két-három nap elteltével marhavagonokba kényszerítették őket, majd elindították a transzportot Felső-Ausztria felé. Róbert és családja mindvégig itteni majorságokban végzett mezőgazdasági munkát. 1945- nyarán épségben, de végtelenül legyengülve értek haza testvéreivel, és édesanyjával. Apja otthon várta őket. Tanulmányait csak 1948-ban folytatta, egy budapesti gimnáziumban. A jogi egyetemen diplomázott, majd a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el. Egy idő után átkerült a Belügyminisztériumhoz, ahol háborús bűnösök ügyeivel foglalkozott: többek között az ő munkájának köszönhetően ítélték el a szegedi téglagyár parancsnokát, aki 1944-ben a deportálások gyakorlati teendőit intézte. Róbert 1963-ban megnősült. Házasságából két gyermeke született, mára több unokája is van. Jelenleg felségével él vidéken. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-115 |
|
419-0-1:1/116
|
Tamás Garzó Garzó Tamás The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás
Tamás a húszas években született Budapesten. Édesapja gabona -, és terménykereskedő volt, édesanyja otthon nevelte őt és húgát. Hat éves volt, amikor szülei elváltak: húga édesanyjával, ő édesapjával maradt. Később mindkét szülő újraházasodott. A harmincas években Tamás a Sárospataki Református Gimnáziumban kezdett tanulni. Apja azzal a szándékkal íratta ide, hogy – lévén az iskola kéttannyelvű volt – megtanuljon angolul, és a család Angliába emigrálhasson. Habár Tamás kitűnő eredményekkel érettségizett, nem tudtak kijutni nyugatra. Mivel a numerus clausus miatt nem jelentkezhetett orvosi egyetemre, kémia-fizika szakra járt Debrecenben. Itt ismerte meg későbbi feleségét. 1944-ben Tamás a tanári alapvizsgájára készült, amikor el kellett kezdeni hordani a sárga csillagot, és már azzal a kabátján ment vizsgázni. A vizsga után Pestre utazott, ahol megkapta munkaszolgálatos behívóját: Szolnokra kellett bevonulnia. Német fennhatóság alá kerültek, emberségesen bántak velük. Októberig rengeteg dolguk volt, hisz Szolnokot egyfolytában bombázták. Ekkor már fellazult a rend, így mód nyílt a szökésre. Tamás élt is a lehetőségekkel, beállt egy magyar hadnagyhoz kocsisnak, aki Pestre utazott. Ekkor megszökött, és megkereste családját. Édesanyja, és férje csillagos házban laktak, de épségben voltak. Édesapja eközben továbbra is azon fáradozott, hogy valahogy kijuttassa a családot Angliába. Ennek érdekében még Carl Lutzal is kapcsolatba került. Végül az angol követségen élte túl az ostromot, ahová Tamást is magával vitte. A háború után Tamás visszament Debrecenbe, ahol ismét találkozott szerelmével, aki Auschwitzból tért haza. 1948-ban házasodtak össze, és Budapesten telepedtek le. Az ötvenes években két gyermekük született. Tamás az orvosi egyetemen kapott állást. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-116 |
|
419-0-1:1/117
|
Istvánné Gedei 1 Gedei Istvánné 1 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, szegény, zsidó családban. Tíz éves koráig Kőbányán éltek, azután a belvárosba költöztek. Öccsével együtt négy polgárit végzett, a család anyagi körülményei nem engedték meg, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat. Tizennégy éves korában el kellett mennie dolgozni, tanulmányait csak 1945 után, esti gimnáziumban tudta elvégezni. 1940-ben Istvánné férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett a lányuk. A háború idején férjét és édesapját behívták munkaszolgálatra, és ő egyedül maradt Pesten lányával és édesanyjával. A német megszállás után csillagos házba költöztették őket, de Istvánné néni – munkatársai és a csillagos ház házmestere segítségének köszönhetően – egészen novemberig eljárhatott dolgozni egy ügyvédi irodába. 1944 novemberében a nyilasok elfogták, és gyalogmenetben hajtották Budapestről Hegyeshalomig. Decemberben 2500 sorstársával együtt (köztük mindössze száz férfival) egy ausztriai lágerbe, Lichtenwörthbe került. Innen vitték őket romeltakarításra, sáncásásra és egyéb munkákra. A foglyok kezdetben naponta harminchárom, majd egyre kevesebb, legvégül nyolc dekagramm kenyeret kaptak. Márciusra már ezt az adagot is csak heti egy vagy két alkalommal kapták meg. Az éhezés mellett rengetegen vesztették életüket tífusz miatt is. A lágert 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lichtenwörth község lakosai közül sokan segítették a foglyokat: élelmet és vizet juttattak be hozzájuk, a tábor felszabadulása után pedig önkéntesek ápolták a betegeket, aminek következtében köztük is elkezdett terjedni a tífusz, amely végül 58 lakos, köztük a polgármester halálát is okozta. Az interjúalany április 30-án került haza Budapestre. Férje még 1943-ban elesett a Don-kanyarban, édesapja pedig Bergen-Belsenben halt meg. Lánya, édesanyja és öccse a pesti gettóban maradtak életben. Visszaköltözhettek korábbi lakásukba, és Istvánné újra dolgozni kezdett. A negyvenes évek végén újraházasodott, és második férjével együtt nevelték fel lányát. A későbbiekben két unokája született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-117 |
|
419-0-1:1/118
|
Istvánné Gedei 2 Gedei Istvánné 2 The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, szegény, zsidó családban. Tíz éves koráig Kőbányán éltek, azután a belvárosba költöztek. Öccsével együtt négy polgárit végzett, a család anyagi körülményei nem engedték meg, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat. Tizennégy éves korában el kellett mennie dolgozni, tanulmányait csak 1945 után, esti gimnáziumban tudta elvégezni. 1940-ben Istvánné férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett a lányuk. A háború idején férjét és édesapját behívták munkaszolgálatra, és ő egyedül maradt Pesten lányával és édesanyjával. A német megszállás után csillagos házba költöztették őket, de Istvánné néni – munkatársai és a csillagos ház házmestere segítségének köszönhetően – egészen novemberig eljárhatott dolgozni egy ügyvédi irodába. 1944 novemberében a nyilasok elfogták, és gyalogmenetben hajtották Budapestről Hegyeshalomig. Decemberben 2500 sorstársával együtt (köztük mindössze száz férfival) egy ausztriai lágerbe, Lichtenwörthbe került. Innen vitték őket romeltakarításra, sáncásásra és egyéb munkákra. A foglyok kezdetben naponta harminchárom, majd egyre kevesebb, legvégül nyolc dekagramm kenyeret kaptak. Márciusra már ezt az adagot is csak heti egy vagy két alkalommal kapták meg. Az éhezés mellett rengetegen vesztették életüket tífusz miatt is. A lágert 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lichtenwörth község lakosai közül sokan segítették a foglyokat: élelmet és vizet juttattak be hozzájuk, a tábor felszabadulása után pedig önkéntesek ápolták a betegeket, aminek következtében köztük is elkezdett terjedni a tífusz, amely végül 58 lakos, köztük a polgármester halálát is okozta. Az interjúalany április 30-án került haza Budapestre. Férje még 1943-ban elesett a Don-kanyarban, édesapja pedig Bergen-Belsenben halt meg. Lánya, édesanyja és öccse a pesti gettóban maradtak életben. Visszaköltözhettek korábbi lakásukba, és Istvánné újra dolgozni kezdett. A negyvenes évek végén újraházasodott, és második férjével együtt nevelték fel lányát. A későbbiekben két unokája született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-118 |
|
419-0-1:1/119
|
Miklós Gelléri Gelléri Miklós The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany Budapesten született a harmincas évek közepén egy nyolcadik kerületi zsidó családban. Édesanyja családja Debrecenből származik, míg apja és annak rokonsága budapesti. A Debrecenben élő családtagjait kivétel nélkül kiírtották, édesanyja testvérei, és szülei Auschwitzban haltak meg. Miklós, és családja Budapesten ismerősöknél bujkálva élte túl a vészkorszakot. A háború után leérettségizett, majd újságírást tanult. Diplomája megszerzése után a szakmájában helyezkedett el, a későbbiekben pedig megszerezte a doktori fokozatot is. Feleségével, aki szintén holokauszt túlélő, az ötvenes évek közepén kötött házasságot, és egy gyermekük született. Az interjúalany egy ma már nem létező napilap főszerkesztő-helyetteseként ment nyugdíjba, élete során az újságírás mellett regényeket is írt. Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-119 |
|
419-0-1:1/120
|
Frigyes Gellért Gellért Frigyes The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany a húszas években született Budapesten, vallásos, félig zsidó családban. Édesanyja katolikus, édesapja zsidó volt. Óbudán nőtt fel, ahol a lakosság fele sváb volt, de elmondása szerint jól tudtak egymás mellett élni. Frigyes zsidó elemibe járt, édesapja szabó, édesanyja pedig minisztériumi tisztviselő volt. A negyvenes években munkaszolgálatosként egy kisegítő munkaszázadba került. Itt emberségesen bántak velük, és nem érték őket inzultusok. Egy alkalommal azonban, mikor egy hazalátogatás után visszatért a századba, és már az országban voltak a német csapatok, őket is bevagonírozták. Először Fertőrákosra kerültek, ahol árkot kellett ásniuk, majd innen halálmenetben indították őket Mauthausen felé. Útközben német katonák folyamatosan lövöldöztek rájuk, rengeteg sorstársa meghalt már a halálmenetben. Bécs közelében ismét marhavagonokba kényszerítették őket, a vonat pedig legközelebb már csak Mauthausenben állt meg. Frigyes ekkorra már harmincnyolc kilóra fogyott. Ekkorra már csak tíz ember élt azok közül, akikkel eredetileg elindult. Szerencséjére a konyhára került, ahol könnyű, konyhai munkákat végeztettek vele. Egy reggel arra ébredtek, hogy senki sem vezényelte ki őket Appelt állni: a lágerből este az összes SS tiszt eltűnt. Ők elfoglalták a parancsnoki házat, és még aznap felszabadították őket az amerikaiak. Frigyes vonattal, szervezett úton tért haza Budapestre. Az ötvenes évektől varró szövetkezetben dolgozott, egészen nyugdíjba vonulásáig. Kétszer nősült, két gyermeke született, és többszörös nagyszülő. Mauthausenbe a rendszerváltás után többször is visszament. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-120 |
|
419-0-1:1/121
|
Anikó Gergely Gergely Anikó The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany gyermektúlélő, Budapesten született, a harmincas években. Édesapja az egyik németországi munkatáborban halt meg, ő édesanyjával vészelte át a vészkorszakot, leginkább bujkálással. Szinte az összes pesti kerületben laktak a háború alatt, ismerőseik, és rokonaik segített nekik elrejtőzni. Családja még a háború előtt áttért a római katolikus hitre, gondolván, hogy a későbbiekben ezáltal megmenekülhetnek. A holokausztban édesapja oldaláról származó rokonságát teljesen kiírtották. A háború után a negyvenes években édesanyjával Kolozsvárra költöztek, itt kezdte el az elemit, először állami, majd egy apácarend által fenntartott iskolában. Az ötvenes években visszaköltöztek Budapestre, és itt szerzett diplomát a bölcsészkaron. Édesanyjával együtt közben egy antikváriumot üzemeltettek. Az egyetem alatt ismerte meg férjét, akivel a hatvanas évek elején házasodtak össze, később három gyermekük született. Az egyetem után hosszabb-rövidebb ideig kiadóknál, és folyóiratoknál dolgozott, majd szabadúszó fordítóként tevékenykedett. Mára négy unokája van, jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2012, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-121 |
|
419-0-1:1/122
|
Ágnes Gergely Gergely Ágnes The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Ágnes 1933 októberében született Endrődön, egy értelmiségi család egyetlen gyermekeként. Édesapja újságíró volt; egy zalaegerszegi lap szerkesztője, akit főleg a külpolitika érdekelt, de gyakran utazott Budapestre is parlamenti tudósítóként. Endrődön tizenkilenc neológ család alkotta a zsidó közösséget, akik igen jó kapcsolatot tartottak fenn nem zsidó szomszédjaikkal, az antiszemitizmus sokáig nem jelent meg a településen. A negyvenes években Ágnes édesapjának el kellett jönnie Zalaegerszegről, ahol többé nem kapott munkát. A család hamarosan Pestre költözött, itt kezdte meg Ágnes elemi iskolai tanulmányait egy zsidó elemiben. 1944. március 19-én színházban voltak, amikor megtudták, hogy a németek megszállták Magyarországot. Ekkorra édesapja már fizikai munkákat sem kapott. Betegsége ellenére többször behívták munkaszolgálatra, család megélhetése nehézkes volt. Ágnesnek és édesanyjának júniusban kellett elhagyniuk lakásukat, majd csillagos házba költözniük. Ismerettségeik révén svájci menlevélhez jutottak, és a nemzetközi gettó egy házába kerültek. Édesapját novemberben látta utoljára: miután visszatért a századához egy látogatás után, a munkaszolgálatosokat Mauthausenbe deportálták, ahonnan nem tért haza. Pár hétig tartó viszonylagos nyugalom után egy nap nyilasok törtek be hozzájuk, és a pesti gettóba hurcolták Ágnest és édesanyját. A bombázásokat csak a szerencsének köszönhetően éltek túl, végül az Akácfa utcában szabadultak fel. Télen gyalog indultak haza Endrődre, ahol a család korábbi házvezetőnője várta őket. A háború után rövid ideig Szegedre költöztek, majd visszatértek Budapestre. Mivel a fővárosban nem volt lakásuk, Ágnes két éven keresztül egy zsidó gyermekotthonban lakott. Ekkor már a gimnáziumot végezte, ahol meg kellett tapasztalnia, hogy már nem zsidó, hanem értelmiségi származása miatt bélyegzik meg. Az ötvenes években felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahonnan pár hét után politikai okokból kirúgták. Ezután évekig szakmunkásként dolgozott, majd jelentkezett a színiakadémiára, amit azonban nem kezdett el. Az ötvenes években egy gyorsított képzés keretein belül szakérettségit tett, majd felvételt nyert magyar-angol szakra. A forradalom után egy évvel egy pesti leányiskolában helyezkedett el magyartanárként. Később gimnáziumokban is tanított, majd a hatvanas évek közepétől a Magyar Rádió munkatársa lett. Amikor politikai okokból innét is távoznia kellett, az Élet és Irodalomnál kapott állást, majd kiadóknál volt szerkesztő. Mindeközben folyamatosan publikált verseket, prózát, illetve esszéket. A nyolcvanas években ment nyugdíjba, majd pár évvel később az ELTE BTK megkeresésére elkezdett az egyetem doktori képzésén tanítani. A vizsgáztatásokon hosszú ideig, visszavonulása után is részt vett. Gergely Ágnes József Attila- és Kossuth-díjas költőnő és író, Budapesten él. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-122 |
|
419-0-1:1/123
|
Sára Gerlóczy Gerlóczy Sára The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wav); info, personal information sheet; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, hiding, rescuer of Jews A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wav); info, adatlap; holokauszt, narratív életútinterjú, gettó, bujkálás, embermentő
Gerlóczy Sára a harmincas évek elején született Budapesten. Az interjúalany nem holokauszt túlélő, Sárával, mint embermentővel készült interjú. Rokonságában vannak zsidó felmenők, de már dédszülei kikeresztelkedtek, így családja nem szenvedte el a holokauszt meghurcoltatásait. Hatéves korától nyolc éven keresztül egy római katolikus női szerzetesrend által fenntartott leánygimnáziumban volt bentlakó diák, itt rendkívül szigorú szabályok szerint élt. Egy nővére volt, szülei tizenegy éves korában váltak el, ezután nagyszüleinél élt. Náluk – még a háború előtt – igazi nagypolgári életet élt: sokat jártak operába, kiállításokra, a nagyszülők jó kapcsolatban voltak a kor kulturális és szellemi elitjét képző társaságokkal. A gettósítások idején is Budapesten tartózkodott. 1945 októberében meglátogatta az egyik barátnőjét abban a csillagos házban, ahova őt és kistestvéreit költöztették. Barátnője édesanyja kérésére Sára nagy kockázatot vállalva megszöktette a három gyermeket, és hazavitte őket nagyszüleihez. Nagyszülei a vészkorszak alatt más zsidókat is bújtattak, rengetegen nekik köszönhetik az életüket. Fiatalkora óta szenvedélyesen fest, első festményét tizenegy éves korábban készítette. Első kiállítását még gimnazistaként, 1947-ben rendezte. Két év múlva leérettségizett, majd jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahova polgári származása miatt nem vették fel. A főiskolát a későbbiekben sem végezte el, hosszú ideig csak undeground művészeti körök által szervezett kiállításokon szerepeltek a képei. Egészen a nyolcvanas évekig nem ismerte el a hivatalos képzőművészeti kánon, ekkortól már ismert galériákban is voltak kiállításai. A festészeten kívül jelmeztervezőként is dolgozott: a hetvenes évektől kezdve fővárosi és vidéki színházak foglalkoztatták. Művészetének egyik központi témája a holokauszt, és a háborús élmények, amelyek nem csak festészetében, hanem grafikai munkásságában is nagy teret kaptak. Többek között Virág Teréz – a második generációs túlélők traumáit Magyarországon talán elsőként kutató pszichológus – könyveit is ő illusztrálta. Négy gyermek édesanyja, Budapesten él. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-123 |
|
419-0-1:1/124
|
Andor Gerő Gerő Andor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Andor a húszas években született Budapesten. Szülei még kisgyermek korában elváltak, apja nyugatra költözött, ő és édesanyja Pesten maradtak. Édesanyja eladó volt egy divatáru kereskedésben. Viszonylagos nélkülözés közepette éltek, Andornak nem is volt lehetősége a továbbtanulásra. Szakmát tanult, majd bőrdíszművesként kezdett el dolgozni. 1944-ig dolgozott, amikor behívták munkaszolgálatra, de ekkor még halasztást kapott. Betegeskedő édesanyját egyedül ápolta otthon, de a második behívásának már eleget kellett tennie. Júniusban vonult be az észak-magyarországi századába, itt bányákban dolgoztatták. Egy nap Galyatetőn a századparancsnok mindenkinek igazolást osztott, majd disszidált. Andor és társai a Mátrában igyekeztek menedéket találni civileknél. Rövid bujkálás után az egyik helyi elárulta őket, és reggel már nyilasok vegzálására ébredtek. Igazolásuknak köszönhetően sikerült elintézniük, hogy egy laktanyába kerüljenek. A szovjet csapatok egyre közelebb értek a laktanyához, ezért menekülniük kellett. Halálmenetben hajtották őket a nyugati határ felé, majd vagonokba kényszerítették a század még életben lévő tagjait, és Mauthausenbe deportálták őket. Tavasszal szabadult fel, Gunskirchenben. A hazafelé vezető úton elkapta a tífuszt, alig tudott tovább haladni. Amerikai katonák segítségével egy kórházba került, ahonnan felépülését követően tért haza. Édesanyja a bergen-belseni lágerben halt meg. A háború után gépipari technikumot végzett, és új szakmájában helyezkedett el. Kétszer nősült, egy gyermeke, és egy unokája született. Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-124 |
|
419-0-1:1/125
|
Jánosné Gerő Gerő Jánosné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Jánosné a húszas évek derekán született Jászberényben. Édesapja jómódú családból származott, bornagykereskedésük volt, édesanyja varrónőként dolgozott. Még csecsemő volt, amikor anyagi nehézségek miatt Budapestre költöztek, de két gyerekkel nehéz volt albérletet találni, ezért csak a bátyját vitték magukkal, őt a nagyszülőkhöz küldték, ahol hét éves koráig élt. A polgáritól kezdve dolgoznia kellett, emiatt nem tudott továbbtanulni. Az 5-6. polgárit magántanulóként végezte el, majd varrónő lett. Később kirakatrendezőként dolgozott, de vallása miatt a fehérnemű-készítő részlegben folytathatta csak munkáját. Végül ugyancsak vallási okokból el is bocsátották állásából. A német megszállást követően csillagos házba kerültek, apját munkaszolgálatra vitték. Egy alkalommal őt is elakarták vinni a házból, de sikerült megszöknie. A Svájci Követségtől futárigazolványt kapott, később egy autót is, sofőrrel. Rendszeresen járt a börtönbe, ételt vitt a nagybátyjának, aki megszökött a munkaszolgálatból. Ebben segítségére voltak a rendőrök, akiket lefizetett, amire szintén a követség adott pénzt. Az autóval összeszedte az árva gyerekeket és a zuglói gyermekotthonba vitte őket. A csillagos házból a gettóba kerültek, ahol az édesanyjukat elvesztett gyermekeket gondozta. Rendszeresen éheztek, a bombázások miatt pincébe kényszerültek, ahol szalmazsákokon aludtak. Az oroszok bejövetelekor elhagyták a gettót, és visszamentek a hetedik kerületi lakásukba, ahol akkor már semmi nem volt. Jánosné a háború alatt a követségnek dolgozott, védleveleket hordott szét álnéven. A háború végeztével megkereste az egyik gyereket, akit a gyermekotthonba vitt, és mivel a nevelőszülei lemondtak róla, magához vette. 1945 után elhelyezkedett, húsz éves korában, egy zsidó ifjúsági táborban ismerte meg leendő férjét, akivel egy éven belül összeházasodtak. Öt gyermekük született. Jánosné ekkor továbbra is varrónőként vállalt munkát. Férje mérnökként diplomázott, és mivel kettejük keresetéből már nagyobb összeget tudtak félretenni, be tudtak költözni egy nagyobb lakásba. Az ötödik gyermeke születése után jelentősen romlott az egészségügyi állapota, hosszú hónapokig kellett kórházban feküdnie. Orvosa javaslatára vidékre költöztek, a későbbiekben sem jöttek vissza Budapestre. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-125 |
|
419-0-1:1/126
|
Andor Goldschmied Goldschmied Andor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás
Andor a húszas évek elején született egy Szombathelyhez közeli faluban. A négy elemi elvégzése után szakiskolába, majd három évig tanonciskolába járt. Népes családjából két unokatestvéren, és egy nagynénjén kívül mindenki meghalt a holokausztban. Andor 1943-ig asztalosként dolgozott. Ebben az évben hívták be munkaszolgálatra Kőszegre. A szovjet csapatok szabadították fel, és szinte rögtön elvitték málenkij-robotra Grúziába. Itt egy asztalos műhelyt vezetett. 1948-ban térhetett haza, és még ebben az évben megnősült. Feleségétől két gyermeke született. Családjával Budapesten élt, majd a nyolcvanas években egy Pest környéki faluba költöztek. A kilencvenes évektől magániparosként tartotta fenn magát: antik bútorok restaurálásával foglalkozott. Jelenleg második feleségével él vidéken. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-126 |
|
419-0-1:1/127
|
László Gottdank Gottdank László The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként
László az 1930-as években született Pápán, egy neológ zsidó családban. Apja osztrák származású. Kilenc testvére volt, elmondása szerint meglehetősen szerény körülmények között éltek. László a háború előtt négy elemi, és két polgári osztályt végzett. Családja kálváriája már a magyarországi vészkorszak előtt, 1940-ben kezdődött, amikor kitelepítették őket Ausztriába. Innen még a háború alatt hazaköltöztek. 1944-ben megélhetési okokból felköltöztek Budapestre, ennek köszönhetően nem deportálták a családot. Pápán a háború előtt 2300-2400 zsidó élt, többségüket kiírtották. Az interjúalany Budapesten egy bolgárkertészetben bujkált, majd a kistarcsai gyűjtőtáborban élt túl. Édesapja és két testvére nem élte túl a holokausztot, többi családtagja egymástól szétszóródva életben maradt. A család életben maradt tagjai a háború után visszatértek Pápára. László korábbi tanulmányait folytatta, majd szakmát tanult. Kárpitosként, és elektromos-műszerészként helyezkedett el, egészen nyugdíjba vonulásáig a szakmáiban tevékenykedett. A hetvenes években nősült meg, egy gyermekük született. Időskorára is aktív életet él, rendszeresen jár túrázni. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-127 |
|
419-0-1:1/128
|
Erzsébet Gyarmati Gyarmati Erzsébet The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, láger, munkaszolgálat
Erzsébet nem zsidó családból származik, családjából férje volt az egyetlen, akit a vészkorszak ideje alatt meghurcoltak. Szentesen született az 1920-as évek első felében. Meglehetősen szerény körülmények között nőtt fel, édesapja mezőgazdasági, illetve napszámos munkákat végzett, anyja pedig otthon volt vele, és két testvérével. Már egészen fiatal korában be kellett állnia cselédnek, hogy keresetével ki tudja egészíteni édesapja jövedelmét. Férjét, akivel már a a háború előtt összeházasodtak, 1943-ban hívták be munkaszolgálatra, ahonnan németországi koncentrációs táborokba került. 1945-ben a felszabadulást követően súlyos sérülésekkel tért haza. A háború után Erzsébet belépett a kommunista pártba, és különböző minisztériumok munkatársa lett. Férje katona volt, és egy rövidebb ideig a Szovjetúnióban is éltek. Az interjúalany a nyolcvanas években nyugdíjba vonult, gyermekük nem született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-128 |
|
419-0-1:1/129
|
Katalin Gyulai Gyulai Katalin The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Katalin a tízes évek végén született egy budapesti zsidó családban. Szülei tanárok voltak, édesapjának stabil állása volt egy iskolában, édesanyja pedig korrepetálásból tett szert némi jövedelemre. Egy belvárosi iskolában végezte el a négy elemi osztályt, és még a háború előtt leérettségizett. Gyors- és gépíró tanfolyamokat is elvégzett, egy ideig ebben a szakmában tevékenykedett. A háborúig a Tolnai Világlapja nevű folyóiratnál dolgozott, csekély fizetésért. 1944 októberében a csillagos házból testvérével együtt halálmenetben elindították a nyugati határ felé, majd marhavagonokba kényszerítették, és deportálták őket Ravensbrückbe. Pár hét múlva az interjúalanyt egy másik lágerbe szállították munkára. Testvére Ravensbrückben maradt, és többé nem látták egymást. A felszabadulás nagyon leromlott egészségügyi állapotban érte 1945 áprilisának közepén. A szövetségesek segítségével egy közeli kórházba került, ahol három hónapig feküdt, és túlélte a TBC-t. Csak 1945 tavaszán került haza Budapestre. Édesanyjának ugyan tudott levelet küldeni, amiben megírta, hogy életben maradt, arról azonban nem kapott hírt, hogy anyja túlélte-e a meghurcoltatást. Novemberben szervezett úton, vonattal érkezett a Nyugati Pályaudvarra, ahol édesanyja várta. Miután teljesen felépült, a Külügyminisztériumban kezdett el dolgozni. A későbbiekben szocialista, illetve nyugati országok magyar nagykövetségein dolgozott, illetve különböző minisztériumok munkatársa volt. A nyolcvanas évek óta nyugdíjas, Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-129 |
|
419-0-1:1/130
|
Ágnes Gyutai Gyutai Ágnes The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Ágnes a húszas évek első felében született Budapesten, egy hétgyermekes zsidó családban. Szülei hat éves korában elváltak, testvéreivel édesanyjánál nevelkedett, meglehetősen szegény körülmények között. A háború előtt az egyik nővéréhez költöztek, majd 1944-ben innen kerültek a Sütő utcai gyűjtőházba. Októberben édesanyját, és nővére gyermekét a gettóba vitték, őt magát, és nővérét pedig a józsefvárosi pályaudvarról deportálták Ravensbrückbe, nyolcszáz másik zsidóval együtt. A deportáltakat a lágertől négy kilométerre fekvő repülőgépgyárban dolgoztatták, Ágnes azonban gyakran elbújt a barakkokban, így megmenekült a fizikai munkától. Nővére rendszeresen szerzett neki papírt és tollat, így lehetőségük volt naplót vezetni. (A naplót ugyan sikerült hazahozna, de megrongálódott állapota miatt nehezen olvasható, jelenleg a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumban őrzik.) Tavasszal, ahogy a szövetséges csapatok közeledtek, és egyre több bombatámadás érte a környéket, a németek kiterelték a deportáltakat, majd gyalogmenetben indították őket útnak. Az út során a végletekig legyengült rabok közül rengetegen meghaltak. Mindössze féltucatnyian jutottak el ahhoz a Chemnitz-közeli településhez, ahol amerikai katonák segítségével jutottak ellátáshoz, és élelemhez. Innen először egy pozsonyi kórházba kerültek, ahol két hetet töltöttek, majd Győrön keresztül Budapestre érkeztek vonattal. Ágnes otthon viszont látta édesanyját, és unokahúgát, akikről az októberi gettóba hurcolásuk óta nem hallott semmit. Az ötvenes években férjhez ment egy mérnökhöz, gyermekük nem született. Ágnes a holokauszt után, szervezett keretek közt több alkalommal visszament Ravensbrückbe és Drezdába. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-130 |
|
419-0-1:1/131
|
László Hacsek Hacsek László The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek második felében született Szentesen. Egyedüli gyermekként élte élete első hat évét. A német megszállás után családjával a szentesi gettóba kerültek. Édesanyja ekkor 6 hónapos terhes volt a kishúgával. Apja bőrdíszműves kisiparos volt, és a gettó idején is kiengedték a műhelyébe dolgozni. A szentesi gettóból a szegedi téglagyárba kerültek, ami a környező települések gyűjtőtábora volt, ide hozták a környező falvakból, városokból a zsidókat. A rokonság hódmezővásárhelyi tagjait szintén ide kényszerítették. A bevagonírozások során a nagyszülők, és a rokonság nagyrésze az eső transzportba került, amely Auschwitzba tartott. A lágerben mindannyian meghaltak. László családja a harmadik transzportba fért be. Ők nem haláltáborba, hanem egy ausztriai gázálarcgyárba kerültek, aminek köszönhetően az akkor mindössze hat éves László is nagyobb túlélési esélyekkel bírt. A gyerekek, és a terhes édesanya a táborban maradhatott, nem kellett elmenniük dolgozni. Édesanyját a szüléskor egy bécsi kórházba vitték, ahol testvére egészségesen megszületett. A front közeledtével a lágerparancsnok megengedte nekik, hogy a láger kiürítésekor ott maradhassanak. A környező falu lakosainak segítségével a posta pincéjében húzták meg magukat, itt érte őket a felszabadulás. A húsz fős szentesi társaságból, akik Ausztriában együtt dolgoztak, mindenki épségben hazatért, és László húga, bár nagyon legyengülve, de túlélte a viszontagságokat, és hazatérve visszanyerte az egészségét. A hatvanas években nősült meg, feleségével két gyermekük született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-131 |
|
419-0-1:1/132
|
Imre Hammerman Hammerman Imre The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, Canada Commando A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, Kanada-kommandó
Imre húszas évek közepén született egy sátoraljaújhelyi ortodox zsidó családban. Szülei zöldségkereskedők voltak, apja üzletében rendszeresen besegített, már egészen fiatal kora óta. A vallást a mai napig tartja, néha kántorként is dolgozik. A német megszállást követően családja a sátoraljaújhelyi gettóba került, innen deportálták őket. Az interjúalany és testvérei Dachau egy altáborába kerültek, ahol a többi lágerhez képest jó körülmények uralkodtak, a rabok közül is kevesen haltak meg. Szülei nem voltak ilyen szerencsések, őket Auschwitzba deportálták, itt lelték halálukat. A lágerből egyéni úton jutott haza testvéreivel. 1945 őszén házasodott össze feleségével, aki szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük született a negyvenes években. 1949-ben a családjával kivándorolt Izraelbe, ahol szintén zöldségkereskedelemmel kezdett el foglalkozni. Az ötvenes években Amerikába költöztek, ahol ugyancsak vállalkozást működtettek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-132 |
|
419-0-1:1/133
|
Endréné Hanák Hanák Endréné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Hanák Endréné a húszas évek első felében született Budapesten, félig zsidó családban. Édesapja zsidó, édesanyja katolikus volt, őt magát pedig katolikus vallás szerint nevelték. Szülei könyvesboltban dolgoztak, majd a későbbiekben saját üzletet nyitottak. Négy éves korában született egy testvére, aki súlyos betegség során, gyermekkorában elhunyt. A harmincas évek elején született meg húga, akivel szoros kapcsolata volt. A nyarakat szinte végig vidéki nyaralójában töltötte a család, későbbi férjét is itt ismerte meg, tizenhat éves korában. Az interjúalany katolikus elemi iskolába és gimnáziumba is járt. 1940-ben érettségizett, s bár nagyon jó tanuló volt, a zsidótörvények miatt nem tanult tovább. Érettségi után dolgozott, először – három hónapig – apja könyvesboltjában, mert édesapját ekkor vitték el munkaszolgálatra. Később különböző adminisztratív munkákat végzett, 1944 őszéig. 1941-ben sikerült tanúsítványt szereznie, amely igazolta katolikus vallását, így kapott munkát. Azonban 1943-ban házasságot kötött (katolikus szertartás szerint), s mivel férje zsidó volt, ez a tanúsítvány érvényét vesztette, így munkahelyéről is elbocsátották. Ezután az újpesti textilgyárban dolgozott, szövőnőként. Férje villamosmérnök volt, de Svájcban tanult, mivel Budapesten már nem vették fel az egyetemre. Mikor csillagos házba kellett volna költöznie, édesanyja úgy döntött, hogy nem engedi elköltözni, sem, hogy viselje a sárga csillagot, és gyakorlatilag nem mozdultak ki budai lakásukból. A legközelebbi családtagokat az édesanyja bújtatta hamis papírokkal, így a nagymamát és a férje egyik nővérét is. A másik nővért és családját is be akarták költöztetni magukhoz Újpestről, de ők nem mentek, a férj még dolgozott. A vészkorszak alatt gyakorlatilag édesanyja tartotta össze a családot, és gondoskodott a többiekről. A háború legutolsó napjaiban, a Széna téri harcok miatt el kellett hagyniuk a lakásukat, ezt követően a lakás leégett, s lényegében mindenük odaveszett. Átmenetileg egy közeli ház verandáján tudták meghúzni magukat, itt voltak, amikor a férje hazatért a munkaszolgálatból. Férje 1940-től gyakorlatilag folyamatosan munkaszolgálatos volt, Gödöllőn, Budapesten, a Kárpátalján. 1944 őszén a munkaszolgálatból néhány társával együtt megszökött, és Erdélyben bujkált, innen tért haza. Férjével két gyermekük született a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes évek elején. 1956-ban majdnem kivándoroltak, de a határról visszaküldték őket. 1960 után ment el dolgozni, egy külkereskedelmi vállalatnál lett ügyintéző (franciául és németül elég jól tudott, de angolul is elkezdett tanulni). Nyugdíjas éveiben is sokáig dolgozott félállásban. Férjét a nyolcvanas években veszítette el. Idejének minél nagyobb részét igyekszik gyerekeinek, és unokáinak szentelni. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-133 |
|
419-0-1:1/134
|
Viktor Hartmann Hartmann Viktor The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként
Viktor a harmincas évek végén született Kolozsváron. Amikor három éves volt, az édesapját – aki egy kolozsvári drogéria igazgatója volt – elvitték munkaszolgálatra, ahol életét vesztette. 1944-ben édesanyjával és nővérével együtt megpróbálták elkerülni a gettósítást, de letartóztatták őket és egy kolozsvári fogház alagsorába vitték. Innen mentette ki őket néhány nap múlva egy befolyásos családi barátjuk. Az oroszok kolozsvári bevonulásáig Viktor és nővére a családi barát kertjében lévő bunkerben bujkált, édesanyjuk pedig, több más zsidó származású személyhez hasonlóan, a Mátyás-szanatóriumban talált menedéket. Viktor a felszabadulás után magyar iskolába járt. Otthon nem részesült vallásos zsidó nevelésben, és a keresztény ünnepeket is megtartották. Érettségi után az építészeti szakra iratkozott be, de az egyetemet nem végezte el. A hatvanas évek óta házas, két gyermekük született. 1980 óta Amerikában élnek. Kivándorlásukig szakmunkásként dolgozott a kolozsvári gyógyszergyárban. Rövid ideig Izraelben is éltek, de itt nem tudott beilleszkedni a család, így visszakötöztek az Egyesült Államokba, azóta ott élnek. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-134 |
|
419-0-1:1/135
|
Gyögy Havas György Havas The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat
György Budapesten született a húszas évek közepén. Apja textilügynökként dolgozott, anyja papírkerekedésben volt eladó. A család nem volt vallásos, nem jártak zsinagógába, de minden pénteken gyertyát gyújtottak. Az interjúalany a négy elemi elvégzése után egy nyolcadik kerületi polgáriba járt. Szülei terve az volt, hogy György kereskedelmi pályára megy, miután befejezte tanulmányait, erre azonban a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége. Először kifutófiúként, majd szabóinasként dolgozott egészen 1944 márciusáig, amikor munkaszolgálatra hívták be. Olyan munkaszolgálatos századba került, amelynek két rendkívül emberséges parancsnoka volt, és a keretlegények sem bántották őket. A munkaszolgálatosban vasúti sínek, állomások helyreállításán dolgoztak. A százada december végén felszabadult, s ebből a századból szinte mindenki túlélte a munkaszolgálatot. György azonban 1944 decemberében a Baja melletti Mórágyról - mintegy nyolc társával együtt - visszajött Budapestre, mert anyjának sikerült svéd menlevelet szereznie. Budapestről azonnal deportálták őket. Öt nap után érkeztek meg Oranienburgba, majd innen nyitott vagonban Ohrdrufba –Buchenwald egyik altáborába, ahol egy kőbányában dolgozott. Néhány hét után Buchenwaldba mentek gyalogmenetben. A rengeteg kegyetlenkedést, és a kivégzéseket megúszta, de szervezete a végletekig legyengült. Tavasszal halálmenet során került Neunburgba, , itt szabadították fel az amerikaiak. Innen több hónapig tartó kórházi lábadozás után került haza Prágán, és Pozsonyon keresztül. Augusztusban érkezett Budapestre. A holokausztban közeli családtagjai közül mindenkit meggyilkoltak. Édesanyját, és nagyszüleit a Dunába lőtték, édesapja pedig Mauthausenben lelte a halálát. Édesanyjának egy húga visszatért a lágerből, György hosszú ideig nála lakott. Miután talpra állt, megkereste azt a szabót, akinél 1944-ben dolgozott, s újra munkába állt. Később egy szabászati szövetkezetben folytatta a szakmáját, vezető szabász lett, elismert szakember. Innen ment nyugdíjba. Az ötvenes években házasodott meg, feleségét – aki szintén holokauszt túlélő – még a háború előtt ismerte meg. Három fiuk, és hat unokájuk született. Jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-135 |
|
419-0-1:1/136
|
Vince Hegedűs Hegedűs Vince The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, zsidó családban. A családja nagy része túlélte a vészkorszakot, kivéve édesanyja testvérét, és az ő férjét, akiket deportáltak, és egy haláltáborban vesztek oda. Vincét 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Püspökladányba, ahonnan később Szászrégenbe vezényelték. Rendkívűli módon a szászrégeni munkaszolgálatból hazahozatták, mint jó szakembert. A háború végét követően azonnal belépet a kommunista pártba, Szegeden élt, majd Budapestre költözött. Első feleségével az ötvenes években kötött házasságot, ami harminc évig tartott. A későbbiekben még két házassága volt. A nyolcvanas években – második felesége hatására – kapcsolatba került ellenzéki mozgalmakkal, elkezdett szamizdatot olvasni. Mindhárom felesége holokauszt túlélő volt, gyermeke nem született. Szülei vallásosak voltak, halálukig egy zsidó szeretetotthonban éltek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-136 |
|
419-0-1:1/137
|
Sándor Heller Heller Sándor The folder contains: 3 sound files of interview (3.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcip; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger
Sándor a húszas években született Budapesten, zsidó családban, szülei gyártulajdonosok voltak. A hetedik kerületben laktak a háború előtt, és után is, illetve egy évig Romániában is élt a család. Budapesten végezte az elemit, utána pedig a Berzsenyi főreálba járt. Tanuló éveit követően fogtechnikai műszerészként dolgozott, majd gépész volt édesapja vállalatánál. Az interjúalany 1943 szeptemberében vonult be Kőszegre munkaszolgálatra, majd az ukrán frontra vezényelték. 1944 őszén deportálták a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Itt szabadították fel a szövetséges csapatok 1945 tavaszán. Rokonságából számos unokatestvér, nagybácsi, és nagynéni odaveszett. Szűkebb családja, szülei túlélték a vészkorszakot. A háború után gépészmérnöki diplomát szerzett, és ismét apja vállalatánál dolgozott. Miután édesapja elhunyt, ő vitte tovább a céget, majd az államosítást követően műszaki vezetőnek nevezték ki. 1946 óta házas, felesége szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük, és négy unokájuk született. Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-137 |
|
419-0-1:1/138
|
Sándorné Heller Heller Sándorné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Heller Sándorné a húszas évek végén, Budapesten látta meg a napvilágot egy kispolgári zsidó család első gyermekeként. Később egy húga született. Az antiszemitizmussal már a gimnáziumi osztályában is – ahova csak nagy nehézségek árán jutott be – szinte mindennap találkozott. Középfokú tanulmányait csak a háború után fejezte be, ekkor már egy másik gimnáziumba járt. Miután családja lakóhelyéből csillagos ház lett, az addigra már elköltözött szembeszomszédjuk segítségével lehetőségük lett volna elbújni: a szomszéd oda adott nekik egy házkulcsot, a család azonban a folyamatosan őket figyelő csendőrök miatt nem tudott átköltözni. 1944 nyarán a Rákospalotán élő családot elindították Újpesten át a budakalászi téglagyár irányába. Innen deportálták H.S.-nét és családját Auschwitzba, ahova az embertelen út után 1944 júliusában érkeztek. Az első szelektálásnál az interjúalanyt elválasztották szüleitől, nagyanyjától, és testvérétől, akiket azonnal a gázkamrákba küldtek. 1945 tavaszán halálmenetben elindították egy csoport életben maradt rabbal a Szudéta-vidék irányába, végül Nordhausenben szabadították fel az amerikai katonák. Hazatérve az egyik nagynénjéhez költözött, és nála élt, amíg leérettségizett. A negyvenes évek végén felvették a bölcsészkar angol-nemet szakjára, amit sikeresen elvégzett. Időközben férjhez ment, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Az egyetem elvégzése után középiskolai tanár lett, majd miután doktori fokozatát is megszerezte, korábbi egyetemén kezdett dolgozni. Oktatói tevékenysége mellett vállalatoknál tanított nyelveket. Férjével két gyermekük született az ötvenes években, mindketten értelmiségi pályára léptek. Négy unokájuk van. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-138 |
|
419-0-1:1/139
|
Judith Hervé Hervé Judith The folder contains: 6 sound files of interview (4 .mp3 and 2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (4 .mp3 és 2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Judith Nagyváradon született a húszas évek közepén, édesapja egy fűrésztelep tulajdonosa volt az erdélyi havasokban, az első világháború kitüntetettje. Judit kivételezett helyzetének köszönhetően bekerült a református leánygimnáziumba Nagyváradon, ahol ő volt az egyetlen zsidó lány az osztályban, és ezzel a helyzettel nap mint nap meg kellett küzdenie. 1944-ben érettségizett, és a vizsgák után három nappal később be kellett menniük a gettóba, amitől a világháborús kitüntetések sem mentették meg a családot. A gettóban három hetet töltött a család, eközben magyar csendőrök fosztogatták a gazdagabb váradi zsidókat, sokukat megkínoztak a sörgyárban, hogy adják elő a rejtegetett kincseiket. Judith nagynénjének szintén át kellett élnie a kegyetlenkedéseket, ami oda vezetett, hogy az Auschwitzba menő vagonban maga vetett véget az életének. Júniusban a nagyváradi zsidókat vonattal Auschwitzba szállították, az interjúalany a rámpán látta utoljára édesapját. Judith édesanyjával végig együtt tudott maradni. 1944 őszén édesanyjával és egy barátnőjükkel átszöktek egy olyan barakkba, amiről azt hallották, hogy másnap könnyű munkára viszik el őket, így jutottak el a Zittauba egy repülőgépgyárba, ahol már sokkal jobb körülmények közt éltek. 1945 májusában, a front közeledtével lassan eltűntek a német katonák a barakkokból, és magukkal vitték a szomszédos angol katonai fogolytábor rabjait. Judithék ekkor kimerészkedtek a faluba élelmiszert, ruhákat gyűjteni. Pár éjszakát a szabadban töltöttek, repülőgépek húztak el fölöttük, amik arra szólították fel a lakosságot, hogy tegyék le a fegyvert, végül kisebb csoportokban elindultak hazafelé. Brno-ban eltöltöttek pár napot, innen egy román katonai kamion szállította őket Budapestig, majd vonattal érkeztek Nagyváradra. Judith a következő tanévben Kolozsváron tanult franciát és pszichológiát, majd anyai nagybátyja invitálására 1947-ben édesanyjával Párizsba utaztak. Bár eredetileg csak pár hónapra terveztek maradni, egy illegális kommunista ismerősük tanácsára úgy döntöttek, hogy itt maradnak. Az interjúalany az ötvenes években férjhez ment egy francia fotográfushoz. Idegenvezetőként, titkárnőként, dolgozott, illetve férje kiállításait szervezte. Egy fiúk született, nem sokkal az esküvőjük után. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-139 |
|
419-0-1:1/140
|
Maria Hirsch Hirsch Mária The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wma and 3 .dss); info, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wma és 3 .dss); info, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, lágerAz interjúalany gyermektúlélő, a negyvenes évek elején született egy makói zsidó család negyedik gyermekeként. Édesapja kéményseprősegéd volt az egyik testvérével együtt, anyja pedig a háztartást vezette, és emellett varrásból tett szert némi jövedelemre. Két bátyja volt, és egy nővére, aki azonban csecsemőkorában elhunyt.Édesapját már 1939-ben is behívták munkaszolgálatra, utoljára pedig 1942-ben, amikor a Don-kanyarba vitték, és soha nem érkezett felőle hír. Szegény körülmények között éltek, ezért amikor az apát ismét behívták, a család a nagyszülőkhöz költözött.A német megszállást követően a család a makói gettóba került, ami a korábbi zsidó szegényház területén volt felállítva. Áprilistól júniusig voltak itt, amikor is átvitték őket a szegedi téglagyárba, ahol minden értéküket elkobozták tőlük. A bevagonírozások során a nagyszülei az első, az interjúalany testvéreivel és édesanyjával pedig a harmadik transzportba került. Egy Bécs közeli faluba deportálták őket, ahol pár nap múlva kiválasztották a családot, és egy közeli gazdaságba kerültek. Itt idősebb bátyja, és édesanyja kényszermunkát végzett, ő pedig fiatalabb testvérével, és a többi gyerekkel a barakkokban maradt.Októberben ismét bevagonírozták az ottani zsidókat, és Bergen-Belsenbe deportálták őket. A vasútállomástól szakadó esőben több kilométeres utat kellett gyalog megtenniük a lágerig. Ekkor az interjúalany súlyos beteg lett, és csak tavasszal tért magához ismét. A lágerben egy zsidó orvos próbált meg – lehetőségeihez mérten – segíteni rajta. A szövetséges csapatok közeledtével ismét vagonokba terelték a rabokat, és elindították őket Theresienstadt felé. Néhány nap múlva megérkeztek az egykori mintaláger területére, ahol márciusban szabadultak fel. Magyarországra csak Júniusban érkeztek meg, először Budapestre, majd onnan Makóra. Ekkor még élt a remény, hogy talán viszontláthatják a munkaszolgálatra hurcolt édesapát, azonban sem akkor, sem a későbbiekben nem láthatták újra. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-140 |
|
419-0-1:1/141
|
Jánosné Hoffer Hoffer Jánosné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Hoffer Jánosné az 1910-es évek második felében született Budapesten. Elemi iskolás évei során az első két évben magántanuló volt, majd egy fővárosi iskolában fejezte be a négy osztályt. A polgári elvégzése után az Állami Óvónőképzőbe járt, ahova akkor már tizennégy éves kortól lehetett felvételizni. Tanulmányai befejeztével a Mária Valéria telepen hospitált, egészen a háborúig, miközben egy magánóvódát is üzemeltetett. A vészkorszakot Budapesten bujkálva vészelte át. 1944 októberében jutott hamis papírokhoz, amik több alkalommal életmentőnek bizonyultak. Unokatestvérével együtt egy pesti varrodaként üzemelő pincében bujkált, ahova egy barátnője segítségével jutott el. A későbbiekben más lakásokban találtak menedéket, Budapesten élték át az ostrom végét. A háború után elvégezte a pszichológia szakot, és gyermekpszichológusként dolgozott. A harmincas évek második felében házasodott meg, két gyermeke született. Hungarian language, 2004, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-141 |
|
419-0-1:1/142
|
Géza Hoffmann Hoffmann Géza The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Géza a húszas években született egy vidéki kisvárosban. Kikeresztelkedett zsidó családban nőtt fel, szülei elkötelezett szociáldemokraták voltak. Három testvére született. Családja születése után röviddel Budapestre költözött. Édesapja a Corvin Áruház gondnoka volt, édesanyja nevelte a gyerekeket – Gézát és húgát. Ugyan viszonylag szerény körülmények között éltek, de Géza családja kifejezetten művelt, és olvasott volt. Édesapját már a negyvenes évek elején behívták munkaszolgálatra, ahonnan soha többé nem jött haza. A pesti ház, ahol laktak védett ház lett. A nyilasok hosszú ideig megkímélték, végül 1944 karácsonyán törtek csak rá az ott levő zsidó családokra. Ekkor rettenetes mészárlást végeztek: aki nem tudott elbújni, azt a nyilasok a Duna-partra hurcolták és a folyóba lőtték. Gézát édesapja elvtársai néhányszor futár munkára használták. Egy alkalommal egy sebesült angol pilótát kellett biztonságos helyre vezetnie. Géza nem sokat értett a konspirációs feladatokból, a kapcsolata még a háború vége előtt megszakadt az ellenállási mozgalommal. A felszabadulás után édesanyját az orosz katonák lőtték le, miközben megpróbálta megakadályozni, hogy lányát megerőszakolják. A ház lakói mindezt tétlenül, és közönyösen nézték végig, senki sem igyekezett a két nő segítségére. A felszabadulás után Géza vidéke menekült, és ott telepedett le. A háború után a rendőrség kötelékébe szegődött, nyomozó lett. Hosszú éveket szentelt az ellene és családja ellen kegyetlenkedő csendőrök felkutatására, azonban ezen a téren nem járt sikerrel. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-142 |
|
419-0-1:1/143
|
István Hoffmann Hoffmann István The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
István Karcagi születésű, az 1920-as évek végén látta meg a napvilágot egy kikeresztelkedett zsidó családban. Református nevelést kapott, egyházi iskolába járt, és bérmálkozott is. Az édesapa járási bíró volt, így ha nem is gazdagok, de tisztes jómódban élő család voltak. Az apa fiatalon, az édesanya házasságkötéskor keresztelkedett ki. 1944 késő tavaszán, apja személyesen ismert keresztény vezetőkhöz írt segélykérő levelei dacára, a családot a karcagi gettóba vitték. Nem sokáig, csupán néhány napig maradtak itt, majd több száz társukkal bevagonírozták, és Szolnokra szállították őket. Szolnokon megközelítőleg 5000 embert zsúfoltak össze a lebombázott pályaudvar közelében, majd az SS katonák szétválasztották munkaképes és munkaképtelen csoportokra az összeterelt embereket, újból vagonokba hajtották a tömeget, és elindították a transzportot a határ felé. A végállomás Strasshof volt. Itt újabb szelektálást követően Istvánt és szüleit egy Bécs melletti településre, Mühldorfba vitték, ahol mezőgazdasági munkára osztották be őket. Ekkor nem kellett megaláztatásokat elszenvedniük, és emberséges módon bántak velük. A téli hónapokra elfogyott a munka: a családot ismét Strasshofba, később Theresienstadtba szállították majd végül, visszkerültek Strasshofba. Édesapját súlyos betegség következtében elvesztette. Strasshofban érte a felszabadulás, 1945. márciusában. Április végén, hosszas utazás után tértek haza Karcagra. Édesanyjával kezdtek új életet szülővárosában, ahol anyja varrni próbált, ő pedig folytatta tanulmányait. Miután gépészmérnöknek nem vették fel, ismét jelentkezett a vegyész karra, ahol szerencsével járt. Ezután mindketten Budapestre költöztek. Osztályidegen származásának ellenére, köszönhetően szép pályaíve volt: az Akadémia Kutatóközpontjában dolgozott és számtalan nemzetközi kutatásban vett részt. Az 50-es években nősült meg, egy gyermeke, és két unokája született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-143 |
|
419-0-1:1/144
|
Béláné Horváth Horváth Béláné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wav); info, personal information sheet; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wav); info, adatlap; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Horváth Béláné a tízes években született Budapesten, egy újpesti zsidó családban. Édesapja egy textilgyárban dolgozott 1929-ig, amikor elbocsájtották. Ekkor a család elutazott az egyik Felvidéken élő jómódú nagybácsihoz, aki a már munkaképes korú családtagoknak munkát tudott adni: apja hitközségi alkalmazott, egyik testvére pedig könyvelő lett. Az interjúalanynak két testvére volt. Idősebb bátyja munkaszolgálatosként halt meg a Don-kanyarnál, ifjabb bátyja szintén munkaszolgálatosként vesztette életét, de nem tudni, hogy az ország mely részén. H.B.-né még a háború előtt elvégezte a polgárit, majd szövőnőként dolgozott. A gettósítások során egy újpesti csillagos házba került édesapjával, és nevelőanyjával. Egy reggel a bérház lakói kolompolásra ébredtek. A lakókat összeterelték a nyilasok, majd halálmenetben elindították az óbudai téglagyár felé, ahol napok múlva bevagonírozták, és Auschwitzba deportálták őket. Három-négy napos út után érkeztek a lágerbe, ahol az első szelektálás során H.B.-né elszakadt szüleitől. Csak később vált világossá számára, hogy ekkor látta őket utoljára. A lágerben az egyik szelektálás alkalmával az interjúalanyt kiválasztották munkára, és Lobauba szállították. Itt kényszermunkát kellett végeznie, egészen 1945 tavaszáig, amikor a szövetséges csapatok felszabadították a rabokat. A háború után elvégezte az óvónőképzőt, és elhelyezkedett új szakmájában. A szövést továbbra is folytatnia kellett, hogy ki tudja egészíteni csekély fizetését. A negyvenes évek végétől férjezett. Idős korára egy zsidó szeretetkórházba költözött, máig ott él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-144 |
|
419-0-1:1/145
|
Borbála Igumanovits Lőwy / Igumanovits Lőwy Borbála 2 sound files (1 .dss, 1 .wave), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database. Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-145 |
|
419-0-1:1/146
|
Árpád Jámbor Jámbor Árpád The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Second World War, narrative biographical interview, camp, political prisoner A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; második világháború, narratív életútinterjú, láger, politikai fogoly
Árpád az 1920-as években született Pesterzsébeten. Szülei délvidékiek voltak, édesapja szabadkai, édesanyja zentai. Akkor menekültek Magyarországra, mikor a jugoszláv hadsereg megszállta a területet. Négy lánytestvére, valamint egy öccse volt. Az interjúalany nem zsidó származású, keresztény családba született, és mint politikai fogoly került Dachauba. Hetedik osztály után dolgozni ment. Volt kifutó, inas egy kis műhelyben, majd egy fegyvergyárba került. Már fiatalként konfliktusba került az ún. "rongyosgárdával". Fegyvergyári munkás volt, mikor a német katonai elhárítás nyomására letartóztatták – pár társával együtt a jobb minőségű felszerelést, amit a németeknek kellett volna leszállítani, a magyar seregnek küldte el. Hadbíróságra került, és nyolc évet kapott. Büntetése letöltését a Margit körúti fegyházban kezdte, majd Sátoraljaújhelyre szállították, ahol részt vett az antifasiszta ellenállók, és politikai foglyok által szervezett börtönlázadásban. Ennek leverése után ismét hadbíróság elé állították, és büntetését meghosszabbították. Átadták a németeknek, így került Dachauba, ahol ismét fegyvergyárban dolgozott. Egy nap, mikor éppen a szállásról dolgozni kísérték őket, egy lengyel társával sikeres szökést hajtott végre. Egy ideig apácáknál bujkáltak egy kolostorban, majd felfedezvén egy partizáncsapatot, együtt átszöktek a front francia oldalára. Megkapta felvételét a francia hadseregbe, ahol egy külföldiekből frissen összeállított zászlóaljba került. Több veszélyes bevetésben is részt vett, többek között SS-állásokat foglaltak el. A háború után francia katonakönyvvel tért haza. Az újjáalakuló magyar sereg olyan kiemelkedő képességű tiszteket keresett, mint Árpád, így titokban Moszkvába küldték a katonai akadémiára. Mikor visszatért, a Rákosi-rendszer leszerelte. A Nagy Imre kormány idején hívták vissza a seregbe, ahol 1961-ig szolgált, majd egy hadiüzemet vezetett. Levelező tagozaton közgazdaságtudományi egyetemet végzett, majd a rendszerváltás után egy politológiai oklevelet is szerzett. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-146 |
|
419-0-1:1/147
|
László Jávor Jávor László The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
László az 1910-es években látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Édesapját hétéves korában elvesztette – anyja egyedül maradt öt gyermekével. László édesanyja ekkor már súlyos beteg volt, ezért a gyerekeket csak nagy küzdelmek árán tudta eltartani. Amikor már annyira rosszul volt, hogy a mindennapi betevő biztosítása is ellehetetlenült számára, úgy döntött, hogy a gyerekeket árvaházba adja. Az intézet azonban annyira zsúfolt volt, hogy az öt gyermek közül csak egyet tudtak befogadni – ő volt László. Tizennyolc éves koráig fa- és tejhordással tett szert némi jövedelemre, illetve mozgóárusként is dolgozott egy focipályán. Ez idő alatt hat elemi osztályt végzett. Hétfőnként ebédelni járt egy gazdag zsidó családhoz, akik a szegény gyerekeket fogadták maguk közé hosszabb-rövidebb időre. Az interjúalany itt ismerkedett meg későbbi feleségével, egy ortodox lánnyal, akivel a negyvenes évek elején házasodtak össze. Korábban, 1937-ben lovas tüzérként a hadsereg kötelékébe szegődött. Házasságkötésük évében megszületett első gyermekük, majd nem sokkal később érkezett meg László munkaszolgálatos behívója. A században nem kellett nehéz fizikai munkát végezniük, és viszonylag nagy arányban maradtak életben az ide kerültek. Az interjúalany kocsis lett a századánál, ahonnan 1945-ben épségben hazakerült. Felesége és gyermeke is túlélték az üldöztetést, ők a pesti gettóban maradtak életben. A háború után egy trafikot nyitott, majd egy cipőüzletben kezdett dolgozni, aminek üzemeltetését a tulajdonos halála után maga vette át. A háború után még két gyermekük született a negyvenes évek végén. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-147 |
|
419-0-1:1/148
|
Sándorné Jenei Jenei Sándorné The folder contains: 15 sound files of interview (15 .mp3 and 15 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 15 audio fájlja (15 .mp3 és 15 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Jenei Sándorné a húszas évek közepén született egy budapesti neológ zsidó családban. Szülei nehéz anyagi körülmények között éltek, ezért nagyszülei nevelték. Nagyapjának volt egy újbudai fűszerüzlete, ahol szinte minden családtag számára akadt munka. Az elemi és a polgári osztályok elvégzése után egy felsőfokú női kereskedelmibe járt, amit a zsidótörvények miatt nem fejezhetett be. A német megszállást követően tizennyolc évesen került Bergen-Belsenbe családjával, ahol kényszermunkát végeztettek velük. Fakitermelésen, és a kosárfonók között kellett dolgoznia. Édesanyja a felszabadulást megelőző napokban kapta el a tífuszt, ami olyan súlyosan megbetegítette, hogy a szövetséges csapatok jól felszerelt orvosai sem tudtak segíteni rajta, és a felszabadulást követő napokan elhunyt. A háború után a közigazgatásban kezdett dolgozni, és rövid időn belül már különböző minisztériumok munkatársa lett. Kétszer házasodott, a negyvenes, illetve a hatvanas években, mindkét férje holokauszt túlélő. Egy gyermeke, és két unokája született, Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-148 |
|
419-0-1:1/149
|
Lászlóné Jólesz Jólesz Lászlóné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Az interjúalany a húszas évek végén látta meg a napvilágot Budapesten, egy neológ zsidó család egyetlen gyermekeként. Szülei nagyon kiskeresetűek voltak, ezért szinte egész gyerekkorában a nagyszüllőknél laktak, akik valamivel jobb anyagi helyzetben éltek. 1944 márciusában a családjával együtt – kivéve édesapját, aki ekkor már munkaszolgálatos volt – csillagos házba került. Ősszel átkerültek egy svájci védett házba, az újlipótvárosi „nemzetközi gettó” területére. Itt érte őket a felszabadulás, nagyon legyengült egészségügyi állapotban. Családjának vidéken élő tagjait kivétel nélkül kiírtották. Szülei, és budapesti nagyszülei vele együtt, a gettóban maradtak életben. A háború után leérettségizett, és az egyetemen tanári végzettséget szerzett. Az ötvenes években kötött házasságot szintén holokauszt túlélő férjével. Egy gyermekük született, aki szintén értelmiségi pályára lépett. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-149 |
|
419-0-1:1/150
|
Sándorné Jolsvai Jolsvai Sándorné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Jolsvai Sándorné az 1920-as évek közepén látta meg a napvilágot Pécelen, egy neológ zsidó családban. Egy ideig zsidó iskolába járt, tanulmányait azonban a háború előtt nem tudta befejezni: a család rossz anyagi helyzete miatt neki is munkába kellett állnia, így varrni kezdett. A német megszállást követően 1944 tavaszán a sárvári téglagyárba vitték a családjával együtt. Júniusban innen deportálták őket Auschwitzba. Augusztus végéig volt itt a családjával, ekkor átszállították őket egy másik lágerbe, Allendorfba, ahol egy bombagyárban dolgoztatták őket. Szűk családjából szülei, és testvére is túlélték a meghurcoltatást, ami nagyban köszönhető annak, hogy mindvégig sikerült együtt maradniuk, és a legnehezebb időkben is ott voltak egymásnak. Allendorfból a szövetséges csapatok közeledése miatt ismét el akarták szállítani a rabokat, erre azonban nem került sor, mert az amerikai csapatok még a halálmenet elindítása előtt felszabadították a lágert. Az interjúalany kétszer házasodott az ötvenes években, egy gyermeke született a második házasságából. Többszörös nagyszülő, jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-150 |
|
419-0-1:1/151
|
István Kádár Kádár István The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, forced labour A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, munkaszolgálat
István a Kalocsa melletti, Miskén született, nem vallásos zsidó családban, az 1920-as évek első felében. Kecskeméten nőtt fel, ahol felső kereskedelmi érettségit szerzett. A kereskedelemben még a háború előtt elhelyezkedett. Többször behívták munkaszolgálatra, először Hódmezővásárhelyre, ahonnan Budapestre, majd Szegedre vezényelték. 1943 nyarán ismét behívót kapott, ekkor került Bórba. Halálmenet során Magyarországon keresztül vezényelték a Saxonhauseni lágerba. Egy közeli gyárban elektromos gépipari munkára, később egy a Balti-tenger partján található repülőgépgyárban végzett kényszermunkát. 1945 tavaszán a frontvonal mozgása miatt átszállították őket a Ravensbrücki női lágerbe, végül itt érte a felszabadulás. Még a lágerben, a felszabadulás után ismerte meg leendő feleségét, akivel 1945 végén kötöttek házasságot. Az ötvenes évek folyamán kettő gyermekük született. István Kecskemétre hazatérve lassan munkába állt. A háború előtt szerzett munkatapasztalatára támaszkodva szakmájában helyezkedett el. Konzervgyári vezetői megbízást kapott, majd a megyei szövetkezetben töltött be tisztséget. Korai szívinfarktusából kifolyólag átkerült a vezetőképzésbe és közgazdaságtant tanított. Nyugdíjba vonulása után még tíz évig dolgozott. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-151 |
|
419-0-1:1/152
|
Ödönné Kallós Kallós Ödönné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Kallós Ödönné a húszas évek elején született Budapesten. Református vallásúként regisztrálták, szülei is kikeresztelkedtek. Eleinte zsidó hittanra járt, de később tanítónője utasítására áttért a református hittanra. Tizenhét évesen ismerte meg első férjét egy budapesti hotel teraszán rendezett táncesten. Pár év múlva összeházasodtak, és 1944 júniusában született meg egyetlen gyermekük. Férjét többször vitték munkaszolgálatra, többek között a pesti parkettagyárba, ahol Radnóti Miklóssal dolgoztak együtt. 1944 októberében vitték el utoljára, a családja ekkor látta utoljára, de haláláról csak két év múlva értesültek. K.Ö.-né a vészkorszak alatt egy családi barátnál – aki terhessége, és a szülés során is rengeteget segített neki – bujkált szüleivel, és szűkebb rokonságával az ötödik kerületben, ekkor hamis papírokat is szereztek. Egy alkalommal figyelmeztette őket az egyik lakó, hogy a házmester feljelentést tett a házban bujkálókról, ezért egy másik ismerőshöz siettek. Az itteni ház egy másik, udvarra néző lakásába német tisztek költöztek, akiknek erdélyi menekülteknek adták ki magukat, és még némi ennivalót is kaptak tőlük. Januárban a felszabadító orosz tisztek többször is átvizsgálták a lakást, a fiatal anyát azonban nem bántották, csupán a család értékeit vitték el. 1945 tavaszától kezdett jobbra fordulni az életük, továbbra is apjával és édesanyjával éltek a régi lakásukban a kisgyermekkel. Mivel az interjúalany beszélt angolul, franciául, és németül, a Külkereskedelmi Minisztériumban kapott állást. Rövid idő után kiküldték Egyiptomba, ahol megismerkedett második férjével. Az egyik hazalátogatásuk alkalmával házasodtak össze. Egy évvel később kimentek Indiába , ahol ő már csak félmunkaidőben dolgozott férje mellett az irodában. Három év múlva hazatértek, és a Külkereskedelmi Bank munkatársa lett, ahol még nyugdíjazása után is hosszú ideig dolgozott. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-152 |
|
419-0-1:1/153
|
György Kálmán Kálmán György The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Kálmán György az 1920-as évek derekán született egy ötgyermekes zsidó családban. Édesapja fővárosi tanítóként dolgozott, édesanyja pedig otthon volt vele, és testvéreivel. Sokszor kellett költözniük (először Zuglóban, majd a belvárosban laktak különböző helyeken, végül pedig a hetedik kerületben kötöttek ki), a sokgyerekes, hangos családot nem sokan szívelték. György hetedik kerületi iskolákban végezte az elemi, és a polgári osztályokat, a pedagógus apa szigorú felügyelete mellett. Az iskolában már tapasztalható volt a korra jellemző zsidóellenesség, Györgynek is számtalan megkülönböztetést kellett elviselnie. Az érettségi után az interjúalany – követve édesapja elvárásait – bőrdíszművesként kezdett dolgozni, és be is lépett a szakszervezetbe, ahol később, már a háború alatt beszervezték az ellenállásba. A háború alatt többé-kevésbé tipikus utat járt be a család. Az apát elbocsátották a munkájából (1943-ban halt meg természetes halállal), György egyik bátyját behívták munkaszolgálatra (a másik fiú még 1941-ben meghalt szívbetegség következtében), ahonnan nem tért vissza többet. Györgyöt 1942-ben hívták be Vácra sorozásra, de a rossz lába miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították. Ennek következtében édesanyjával és lánytestvéreivel a fővárosban vészelte át a háborút. Először egy belvárosi csillagos házba kerültek, ahol egy másik családdal éltek egy lakásban, egyre szűkösebb körülmények között. Innen az Erzsébet körútra költöztek, végül pedig egy újlipótvárosi védett házban kötöttek ki, ahol már öt-hat család élet egy fedél alatt. Bevallása szerint rengeteg rendes emberrel volt dolguk, akik segítették, vagy ha szükséges volt, bújtatták őket. Egyszer, miközben hazafelé tartott a védett házba, a Szent István Körúton elfogták a nyilasok, és bevitték az egyik nyilasházba. Egy éjszakát töltött itt, ezalatt megverték, és minden értéket elvettek tőle, másnap pedig tovább vitték az óbudai téglagyárba. Két-három napot töltött itt más zsidókkal együtt. Csak annak köszönhette, hogy nem vitték el, hogy nővére korábban minden lehetséges védlevelet beszerzett (többek között a Carl Lutz jóvoltából a cionisták által sokszorosítottakat is), ezeket a cipője sarkában hordta, és a téglagyárban mindig azt tudta felmutatni ellenőrzéskor, amelyiket éppen aktuálisan érvényesnek kiáltottak ki. Végül sikerült lefizetnie egy csendőrt, aki először elkísérte őt a gettóba, majd innen haza, a védett házba. Itt húzták ki az ostrom végéig nővérével és haldokló édesanyjukkal, míg egy hajnalban arra ébredtek, hogy oroszul beszélnek körülöttük. A háború után igyekeztek úgy boldogulni, ahogy tudtak: vidékre jártak élelmiszerért, cserébe pedig ruhákat vittek le. Egy év múlva már egy bazárban dolgozott, ahol öngyújtót, és tűzköveket árult. Később átkerült a Marhaértékesítő Nemzeti Vállalathoz, ahol a megszálló szovjet csapatok ellátásának koordinálásában vett részt. Később a Begyűjtési Minisztériumba került, ahonnan 1957-ban távolították el. Ezt követően a sertéstenyésztésben dolgozott, és viszonylag korán ment nyugdíjba, mert leszázalékolták a beteg lába miatt. Az ötvenes években házasodott meg, felesége varrónő volt, egy gyermekük született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-153 |
|
419-0-1:1/154
|
Ivan Kamensky Kamensky Ivan The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőktől elszakadás
Iván felvidéki zsidók gyermeke, a negyvenes évek elején született Lubeniken, Szlovákiában. Szülőhelye a Felvidéknek egy olyan része, amelyet 1938-ban nem csatoltak vissza Magyarországhoz, így nekik már Iván 8 hónapos korától bujkálniuk kellett. Születésekor az anyai nagyszülők házában éltek, édesapja szülei már korán meghaltak. Apja fogtechnikus volt, akinek Besztercebányán, később Lubenikben volt rendelője. 1941-ben a zsidótörvények kihirdetése után árjásították a rendelőt, és az apa elment alkalmazottnak egy másik rendelőbe Rőcére. Innen vitték el az apát Nováky-ba kényszermunkára, ahonnan hamarosan visszajött. 1942 márciusában kapták a hírt, hogy deportálások készülnek. Iván édesapja szerencsére már fel volt készülve az esetleges bujkálásra, és a család nem sokára már egy közelben élő paraszt három négyzetméteres pincéjében rejtőzött el. Amikor az interjúalany édesanyja megtudta, hogy otthon hagyott családját deportálták, elapadt a teje – Iván nagyon rossz állapotba került az éhezéstől és a bezártságtól. A helyi lelkész, akivel a család jó kapcsolatot ápolt elvitte valahová egy dajkához, de nem árulta el, hogy hová – mondván, amit az ember nem tud, azt nem lehet belőle egy vallatásnál kiszedni. A lelkész a háború után nem sokkal egy balesetben meghalt, így máig nem tudni, ki volt az, aki Ivánt feltáplálta. Iván pár hónapig volt először ezen az ismeretlen helyen, majd visszavitték a szülőkhöz. 1942 elején megtudták, hogy leálltak a transzportok, ezért visszamentek Lubenikre, ahonnan hamarosan ismét visszautaztak bújtatójukhoz, végül itt szabadultak fel. A háború után Lubeniken rajtuk kívül lényegében nem maradt zsidó. Szülei az orvosi egyetemre küldték volna, ide azonban nem vették fel Ivánt. Helyette a tanárszakot, és a pszichológiát végezte el. Pszichológusként sokat foglalkozott holokauszt túlélőkkel, és számos tudományos jellegű interjút is készített velük. A zsidóság is fontos szerepet játszik az életében, a szlovákiai zsidó közösségek, és hitközségek életében aktív szerepet vállal. Kétszer nősült meg, egy gyermeke született, első házasságából. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-154 |
|
419-0-1:1/155
|
Gézáné Katona Katona Gézáné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Katona Gézáné az 1920-as évek derekán látta meg a napvilágot Tamásiban, egy neológ zsidó család első gyermekeként. A háborúig elvégezte az elemi, és a polgári osztályokat, illetve sikeresen leérettségizett. Miután tanulmányait befejezte női szabóként kezdett el dolgozni, egészen a gettósításokig. A német megszállást követően az interjúalanyt családjával együtt Tamásiban, majd Kaposváron zárták gettóba. Édesapját már korábban behívták munkaszolgálatra, ahonnan Dachauba került, és a lágerben vesztette életét. K.G.-nét anyjával és nagyszüleivel Auschwitzba deportálták, ahol édesanyját és nagyszüleit megérkezésük napján elgázosították. A lágerből pár hét múltán Bergen-Belsenbe szállították munkára, majd Brémába került, hogy a romeltakarításon dolgoztassák. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. Családjából rajta kívül csak öccse élte túl a holokausztot, aki munkaszolgálatosként került lágerbe, ő Dachauban szabadult fel. Miután az interjúalany egyénileg visszatért szülővárosába, pár évig ismét itt telepedett le. Hazatérését követően alig egy évvel megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő. Rövidesen felköltöztek Budapestre, ahol egy kereskedelmi vállalat igazgatójának titkárnőjeként dolgozott. Férjével egy gyermekük született, még a negyvenes évek során. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-155 |
|
419-0-1:1/156
|
Pál Kaufmann Kaufmann Pál The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger
Kaufmann Pál Karcagon született, egy zsidó középpolgári család második gyermekeként a húszas évek közepén. Édesapja a zsidótörvények miatt attól tartott, hogy vállalati állását megszűntetik, ezért ezt megelőzendő Pápára költöztek, ahol apja írószerüzletet nyitott a harmincas évek közepén. Ez sokkal nehezebb, de biztos megélhetést jelentett a családnak 1944-ig. Pált Pápáról munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, gyakorlatilag ennek köszönheti életét. Családját Auschwitzba deportálták, minden családtagja odaveszett. Ő maga Szombathelyre, majd Mosonmagyaróváron keresztül az ausztriai Zundorfba, onnan a flossenburgi gyűjtőtáborba, végül a herzbrucki munkáslágerbe kerül. Itt fatörzseket kellett cipelnie, és síneket fektetnie. A nehéz fizikai munka következtében pár hét múlva súlyosan megbetegedett, ami miatt munkaképtelenné vált. Miután megoperálták, mindent megtett annak érekében, hogy sebe a lehető leglassabban gyógyuljon, és ne kelljen visszaállnia dolgozni. Végül az orvosokkal kialakított jó viszonyát kamatoztatta, így az ő segítségükkel már könnyebb munkára osztották be. A munkaszolgálatról Dachauba került, majd a háború vége felé újra bevagonírozták, hetekig céltalanul vonatoztatták és meneteltették a szövetségesek közeledtétől megzavarodott németek. Százada nagy része éhenhalt, megfagyott vagy lelőtték. Végül az SS katonák elmenekültek és magukra hagyták néhány életben maradt társával. Így találtak rájuk az amerikaiak. Ekkorra Pál már lábgyulladással küzdött, és nem tudott továbbmenni. Több hónapig kórházról kórházra vitték, így csak hónapokkal később érkezett haza. Pápán a néhány túlélő zsidótól megtudta családja sorsát, és az auschwitzi láger körülményeit. Az írószerbolt egész készletét elhordták, ezért nem tudta újraindítani. Hamarosan orvosi egyetemi tanulmányokba kezdett, amit a családi támogatás hiánya és a lelki terhek miatt nem tudott elvégezni. Egyetem kapcsolatainak köszönhetően gazdasági állást kapott az intézményben. Pár év múlva Kaposvárra került, ahol megismerkedett későbbi feleségével. 1957-ben a pécsi uránbányában kapott állást, gazdasági munkakörben, és egészen nyugdíjazásáig itt dolgozott. Két gyermeke született, többszörös nagy- és dédszülő. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-156 |
|
419-0-1:1/157
|
Gáborné Kelemen Kelemen Gáborné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Kelemen Gáborné Karcagon született a harmincas évek első felében, egy neológ zsidó család egyetlen gyermekeként. Egy karcagi zsidó iskolában kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, jó tanárok felügyelete mellett, barátságos környezetben. Tíz éves korában a polgáriban folytatta az iskolát, ahol már gyerekként szembesülnie kellett az antiszemitizmussal tanárai és osztálytársai részéről. A háború kitörése után az édesapját, akivel szoros volt a kapcsolata, behívták munkaszolgálatra. Édesanyja egyedül maradt Karcagon vele és nagyanyjával, itt érte őket a német megszállás is. Rövidesen gettóba hurcolták őket, ahol egy hónapot töltöttek, még viszonylag jó körülmények között (volt mit enni, és naponta egyszer vízért is kimehettek a faluba). Egy hónap múlva a szolnoki cukorgyárba szállították őket, ahol már mindennaposnak számítottak a csendőrök zaklatásai. Szolnokon azután egy héten belül bevagonírozták őket, és elindították a transzportot a nyugati határ felé. A magyar-német határon az osztrákok átvették őket a magyar csendőröktől (ekkor kaptak először vizet az úton), és nem sokkal később megérkeztek a strasshofi gyűjtőtáborba. Itt mindenek előtt nyilvántartásba vették őket, és elvették a náluk maradt értékeiket (vagyis amit a magyar hatóságok meghagytak nekik). Ezek után fürdőbe vezényelték a transzportot, majd egy orvosi bizottság megvizsgálta és különböző munkatáborokba osztotta szét őket. K.G.-nének és családjának olyan szerencséje volt, hogy mindegyikőjük (ő és édesanyja, a nagymama és két unokaöccse, köztük az ismert író-újságíró, Kertész Péter) együtt tudott maradni: mindnyájukat a simeringi gázgyárba küldték dolgozni. Az interjúalany a konyhában végzett különböző munkákat a többi gyerekkel, édesanyja pedig a gyár területén takarított. Egy idő után lebombázták a közelben álló barakkjaikat, ettől kezdve a közeli Stadlauból, hitlerjugendes kísérettel jártak be dolgozni. Elég jó körülmények között éltek ekkoriban, kevésbé szerencsés sorstársaikkal szemben nem kellett appelokat, szelektálásokat átélniük, és az ellátásuk is kielégítő volt. A gyár felé menet gyakran segítették őket a helyiek is élelemjeggyel, pénzzel és egyéb apróságokkal. A hitlerjugendesek a gyár saját őrszemélyzetéhez hasonlóan nem bántalmazták őket. Néhány hónappal később azonban visszakerültek Strasshofba, ahonnan tovább vitték volna őket egy ismeretlen helyre, de egy bombázás során a szövetségesek elpusztították a kiválasztott vasútvonalat, ezért néhány nap veszteglés után visszavitték őket Strasshofba. Ekkor már nem voltak olyan kedvezőek a körülményeik: éheztek, nagy volt a zsúfoltság, és a kápók is gyakran bántalmazták őket. A nagy szigor ellenére már sejthető volt a hamarosan bekövetkezendő felszabadulás: bár természetesen nem kaptak híreket a háború menetéről, a fronthelyzet aktuális állásáról, de a német tábori őrség egyre feltűnőbben kezdett készülődni, majd szép lassan elszivárogni a táborból. Végül teljesen eltűntek, és nem sokkal később megjelentek a lágerben a szovjet katonák. Az első öröm után a magyarok igen gyorsan útra keltek. K.G.-né és családja is elindult –egyedül a nagymama nem tartott már velük, aki természetes halállal hunyt el egy osztrák kórházban, szívbetegség következtében – és Pozsonyon keresztül hazautaztak Karcagra. A házukat teljesen kifosztva találták, és mint kiderült, az apa Mauthausenben halt meg már a felszabadulás után, flekktífuszban (külön tragédia, hogy a felesége egyik képeslapja nyomán, a családját keresve próbált meg Ausztriába jutni rendkívül a kedvező munkaszolgálati körülmények közül, ahol szinte biztos lett volna a túlélése, és eközben fogták el a németek, miután segítője, a munkaszolgálaton felettesének kirendelt főhadnagy orosz fogságba esett – később ő adott hírt a családnak a haláláról). Ezért beköltöztek az egyik barátjukhoz, akinek 5 gyermeke és a felesége halt meg Auschwitzban, és nála laktak egy évig. A negyedik polgári után az interjúalany Pestre került, ahol a Szenes Anna Leányotthonban tanult varrni. Az intézetből kikerülve azonnal munkát kapott egy Auschwitzot megjárt maszek varrónőnél, és itt is dolgozott egészen addig, amíg 1949-ben férjhez nem ment. A házasságából három gyermeke született, férjétől az ötvenes évek során elvált. Gyerekeivel és unokáival a mai napig nagyon jó a kapcsolata, bevallása szerint ez adja neki a legtöbb erőt. Válása után újra munkát vállalt, és huszonhat évet dolgozott egy szövetkezetben. Ezután betegsége miatt leszázalékolták, azóta nyugdíjas. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-157 |
|
419-0-1:1/158
|
Sándor Keller Keller Sándor The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Keller Sándor az 1920-as évek elején született Szikszón, háromgyerekes családban. Családja rendkívül vallásos volt, Sándor a négy polgári elvégzése után jesivába is járt. 1940-től a budapesti Országos Rabbiképzőben tanult. A német megszállás után, mivel rabbijelölt volt, egy ideig az internátus nyújtott számára menedéket. 1944-ben néhány hónapot Kőbányán egy tégla- és porcelángyárban dolgozott, fizikai munkásként, majd egy ismerősénél bujkált. 1944 novemberétől a Katona József utcában egy védett házban tartózkodott, majd decembertől a nemzetközi gettóba került, és itt szabadult fel. A szűk családból rajta kívül csak egyik nővére maradt életben, aki a Bethlen téri kórházban dolgozott. Szüleit, másik nővérét és annak családját Auschwitzba deportálták, ahonnan nem jöttek vissza. Az interjúalany a háború alatt ismerte meg későbbi feleségét, akivel együtt bujkáltak. Házasságukból egy gyermekük született, ő külföldön él. Sándor a negyvenes években beiratkozott a bölcsészkarra, tanulmányait azonban nem fejezte be. Élete során egy mezőgazdasági vállalatnál dolgozott könyvelőként, innen ment nyugdíjba. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-158 |
|
419-0-1:1/159
|
Istvánné Kemenes Kemenes Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Kemenes Istvánné egy ceglédi kispolgári zsidó család gyermeke. A húszas években látta meg a napvilágot, egy testvére született. Az elemi, és a polgári osztályok elvégzése után egy kereskedelmi iskolába járt, melyet még a háború előtt sikeresen befejezett, majd negyvenes évektől könyvelőként dolgozott. A német megszállást követően a családot a ceglédi gettóba kényszerítették. Édesapja ekkor már nem volt velük, őt munkaszolgálatosként egy ausztriai munkatáborba hurcolták, és meggyilkolták. K.I.-nét édesanyjával együtt először Auschwitzba deportálták, ahonnan nagyjából egy hónap múlva Allendorfba szállították munkára. Itt érte a felszabadulás 1944 áprilisában. Egy kisebb, többnyire ceglédi túlélőkből álló csoporttal tért haza. A negyvenes évek végén férjhez ment, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz, aki csak 1947-ben tért haza a hadifogságból. Először Cegléden, majd Budapesten telepedtek le, gyermekük már a fővárosban született meg. Az interjúalany nem él vallásos életet, de baráti körben rendszeresen megemlékezik a soáról. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-159 |
|
419-0-1:1/160
|
Ernőné Kemény Kemény Ernőné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany egy tapolcai neológ zsidó család gyermeke, a tízes évek végén látta meg a napvilágot a Veszprém megyei településen. K.E.-né az elsőszülött gyermek a családban, a húszas évek során két fiútestvére született. Már a háború előtt megházasodott, férje szintén túlélte a vészkorszakot. 1944 tavaszán őt és családját a zalaegerszegi gettóba hurcolták, ahonnan pár hét múltán átvitték őket a közeli téglagyárba. Júniusban innen deportálták őket Auschwitzba. Az interjúalany nagyjából egy hónapot töltött itt amikor kiválasztották munkára, és Bergen-Belsenbe szállították, ahonnan a télen Brémába került. Brémában egy cementgyárban végzett kényszermunkát, illetve a lebombázott város romjait kellett takarítania. Nem sokkal az áprilisi felszabadulás után egy szerencsétlen baleset érte: a városban elütötte egy teherautó, amiből kifolyólag agyrázkódást, és trombózist kapott. Felépüléséig a város egyik kórházában lábadozott, így csak nyáron tért haza. K.E.-né a soában gyakorlatilag férjén kívül egész családját elvesztette: saját és házastársa szüleit, szinte minden unokatestvérét Auschwitzban ölték meg. A háború után férjével két gyermekük született a negyvenes- és az ötvenes években, mára többszörös nagyszülőnek mondhatja magát. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-160 |
|
419-0-1:1/161
|
Csaba Kende Kende Csaba The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőktől elszakadás
Csaba a harmincas évek közepén született Kassán keresztény, nemesi származású anyától és zsidó apától. Az anyai ág nem nézte jó szemmel a zsidó házastársat, így Csabáék főként az apa családjával ápoltak szorosabb kapcsolatot. A háború alatt Csaba édesapja kikeresztelkedett, de ezt követően munkaszolgálatra vitték, 1944 elején tért haza Kassára. A gettósítást és a deportálásokat a felesége által kialakított rejtekhelyen bujkálva sikerült elkerülnie. Az akkor nagyjából tíz éves interjúalanyt a szülők a keresztény rokonság segítségével bújtatták el különböző helyekre. Csaba egy kassai zárdába került, és egészen 1945 márciusáig ott maradt. A háború után a család Ausztráliába akart kivándorolni, de lemondtak róla, mert az apa belépett a Kommunista Pártba. Csaba ipari szakmát tanult, majd 1953-ban megnősült. Ugyancsak 1953-ban katonának vitték. Egy félreértés miatt büntetőszázadba került és bányában dolgozott, innen csak egy év múlva szabadult. Az altiszti iskola elvégzése után politológiai előadásokat tartott a kassai Technikumban. A hatvanas évek elejétől kezdve egy vasgyárban dolgozott, és időközben megszületett – immáron második feleségétől – két gyermeke is. Az ötvenes évek óta versenyszerűen sportolt, majd edző lett, végül sikerült elérnie, hogy kizárólag a sport körüli munkákból szert tegyen akkora jövedelemre, amiből jó körülmények közt tudnak élni. Az interjúalany édesapja halála után felélénkítette kapcsolatát a zsidó vallással, belépett a kassai hitközségbe, és aktívan részt vesz annak életében. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-161 |
|
419-0-1:1/162
|
Istvánné Kenéz Kenéz Istvánné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany a húszas évek derekán látta meg a napvilágot Putnokon, két idősebb testvére volt. Édesapja a szociáldemokrata párt aktív tagja volt, ami miatt sokszor volt börtönben. A család nagyon szegény volt, hiszen az édesapa keresete K.I.-né szinte teljes gyerekkorában hiányzott. Öt éves korában már dolgozott, tejet hordott ki. Tíz éves volt, amikor az édesanyja megbetegedett, akkor már ő látta el a háztartást. Az anyai nagyszülők jómódúak voltak, – vendéglőjük volt – túl sok segítséget azonban nem kaptak tőlük, mert a nagymama nem bocsájtotta meg a lányának, hogy egy szegény cipész fiúhoz ment feleségül. 1944 –ben először a putnoki, majd a diósgyőri gettóba vitték őket. Néhány hétig voltak ott, majd a Auschwitzba deportálták őket. Az interjúalanyt a családjától elválasztották, az édesanyját a táborba érkezésük után rögtön elgázosították. A háború után tudta meg, hogy az édesapját a szegedi Csillagbörtönből deportálták, és ő is a láger gázkamrájában lelte halálát. K.I-né a táborban egy alkalommal szenet lopott néhány fogolytársával, az SS tisztek azonban elkapták, és nagyon megverték puskatussal, ennek következtében végtagjai ideiglenesen megbénultak. Azt, hogy nem maradt maradandó sérülése egy szintén deportált cseh származású orvosnak köszönhette, aki lehetőségeihez mérten, és azon felül is mindent megtett azért, hogy ne maradjon béna. 1945 tavaszán az oroszok szabadították fel őket. Az interjúalany ekkorra már olyan állapotban volt, hogy járni sem tudott, egy vagonban hozták haza. Hazaérkezése után egy évig kórházban volt, fekvőgipszben kellett feküdnie, míg felépült. A kórházban összetalálkozott idősebb bátyjával, aki ekkor tért haza málenkij robotról, miután a lágerből történő szökése után az oroszok elfogták, és elhurcolták. Amikor kiengedték a kórházból, két bátyjával együtt visszament Putnokra, a házukban azonban már mások laktak. Peres úton sikerült visszakapniuk a házat, eladták és az interjúalany Budapestre költözött. A negyvenes évek második felében megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő volt. Első házassága nem volt hosszú életű, 1951-ben ismét férjhez ment, második házasságából két gyermeke született. A következő években férje munkájából kifolyólag Nyíregyházára költöztek, majd pár évig Lengyelországban éltek. Miután hazaköltöztek, K.I.-né esti tagozaton leérettségizett, és ugyan szeretett volna egyetemre menni, erre nem nyílt lehetősége. Hosszú éveken keresztül könyvelőként dolgozott, majd a férje halála után, a hetvenes évek közepén nyugdíjba ment. Azután megszülettek az unokái és éveken keresztül a lányának segített az unokák nevelésében. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-162 |
|
419-0-1:1/163
|
Ferencné Kertész Kertész Ferencné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, gyerekként szülőtől elválás, láger
Az interjúalany a harmincas évek elején született Budapesten, gyermekkorát Dunapatajon töltötte. Apja mozigépész volt, így fiatal évei a filmek bűvöletében teltek. A felhőtlen, idilli gyermeki éveket az édesapjától történő elszakadás törte meg, akit 1944-ben a többi dunapataji zsidó férfival együtt korábban vittek el. A gettósítások során – amikor ő maga tizennégy éves volt – édesanyjával, nagyszüleivel, és öccsével Kalocsára, majd Szegedre kerültek. A szegedi téglagyárban három csoportba osztották a rabokat: az első két csoportot Auschwitzba, a harmadikat Strasshofba deportálták. Az interjúalany családjával a harmadik transzportba került, ennek köszönheti az életét. Megérkezésük után szétválasztották a családot, öccse és nagyszülei egy közeli gyárban, ő pedig édesanyjával a konyhán dolgozott. Télen erdőírtásra vitték őket, ekkorra már jócskán legyengült szervezete alig bírta a megpróbáltatásokat. Munkafelügyelőjének köszönhetően, aki megkímélte a nehéz munkától, Theresienstadtba kerültek, ahol összetalálkoztak a család többi tagjával. Itt szabadultak fel tavasszal. Nagyon legyengülve, betegen került haza Budapestre, a következő hónapokban egy szanatóriumban lábadozott. Felépülése után leérettségizett, és elkezdte az orvosi egyetemet, amit azonban anyagi gondok miatt nem tudott befejezni. Az ötvenes évek során rövid ideig egy gyárban dolgozott, majd nyugdíjazásáig a vendéglátóiparban helyezkedett el. Élete folyamán kétszer ment férjhez, mindkét házasságából egy-egy gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-163 |
|
419-0-1:1/164
|
Péter Kertész Kertész Péter The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Kertész Péter Karcagon született az 1930-as évek végén. Nagyapja nyomdász volt, a város köztiszteletben álló polgára, a rendszerváltás után egy utcát is elneveztek itt róla. Az interjúalany édesapja is betűszedőként dolgozott, egészen 1941-ig, amikor is behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Az otthon maradtakat (az anyát, a két fiúgyereket és az anyai nagymamát) 1944 tavaszán terelték be a gettóba, ahonnan rövidesen tovább vitték őket a szolnoki cukorgyárba. Családjával együtt egy Strasshofba tartó transzportba került, ahol némi élelmet kaptak – a későbbiekhez képest jóval tartalmasabbat –, csupaszra borotválták, majd a fertőtlenítőbe terelté őket. A nyilvántartásba vétel után az embereket különböző munkatáborokba osztották szét. Péter családját a simeringi gázgyárba küldték, ahol a következő időkben édesanyja is dolgozott. Ezek után Stadlauba kerültek, ahol egy alkalommal az interjúalanynak is dolgoznia kellett: kövekkel kellett levakarnia az útra száradt gépolajat. Később visszakerültek Strasshofba, ahonnan tovább akarták szállítani őket valahová, de egy bombázás, amelynek során a szerelvény első három vagonja a bezárt rabokkal együtt megsemmisült (Kertészék csak a véletlennek köszönhették, hogy egy idő után a harmadik vagonból az utolsóba irányították át őket, még a bombázás előtt), meghiúsította ezt a tervet. A család visszakerült a lágerbe, és hamarosan itt érték meg a felszabadulást, amikor is egy reggel a foglyok azt vették észre, hogy a németek elmenekültek a táborból. Az őrség a nagy sietségben maga mögött hagyta a nemrég levágott, és még éppen csak megperzselt disznót, amelyet a végletekig kiéhezett rabok pillanatok alatt eltüntettek. A család rövidesen visszatért Karcagra, ahol minden értéküket megtalálták a szomszédnál, akinél hagyták. A két fiú szeptemberben még épp elkezdhette évveszteség nélkül a soron következő elemi osztályt, a negyediktől kezdve azonban, mivel manikűrös anyjuk nem tudta volna eltartani őket bizonytalan fizetéséből, már pesti cionista otthonokban voltak kénytelenek lakni. Péter zsidó gimnáziumban érettségizett Budapesten, ezt követően pedig, mivel nem akart bevonulni, három félévet járt vegyész szakra, majd fél évig közgazdaságtant hallgatott. Miután félbeszakította a tanulmányait, számos helyen dolgozott: volt képügynök, könyvesbolti eladó, anyagbeszerző, végül az újságírásnál állapodott meg. Üzemi lapoknál, majd kisebb helyi újságoknál kezdte a pályafutását, és végül több váltás után, 1980-ban az egyik legnagyobb országos napilapnál kötött ki. Itt rendszeresen közölt cikkeket Izraelről, a kor Magyarországán talán egyedüliként. Nyugdíjba vonulása után több könyvet írt, melyekért többek között Tolerancia-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. Négy felesége volt, a negyediktől, akivel ma is együtt él, három gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-164 |
|
419-0-1:1/165
|
Istvánné Kis Kis Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Kis Istvánné az 1920-as évek közepén született Jászberényben egy neológ zsidó család első gyermekeként. Szüleinek fűszerüzlete volt, ahová a helyieken kívül más településekről is előszeretettel jártak vásárolni. A nagyszülők nagyon vallásosak voltak, szülei már kevésbé, így nem is volt fontos számukra, hogy lányuk zsidó iskolába járjon. Az interjúalany egy apácarend által fenntartott gimnáziumba járt, ahol már a harmincas évek végétől ki volt téve az antiszemita inzultusoknak. Édesapját már elhurcolták munkaszolgálatra, amikor be kellett költözniük a gettóba. Itt a család együtt tudott maradni, és a bevagonírozás során sem veszítették el egymást. Auschwitzba érkezésükkor az akkor tizenhat éves öccsét egyből a gázkamrába küldték. Édesanyjával igyekeztek minden áron egymás mellett maradni. Mindössze pár hét múlva az interjúalany egy másik barakkba került, és három társával együtt neki kellett vinnie a kondért. Igyekezett kihasználni speciális helyzetét, és amikor csak tehette lopott édesanyjának némi kenyeret, mert az asszony ekkorra már súlyos állapotban volt. Anyját a különválásuk után egy héttel egy szelektálás során munkaképtelennek találták, és a gázkamrába küldték – erről egy rabtársuk értesítette az interjúalanyt napokkal később. Rövid idő elteltével K.I.-nét munkára vitték, átkerült Bergen-Belsenbe, ahol repülőgép-alkatrész gyárban dolgoztatták. Itt sátorban kellett aludnia, minden nyirkos volt a sok esőtől, rettentő körülmények uralkodtak. Az interjúalany felfázott, és bekerült a gyengélkedőbe, ahol szerencséjére az orvos egy jászberényi ismerőse volt, aki kiírta munkára, hogy ne gyilkolják meg, ahogy a betegek többségét. Egy kőbányába küldték, nehéz fizikai munkát kellett végeznie. A háború vége felé Lipcse környékén volt, és egy pár társával politikai foglyoknak adták ki magukat, mondván ekkor már nem volt akkora szigor, és kijárhattak kéregetni. Itt szabadították fel a szovjet csapatok, majd szervezetten hazaszállították. Budapest után az interjúalany egyből Jászberénybe ment, ahol hamarosan találkozott édesapjával. Ekkor derült ki számára, hogy háború előtti vőlegénye is túlélte a munkaszolgálatot. Hamarosan össze is házasodtak, és Tatabányára költöztek, férje családjához. K.I.-né a meghurcoltatása során elszenvedett sérülések miatt sok évig gyengélkedett, és dolgozni sem tudott. Házasságkötésük után tíz évvel született meg egyetlen gyermekük. Az interjúalany idővel elhelyezkedett, egy presszóban pultosként kezdte, majd boltvezetőként ment nyugdíjba. Miután megszülettek az unokái, rendszeresen járt fel Pestre a lányához, majd férje halála után végleg felköltözött. Pár év múltán ismét megházasodott, és második férje halála után beköltözött egy idősek otthonába, jelenleg is ott él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-165 |
|
419-0-1:1/166
|
Sándorné Kis Kis Sándorné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger
Az interjúalany 1915-ben született Budapesten, a családban három testvér közül ő volt a legidősebb. Szegény, de a műveltséget fontos értéknek tartó családból származik. Zsidó gimnáziumban tanult, gyerekkorában még tartották a nagyobb ünnepeket, de serdülőkorában meggyőződéses baloldaliként ateista lett. Férjével tizenhét évesen a szociáldemokrata mozgalom tagjaként ismerkedett meg, de találkoztak a Kassák Lajos által szervezett Munka-körben is. Kis Sándorné a háború idején semmilyen behívó parancsnak nem engedelmeskedett, férjével együtt nem voltak hajlandók viselni a sárga csillagot. A német megszállást követően családjával, és négyéves kislányával először egy hatodik kerületi csillagos házba került, majd kiköltöztették őket egy védett házba a Pozsonyi útra, és novemberben innen hajtották az óbudai téglagyárba. Kislányát pár nappal korábban a család egyik barátja elvitte egy apácarend által működtetett intézetbe, ő itt élte túl a háborút. Az interjúalanyt a vonat a ravensbrücki koncentrációs táborba vitte, itt volt 1945. januárjában és februárjában. Ravensbrückben orvosi kísérlet címén kegyetlen beavatkozásokat végeztek rajta, emiatt többé nem lehetett gyereke. A lágerben védőszárnyai alá vett egy lengyel kislányt, és hamar tekintélyre tett szert a többiek előtt. Rabtársait azzal szórakoztatta, hogy Párizsról mesélt nekik, szóban főztek, és verseket szavalt a többieknek. 1945. februárjában, Penigbe szállították, ahol egy repülőgépgyárban kellett dolgoznia. A munka során forró acél csapott a szemébe, és mikor romlott a termelés, illetve felfedezték, hogy selejteket gyártanak, söprögetővé fokozták le. Penigben a sarka elgennyesedett, és a nagyujja lefagyott. Amikor közeledett a front, a németek szélnek eresztették a rabokat Penigből, K.S.-né Chemnitz felé indult, ahol amerikai katonák felkérésére ő gépelte a névsorokat arról, hogy kik érkeztek oda a koncentrációs táborokból – ezt a listát később Budapesten kifüggesztették a Bethlen téri zsinagóga ajtaján. Mivel leszakadt a lap fejléce, az interjúalany férje azt hitte, hogy felesége odaveszett: amikor végül hazaérkezett, otthon már mindenki halottnak gondolta. A hazaút során szemtanúja volt Drezda bombázásának, és a szovjet és amerikai katonák találkozásának az Elbánál. Tizenhét napig utazott: Drezdából Prágába ment, és onnan vonattal érkezett Budapestre. Otthon életben találta édesanyját, férjét és kislányát is. A szocializmus idején évtizedekig tanácstag volt, a budai kerületek közoktatásával foglalkozott. Később öt évig egy kiadóban dolgozott, majd műsorszerkesztéssel is foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után is nagyon elfoglalt volt, epilepsziás gyerekek alapítványát szponzorálta, képeit galériáknak kölcsönözte, kiállításokra, beszélgetésekre járt. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-166 |
|
419-0-1:1/167
|
Margit Klein Klein Margit The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger.
Az interjúalany a húszas évek derekán látta me a napvilágot a Balaton-felvidéki Köveskálon. Édesapja szatócsüzletet vezetett, amelyet még jóval a háború előtt egy nyilasokból álló csapat felgyújtott, így a család kénytelen volt Budapestre költözni. Nagy nehezen sikerült albérletet találniuk, a szülők egy újpesti gyárban tudtak elhelyezkedni, Margit és testvére pedig zsidó iskolába járt. Édesapját korán elvitték a háborúba, így fiatalon az interjúalanyra hárult a család eltartása. Egy izzógyárban dolgozott, amely a gettósítások során rengeteg zsidónak szolgált menedékül. 1944 júliusában a gyárból deportálták az összes rabbal együtt Auschwitzba. Ott 1944 augusztusáig volt, majd Ravensbrückbe szállították át, ahonnan később Berlin-Schönholzba került. Édesanyját, és egy testvérét, valamint nagyszüleit, nagynénjét és nagybátyját, számos unokatestvérét elveszítette a holokausztban, szinte mindegyikőjük az auschwitzi gázkamrában halt meg. Egyetlen életben maradt testvérével tért haza, és ismét Budapesten telepedett le. A háború után elvégezte a bölcsészkart, majd tanárként dolgozott. Fontos szerepet töltött be életében az írás, egy prózakötete meg is jelent. Egy lánya született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-167 |
|
419-0-1:1/168
|
Miklós Kolos Kolos Miklós The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Miklós Tiszavasváron született a húszas évek első felében. Az interjúalany csupán életének első egy-két évét töltötte itt, majd a család Tiszalökre költözött. Miklóst nevelőapja csecsemőkorában adoptálta, vérszerinti édesapját nem ismerte. Az elemi ötödik osztályát végezte, amikor a család felköltözött Budapestre. Édesapja koránál és egészségi állapotánál fogva nem tudott dolgozni, így édesanyjának kellett varrásból eltartania a családot. 1940-ben érettségizett, majd munkaszolgálatos behívójának megérkezéséig egy fűtőtesteket készítő kisiparosnál dolgozott. Két év múlva bevonult munkaszolgálatra Királymezőre. Különböző kárpátaljai településeken végeztettek vele kényszermunkát, míg egyszer 1944 telén meg nem szökött. A decemberi felszabadulásig sorstársaival a mai Ukrajna területén bujkált. Innen szervezett úton került haza. Az interjúalany szülei a budapesti gettóban élték túl a vészkorszakot. A háború után visszatért Budapestre, és közgazdász diplomát szerzett. Miklós a hatvanas évek első felében megházasodott, feleségétől egy gyermeke született. Nyugdíjas évei során is aktív életet él, és lelkesen tanul idegen nyelveket. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-168 |
|
419-0-1:1/169
|
Mihályné Koródi Koródi Mihályné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas években született Veszprémben. Egy városi zsidó kereskedő család gyermeke, a háborúig egyfajta nagypolgári miliő jellemezte az életüket. A család a német megszállást követően nem költözött be a gettóba. Már a gettósítások előtt a családfő elkezdte megszervezni a lehetséges búvóhelyeket, és kiterjedt kapcsolati hálójuknak köszönhetően mindig akadt valaki, akinél elbújhattak. A háború vége felé már Veszprém Sashegynek nevezett részén kellett menedéket találniuk, itt érte őket a felszabadulás. A szűk családból mindenki túlélte a holokausztot, azonban Kóródi Mihályné nagyszülei, nagybátyjai, illetve nagynénjei a budapesti gettóban, Auschwitzban, és más lágerekben életüket vesztették. Az interjúalany a háború után az ötvenes években házasodott meg, férjével két gyermekük született, még ebben az évtizedben. Mára többszörös nagy- és dédszülőnek mondhatja magát. Férjével életük során mindvégig Veszprémben éltek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-169 |
|
419-0-1:1/170
|
Józsefné Kotroczó Kotroczó Józsefné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Kotroczó Józsefné a harmincas évek végén született Hódmezővásárhelyen. Édesapja szobafestő- és mázoló, édesanyja pedig háztartásbeli volt, ő otthon varrással keresett némi plusz pénzt. Az interjúalany öccse, 1940-ben született, a háborúban mindvégig együtt tudtak maradni édesanyjukkal, mindhárman túlélték a deportálást. Édesapját munkaszolgálatra vitték, a háromtagú családot pedig 1944. júniusában költöztették a csendőrök a hódmezővásárhelyi zsinagógába, majd egy hét múlva a szegedi téglagyárba vitték őket. Két hét elteltével bevagonírozták őket: az édesanyát, K.J.-nét, testvérét és a nagymamájukat. Theresienstadtba kerültek, és innen a nyáron mezőgazdasági, aratási munkára küldték őket Magdeburg mellé. Ősszel visszakerültek Theresienstadtba, és onnan Bergen-Belsenbe szállították a családot. A hideg télben kevés ruhájuk volt, ami nagy kínokat okozott számukra az appelek során, mivel sokszor délig is egy helyben kellett állniuk. Amikor a nagymama megbetegedett, elvitték a kórházbarakkba, és mint utólag kiderült, ekkor látták utoljára. Tavasszal újra bevagonírozták őket, majd a vonat egyszer csak megállt, a németek eltűntek, és az orosz katonák felszabadították őket. Hazafelé Prágán keresztül jöttek, Budapesten várta őket a pályaudvaron édesapja unokatestvére. 1945. augusztus közepére értek Hódmezővásárhelyre, az apát már otthon találták, de gyakorlatilag semmijük nem volt, ezért átszöktek a határon Romániába. Aradra mentek a jó körülmények között élő, apai nagynénihez, ám hamarosan ismét visszaköltöztek Hódmezővásárhelyre. Érettségi után K.J.-né Debrecenbe jelentkezett egyetemre, de édesapja nem engedte el. Ezután férjhez ment, és szült egy fiút, ám házassága nem tartott sokáig. Először otthoni varrásból kereste a kenyerét a gyereknevelés mellett, majd elment pultosnak egy presszóba, később pedig könyvelőként dolgozott. Fiától két unokája született, jelenleg amatőr festő élettársával él már több, mint húsz éve, és aktívan őrzi a családja zsidó hagyományait. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-170 |
|
419-0-1:1/171
|
Miklósné Kovács Kovács Miklósné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Kovács Miklósné a húszas évek közepén született Hódmezővásárhelyen. Családja hamarosan Budapestre költözött, a meghurcoltatást itt kellett elszenvedniük. 1944 tavaszán egy csillagos házba költöztették őt, testvérét, illetve szüleit, ahonnan a nyilasok egy reggel halálmenetben hajtották a józsefvárosi pályaudvarra a házban élő zsidók egy részét. Innen deportálták őket Ravensbrückbe, ahol pár hétig együtt tudott maradni édesanyjával, ám hamarosan egy szelektálás alkalmával elválasztották őket. Édesanyját munkára küldték, ahol az embertelen körülmények hamarosan a halálát okozták. K.M.-né átkerült Venusbergbe, neki valamivel könnyebb munkát kellett volna végeznie, egy lábsérülés miatt azonban az ottani kórházba került. A tábor felszabadítása során is a kórházbarakkban volt, itt találtak rá az amerikai katonák, súlyosan legyengülve. Részben szervezett, részben egyéni módon tért haza Budapestre. Az interjúalany a soában elveszített édesanyját, és egy testvérét, apja, és másik testvére túlélte a meghurcoltatást. Pár évvel a háború után házasodott meg, férje szintén holokauszt túlélő volt. Két gyermekük született az ötvenes, illetve a hatvanas években. Férjével életük során vállalkozók voltak, különböző üzletek, boltok üzemeltetésével tartották el családjukat. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-171 |
|
419-0-1:1/172
|
Tibor Kovács Kovács Tibor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, láger
Kovács Tibor az 1920-as évek közepén született Hajdúnánáson egy ortodox zsidó családban. Tanulmányait zsidó iskolában végezte, a tanítás itt majdnem egész napos volt, a felsőbb osztályokban jesivába is járt. A harmincas évek végén, miután a mészáros foglalkozású apa és a faluban élő többi, nagyrészt a tágabb rokonsághoz tartozó zsidó kereskedő és iparos csak korlátozva, végül egyáltalán nem űzhette mesterségét, Tibor csak szakmunkásként tanulhatott tovább, hamarosan pedig egy szabóhoz adták inasnak. Három évi inaskodás után mestervizsgát tett Debrecenben, majd visszament mesteréhez segédnek. 1944-ben Debrecenből került munkaszolgálatosként Szolnokra, ahonnan többek között Ceglédre, és Győrbe vitték, majd a tél folyamán Sopronból Siegendorfba kényszerítették, itt tankcsapdákat kellett ásnia. Itt szabadult fel 1945-ben. A munkaszolgálatot az átlaghoz képest jobb egészségügyi állapotban élte túl, ez részben parancsnokának köszönhető, aki többé-kevésbé állandó élelmezést biztosított a századnak. Családjáról semmit sem tudott egészen 1945 tavaszáig, amikor sikerült szülőfalujába hazatérnie. Húga életben maradásáról és a többiek haláláról akkor értesült, amikor felutazott a fővárosba, hogy jelentkezzen a DEGOB-nál (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság). Budapesten látta viszont húgát és együtt mentek vissza Hajdúnánásra, ismét elkezdett szabóként dolgozni. A faluban nagyjából hetven zsidó család élt, és mindössze hét-nyolc személy élte túl a soát. Az interjúalany a háború után is aktívan élte vallási életét, ekkor már a zsidóság neológ irányzata felé orientálódott. A későbbiekben katonai pályára lépett, pályája gyorsan ívelt felfelé, és sikeresnek volt mondható, nyugdíjazása előtt a Katonai Akadémia tanszékvezetője lett. Tibor az ötvenes évek során nősült meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük, és két unokájuk született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-172 |
|
419-0-1:1/173
|
Erna Kozákné Grosz Kozákné Grosz Erna The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Erna a harmincas évek Budapestjén született, egy zsidó kerekedő család gyermekeként. Édesapjának több boltja volt a városban, édesanyja pedig otthon volt vele és öccsével. 1938-ban a zsidó törvények miatt be kellett zárni az üzleteket, az apát ettől az évtől kezdve rendszeresen behívták munkaszolgálatra. 1944-ben át kellett költözniük édesanyjával és öccsével egy hatodik kerületi csillagos házba. Rövid idő elteltével sikerült menlevelet szerezniük, és beköltöztek egy védett házba, a nemzetközi gettó területére, itt vészelték át az ostromot. A szűkebb családból mindenki túlélte a holokausztot, szülei testvérei, azonban kivétel nélkül életüket vesztették. A háború után visszamentek korábbi házukhoz, azonban azt teljesen lebombázott állapotban találták, azonban az ötödik kerületben sikerült egy lakást szerezniük. Apja ismét üzletet nyitott, amit 1949-ben államosítottak, emiatt Ernának abba kellett hagynia a tanulmányait, és elkezdett dolgozni. Esti iskolában végül sikeresen elvégezte a gimnáziumot, majd a Történettudományi Intézetben helyezkedett el, később elvégezte a történelem szakot. Élete során több iskolában tanított, kollégiumi igazgató is volt, végül egy zsidó gimnázium történelem tanáraként ment nyugdíjba. A rendszerváltás óta különböző zsidó közösségek kulturális életében is tevékenyen részt vesz, és tárlatvezetőként is dolgozik. Számos rokona Izraelben telepedett le, őket rendszeresen látogatja. Kétszer kötött házasságot, második férjétől egy gyermeke született a hatvanas években, aki szintén értelmiségi pályára lépett. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-173 |
|
419-0-1:1/174
|
István Körmendi Körmendi István The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
István a húszas évek első felében látta meg a napvilágot egy budapesti orvos házaspár gyermekeként. Iskoláit kitűnő eredményekkel végezte, az érettségi során azonban antiszemita vizsgaelnöke igyekezett minél inkább lerontani a jegyeit. István a sok nehézség ellenére, apja mintáját követve, mindenáron orvos szeretett volna lenni. Az egyetemre a zsidótörvények értelmében nem volt esélye bekerülni, azt csak a háború után végezte el. Az interjúalanyt 1944 elején hívták be munkaszolgálatra Budapestről. Először csak a fővároshoz közeli településeken kellett kényszermunkát végeznie, majd hónapok múlva már Kárpátaljára osztották be. István ősszel az első adandó alkalommal megszökött a századától, és visszatért Budapestre, végül itt szabadult fel 1945 januárjában. Szülei egy első kerületi csillagos ház egy szobájába kerültek 1944 áprilisának közepén, tizennégy másik zsidó családdal együtt. Ők a pesti gettóban maradtak életben. A közeli családból mindenki túlélte a meghurcoltatást, István feleségének – aki a háború során még csak a jegyese volt – családját azonban nem tudták megmenteni, hiába rendelkeztek nagy kapcsolati hálóval. A háborút követően az interjúalany beiratkozott az orvosi egyetemre, melyet az ötvenes évek elején sikeresen el is végzett. Időközben megnősült, feleségével egy gyermekük született az ötvenes évek során. István először gyermekorvosként, majd körzeti orvosként dolgozott, egészen a rendszerváltásig, amikor is nyugdíjba kellett mennie. 1989 után néhány évvel lehetősége nyílt rá, hogy ismét praktizálni kezdjen, így háziorvosként tovább folytatta hivatását. Az ötvenes évek óta ugyanabban a praxisban végezte körzeti- és háziorvosi szolgálatát, melyben édesapja is évtizedekig dolgozott a huszadik század első felétől kezdve. Sokáig oktatott az orvosi egyetemeken, és még kilencven éves kora fölött is a hét minden napján fogadta a betegeit rendelőjében. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-174 |
|
419-0-1:1/175
|
György Miklós Köves Köves György Miklós The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
György az 1930-as évek első felében látta meg a napvilágot egy szegedi neológ zsidó családban. Családja vallásos életet élt, ezt a hagyományt a soá után – az interjúalany a mai napig – is őrizték. Tanulmányait Szegeden végezte, zsidó iskolában végezte a négy elemi osztályt, majd kezdte el a polgárit, ezt azonban csak a háború után tudta befejezni. A család otthonában polgári légkör uralkodott, György szülei amolyan autodidakta értelmiségiek voltak. A családot 1944-ben a szegedi gettóba zárták, ekkor az édesapa már nem volt velük, csak a háború után derült ki, hogy munkaszolgálatosként a Don-kanyarba vezényelték, ahol életét vesztette. A gettóban azon szerencsésebb rabok közé tartoztak akiket nem haláltárborba, hanem az ausztriai Gross-Sieghartsba deportáltak. Itt könnyebb fizikai, illetve mezőgazdasági munkát kellett végezniük. György itt nem szakadt el édesanyjától, a felszabadulást is együtt élték meg 1945-ben. Szervezett úton szállították őket haza, és édesanyjával visszaköltöztek Szegedre. A háború után az interjúalany folytatta korábbi tanulmányait, majd lakatosként helyezkedett el különböző üzemekben, később egy vasöntödében. Évekkel később a könyvszakmában kezdett el dolgozni, és könyvkereskedő lett. A hatvanas évek óta nős, egy gyermekük született a következő évtizedben. György a szegedi zsidó hitközség elöljárósági tagjaként is tevékenykedett, igyekezett mindent megtenni a helyi zsidóság összetartásáért. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-175 |
|
419-0-1:1/176
|
Iván Köves Köves Iván The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, gettó
Az interjúalany Kiskunhalason született 1926-ban. Édesanyját négy éves korában elvesztette, ettől kezdve édesapja egyedül nevelte, majd évek múltán újraházasodott. A család meglehetősen jómódú volt, Iván német óvodába járt és német nevelőnője volt, ezért kiskorától fogva folyékonyan beszél németül. Hat évesen kezdett hangszeren játszani, amikor is tanítónőjének férje kezdte csellóra oktatni. Tehetségesnek bizonyult, ezért a zenei vonalon haladt tovább. Négy elemit végzett Kiskunhalason, utána pedig egy református gimnáziumba került. Az 1938-as zsidótörvények, és az iskolájában fokozódó antiszemitizmus miatt nem maradhatott az intézményben, így Debrecenben kapott helyet az ottani zsidó gimnáziumban. Érettségi előtt hívták be munkaszolgálatra, Hódmezővásárhelyre, ők voltak az úgynevezett szegedi raj, többségében vasas szakmunkásokból és műszerészekből álltó csoport volt. Összesen kétszázkilencvenen kerültek ebbe a századba, és mindössze tizenegyen élték túl a soát. Iván megtarthatta a mandolinját, és éjszakánként zenéléssel tartotta a lelket a többiekben. Később Mosómagyaróvárra kerültek, ahol két részre osztották őket, az interjúalany csoportja Budapestre került, ahol téglagyári munkára fogták őket. A Horthy proklamáció után Nyergesújfalura vitték a csoportot, ahol cementárkokat ástak, ez nehezebb volt mint az eddigi munkák. Az életben maradtakat tovább vitték a nyugati határ felé, de páran megszöktek és visszatértek az elhagyatott cementgyárba ahol ekkorra már több tucatnyian bujkáltak. Az interjúalany itt szabadult fel, és nem sokkal később visszatért Kiskunhalasra. Hazaérve szembesült vele, hogy nagyapja házát elfoglalták, így egy ismerősnél szállt meg pár napig, ahol nagyjából huszonöt menekülő lakott együtt. Kiskunhalasról Szegedre költözött, ott kezdett új életet. Hamarosan felvették a város színházának zenekarába csellistaként. Rövid időn belül leérettségizett egy ideiglenes vizsgabizottságnál, majd beiratkozott az orvosi egyetemre, de sosem lett belőle orvos. Később a színészi karral együtt ő is vándorszínészkedett, majd tehetsége fontos döntés elé állította: felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, és a Zeneakadémiára is. Iván az utóbbit választotta. 1949-ben későbbi feleségével megpróbáltak disszidálni de Pozsonynál elfogták őket és visszatoloncolták. Hat hónap börtönre ítélték, később pedig egy koncepciós per során ezt használták fel ellene. A per eredményeként került az Andrássy út 60-ba, ahol az ÁVH-s vallatók különös kegyetlenséggel megverték. Súlyos állapotban került kórházba, és csak kapcsolati hálójának köszönhette, hogy még időben jutott ellátáshoz, és meg tudták menteni az életét. 1956-ban azonban már sikerült elhagynia az országot. Először Bécsbe ment, ahol szépen haladt a zenei pályafutása, és alapító tagja lett Philharmonia Hungaricának. Megtanult fotózni és ezen a téren is elismert alkotóvá vált, illetve egyetemeken is oktatott. A Réalité 1958-as világpályázatán hatezer kép közül ő hozta el az első, harmadik, és hetedik helyezést öt pályaművével. Abban az évben nem más volt a zsűri elnöke, mint Pablo Picasso, aki meg is tartotta a nyertes képet, később pedig küldött Ivánnak cserébe egyet a saját alkotásaiból. Az interjúalany a kilencvenes évek során költözött vissza Magyarországra, élete során két házasságából két gyermeke született. 2015-ben bekövetkezett haláláig Budapesten élt. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-176 |
|
419-0-1:1/177
|
László Köves Köves László The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger
Köves László Szombathelyen született az 1920-as években, ott élt szüleivel és öccsével a háborúig. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, majd onnan Kárpátaljára vitték fát kitermelni. Itt egy baleset miatt leszerelték, majd miután kiengedték a kórházból, hazautazott Szombathelyre. Ekkor tudta meg, hogy szülei a gettóban vannak és elindult megkeresni őket. A gettóban épségben találta őket, pár napon belül azonban az egész gettót kiürítették, és minden rabot Auschwitzba deportáltak, köztük Lászlót is. Auschwitzban rövid időt töltött, innen Buchenwaldba került, ahol mintegy egy évig, a tábor felszabadításáig volt, és lebombázott épületek környékén kellett romokat takarítania. Az interjúalany augusztusban tudta elhagyni a tábort, alig negyven kilósan, rettenetesen legyengülve tért haza, teljesen egyedül maradt. Volt főnöke felkutatta a pályaudvaron és elvitte abba a villába, amire a háború alatt tett szert. Itt hármasban egy orosz katonatiszttel töltöttek el némi időt. Mivel egyedül maradt, családja a táborokban odaveszett, László elhatározta, hogy Debrecenbe költözik, ahol unokatestvérei éltek. Debreceni volt továbbá egy lány, akivel korábbi debreceni látogatásai alkalmával ismerkedett meg és akivel hazatérésük napján találkozott a szombathelyi pályaudvaron. Ő lett későbbi felesége. Debrecenben először egy amerikai segélyszervezetnél dolgozott, majd egy textilnagykereskedésben adminisztrátorként kapott állást, innen pedig a helyi laphoz került főkönyvelőnek, é harminckét évig itt dolgozott. Az interjúalany a negyvenes évek végén nősült meg, és hamarosan megszületett a lányuk. László felesége a hetvenes évek során súlyosan megbetegedett, rengeteg műtéten ment keresztül, végül 1984-ben halt meg rákban. Az interjúalanynak szintén súlyos egészségügyi problémái voltak élete során – ezek nagy része a lágerben elszenvedett erőszak miatt alakult ki. Évekkel felesége halála után megismerkedett élettársával, akivel a mai napig együtt élnek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-177 |
|
419-0-1:1/178
|
Erzsébet Krausz Krausz Erzsébet The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Krausz Erzsébet az 1910-es évek végén született Budapesten egy háromgyermekes zsidó családban. Szegény körülmények közt éltek, az öt fős család egy belvárosi szoba-konyhás lakásban élt a háborúig. Az interjúalany 1942-ben házasodott meg először. Hat hetes házasok voltak, amikor férjét elvitték munkaszolgálatra, a keleti frontra, ahonnan sosem tért haza. 1944 tavaszán Erzsébetet egy hatodik kerületi csillagos házba költöztették, később svájci menlevélhez jutott. A csillagos házból rövid időre az óbudai Téglagyárba, majd onnan a Teleki téri nyilas házba került. Ősszel innen deportálták Bergen-belsenbe. A lágerből hamarosan egy közeli repülőgépgyárba vitték, végül Theresienstadtban szabadult fel. Hazatérését követően heteken belül állást vállalt, könyvelőként kezdett dolgozni. Egészen nyugdíjazásáig ebben a szakmában tevékenykedett. Az 1950-es évek első felében házasodott másodszor. Két gyermeke, és két unokája született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-178 |
|
419-0-1:1/179
|
Marika Krausz Krausz Marika The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Krausz Marika Hajdúnánáson született, egy bádogosmester első gyermekeként, a harmincas évek végén. Még a háború előtt született egy öccse, akivel nagyon szoros testvéri viszonyban voltak. 1944-ben a középpolgári családot nagy, sok szobás lakásukból a gettó területén egy kis házba költöztették több családdal együtt. Az édesapa ekkorra már munkaszolgálatos volt, a gettóba Marika, édesanyjával, öccsével, és nagyszüleivel került. A deportálások során egy Bergen-Belsenbe tartó transzportba kerültek, a lágerben pedig csodával határos módon végig együtt tudott maradni a család. Hamarosan Kinderheimbe vitték őket, ahol édesanyjának mezőgazdasági munkát kellett végeznie, Marika pedig öccsével a barakkban töltötte a napokat. Az anya testvérét kivéve, aki egy súlyos betegség következtében életét vesztette a barakk-kórházban, mindenki túlélte a meghurcoltatást. Az interjúalany nagymamája a téli hónapokban egyre rosszabb állapotba került, a többieknek rejtegetniük kellett a barakkban, mert az idős nő nem bírta volna ki a sokszor órákig tartó apelleket. Marika és öccse is tífuszos, illetve kanyarós lett, édesanyjuk ápolta őket, de életben maradtak. A felszabadulás után a család még sokáig nem tért haza, ugyanis több hetet töltöttek egy német üdülőváros egyik elhagyatott házában, ahol élelemmel jól el voltak látva, és meg tudták várni, hogy mindenki felépüljön. Hazatérvén találkoztak az édesapával, aki épségben hazakerült a munkaszolgálatról, a család pedig visszaköltözhetett a régi házba. Lakásukat igen, de bútoraik nagyrészét nem kapták vissza. A háború után Marikának még két kishúga született, a család bízott az új élet lehetőségében. Miután elvégezte alapfokú tanulmányait, kereskedelmi iskolába kezdett járni. A Hajdúnánásra hazatérő zsidók nagy része elhagyta a települést, még az 1956-os pogrom előtt, melynek Marika családja is elszenvedője volt. A forradalom hangulatától megrészegült lakosok egy este a tíz évvel ezelőtt lágerekből visszatért helyi zsidók ellen lázadtak fel. Azokat a zsidó férfiakat keresték, akik 1945 után részt vettek a népbírósági perekben, és elítéltek korábban a nyilasokkal együttműködő hajdúnánási polgárokat. Az egyik férfi egy éjszakán át Marikáék házában bujkált, mielőtt elhagyta a települést és sikeresen Amerikába disszidált. A csőcselék másnap érkezett Marikáék házához. A keresett férfi ekkor már nem volt ott, de mindenüket feldúlták, összetörték apja műhelyét, megfélemlítették a családot. Öccsének feltehetőleg ez adta a döntő lökést, hogy 1957- ben Izraelbe alijázzon, őt a család négy évvel később követte. Marika ekkor már a vőlegényével élt, ők Magyarországon maradtak, de már a kezdetektől fogva – részben a család külügyminisztériumi kapcsolatainak köszönhetően – rendszeresen látogatták egymást. Az interjúalany harminc évig a kereskedelemben dolgozott, egy nagyvállalat bútoripari osztályán volt eladó, majd osztályvezető. Három gyermeke született, két lánya és közel tíz évvel később egy fia. A nagyobb ünnepeket minden évben megtartják, Marika azonban – férjével ellenben, aki a debreceni zsidó hitközség aktív tagja – nem tartja magát vallásosnak. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-179 |
|
419-0-1:1/180
|
János Kun Kun János The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Kun János az 1930-as évek Budapestjén született egyetlen gyerekként, egy belvárosi zsidó családban. Édesapja már munkaszolgálaton volt, amikor házukból csillagos ház lett. János édesanyjával, illetve annak beteg nővérével került a zsúfolt lakásba. 1944 október. 15-én nyilasok törtek rá a lakókra és terelték ki őket egytől egyig az utcára, majd a Kertész utcában egy pincébe. Ezután egy tank kíséretében átvonultak a Rumbach utcai zsinagógába, ott tartották őket étlen-szomjan. Két nap múlva elengedték őket mindennemű magyarázat nélkül, nem tudni miért került sor erre a razziára, és minek következtében állt le. Jánosék ezután egy védett házba költöztek, és amikor a nőket behívták munkára, János édesanyja engedelmesen bevonult, fiát pedig otthagyta a házban, azt gondolva, hogy ott nem eshet baja. Senki nem törődött a tizenéves kisfiúval, aki, mivel nem volt mit ennie, bement a gettóba, ahol a család ismerőseinek segítségével némi élelemhez jutott. Végül itt szabadult fel. A város ostroma után visszatért a régi házukba, ahová hamarosan édesapja is megérkezett. Anyja, és nagynénje azonban nem tértek haza, ők egy lágerben vesztették életüket. János a háború után érdeklődni kezdett a marxizmus iránt, és egyre több időt töltött az ifjúsági mozgalomban, ahol megismerkedett későbbi feleségével is. János egy ideig hivatásos katonatisztként szolgált, majd miután otthagyta a honvédséget finommechanikai műszerésznek tanult, és külkereskedelmi területen helyezkedett el. Házasságából egy gyermeke született az ötvenes években. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-180 |
|
419-0-1:1/181
|
János Lakatos Lakatos János The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat
Lakatos János az 1920-as években látta meg a napvilágot egy szombathelyi zsidó családban. Tanulmányait szülővárosában folytatta, a négy elemi és a négy polgári osztályt még a háború előtt végezte el, továbbtanulásra azonban a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége, így munkát kellett vállalnia. A negyvenes években a fővárosba költözött a jobb megélhetés reményében, és egy újpesti pamutgyárban kezdett dolgozni. 1944 tavaszán már ismét Szombathelyen élt, ekkor hívták be munkaszolgálatra Kőszegre, ahol fakitermelésen dolgoztatták. Később innen Balatonakarattyára került, és ősszel az egész századával együtt Mauthausenbe deportálták. A lágerben nagyon nehéz fizikai munkát végeztettek vele, és csak jó állóképességének köszönhette, hogy a felszabadulás napján még életben volt. A táborból szervezett úton szállították haza. Szombathelyen találkozott szüleivel, akik Budapesten bujkálva élték túl a vészkorszakot, illetve féltestvérével, aki Auschwitzból menekült meg. A háború után János villanyszerelőnek tanult, majd ebben a szakmában helyezkedett el. E mellett egy ideig a helyi sportklub elnöki pozícióját is betöltötte. A zsidó valláshoz fűződő kapcsolatát sem adta fel, a rendszerváltás után tevékenyen részt vett a szombathelyi zsidó hitközség életében, amelynek szintén elnöke volt. Elnöksége kétségkívül sikeresnek mondható, hiszen a közösség az ő vezetése alatt kapott vissza számos értékes ingatlant. János a negyvenes években nősült meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük, és három unkájuk született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-181 |
|
419-0-1:1/182
|
György Lamm Lamm György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
György a húszas években született Budapesten, egy középpolgári zsidó család gyermekeként. Édesapjáról nincs emléke, György másfél éves volt, mikor apja meghalt - mint György tizenhat évesen megtudta, öngyilkos lett egy kártyaadósság miatt. Az apa halála után az anyai nagymamához költözött édesanyjával. A nagymamánál élénk társadalmi élet zajlott, péntekenként vacsora után römipartikat játszottak a családtagok és a meghívott vendégek. Az édesanya 1926-ban újra férjhez ment és a férfi lakásába költöztek. György kilenc éves volt, mikor édesanyját is elvesztette, aki rákban halt meg. Nagynénjei az édesanya halála után mindenáron maguk mellett akarták tudni a kisfiút, így aztán György tíz éves korától hol egyik, hol másik nagynénjénél, és nevelőapjánál lakott felváltva, majd a férfi újbóli megházasodása után végleg édesanyja testvéréhez költözött. A harmincas évek végén, a gimnázium elvégzése után az interjúalany egyetemre jelentkezett. Kisgyerek korától orvos szeretett volna lenni, de mivel a zsidótörvények miatt nem lett volna lehetősége rá, hogy az orvosi egyetemre felvételt nyerjen, a Műegyetem mezőgazdasági szakára kezdett járni, azzal a szándékkal, hogy majd átjelentkezik, ha már a körülmények engedik. Minden évben próbálkozott is, hiába. 1944-ben végül megszerezte mezőgazdász diplomáját. Nyáron már őt is behívták munkaszolgálatra, de egy korábbi balesetének köszönhetően egy speciális századba osztották be. A kelenföldi banánszárítóban kellett lakniuk, de György kijárhatott, és még otthon is aludhatott. Három hónap után átirányították a századot Felsőhangonyba, ahol családoknál szállásolták el a munkaszolgálatosokat, majd újabb három hónap letelte után Kecskemétre kellett mennie a századnak. Az interjúalany visszakerült ezután Pestre, ahol újabb szolgálatokra osztották be. Közben a nagynénje szerzett svájci menlevelet, és a Budai Téglagyárból már ennek köszönhetően el is engedték őket. Az Újlipótvárosban több védett házban is laktak, szörnyen zsúfolt körülmények között. 1944 májusában megházasodott, hogy biztonságban tudja szerelmét – ugyanis elterjedt az a pletyka, hogy azokat a nőket, akik férjnél vannak, nem viszik el. Ezek után együtt bujkáltak hamis papírokkal. A felszabadulás előtt a Ráday utcában laktak egy apácák által üzemeltetett intézetben, ahol több társukkal együtt menedéket kaptak. December 25-én bombatámadás érte a házat, mindenki levonult az óvóhelyre és ott vészelték át a hátralévő időt. A felszabadulás után a feleségével és nagynénjével a tizenharmadik kerületbe költöztek. Hosszú ideig itt éltek, és amikor 1945-ben megnyíltak az egyetemek, György azonnal beiratkozott, és elkezdte orvosi tanulmányait. Az egyetem alatt már gyerekeik születtek, az interjúalany pedig fordítóként keresett pénzt, hogy eltartsa a családot. Egyetem után az Országos Élelmiszer Tudományi Intézetben kapott állást, majd az Országos Kardiológiai Intézet gyakornoka, majd munkatársa lett, végül innen ment nyugdíjba. A hatvanas években egy kardiológiai konferencián ismerkedett meg második feleségével, akivel később epidemiológiai kutatásokon dolgoztak együtt. A hetvenes évek során György a WHO-nál dolgozott Skandináviában, majd külföldi egyetemeken volt óraadó. A rendszerváltás óta ismét Magyarországon él családjával. Házasságaiból három gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-182 |
|
419-0-1:1/183
|
Iván Landler Landler Iván The folder contains: 14 sound files of interview (.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp A mappa tartalma: interjú 14 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger
Landler Iván kémikus az 1920-as évek első felében látta meg a napvilágot egy kaposvári zsidó család gyermekeként. Szülei nem voltak vallásosak, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Az interjúalanyt 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra, és a bori munkatáborba került. A Vácról Borba tartó vonaton ismerkedett meg Radnóti Miklóssal, akivel a táborban is szoros kapcsolatot ápolt. Ősszel a halálmenet elindításakor ő is abba a menetoszlopba került, mint a költő, és a dunántúli szakaszon is együtt haladtak, így szemtanúja volt Radnóti haláltusájának és kivégzésének. Iván túlélte a halálmenetet, és november közepén, életben maradt sorstársaival együtt a Berlin közelében lévő Sachsenhausen-Oranienburg lágerbe került. Innen februárban szállították át Flossenbürgbe, végül itt szabadult fel a tavasz elején. Landler Iván a háború után nem tért vissza Magyarországra, Párizsban kezdett új életet. Franciaországban folytatta tanulmányait – a nyelvet már a háború előtt megtanulta –, és kémikusi végzettséget szerzett. Karrierje elején a tudományos pályán igyekezett kibontakoztatni tehetségét, a diplomaszerzés után pár évvel azonban mérnöki állást kapott, így végül a piacon helyezkedett el. A ranglétrán egyre feljebb lépkedve egy amerikai-francia gumiipari vállalat vezető mérnöke lett. Élete során hosszasan kutatta a bori munkatábor történetét, visszaemlékezéseket írt, illetve kutatásokat folytatott a cservenkai mészárlás ügyében is. Az ötvenes évek közepén házasodott meg, feleségétől két gyermeke született. A 2010-es években bekövetkezett haláláig Párizsban élt. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-183 |
|
419-0-1:1/184
|
Györgyné Láng Láng Györgyné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Láng Györgyné a húszas években született egy alföldi faluban, zsidó családban. A család a nagyszülőkkel együtt élt, meglehetősen nehéz körülmények között. Az interjúalany hat éves koráig éltek a faluban, amikor is a nagyszülők halála után a család Gyöngyösre költözött. L.Gy.-né itt végezte el az elemi, majd a polgári iskolát is, és zsidó hittanra is járt. Tanulmányai befejeztével egy szabónő mellé szegődött inasnak. A család a német bevonulás idején is Gyöngyösön élt, itt kellet gettóba vonulniuk. Pár hét után Hatvanba szállították őket, ahonnan szüleivel együtt Auschwitzba deportálták. Anyját, és apját az első szelektálás során munkaképtelennek nyilvánították, és a gázkamrákban meggyilkolták. Az interjúalany Krakkóba került kényszermunkára, ahonnan hamarosan visszakerült Auschwitzba, végül egy augsburgi munkatáborba szállították, ahol 1945 májusában szabadult fel. Családjából mindössze három unokatestvére élte túl a soát, rajtuk kívül minden rokonát kiírtották. Férjével még Németországban, nem sokkal a felszabadulás után ismerkedett meg, és együtt tértek haza Magyarországra. Huszonöt évig éltek együtt, majd elváltak. Gyermeke csak második házaságából született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-184 |
|
419-0-1:1/185
|
Imréné Lang Lang Imréné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Az interjúalany az alföldi Mezőszilason (korábban Szilasbalhás) született az 1920-as években. Négy elemi és négy polgári osztályt végzett, majd tanulmányai befejeztével édesapja szabóságában dolgozott Endrődön. Láng Imréné és családja azon szerencsések közé tartozott, akik az endrődi gettóban eltöltött rövid időszak után nem az Auschwitzba, hanem a Bécsbe tartó transzportba kerültek. Egy uradalmi birtokon dolgoztak egy éven keresztül Bécs külvárosában, ahol sokkal nagyobb esélyük volt túlélni. Itt szabadultak fel 1945-ben, a család minden tagja életben maradt. A háború után visszamentek Endrődre és az apa ismét kisiparos szabóként kezdett dolgozni, a családtagok segítségével. L.I.-né és nővére a negyvenes évek végén felköltöztek Budapestre, ahol testvére férjhez ment, ő pedig a vendéglátóiparban helyezkedett el. Néhány év múlva egy sümegi rokonlátogatás alkalmával megismerte későbbi – szintén holokauszt túlélő – férjét. Hamarosan össze is kötötték életüket, és egy Zala megyei faluban telepedtek le. Egy gyermekük, és két unokájuk született. Az interjúalany sokáig háztartásbeli volt, majd férje halálát követően ismét dolgozni kezdett. Nővére és szülei 1956-ot követően kitelepültek Izraelbe, amíg tehették, rendszeresen látogatták egymást. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-185 |
|
419-0-1:1/186
|
Jenő Laski Laski Jenő The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Laski Jenő a harmincas évek elején született Balatonfüreden, zsidó családban. Jenőt édesanyjával együtt Füredről vitték el először a tapolcai gettóba, majd onnan a zalaegerszegi gyűjtőbe. Édesapja ekkor már nem volt velük, már korábban behívták munkaszolgálatra. Őket Zalaegerszegről deportálták Auschwitzba, ahol édesanyját azonnal a gázkamrába küldték, de az akkor tizenhárom éves gyereknek sikerült elkerülnie munkára, majd Dachaut is túlélte. Meghurcoltatása során négy alkalommal választották ki, hogy a halálba küldik, de neki minden alkalommal sikerült átszöknie a másik csoportba. Végül Dachauban szabadították fel a szövetséges csapatok. Hazatérését követően kellett szembesülnie vele, hogy édesapját is elvesztette: őt munkaszolgálatosként Érsekújváron lőtték agyon. Jenő egyetlen reménye az volt, hogy apját még életben találja, azonban tizennégy évesen teljesen egyedül maradt. Eleinte a rokonok és túlélő barátok segítettek a gyereknek. Hamarosan hivatásos sofőrként helyezkedett el, és lakáshoz is jutott. Háromszor nősült meg, házasságaiból négy gyermeke született, illetve tizenkét unokája van. A nyolcvanas évek végére teherszállító vállalkozást üzemeltetett, amely meglehetősen sikeres volt. A rendszerváltást követően ezt felszámolta, és egy Balatonfüredhez közeli faluban kezdett gazdálkodni. Idős korára is rendkívül sportos és egészséges életmódot folytat, sok időt tölt a szabadban. Balatonfüreden lakik harmadik feleségével, közel a szülői házhoz. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-186 |
|
419-0-1:1/187
|
Gertrúd Léderer Léderer Gertrúd The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, gyermekként szülőtől elválás
Léderer Gertrúd a harmincas évek első felében látta meg a napvilágot Sopronban. Szülei ortodox zsidók voltak, akik az egyre fokozódó politikai nyomás és antiszemitizmus miatt öltöztek át Ausztriából. Nehezen tudtak beilleszkedni, hiszen édesapja például Sopronba költözésük idején nem beszélt magyarul. Az interjúalany zsidó iskolában végezte az elemi osztályokat, a polgáriba azonban már származása miatt nem vették fel, így tanulmányait be kellett fejeznie. A család a soproni gettóba került, ahol az akkor tizenegy éves lányt vízhordó munkára osztották be. A deportálások előtt szülei kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően sikerült elintézni, hogy Gertrúd a Kasztner-vonat egy utasaként elmeneküljön az országból. Az interjúalany fel is került Budapestre, a vonatra azonban nem sikerült odaérnie, így a pesti gettóban bujkált, fővárosi rokonok segítségével. Itt érte a felszabadulás 1945 januárjában. Szülei Sopronban maradtak, őket Bergen-Belsenbe deportálták, ahonnan hazatértek. A háború után magánúton leérettségizett, és az ötvenes évek elején felvételt nyert a történelem szakra, így Budapestre költözött. Diplomája megszerzése után népművelőként, és könyvtárosként dolgozott, majd nyugdíjazását követően visszaköltözött Sopronba. Ekkor megalapította a helyi zsidó hitközséget, melynek elnöke lett. Amíg egészségi állapota engedte aktívan szervezte a soproni zsidó kulturális életet. Két házassága volt, és egy gyermeke született. Hungarian language, 2006 - 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-187 |
|
419-0-1:1/188
|
Lajos Lengyel Lengyel Lajos The folder contains: 5 sound files of interview (5 .wma and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .wma és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger
Lengyel Lajos értelmiségi családban látta meg a napvilágot a Káli-medencében található Kővágóörsön, az 1920-as években. Apja megyei tiszti állatorvos volt. Születését követően a család hamarosan Zalaegerszegre költözött. A helyi gimnáziumba járt, azonban a zsidótörvények miatt egyetemre már nem mehetett, ezért kitanulta a szabóságot. 1943-ban hívták be munkaszolgálatra, ahol részben ismét szabóként dolgozott. Szakmája jelentősen könnyített a helyzetén, hiszen nem kellett nehéz fizikai munkára mennie a többi sorstársával. 1944-ben munkaszolgálatosként deportálták Mauthausenbe, végül Gunskirchenben szabadult fel harmincöt kilósan. Egész családját kiirtották, csak egy nagybátyja élte túl az üldöztetést. A háború után visszaköltözött Zalaegerszegre, ahol pár évet töltött el, majd Budapesten telepedett le. A fővárosban marxizmus-leninizmust tanult, közben szabóként dolgozott. Miután befejezte a főiskolát visszaöltözött Zalaegerszegre, és a városi tanácsban dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Pályafutása alatt megkapta az összes szakmai és politikai kitüntetést, nyugdíjazásakor a munkaérdemrend arany fokozatát is. A rendszerváltás után a helyi zsidó hitközség alelnöke lett, és aktív szerepet vállalt a közösség megszervezésében is. A negyvenes évek óta nős, egy lánya, egy unokája, és két dédunokája van. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-188 |
|
419-0-1:1/189
|
György Linder Linder György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, gyermekként szülőtől elválás
György az 1930-as évek első felében született Budapesten. Pestszentlőrincen éltek szüleivel, édesapja a Budapesti Filharmonikus Zenekarban volt mélyhegedűs, édesanyja pedig a háztartást vezette. A család a holokauszt előtt aktív vallási életet élt, a zsidóság neológ irányzatához tartozott. Apját 1940-ben vitték el először munkaszolgálatra, ekkor még egy év után hazajött. Ezután 1941-ben ismét elvitték, és soha nem látták viszont. 1944-ben édesanyjával Budára költöztek rokonokhoz, majd innen csillagos házba kerültek az Akadémia utcában. Itt hárman voltak együtt anyjával és a nagymamával. November elején egy reggel a nyilasok elvitték a munkaképes korú nőket az Óbudai Téglagyárba, köztük az interjúalany édesanyját – ez volt az utolsó alkalom, amikor látták őt. György és cukorbeteg nagyanyja ketten maradtak az elviselhetetlenségig zsúfolt csillagos házban. Pár hét múlva a tizenegy éven aluli gyerekeket is összegyűjtötték, és az Óbudai Téglagyárba vezényelték. Ekkor szakadt el György az utolsó rokonától, aki még életben volt. Elindították őket a Bécsi úton a nyugati határ felé. Gönyűnél felsorakoztatták a rabokat a Dunaparton egy uszályban eltöltött éjszaka után, majd a tizenhat éven aluliakat és a hatvan éven felülieket kiállították a sorból. Őket visszafordították Pest irányába, és december elején érkeztek vissza a téglagyárhoz. György csodával határos megmenekülését egy idegen hölgynek köszönheti: megmentője behúzta magával a gyárral szemben álló földszintes házak egyikébe, ételt adott neki, és elvitte őt a az Akadémia utcai csillagos házhoz. Ekkor derült ki, hogy a nagymama azóta elment az Újpesten élő rokonokhoz – végül itt találkoztak ismét. Alig egy hét elteltével a nyilasok elhurcolták őket a gettóba, ahol egy Klauzál téri lakásban kellett nyomorogniuk huszan-harmincan. Itt nagyanyjával egy vaságyon osztoztak ketten, egészen karácsonyig, amikor egy vöröskeresztes kisbusz elvitte a gyerekeket egy gyermekotthonba. Itt a körülményekhez képest jó állapotok uralkodtak, és normális ételeket kaptak. György a felszabadulás után visszament a gettóba a nagymamához. Még élt, de mivel elfogyott az ostrom alatt az inzulin, egyre rosszabbul volt, a vaságyon haldoklott. György napközben az utcákon bóklászott, ennivalót keresett. Egy alkalommal, amikor szintén az utcán sétált, összetalálkozott nagynénjével, aki magához vette, és elvitte a családjához Nyíregyházára. Györgyöt ők nevelték fel, nagymamája időközben elhunyt. Három év múlva Budapestre költöztek, ahol az interjúalany a gimnázium után a Lenin Intézetbe került, és német-orosz fordítói szakon végzett. Itt ismerte meg későbbi feleségét is. Tanulmányaik befejeztével György népművelő főelőadóként, felesége orosz tanárként kezdett dolgozni. A hatvanas évek során örökbe fogadtak egy gyermeket, akit csak kilenc évig tudtak együtt nevelni: az interjúalany felesége egy súlyos betegség után életét vesztette. Évekkel később újranősült, második házasságából egy gyermeke született. György a Papíripari Intézet titkáraként ment nyugdíjba, de ezután még évekig dolgozott a Papíripar című lap szerkesztőbizottságában és az egyesület titkáraként. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-189 |
|
419-0-1:1/190
|
Ferenc Lovász Lovász Ferenc The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Lovász Ferenc az 1920-as évek végén született Budapesten. Szüleivel 1935-ig Kőbányán éltek, majd abban az évben Nagykanizsára költöztek. Ferenc családja nem volt vallásos, a nagyobb zsidó ünnepeket azonban megtartották. A háborő előtt végezte el az elemi és a polgári osztályokat. Édesapját 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Budapestre, egy vasútépítési században dolgoztatták, később a pesti gettóban élte túl a vészkorszakot. Györgyöt édesanyjával együtt Nagykanizsáról deportálták Auschwitzba, ahol közel egy évig kellett kényszermunkát végezniük. Egészen a felszabadulásig itt voltak, nem kerültek át más lágerbe. Mindketten életben maradtak, és együtt tértek vissza Nagykanyizsára. Az interjúalany a háború után elvégzett egy ipari technikumot, illetve később egy kétéves műszaki ellenőri tanfolyamot. 1946-ban Budapestre költözött, itt villamossági inasként dolgozott. Ezekben az években kezdett el György közeledni a cionizmushoz, végül 1948-ban már a Hagana tagja volt. Cionistaként részt vett az első arab-izraeli háborúban, ezután évtizedekig a zsidó államban élt. Az hetvenes évek során visszaköltözött Budapestre, és az Egyesült Izzónál kezdett dolgozni. A hatvanas évek óta házas, feleségével két gyermekük született. György a cionizmussal párhuzamosan a valláshoz is közel került, felnőttkorában neológ zsidóként élt. Hungarian language, 2005 - 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-190 |
|
419-0-1:1/191
|
Sándor Löwenthal Löwenthal Sándor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany Szolnokon született az 1930-as évek végén. Édesapja kereskedősegédként keresett pénzt, anyja vele és testvéreivel volt otthon, nagy szegénységben éltek. Családja nem volt vallásos, de a nagyobb ünnepeket megtartották. Édesapját a család gettóba kerülése előtt munkaszolgálatra hívták, a debreceni repülőtér épÍtkezésén dolgoztatták. 1944 májusában Sándort anyjával és testvéreivel a gettónak kinevezett zsinagóga épületébe kényszerÍtették. Innen júniusban a cukorgyárba költöztették őket, ahova ötezer zsidót zsúfoltak be. Hamarosan elkezdődtek a deportálások, ekkor az interjúalany édesanyjának türelmetlensége folytán az első transzportba kerültek: minden bizonnyal ez mentette meg az életüket, hiszen ez a szerelvény nem Auschwitzba, hanem Bécsbe tartott. Egy Bécshez közeli birtokra kerültek, majd nem sokkal később Strasshofba. Itt minden munkaképesnek dolgoznia kellett, az akkor ötéves Sándor napközben a barakkokban bujkált. Pár hét után ismét bevagonÍrozták őket, és elindÍtották a vonatot, melynek uticéljáról senki sem tudott semmit. A vonatot út közben bombázni kezdték a szövetséges csapatok, de Sándor családjából a sokkhatást leszámÍtva senki sem sérült meg. A vonat Bergen-Belsenbe vitte őket, ahol 1945 januárjában alig egy éves öccse életét vesztette. A család életben maradt tagjai végül Theresienstadtban szabadultak fel 1945 tavaszán. Június végén érkeztek vissza Szolnokra, ahol viszontlátták a munkaszolgálatról hazatért édesapát. A régi lakásukba nem térhettek vissza, ide mások már beköltöztek, így új lakóhelyet kellett keresniük. Apja hamarosan üzletet nyitott, melyet 1952-ben államosítottak. Egyik bátyja még a negyvenes évek végén Izraelbe költözött, a többiek azonban nem követték őt. A háború után az interjúalany elvégezte az általános iskolát, majd eladóként, később boltvezetőként dolgozott. Nős, két gyermek édesapja. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-191 |
|
419-0-1:1/192
|
Ágnes Lukács Lukács Ágnes The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, death march A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, halálmenet
Lukács Ágnes festő 1920-ban született Budapesten, a hetedik kerületben. Szülei 1913-ban házasodtak össze, Ágnes kései gyermek, mindkét szülője már betöltötte negyvenedik életévét, mikor megszületett. Pedagógus családból származik, édesapja iskolaigazgató volt, anyja ugyanebben az iskolában tanított. Ágnes is itt végezte a négy elemi osztályt, majd a Mária Terézia Állami Leánygimnáziumban tanult tovább. Itt csak hat osztályt végzett el, mert mielőtt befejezhette volna tanulmányait, eltanácsolták. Ezután szülei beiratták az akkor nyíló Olasz Intézetbe, ahol Ágnes osztálya volt az első érettségiző évfolyam. Az interjúalany már egészen kisgyerek korától kezdve rajzolt, ötévesen gyerekrajz-kiállításokon szerepelt, és rajzai magyar, illetve francia lapokban jelentek meg. 1939-ben érettségizett, és még ebben az évben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahova elsőre fel is vették. Kandó László osztályában kezdett, majd a harmadik évben Szőnyi István osztályába jelentkezett át. 1944-ben végzett a főiskolán, diplomáját sárga csillaggal a kabátján vette át. Kora nyártól a Meister Szappangyárban helyezkedett el, ami ekkor hadiüzemként működött. A család azt remélte, hogy ez a munkahely biztonságot nyújthat számára. Akkoriban az Aréna úton laktak, Ágnes onnan járt dolgozni a Soroksári útra. 1944. július 3-án leszállva a déli vasúti összekötő hídnál lévő végállomáson csendőrök gyűjtötték össze a sárga csillagosokat és a Ludovika parkjába, majd a Dunapartra vezényelték őket. Itt hajóba kellett szállniuk, ami a katonai amfiteátrumhoz vitte a csoportot. Ekkorra már rengeteg embert gyűjtöttek össze itt. Három napot töltöttek ezen a helyen, mielőtt bevagonírozták őket. Július 9-én érkeztek meg Auschwitzba. A transzport életben maradt tagjai itt többségében nem végeztek kényszermunkát, de Ágnes a láger irodájában dolgozott. Ahogy előrébb tolódott a front, másik táborba kellett menniük, először Reichenbachba, ahol a Telefunken rádiógyárban kellett dolgoznia, feladata alkatrészek ellenőrzése volt. Később tavasszal többhetes úton (vasúttal-gyalog) Porta Westfalicába érkeztek. Itt már nem dolgoztak, júliusban szabadultak fel. Két barátnőjével, akik testvérek voltak, közösen elhatározták, hogy nem várják meg amíg a hatóságok megszervezik a hazaszállításukat, és elindulnak gyalog. Három hét alatt értek haza Budapestre. Először a testvérpár lakásába mentek, ahol a lányok édesapja és testvérei fogadták őket. Ezután Ágnes az Aréna úti házukhoz ment, ám azt teljesen lebombázott állapotban találta. Egy kapura ragasztott cédula segítségével derült ki számára, hogy szülei hol laknak, ide volt házmesterük lányának segítségével jutott el. A háború után hamarosan állást kapott a Wesselényi utcai polgáriban, ám mivel itt nem tudott rajzot tanítani, rövidesen felmondott. A következő állásajánlata már az Eötvös Loránd Tudományegyetem gyakorló gimnáziumából érkezett, ahol lehetősége volt rajztanárként dolgozni. Innen ment nyugdíjba a hetvenes évek közepén. Az ötvenes évek során egy barátja ajánlására elkezdett eszperantót tanulni, és részben e nyelvtudásának köszönhetően később egész Európát bejárta. Festőként is sikeres karriert futott be, többek között rendszeresen részt vett a Székely Bertalan Kör kiállításain, rajzai rendszeresen jelentek meg az Élet és Irodalom, és a Magyar Nemzet hasábjain. Festményein keresztül jelentős részben a holokauszt ideje alatt elszenvedett meghurcoltatást dolgozta fel. 2016-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt és alkotott. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-192 |
|
419-0-1:1/193
|
Tiborné Lukács Lukács Tiborné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Lukács Tiborné a húszas évek derekán született Pestújhelyen. Nagyon szegény körülmények között éltek, két kisebb testvérével és a nagymamával, illetve a szülőkkel egy szoba-konyhás lakásuk volt. Apja kereskedősegéd volt, ebből azonban nem tudta eltartani a háztartást, ezért a család babákat készített, így tettek szert némi plusz jövedelemre. Anyja nagyon beteges volt, sokszor került kórházba, így az interjúalany gondoskodott a kicsikről. Az elemi elvégzése után polgáriba járt, nagybátyja fizette a tandíját. Aranyművesnek tanult, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Tiborral. 1944. március 20-án munkába menet fogták el, és Kistarcsára internálták, majd hat hét fogság után április 15-én az első magyar transzporttal vitték el Auschwitzba. Májusban kiválasztották százötven nővel, és elszállították Parschnitzba, ahol egy gyárban dolgoztatták. Itt volt majdnem egy évig, 1945 májusában orosz katonák szabadították fel. Hat unokatestvérével indult haza, részben szervezett úton, részben egyénileg utaztak. Közvetlen családjából mindenkit meggyilkoltak, L.T.-né egy unokatestvéréhez költözött, amíg összeházasodott Tiborral. Mindketten háború előtti szakmájukban helyezkedtek el, nehezen boldogultak, de mindvégig kitartottak egymás mellett. Két gyermekük született az ötvenes évek során. Többszörös nagy- és dédszülők. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-193 |
|
419-0-1:1/194
|
Györgyné Maros Maros Györgyné The folder contains: 1 sound file of interview ( .mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Az interjúalany egy budapesti neológ zsidó család gyermeke, a harmincas évek végén látta meg a napvilágot. Értelmiségi családból származik, édesapja városszerte ismert ügyvéd, anyja pedig magyar-német szakos tanárnő volt. M.Gy-né édesanyjának köszönhetően már gyermekkora óta folyékonyan beszél németül is. A család a német megszállást követően egy Balzac utcai csillagos házba került. Néhány hét itt tartózkodás után a pesti gettóba vitték őket, egy iskola épületében kellett élniük a felszabadulásig. Az interjúalany édesanyjával élte túl a vészkorszakot, az apát már korábban munkaszolgálatra hívták, ahonnan nem tért haza. A háború után anyjával visszaköltöztek a korábbi lakásukba, ahol társbérletben éltek egy másik családdal. M.Gy.-né a gimnázium elvégzése után dramaturg lett, illetve a Film Színház Muzsika nevű lapnál dolgozott újságíróként. Mindemellett fordításból is szert tett némi jövedelemre, élete egy későbbi szakaszában pedig az Állami Bábszínházban tanított bábozást fiataloknak. Szintén holokauszt túlélő férjével a mai napig a szülői lakásban élnek, egy gyermekük született a hatvanas években. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-194 |
|
419-0-1:1/195
|
Tiborné Mátrai Mátrai Tiborné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyerekként szülőtől elválás
Mátrai Tiborné a harmincas évek elején látta meg a napvilágot egy ajkai zsidó családban. Apja kereskedősegéd volt egy városi fűszerboltban, édesanyja pedig a háztartást vezette, és nevelte gyermekeit. A német megszállást követően egész családját gettósították, és rajta kívül szinte mindenkit deportáltak. M.T.-né gyerekként elszakadt a szüleitől, amikor kényszermunkára hurcolták a nyilasok, majd a komáromi Csillagerődbe zárták. Innen egy katonatiszt segítségével szökött meg, és a háború hátralevő részében Zala megyei ismerősöknél bujkált. Szülei és bátyja Dachauból tértek haza. Rajtuk, és néhány unokatestvéren kívül az egész családot kiírtották. Az interjúalany az ötvenes évek végén ment férjhez, házasságukból három gyermekük született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-195 |
|
419-0-1:1/196
|
Zoltánné Menczel Menczel Zoltánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó
Menczel Zoltánné Zalalövőn látta meg a napvilágot egy neológ zsidó családban, a húszas évek végén. Apja bőrkereskedő volt a faluban, édesanyja pedig háztartásbeli. Anyja osztrák származású volt, így M.Z.-né gyakorlatilag már gyerekkorában kitűnően beszélt németül. Az interjúalany elvégezte az elemi és a polgári osztályokat, leérettségizni azonban csak a háború után tudott. 1944 március 19. után a család a zalaegerszegi gettóba került. Ekkor édesapja már nem volt velük, őt már korábban behívták munkaszolgálatra. A deportálások idején anyjával és hugával egy Auschwitzba tartó transzportba kerültek. A lágerben elszakították a többiektől, és kiválasztották munkára, majd a Berlin melletti Gubenbe szállították. Testvérét és édesanyját rögtön a gázkamrába küldték. December végéig dolgozott a gubeni diógyárban, ekkor halálmenetben Bergen-Belsenbe hurcolták. A menetet, mely hat hétig tartott, a csoportnak kevesebb mint tíz százaléka élte túl. Az interjúalany Bergen-Belsenben szabadult fel 1945 kora tavaszán. Hazaérve ismét találkozott édesapjával, aki rajta kívül az egyetlen túlélője a holokausztnak a családból. Hamarosan visszaült az iskolapadba, ám nem fejezte be a tanulmányait, csak évekkel később, felnőttként érettségizett le egy esti gimnáziumban. Az ötvenes évektől kezdve tisztviselőként dolgozott az egészségbiztosítónál, innen ment nyugdíjba 1980-ban. Élete során élt Sopronban, Szegeden, ám végül Budapesten telepedett le. Két gyermeke és három unokája született, férjével az ötvenes évek óta házasok. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-196 |
|
419-0-1:1/197
|
András Mezei Mezei András The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Mezei András író, költő 1930-ban született Budapesten. Édesapja az Alföldről, édesanyja Észak-Magyarországról származik, közös életük kezdetekor költöztek Budapestre. Az interjúalany édesapja eredetileg villanyszerelő volt, másodállásban hegedűsként dolgozott. Szülei András tízéves korában váltak el, ezután ő édesanyjával élt korábbi lakásukban, apja pedig albérletbe költözött. Édesapját 1944-ben vitték el Kistarcsára, ahonnan hamarosan Auschwitzba deportálták. András és édesanyja a német megszállást követően egy hatodik kerületi csillagos házba kerültek, ahonnan egy alkalommal az óbudai téglagyárba hurcolták. A menet egy Kertész utcai gyűjtőfogházból indult, innen a nyilasok a Margit körúton keresztül vitték át a csoportot a téglagyárba. Pár nap múlva elindították őket a Duna-partra, hogy a folyóba lőjék őket. A vérengzésre azonban nem került sor: a svájci nagykövetség képviselői még időben odaértek, és megakadályozták a kivégzést. Ezután az interjúalany egy Vörösmarty utcai védett házba került, és ismét találkozott édesanyjával. A pesti gettóban érte őket a felszabadulás 1945 telén. András édesapja nem tért haza a lágerből, csak évekkel később tudta meg a család, hogy Auschwitz felszabadulása után még a táborban öngyilkos lett. András a háború után vasesztergályos, és lakatos végzettséget szerzett, és hamarosan elkezdett dolgozni a szakmájában. 1949-ben Izraelbe költözött, ahonnan egy év ott-tartózkodás után tért vissza Budapestre. Az ötvenes évek során a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt, illetve a kilencvenes évekig az Élet és Irodalom rovatszerkesztője, és főmunkatársa. 1992-ben alapította meg a Belvárosi Könyvkiadót, melynek igazgatója is lett. Egy évvel később létrehozta a CET (Central European Time) folyóiratot, melynek megszűnéséig főszerkesztője volt. Irodalmi munkássága során leginkább verseket írt, de jelentek meg regényei, és gyermekregényei is. 2008-ban hunyt el Budapesten, 77 éves korában. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-197 |
|
419-0-1:1/198
|
Béláné Mezei Mezei Béláné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, death march, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, halálmenet, munkaszolgálat
Mezei Béláné az 1920-as évek első felében született Újpesten. Édesapja értelmiségi családban nőtt fel, ő maga mégis munkásként dolgozott egész életében. Szociáldemokrataként tevékeny részt vállalt az 1919-es eseményekben, és évtizedeken keresztül aktív tagja volt a vasutas szakszervezetnek. Édesanyja sokáig háztartásbeli volt, később egy mozi büféjében dolgozott. Az interjúalanynak és öccsének nyugodt gyermekkora volt: nem voltak gazdagok, de nem is szenvedtek hiányt semmiben, amihez a család jómódú rokonai is nagyban hozzájárultak, elsősorban ruhákkal és egyéb apróságokkal. Nem voltak mélyen vallásosak, de tartották a nagyobb ünnepeket, és a gyerekek zsidó hittanra is jártak. A család 1935-ben beköltözött Pest belvárosába, M.B.-né itt járta ki a polgárit. Elmondása szerint gazdag, következésképp tájékozottabbnak tartott rokonai nem javasolták, hogy megpróbálkozzon a középiskolával, mondván, mire eljutna odáig, már nem lesz lehetősége letenni az érettségit. Ezért 16 évesen titkárnőként kezdett dolgozni Sopronban. A háború kitörésekor 1940-ben származása miatt visszaminősítették raktári munkássá, de a valóságban továbbra is titkárnőként dolgozhatott egy csendőrezredes mellett, egészen 1943-ig, amikor viszont ténylegesen elvesztette az állását. Közben öccsét elvitték munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza: Hidegségen halt meg tífuszban, tizenkilenc évesen. Az interjúalanyból hamarosan német nevelőnő lett egy gyáros családnál, ekkor még biztonságban élt. Ez az időszak a németek bevonulásával zárult le, amikor is családjával csillagos házba kellett vonulniuk. Egy Jókai téren lévő házba kerültek, ahol vegyesen laktak keresztények és zsidók, itt nem kellett annyira nyomorogniuk. A kijárási tilalom miatt nem sokat tudtak a külvilágról, napi két-három óránál többet nem voltak kint. Október 20-án reggel fegyveres csendőrök törtek rájuk, és a férfiakat keresték. M.B-né édesapja ekkor fogott egy kenyeret és egy darab szalonnát, és velük ment, azonban többé nem tért haza. A háború után egy társa elmondta, hogy Kőszegen lőtték agyon. Az interjúalany nem sokáig maradt egyedül édesanyjával: néhány nappal később jött a felszólítás, hogy minden 16 és 45 év közötti nő jelenjen meg a zuglói KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) pályán. Mivel az anya 45 év felett volt, ő nem ment lányával, aki két szomszéd nővel vonult be. A KISOK pályáról a Ferihegyi repülőtérre hajtották őket, ahol egy félig kész épületben kellett aludniuk a lépcsőházban. Másnap Fótra vitték őket árkot ásni. Barakkokban laktak, és egy gémes kútnál mosakodhattak hajnalban, az őrök jelenlétében. Az oroszok közeledtére elkezdték visszafelé hajtani a csoportot. Nagytéténynél négy-öt éjszakát vesztegeltek anélkül, hogy enni adtak volna nekik, és utána is csak egy-egy darab nyers krumplit kaptak. Végül megindultak Kispestre, hogy ott bevagonírozzák őket, de november 7-én az interjúalanynak a két melléverődött szomszéddal sikerült megszöknie. Ekkorra magas szárú cipőjének már teljesen levált a talpa, és mind a hárman igen rossz állapotban voltak, de hajnalra a zuhogó esőben sikeresen hazavergődtek a Jókai térig. A házmester felesége tiltakozása ellenére beengedte őket, amivel megmentette az életüket. Másnap édesanyjával megbeszélték, hogy ő Újpestre szökik, ahol több nagybátyja és nagynénje élt, akik mind keresztényekkel kötöttek házasságot. Itt nagynénitől nagynéniig, nagybácsitól nagybácsiig költözött hogy huzamosabb ottlétével egyiküket se sodorja veszélybe, de végül elkapták, és a gettóba vitték. Itt élte meg a felszabadulást. Mikor az oroszok bevonultak, egy nagynénjével anyja keresésére indult, akit végül régi, Jókai téri lakásukban találtak meg. Együtt kezdtek új életet: az interjúalany a vasutas szakszervezetnél kapott munkát, de később számos munkahelye volt: dolgozott üdülőigazgatóként, gyorsíróként, titkárnőként, egészen a 90-es évek közepéig. A negyvenes évek végén egy másik holokauszt túlélőhöz, Mezei Bélához ment hozzá, aki a Don-kanyarból tért haza. Férjével annak 1973-ban bekövetkezett haláláig nagyon jó maradt a kapcsolatuk, annak ellenére, hogy rövid időn belül szétváltak. Házasságon kívül született lánya is a Mezei nevet kapta. Két unokája és két dédunokája van. 1996 óta egy idősek otthonában él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-198 |
|
419-0-1:1/199
|
Györgyné Mezei Mezei Györgyné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, szülőtől elválás gyerekként
Mezei Györgyné Budapesten született a harmincas évek során zsidó családban. Édesapja mérnök, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Bátyjával nem szenvedtek hiányt semmiben, de a gazdasági válság, az egyre kevesebb munkalehetőség miatt a család szigorú takarékosságban élt. A háború kitörése után az apát behívták, ekkor még kivételezettként, mivel az első világháború hőse és a Károly-kereszt kitüntetettje volt. Zsidó munkaszolgálatosokat osztottak be alá, de ő maga egyenruhát viselhetett, és tiszti fizetést kapott. M.Gy.-né az Egressy úti polgáriban tanult, ahol 1942 körül találkozott először a személyét közvetlenül érintő zsidógyűlölettel, nyilas párttag fizikatanárnője részéről. A negyedik polgárit járta, amikor a németek megszállták az országot. Rövid idő elteltével bezártak az iskolák, és a család (két nagyszülő, az anya és a gyerekek) a nagyapa által épített zuglói házban próbálta átvészelni az egyre sűrűbbé váló bombázásokat. A házat május környékén csillagos házzá minősítették, és idegeneket zsúfoltak be melléjük az otthonukba. Október közepéig ilyen viszonyok között éltek, majd eljött 15-e. A délelőtti proklamációt követően a nagyapa, a környéken lakó nyilasok felháborodása ellenére azonnal levette a csillagot a házról. Este jött a hír a nyilas hatalomátvételről, és ezzel kezdődött az otthon maradottak igazi tragédiája. Bár sikerült svájci menleveleket szerezniük, aminek köszönhetően egy ideig sikerrel húzták az időt, november 15-én két nyilas razziát tartott a házban, és a hamis papírok ellenére az anyát is magukkal vitték. Később kiderült, hogy Bergen-Belsenbe került, ott halt meg tífuszban, nem sokkal a felszabadulás előtt. Az interjúalany, bátyja, és nagyszülei a nemzetközi gettó területén igyekeztek bejutni egy védett házba, azonban a sorbanállás közben egy nyilas csoport harmincadmagukkal elvitte őket. Az éjszakát egy nyilasház folyosóján töltötték, ahol előzőleg minden értéket elvettek tőlük. Másnap reggel tovább mentek a zuglói nyilasházba, ahol felsorakoztatták az udvaron, majd ki akarták végezni őket, amit az utolsó pillanatban egy légiriadó és két rendőr akadályozott meg, akik parancsot adtak a nyilasoknak, hogy vigyék máshova a foglyokat. A menetet a Bécsi út felé hajtották, végül az újlaki téglagyárban álltak meg. Két napot töltöttek itt, máshonnan idehajtott zsidók tömegeivel étlen-szomjan, halottakkal körülvéve. Majd újra felkerekedtek, és a Dohány utcai zsinagógában kötöttek ki. Másnap a nyilasok bejelentették, hogy az öregeket hazaengedik, a gyerekeket pedig csillagos házba viszik. Az interjúalany ekkor látta utoljára a nagyapját, aki nem sokkal hazaérkezése után életét vesztette. Őt magát a bátyjával együtt egy csillagos házban helyezték el a Király utcában. Rövid itt töltött idő után száz zsidót, köztük a gyerekeket is, kihajtottak a házból, és megindultak a ferencvárosi pályaudvar felé. Útközben M.Gy.-né néhány társával és a bátyjával megszökött a sorból, és kalandos úton, erdélyi menekülteknek kiadva magukat, estére épségben hazaértek. Otthon a szomszédok közölték velük, hogy nagyapjuk meghalt, beteg nagyanyjukat pedig a gettóba vitték, és nem tanácsos otthon maradniuk, mert a környék tele van nyilasokkal. Az éjszakát mégis a kifosztott házban töltötték, és csak másnap mentek el a család egyik barátjához, aki megpróbált élelemmel segíteni nekik. Ezek után nem mehettek haza, mivel egy környékbeli lakó feljelentette őket, így a gyerekek beszöktek a gettóba, ahol két nap keresés után találták meg nagyanyjukat, egy kórháznak kinevezett épületben, a lehető legrosszabb körülmények között, a földön ülve, egy zsúfolt, betegekkel és halottakkal teli szobában. A felszabadulást követően bátyjával felrakták mozgásképtelen nagyanyjukat egy kézikocsira, és elindultak hazafelé. Otthon csak romokat találtak, mint kiderült, a házuk hosszú időn keresztül volt ütközőterület az ostromlók és a védők között, a harcok során tizenegyszer cserélt gazdát. Testvére hamarosan leutazott Szegedre, egy gyerekotthonba, az interjúalany pedig kettesben maradt a nagyanyjával a romok között. Tavasszal megtudták, hogy az apát a Dunába lőtték, vagyis rajtuk kívül senki nem maradt életben a családból. M.Gy.-né egyedül kezdett új életet, és közben teljesen lebénult nagyanyját is ápolnia kellett, aki, hosszú betegség után, 1947-ben hunyt el. A JOINT (American Jewish Joint Distribution Committee) és jóindulatú tanárai segélyeiből élt sokáig, és amikor tehette, fűtött közterületeken tanult, de bátyjával együtt, aki időközben hazatért, mindvégig kitűnő tanulók voltak. 1950-ben tette le az érettségit, ami után gépésztechnikusként kezdett dolgozni. Harminchét év év után ment nyugdíjba. Az ötvenes évek során ment feleségül Mezei Györgyhöz, akitől a házasságkötésüket követő évben egy lánya született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-199 |
|
419-0-1:1/200
|
László Miklós Miklós László The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat
Miklós László egy esztergomi neológ zsidó család gyermeke, a tízes évek elején látta meg a napvilágot a Duna-parti városban. A háború előtt itt végezte el a négy elemi osztályt, majd a következő nyolc évben egy reálgimnáziumban tanult. Egyetemre Franciaországban kezdett járni, de tanulmányait épphogy csak elkezdte, amikor kitört a gazdasági világválság, és családja nem tudta tovább finanszírozni tanulmányait, ezért haza kellett költöznie. Édesapja pékséget üzemeltetett Esztergomban, ahol a harmincas évektől Lászlónak is be kellett segítenie. A háború előtt egy évig pedig inasként dolgozott Mindössze egyszer, 1942-ben hívták be munkaszolgálatra. 1944 március 19. után Budapesten gettósították, és egészen a város felszabadulásáig itt volt. Feleségén kívül – akivel még a háború előtti években házasodtak össze – két testvére tért vissza Auschwitzból, szülei és nagyszülei a gázkamrákban haltak meg. A háború után László ismét pékként kezdett dolgozni, majd az ötvenes évek során elvégezte a könyvtáros szakot. Aktív élete során az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál és könyvtárakban dolgozott. Felesége szintén könyvtáros volt. Egész életükben Esztergomban éltek, gyermekük nem született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-200 |
|
419-0-1:1/201
|
Sándor Milder Milder Sándor The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, disguised as Arrow Cross militiaman A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, nyilasnak öltözés
Az interjúalany Nagyszőlősön született az 1920-as évek első felében. Élete első öt évét Párizsban töltötte, mivel apja egy francia filmstúdiónál dolgozott operatőrként. Miután hazatértek, Sándor Ungváron kezdett magyar iskolába járni, azonban apját „gyanús elemnek” minősítette az állam, ezért a gyereknek később át kellett iratkoznia máshova. A harmincas évek második felében nagyapja hatására közel került a cionizmushoz, és tizenöt osztálytársával együtt csatlakozott a sómér mozgalomhoz. Társaival mindennap félretették az otthon uzsonnára kapott pénz (egy korona) felét, és amikor összegyűlt a kellő összeg, mindig vettek egy facsemetét az izraeli „Masaryk-kibucnak” Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem elektromos szakján tanult tovább, 1944-ben pedig mesteri vizsgát szerzett. Ennek köszönhette, hogy még ugyanebben az évben, amikor behívták munkaszolgálatra, egy műszaki alakulatba osztották, és egy Horthy-ligeti gépgyárban dolgoztatták. Amikor a gyárat szétbombázták, egy csepeli hadiüzembe került, ahol beszervezték az ún. antifasiszta ellenállásba. Tevékenységük leginkább szabotálásból állt, legnagyobb eredményük az volt, amikor sikerült kisiklatniuk egy vonatot, és ezzel órákra megbénították a termelést. Ennek következtében viszont – mivel az igazi tetteseket nem sikerült leleplezni – a százados egy fiatal fehér karszalagosokból álló egységet tizedelt meg. Mivel Sándor, aki a többiekkel együtt egy vagon tetején megbújva nézte végig a vérengzést, majdnem feladta magát, a kommunista sejtvezető inkább úgy döntött, hazaküldi Pestre bujkálni, nehogy lebuktassa az egész csoportot. Pesten a Bethlen térről küldték el a Vadász utcai üvegházhoz azzal, hogy „keresse Artúrt”, vagyis – mint később kiderült – Weisz Artúrt, a háború alatt mintegy 4500 embernek menedéket adó Vadász utcai üvegház tulajdonosát. Meg akarta hálálni a kapott hamis papírokat, aminek a vége az lett, hogy ő is beköltözött a házba, és a háború végéig a sómér ellenállás tagjaként működött. Az üvegházban Carl Lutz segítségével ezrével gyártották a svájci védleveleket, amelyeket aztán kiosztottak az üldözöttek között. Az ellenállás tagjaira hárult továbbá az üvegházban bujkálók élelmezésének a háború végén már egyáltalán nem egyszerű feladata is, amit a legkülönbözőbb módokon oldottak meg. Maga Sándor többször öltött Wehrmacht- és nyilas egyenruhát és ült be német teherautó volánja mögé, hogy élelmet vagy éppen embereket szállítson az üvegházba, novemberben pedig egyszer az Andrássy út 60-ból szökött meg egy szál nadrágban. A nyilasuralom idején többször razziáztak a Duna-parton, és nem egyszer spontán tűzharcba keveredtek nyilas kivégző-különítményekkel. Január 12-én, mivel már semmi étel nem maradt az üvegházban, elvállalta, hogy elfogatja magát az oroszokkal, és segítséget kér tőlük. A csapatok 18-án hajnalban érkeztek meg, és ígéretükhöz híven ellátták élelemmel az üvegház lakóit. Ezek után az interjúalany néhány társával együtt még egy ideig segített a szovjeteknek felkutatni a fasisztákat, végül pedig hazaküldték Ungvárra. Hazatérve kellett szembesülnie vele, hogy apja üzletét kirabolták, a lakásukba pedig idegen emberek költöztek. Az édesanyját egy tábor evakuálása közben, az apát pedig egy gyár udvarán végezték ki a németek. A holokausztot egy nagybácsi, két nagynéni, és az anya egyik másodunokahúga élte túl a családból. Sándor a háború után nem sokkal megházasodott, feleségétől, aki szintén holokauszttúlélő, egy gyertmeke született. Ő maga 1947-ig nem tudott szabadulni egy rendőri-katonai alakulattól, amelybe gyakorlatilag erőszakkal szervezték be, ezek után viszont nyugalmasabb életet kezdett élni. Mivel magas állami összeköttetései voltak, az ötvenes években nem szűkölködött megbízatásokban: rábízták Kárpátalja iparának megszervezését, iskolákat, kulturális intézményeket alapított, és miután 1956-os tevékenysége miatt két évet kellett dolgoznia egy kőbányában, ismét magas pozícióba jutott az iparügyi minisztériumban. 1989-ben költözött át Magyarországra, nem sokkal ezután pedig a családját is áthozatta. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-201 |
|
419-0-1:1/202
|
Gyuláné Molnár Molnár Gyuláné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Molnár Gyuláné a húszas évek derekán született egy veszprém megyei faluban, zsidó családban. Szülei nem voltak vallásosak, de a nagyobb ünnepeket megtartották. Hárman voltak testvérek, közülük az interjúalany volt a legidősebb. A faluból vitték el őt, és egész családját a pápai gettóba. Itt édesapját még a deportálások előtt egy éjjel elhurcolták, és soha többé nem hallottak felőle. Rokonságából mindenki az Auschwitzba tartó transzportokba került. A lágerből népes családjából csak testvérei és ő maga tértek haza, rajtuk kívül minden rokont meggyilkoltak. Az interjúalanyt néhány hétig Birkenauban dolgoztatták, majd átkerült Ravensbrückbe, ahol különböző gyárakban fogták munkára. Végül itt szabadult fel 1945 tavaszán. A háború után két testvérével visszaköltöztek szülőfalujukba. M.Gy.-né egy évvel hazatérését követően megházasodott, férjétől három gyermeke született. Legkisebb fia tragikus módon egy orvosi műhiba miatt csecsemőkorában életét vesztette. Férjével a faluban kisboltot kezdtek üzemeltetni, melyet az interjúalany a férfi halála után adott el. Életében központi szerepet töltött be a segítségnyújtás: többek között hosszú évekig karitatív tevékenységet végzett, és aktív szerepet vállalt a falu iskolájának fejlesztésében. Idős korára nyugdíjas klubot szervezett, melyet nagy örömmel vezet. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-202 |
|
419-0-1:1/203
|
Gábor Munkácsi Munkácsi Gábor The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Gábor az 1920-as évek második felében született Budapesten. Édesapja a Népszava újságírója volt, édesanyja pedig otthon volt a gyerekekkel. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk szinte minden nap társaságot biztosított Gábornak és a nála egy évvel idősebb nővérének. Az interjúalany az elemi osztályokat nyolcadik kerületi iskolákban végezte el. A család szerette volna gimnáziumba járatni, erre azonban a zsidótörvények miatt nem volt semmi esély így polgári iskolában folytatta tanulmányait. A háború előtt órásinasként dolgozott egy rövid ideig. 1944. március 20-án az apát elvitték munkaszolgálatra, nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Így kerültek az apai nagymamához egy újlipótvárosi lakásba, ahonnan ősszel ki kellett költözniük. Egy közelben lévő házba kerültek, itt egy idős házaspár lakásában kellett elszállásolniuk magukat. Az átköltözésüket követő reggel kolompolásra ébredtek: nyilasok gyűjtötték össze a tizenhat és negyven év közötti zsidókat. Mivel az interjúalany ekkor még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, ő a házban maradhatott. Mindegyiküknek volt svájci menlevele, Gábor nővéréét azonban nem fogadták el, így őt anyja nélkül terelték a csoportba. Ekkor az édesanyának súlyos döntést kellett meghoznia: választania kellett a menetbe bekerült lánya, és az egyedül maradt fia között. Végül beállt a csoportba lányához, Gábornak pedig sikerült visszamennie az újlipótvárosi lakásba a nagymamához, ahol némiképp nagyobb biztonságban volt. Nem sokkal később édesanyja és nővére is megjelent a lakásban: Raoul Wallenberg svéd diplomata Hegyeshalomnál megállította a menetet, és sikerült elérnie, hogy a rabokat visszafordítsák a főváros felé. Miután ismét egyesült a család, Rákoskeresztúrra kerültek egy ismerősükhöz, aki egészen a felszabadulásig bújtatta őket. Amikor az ostrom után visszatértek a tizenharmadik kerületi lakásba, a nagymamát nagyon rossz állapotban látták viszont, már csak napjai voltak hátra. Gábor édesapja pedig már visszatért Budapestre, amikor egy bombatámadás alkalmával életét vesztette. A háború után Gábor kereskedelmi iskolát végzett, eközben különféle alkalmi munkákat vállalt, leginkább építkezéseken dolgozott. Később tüzértiszti iskolát végzett, aminek kapcsán Makóra került. Itt ismerte meg feleségét, akivel az ötvenes években házasodtak össze. Budapesten telepedtek le, és egy gyermekük született. Az 1956-os események után az interjúalany leszerelt, majd segédmunkásként dolgozott, végül diszpécserként ment nyugdíjba. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-203 |
|
419-0-1:1/204
|
Andor Nádas Nádas Andor The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Andor egy budapesti zsidó család gyermeke, az 1920-as években született. Családjával a belvárosban laktak, itt végezte az elemi, és a polgári osztályokat. Habár szülei szerették volna taníttatni és egyetemre küldeni, a numerus clausus miatt erre nem volt lehetősége, így dolgozni kezdett. 1943 nyarán hívták be munkaszolgálatra Budapestre. Mivel Andor ekkor egy komoly műtét előtt állt, és egészségügyi állapota is leromlott a megelőző hónapokban, alkalmatlannak nyilvánították. Legközelebb fél év múlva kellett volna jelentkeznie, amit nem tett meg, ezért pár nappal a határidő lejárta után egy csendőr jelent meg a lakásuknál. Az interjúalanyt ekkor szökésben lévő munkaszolgálatosnak nyilvánították, ezért azonnal be kellett vonulnia, ez esetben már az Ojtozi-szoros közelében lévő Bereckre. Andornak itt rögtön egy hetet fogdában kellett töltenie, ahol ugyan szörnyű körülmények uralkodtak, mégis ennek köszönheti megmenekülését. Korábbi betegségének tünetei kiújultak, ezért a század zsidó orvosa beutalta egy kolozsvári kórházba. Rövid itt tartózkodás után a kórház dolgozói elküldték Andort és a többi munkaszolgálatost, egy közelgő ellenőrzésre hivatkozva. Amikor az interjúalany visszatért Bereckre már csak néhány társa és egy őrmester tartózkodott a barakkoknál. Kiderült, hogy a század egészséges tagjait Kárpátaljára vezényelték, ahol később szinte kivétel nélkül mindannyian életüket vesztették. Andor egy új alkalmatlanságot igazoló dokumentum birtokában visszakerült Budapestre, a németek bevonulását megelőző napon, 1944. március 18-án. A vészkorszakot a budapesti gettóban élte túl. A negyvenes évek vége óta házas, egy gyermeke született. Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-204 |
|
419-0-1:1/205
|
Sándorné Nagy Nagy Sándorné The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet
Nagy Sándorné Kiskőrösön született a húszas évek derekán. Családja vallásos volt, a zsidóság neológ irányzatához tartoztak. Szülei kereskedők voltak, egy cipész- és egy kézimunka üzletük volt a városban. Iskolái elvégzése után az interjúalany is kivette a részét a családi vállalkozásokból, és eladóként dolgozott az üzletekben. 1944-ben a kiskőrösi gettóba kerültek, ahonnan a kecskeméti téglagyárba hurcolták a családot. Apját már korábban behívták munkaszolgálatra, így N.S.-né két testvérével és édesanyjával volt, amikor bevagonírozták őket, és bekerültek egy Auschwitzba tartó transzportba. A lágerben édesanyjukat azonnal elválasztották tőlük, és a gázkamrába küldték. Az interjúalany pár hét múlva nővérével került Ravensbrückbe, majd onnan egy Berlin melletti fegyvergyárba. Fiatalabb testvérüket azonban nem választották ki munkára, és csak a háború után tudták meg, hogy a tábor felszabadulása előtti napokban halt meg. A háború vége előtt északra hajtották őket, és a szovjetek szabadították fel a csoportot egy kis faluban. Onnan gyalog mentek Krakkóig, majd rövid debreceni és budapesti tartózkodás után visszatértek Kiskőrösre. N.S.-né a negyvenes évek végén megházasodott, és férjével Budapesten telepedtek le. Könyvelői végzettséget szerzett, majd nyugdíjba vonulásáig ebben a szakmában dolgozott. Két gyermekük, és hat unokájuk van. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-205 |
|
419-0-1:1/206
|
Béláné Neszmélyi Neszmélyi Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3 and 1 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3 és 1 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Neszmélyi Béláné az 1920-as években látta meg a napvilágot Debrecenben, egy neológ zsidó családban. Édesanyját gyerekkorában, húga születése után nem sokkal elvesztette, így apja és annak második felesége nevelte fel. Családi konfliktusok miatt amint lehetősége nyílt rá felköltözött Budapestre. Minden bizonnyal ez mentette meg az életét: apját, húgát és nevelőanyját a debreceni téglagyárban látták utoljára a túlélő ismerősök, az interjúalany sem tudja, hogy mi lett a sorsuk. N.B.-né Budapesten egy nyilasházzal szembeni albérletben lakott. A vészkorszakot egy barátja segítségével élte túl, aki Csepelen bújtatta 1945 januárjáig. A háború után családja életben maradt tagjait keresve visszament Debrecenbe, de csak egy nagybátyját találta ott. Visszatért Budapestre, és itt dolgozott varrónőként nyugdíjazásáig. Kétszer ment férjhez, egy gyermeke született első házasságából. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-206 |
|
419-0-1:1/207
|
Sándor Nyeső Nyeső Sándor The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, prisoner of war A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3 és 10 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, hadifogoly
Nyeső Sándor Miskolcon született a húszas évek elején. A városban ekkor nagyjából huszonötezer zsidó élt, és jelentős részük vallásos volt, csakúgy, mint Sándor családja. Édesapja nyomdász volt, és az interjúalany, miután elvégezte a polgári osztályokat nyomdász inasként kezdett dolgozni. Elmondása szerint ez egy megbecsült foglalkozásnak számított, ezért családja nagy tiszteletnek örvendett a háború előtti Miskolcon. Nagy családban nőtt fel, két fiú és három lány testvére volt. Bátyjai meggyőződéses baloldaliak voltak, akik részt vettek a munkásmozgalomban is, egyikük több mint tíz évig volt börtönben. Sándor munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot: először Pétervásárára hívták be, ahonnan Rimaszombatra, majd Losoncra került. Századából, mely eredetileg 214 főből állt, mindössze négyen maradtak életben. Parancsnokuk, egy kiugrott katolikus pap és a század börtönből szabadult keretlegénye kegyetlenül bánt velük, rendszeresek voltak a tizedelések, és az embertelen kivégzések. A keretlegényt egy árokásás alkalmával egy ellenséges lövedék ölte meg, parancsnokukat pedig a háború után végezték ki. Amikor már kibírhatatlan volt az éhezés, és a század helyzete teljesen kilátástalannak tűnt, Sándor úgy döntött, hogy megszökik. Mínusz negyven fokban elindult kelet felé, átkelt a befagyott Donon, majd egy magyar katonával együtt egy orosz faluban talált menedéket. Itt szamócateáért cserébe némi élelemhez és és szálláshoz jutottak, azonban hamarosan tovább kellett indulniuk. Menet közben elkapták őket, és egy orosz hadifogolytáborba kerültek. Az interjúalany több hónapot töltött az itteni barakkokban, ahol a kályháknak köszönhetően volt némi fűtésük is. Sándor helyzete akkor fordult ismét rosszra, amikor több hadifogollyal együtt egy kéthetes menetelés során átvitték őket a Donyec-medencébe. Itt egy szénbányában kellett dolgoznia, később pedig kombájn kezelő lett. 1946-ban vonattal került haza Brassón keresztül. Visszatért Miskolcra, majd pár év múlva Pestre költözött. Az ötvenes években nősült meg, két gyermeke, és négy unokája született. Nyugdíjazásáig a Pest Megyei Hírlap tördelőszerkesztője volt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-207 |
|
419-0-1:1/208
|
György Oblath Oblath György The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Obláth György közgazdász 1918-ban született Budapesten. Polgári családban nőtt fel, apja Somogy megyei, anyja részben borsodi, részben Nagyvárad környéki zsidó családból származik. 1944-ig műhímző, művirágkészítő üzemük volt, amit apja alapított, majd az ő halála után édesanyja vezette. György az elemi és a polgári iskolák elvégzése után 1936-ban érettségizett. Még ebben az évben jelentkezett az orvosi egyetemre, de származása miatt nem nyert felvételt. Később azonban sikeresen jelentkezett a közgazdász szakra. Miután a zsidótörvények miatt egyre nehezebb volt állást találnia, anyja üzemében kezdett könyvelni. 1940 szeptemberében hívták be először munkaszolgálatra, azonban hamarosan leszerelték, mert egyetemi hallgató volt. A második behívója 1942-ben érkezett meg, ekkor Galántára került kiképzésre, majd Kápolnásnyékre mezőgazdasági munkára. Innen Csalapusztára vitték, ahol egy kőbányában dolgoztatták. A váci elosztó laktanyából került vissza Budapestre egy hadizsákmányraktárba. Ekkor már jobb volt a helyzete, találkozhatott anyjával, és későbbi feleségével is, akivel 1944 áprilisában kötöttek házasságot. A hamis papírokat már tavasszal beszerezték, azonban ezeket csak ősszek kezdték használni. 1944 augusztusában György hamisított magának egy eltávozási engedélyt, és nem ment vissza a gyárba dolgozni. Ekkor kerültek a Szív utcába, ahol felesége nagynénje lakott szintén zsidó férjével. Mindannyian erdélyi menekültnek adták ki magukat, a sárga csilagot egyikük sem viselte. Az interjúalany édesanyja egy svéd védett házban lakott, itt élte túl a vészkorszakot, csakúgy mint felesége szülei. 1945-ben György feleségével egyetemben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd az ötödik kerületi előljáróságon dolgozott. 1946-ban az elhagyott javak kormánybizottságában kapott helyet. Az ötvenes évektől számos külkereskedelmi nagyvállalat felőszintű vezetője lett, és tanított a Vörös Akadémián is. A 1960-tól négy évig az indiai külképviseleten dolgozott, majd hazatérése után részt vett az új gazdasági mechanizmus kialakításában. A hetvenes évek elején ismét félreállították, és Rómába küldték, hogy az ottani külképviseletet vezesse. 1986-ban ment nyugdíjba, de még ezután is dolgozott különböző felügyelő bizottságokban. Két fia született az ötvenes évek során. Obláth György 2012-ben, életének 95. évében hunyt el Budapesten. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-208 |
|
419-0-1:1/209
|
Györgyné Oblath Oblath Györgyné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Obláth Györgyné az 1920-as években született Budapesten. Ő a család első gyermeke, a húszas évek végén egy húga született. Édesapja mérnök volt, édesanyja a kor szokásainak megfelelően otthon volt a gyerekekkel, és a háztartást vezette. Az interjúalany a négy elemi osztályt a Skót Misszió iskolájában végezte, majd a Mária Terézia Leánygimnáziumban érettségizett. Ezután elvégezte a Pikler Emmi és Halász Jenny által mőködtetett egy éves gyermekgondozói és óvónői tanfolyamot. E képzésnek köszönhetően 1942-ben óvónőként helyezkedett el. Férjével, akit már gimnáziumi évek óta ismert, a német bevonulást követő napokban házasodott össze. A házasságot egy városi híresztelés miatt kapkodva kötötték meg, ugyanis az a hír terjedt, hogy a férjes asszonyokat nem viszik el munkaszolgálatra. A soát Budapesten bujkálva, egyik nagynénje Szív utcai lakásában élte túl férjével. Mindannyian erdélyi menekülteknek adták ki magukat, férjével hamis házasságlevelet is szereztek. A sárga csillagot egyszer sem viselte, és rendszeresen járt a vágóhídra húst venni. Szüleinek is ő szerzett spanyol menlevelet, ami az óbudai téglagyárból indított halálmenet során megmentette az életüket. A háború után férjével beléptek a Magyar Kommunista Pártba, majd rövidesen annak területi szervezetében kaptak munkát. O.Gy.-né később a Vöröskereszt titkáraként dolgozott, majd közreműködött a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének megszervezésében. Az ötvenes évek során a Szakszervezetek Országos Tanácsába helyezték, a Szociálpolitikai Osztályra. 1953-ban innen elküldték, és előbb a Magyar Híradó- és Domentumfilmgyárba, majd a Főfotóhoz került. Férje külkereskedelmi munkájából kifolyólag több évet töltöttek Indiában és Olaszországban, illetve rengeteget utaztak. Hazatérésüket követően, már nyugdíjas éveihez közelítve az interjúalany osztályvezető, majd főosztályvezető lett egy áruház nemzetközi osztályán. Házasságából két gyermeke született az ötvenes években. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-209 |
|
419-0-1:1/210
|
András Pásztor Pásztor András The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, gettó
Pásztor András a húszas évek közepén született Budapesten. Egy nővére volt, aki András hat éves korában elhunyt egy betegség szövődményei következtében. A család szűkös körülmények között élt, az anya két testvére is velük lakott. András édesapja tisztviselő volt, édesanyja pedig a háztartást vezette. Az interjúalany alapfokú tanulmányait zsidó iskolában kezdte, majd az Eötvös Gimnáziumba került, ahonnan azonban eltanácsolták. Ezután ismét zsidó iskolába került, ipari tanulói tagozatra. A német bevonulást követően egy tanára javaslatára a Zsidó Tanácsban kezdett dolgozni. 1944 júniusában hívták be munkaszolgálatra, először Vácra, majd Csepelre. Több alkalommal sikerült hazaszöknie szüleihez egy-egy éjszakára. Az ősz folyamán svájci menlevélhez jutott, és egy újlipótvárosi iskolában bujkált, itt érte a felszabadulás. Az ötvenes évek óta nős, házasságából két gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-210 |
|
419-0-1:1/211
|
Andrásné Pásztor Pásztor Andrásné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Pásztor Andrásné egy budapesti zsidó kereskedőcsalád gyermeke, a húszas években született. Egy öccse született a harmincas évek elején. Az interjúalany a Mária Terézia Gimnáziumban érettségizett, majd egy felsőfokú idegennyelvű titkárnőképzésben vett részt. Tanulmányait a háború zárta le, és 1944 őszén a nőkre is vonatkozó törvények alapján behívták munkaszolgálatra. Néhány hétig különböző kényszermunkákra hurcolták Budapest környékén, árkot ásattak vele és társaival. Isaszeg magasságában három társával megszökött, és egy helyi paraszt házában bujkált. A következő nap visszatértek Budapestre, ahol szüleit már a gettóban látta viszont. Ő a sárga csillag viselése nélkül járta az utcákat, és amikor csak tudott élelmiszert csempészett a szüleinek. Szülei és ő Budapesten, öccse pedig Kolozsváron élte meg a felszabadulást. Nem sokkal az ostrom vége után édesanyja súlyos tüdőgyulladást kapott, és heteken belül életét vesztette. Édesapja újraházasodott, és az interjúalannyal együtt folytatta a kereskedést. P.A.-né hamarosan az állami szektorban helyezkedett el, először titkárnő lett, majd külkereskedelmi előadó. Munkáját többek között széleskörű nyelvtudásának köszönhette: felsőfokon beszélt angolul, németül, és franciául. Az ötvenes években férjhez ment, a házasságból két gyermekük született. Hungarian language, 2005 - 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-211 |
|
419-0-1:1/212
|
György Politzer Politzer György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Politzer György az 1930-as évek derekán született Hódmezővásárhelyen, édesapja kereskedelmi utazó volt (könyvekkel kereskedett), édesanyja pedig háztartásbeli. 1937-ben a család Orosházára költözött, ahol az apa könyvkereskedést nyitott. Édesapját 1942-ben behívták munkaszolgálatra, és az orosz frontra vitték. Sokáig semmit sem hallottak róla, majd a család kapott egy értesítést, miszerint Voronyezs közelében eltűnt; később halottá nyilvánították. A könyvkereskedés vezetését közben az édesanya vette át. 1944 márciusában a németek bevonultak Orosházára, és Györgyék házában egy magasrangú német tisztet szállásoltak el. Áprilisban kapták meg az értesítést, hogy be kell vonulniuk a helyi gettóba. Körülbelül egy hónapig tartották őket itt rossz körülmények között, kényelmetlen emeletes ágyakon aludtak, és nagyon szűkösen kaptak enni. Ezután teherautókon a debreceni gyűjtőtáborba szállították, néhány nappal később pedig bevagonírozták őket. A zsúfolt transzport szerencséjükre nem Auschwitzba, hanem egy ausztriai lágerbe tartott. Itt emlékei szerint szelektálták őket, és ő édesanyjával együtt a fürdőbe került. Ebből a lágerből a Bécshez közeli Oberlaa táborba szállították őket. Itt jobb körülmények között éltek: édesanyja egy gyárban dolgozott, ő pedig a többi gyerekkel volt egész nap. Viszonylag szabadon mozoghattak, a tábor területét is elhagyhatták, szükség esetén bemehettek a közeli település kórházába. A tábort 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lovaskocsival utaztak haza, ahol azonnal vissza is költözhettek a régi lakásukba, amelyet, mivel a háború alatt német tisztek szálláshelye volt, nem tudtak kiigényelni vagy kirabolni. Az interjúalany még ebben az évben Budapestre költözött a Markó utcában lakó nagynénjéhez, majd egy évvel később édesanyja is követte. Együtt költöztek egy újlipótvárosi lakásba, amelyet hamarosan el kellett cserélniük egy második kerületi lakásra. György Budapesten érettségizett, ám mivel édesapja foglalkozása miatt osztályidegennek minősítették, nem mehetett egyetemre. Egy pomázi textilgyárban kezdett dolgozni segédmunkásként, és itt is maradt huszonkét éven keresztül. Közben letett egy textiltechnikusi másodérettségit, és közgazdasági végzettséget is szerzett. Ennek köszönhette, hogy a hatvanas években öt éven keresztül dolgozhatott viszonylag magas beosztásban, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai reszortvezetőjeként. A kilencvenes évek végén vonult nyugdíjba, ám még ezután is önkormányzati képviselőként dolgozott a Pomázon. 1957-ban, édesanyja, nevelőapja és féltestvére emigrálása után nem sokkal megnősült. Két gyermeke és három unokája van. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-212 |
|
419-0-1:1/213
|
Béla Pozsonyi Pozsonyi Béla The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, láger, munkaszolgálat
Pozsonyi Béla a húszas évek első felében született Budapesten. Édesapja bányamérnök volt, aki részt vett az összes nagyobb kitermelés megszervezésében, ezért a család állandó mozgásban volt az ország területén. Édesanyja szülei erdőkitermeléssel foglalkoztak. Az elemi iskolát különböző falvakban és városokban végezte, attól függően, hogy éppen hol éltek. Később egy budapesti reál Iskolába járt, ahol vasesztergályosnak tanult. Bélát 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra, Ilosvára kellett bevonulnia. Szüleitől Hatvanban tudott elköszönni, itt látta őket utoljára. Édesanyja és nővére Auschwitzban, édesapja Mauthausenben vesztette életét. Ilosván főleg fakitermelésen, és építkezéseken dolgozatták. Mikor már lehetett tudni, hogy jönnek az oroszok vakbélgyulladást színlelt, így Mezőcsátra került, ahol a tábori kórházban eltávolították az egyébként egészséges vakbelét. Miután felépült visszatért a táborba, ahonnan a Dunántúlra indították őket. Budapesten gyengült az őrizet, így az interjúalany meg tudott szökni. Néhány nap bujkálás után nyilasok igazoltatták és bevitték a Béke Szállóba kihallgatásra, ahol egy konfliktust követően súlyosan összeverték. Mikor magához tért, megismerkedett egy szakáccsal, és az ő segítségével újfent meg tudott szökni. Hamarosan ismét elkapták, és novemberében teherautóra rakták rabtársaival együtt, majd Pozsonyba vitték őket. Itt kikötői hajókon, illetve az oroszvári hercegi kastélyban a németek személyzeteként dolgoztatták. 1945. januárjában vitték őket tovább Ausztriába, ahol már annyira lazult az őrzés, hogy páran – köztük Béla – meg tudtak szökni. Két hét alatt értek haza, Komáromtól vonattal érkeztek Kelenföldre. Budapesten megtalálta a bátyját, aki akkor már gyógyíthatatlan vesezsugorban szenvedett. Néhány hét múlva értesítették, hogy menjen ki öccséért a Keleti-pályaudvarra. Az akkor huszonkilenc kilóra fogyott Béla már nem tudott talpra állni, így öccsét egy kölcsönkapott pótkocsis motorral vitte haza. Egy évvel később, 1946-ban mindkét testvérét elvesztette. Az interjúalany 1945-től bűnügyi nyomozóként kezdett dolgozni a második kerületben. Életének ezen szakasza 1951-ig tartott, amikor is osztályidegennek nyilvánították, ezért egy autóalkatrész gyárban tudott csak munkát vállalni. 1956 után több, mint két évtizeden keresztül dolgozott az Országos Tervhivatalban, mint beruházási osztályvezető. Feleségével a MIKÉFE (Magyar Izraelita Kézműves és Földművelési Egyesület) irodájában találkozott. 1949-ben kötötték össze életüket, házasságukból egy gyermekük született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-213 |
|
419-0-1:1/214
|
György Preisz Preisz György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Preisz György egy budapesti zsidó család egyetlen gyermeke, az 1920-as évek elején látta meg a napvilágot. 1940-ben érettségizett, a zsidótörvények miatt továbbtanulásra nem volt lehetősége. Inasnak állt, majd hamarosan segédvizsgát tett. 1943-ig dolgozott, ekkor vonult be munkaszolgálatra egy Brassóhoz közeli településre. Majdnem egy hónapot töltött kórházban, miután egy tűzoltás alkalmával eltörte a bokáját – bizonyára ez mentette meg az életét, hiszen sérülése után már csak könnyebb munkákra fogták be. A századát Hamarosan Ungvárra küldték, majd ismét kórházba került egy betegség miatt. György Budapest ostroma után tért haza, lakásukat teljesen kifosztva találta, szülei halálhírével pedig a szomszédok szembesítették. Mindössze egy nagynénje maradt életben, vele költözött össze. Még 1945-ben kiderült, hogy nagyszülei rá hagyták a gyomai házukat, illetve egy üres telket, melyek árából tudott magának venni egy pesti lakást. A negyvenes évek második felében elvégzett egy könyvelői tanfolyamot, majd ebben a szakmában dolgozott nyugdíjazásáig. Kétszer nősült meg az ötvenes, illetve a hatvanas években. Egy gyermeke született az első házasságából. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-214 |
|
419-0-1:1/215
|
Györgyné Preisz Preisz Györgyné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, halálmenet, láger
Preisz Görgyné a húszas években született a Nyíregyházához közel fekvő Kállósemjénen. Nagyszüleivel éltek egy házban, a család zsidó származásáról hosszú ideig nem tudott, csak tizenévesen vált világossá számára. A harmincas évek elején szüleivel Budapestre költöztek, iskoláit már itt kezdte. A háborúig elvégezte az elemi, és a polgári osztályokat, majd egy kereskedelmi iskolába járt. A németek bevonulását követően a családot egy hetedik kerületi csillagos házba költöztették. Ősszel, amikor P.Gy.-né éppen súlyos beteg édesanyjának próbált némi élelmez szerezni, német katonák elfogták az utcán, és az óbudai téglagyárba hurcolták. Innen hamarosan egy ausztriai uradalomba, majd Kópházára vitték kényszermunkára. Télen innen halálmenetben hajtották többi rabtársával együtt Mauthausenbe, majd Gürskirchenbe, végül itt szabadult fel 1945 tavaszán. A hazafelé tartó úton elkapta a tífuszt, és hetekig életveszélyes állapotban volt, egy szintén túlélő orvosnak köszönheti, hogy nem halt bele a betegségbe. Az interjúalany háromszor házasodott meg, mindhárom férje holokauszt túlélő volt. Egy gyermeke született az ötvenes években. Nyugdíjazásáig varrónőként, illetve könyvelőként dolgozott. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-215 |
|
419-0-1:1/216
|
Blanka Pudler Pudler Blanka The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Pudler Blanka mai Ukrajna területén lévő Ankaszlatina településén született, a húszas évek végén. Szegény, vallásos ortodox családban nevelkedett, otthon jiddisül beszéltek. Édesapja szabómester volt, a kisvárosban azonban nem voltak jó megélhetési lehetőségek a számára, így Késmárkra, majd Lévára költöztek rokonokhoz. Az első bécsi döntést követően visszatoloncolták családját Aknaszlatinára. Mivel a családjának nem volt pénze a tankönyvek megvásárlására, munkába kellett állnia, hogy később folytatni tudja tanulmányait. 1944-ben a lévai gettóból deportálták családjával együtt Auschwitz-Birkenauba. Itt bekerült egy munkára kijelölt csoportba, és egy Lichtenau-közeli lágerba szállították, ahol egy fegyvergyárban dolgoztatták. Nyolc hónap után a frontvonal már a láger közelében járt. A németek evakuálták a tábort, a foglyokat pedig két hétig halálmenetben hajtották táborról táborra. Az szövetséges csapatok végül Wurzen közelében szabadították fel az interjúalanyt. Szervezett úton érkezett meg Budapestre, majd onnan gyalog indult el hazafelé. Pozsonytól a Léva felé vezető úton nővére ismerőseivel találkozott, akik segítséget nyújtottak neki. Korházba került, majd egy zsidó szervezet által működtetett otthonba. Később kiderült, hogy a hazatérés értelmetlen, hiszen idegenek költöztek be régi lakhelyükre. Mivel ekkorra másik nővére és bátyja is Budapesten élt, ő is úgy döntött, hogy a fővárosba költözik. A háború után fogtechnikusnak tanult. Egy kartöré miatt nem maradhatott ennél a szakmánál, így adminisztrátorként helyezkedett el. 1950-ben megházasodott, férjétől egy lánya született. Az 1980-as évektől kezdve, egészen addig, míg egészségi állapota engedte előadásokat tartott magyar,és német középiskolákban a holokausztról. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-216 |
|
419-0-1:1/217
|
Béláné Pusztai 1 Pusztai Béláné 1 The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp. HU OSA 419-0-1:1/218 A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger. ld. HU OSA 419-0-1:1/217
Pusztai Béláné Fahidi Éva 1925 októberében született Debrecenben, egy tehetős nagypolgári zsidó család gyermekeként. Gyermekkora nagyon boldog volt, sok időt töltött vidéken a nagyszülőknél, akik lótenyésztők voltak. Szülei, a fokozódó antiszemitizmus hatására 1936-ban kikeresztelkedtek. Az interjúalany 1943-ban érettségizett egy debreceni katolikus leányintézetben. 1944 áprilisában a családot a csendőrök a többi debreceni zsidóval együtt elfogták, és a városban kialakított gettóba hurcolták. Május közepén deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. Nagybátjya már a vagonban meghalt. Szüleit, tizenegy éves húgát, rokonait azonnal elgázosították, édesapja a kényszermunka során vesztette életét. Évát 1944 augusztusában Allendorfba szállították, ahol egy robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia. 1945-ben a lágert evakuálták a menekülő németek, a foglyokat pedig halálmenetbe kényszerítették. Az interjúalanynak innen megszökve sikerült hazajutnia. Mivel szülei lakását már a háború alatt idegenek kisajátították, Érsekújvárra költözött életben maradt rokonaihoz. 1947-ben férjhez ment, házassága azonban nem tartott sokáig. Férjét, aki a Hajdú megyei pártlap főszerkesztője volt, koncepciós perben elítélték. 1959-ben ismét megházasodott, második férjével huszonhét évig élt együtt. Éva angol, német, és francia nyelvtudásának köszönhetően a külkereskedelemben helyezkedett el. Gyermeke nem született. Idős kora ellenére mozgalmas életet él, 2005-ben megjelent könyvét mára többek között német, angol, és olasz nyelvre is lefordították. Élete céljának tekinti, hogy a fiatalabb generációkkal is megismertesse a múltat, rendszeresen jár iskolákba előadni. A levéltáros megjegyzése: 2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére egy táncprodukciót hozott létre Sóvirág – avagy a létezés eufóriája címmel, mely Éva életét meséli el egy táncelőadás formájában. A darab születéséről dokumentumfilm is készült, a Létezés eufóriája címmel. Fahidi Éva Cuhorka Emese táncművésszel 2019-ig több, mint nyolcvanszor adta elő a Sóvirágot Magyarországon és külföldön. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-217 |
|
419-0-1:1/218
|
Béláné Pusztai 2 Pusztai Béláné 2 The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp Cf. HU OSA 419-0-1:1/217 A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger ld. HU OSA 419-0-1:1/217
Pusztai Béláné Fahidi Éva 1925 októberében született Debrecenben, egy tehetős nagypolgári zsidó család gyermekeként. Gyermekkora nagyon boldog volt, sok időt töltött vidéken a nagyszülőknél, akik lótenyésztők voltak. Szülei, a fokozódó antiszemitizmus hatására 1936-ban kikeresztelkedtek. Az interjúalany 1943-ban érettségizett egy debreceni katolikus leányintézetben. 1944 áprilisában a családot a csendőrök a többi debreceni zsidóval együtt elfogták, és a városban kialakított gettóba hurcolták. Május közepén deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. Mire megérkeztek a táborba, nagybátjya már a vagonban életét vesztette. Szüleit, tizenegy éves húgát, rokonait azonnal elgázosították, édesapja a kényszermunka során vesztette életét. Évát 1944 augusztusában Allendorfba szállították, ahol egy robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia. 1945-ben a lágert evakuálták a menekülő németek, a foglyokat pedig halálmenetbe kényszerítették. Az interjúalanynak a halálmenetből megszökve sikerült hazajutnia. Mivel szülei lakását már a háború alatt idegenek kisajátították, Érsekújvárra költözött életben maradt rokonaihoz. 1947-ben férjhez ment, házassága azonban nem tartott sokáig. Férjét, aki a Hajdú megyei pártlap főszerkesztője volt, koncepciós perben elítélték. 1959-ben ismét megházasodott, második férjével huszonhét évig élt együtt. Éva angol, német, és francia nyelvtudásának köszönhetően a külkereskedelemben helyezkedett el. Gyermeke nem született. Idős kora ellenére mozgalmas életet él, 2005-ben megjelent könyvét mára többek között német, angol, és olasz nyelvre is lefordították. Élete céljának tekinti, hogy a fiatalabb generációkkal is megismertesse a múltat, rendszeresen jár iskolákba előadni. A levéltáros megjegyzése: 2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére egy táncprodukciót hozott létre Sóvirág – avagy a létezés eufóriája címmel, mely Éva életét meséli el egy táncelőadás formájában. A darab születéséről dokumentumfilm is készült, a Létezés eufóriája címmel. Fahidi Éva Cuhorka Emese táncművésszel 2019-ig több, mint nyolcvanszor adta elő a Sóvirágot Magyarországon és külföldön. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-218 |
|
419-0-1:1/219
|
Éva Rácz Rácz Éva The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó
Rácz Éva egy budapesti nagypolgári zsidó család gyermeke, az 1930-as években született. Családja textilkereskedéssel folgalkozott. Szülei intenzív társadalmi életet éltek, a háború előtt lakásukban rendszeresen megfordultak a kor meghatározó kulturális szereplői, nagy művészei. 1944-ben tizenkettedik kerületi lakásukat elfoglalta a Gestapo, így a család (édesanya, édesapa, Éva, és a nagymama) beköltözött a másik, Garay utcai lakásukba. Éva édesapja 1944-ben vonult be munkaszolgálatra, ekkor hallottak róla utoljára. A háború után tudta meg a család, hogy a munkaszolgálatról Mauthausenbe vitték, ahol meggyilkolták. Éva, édesanyja, és nagymamája a Garay utcából egy újlipótvárosi védett házba került. A házból a nyilasok naponta vittek zsidókat a közeli Duna-partra, hogy ott a folyóba lőjék őket. Az egyik alkalommal az akkor tizenkét éves Évát is elhurcolták, aki csodával határos módon túlélte a Dunába lövést. A gyerekeket hármasával kötözték össze, majd az egyiküket lelőtték, aki így a mélybe rántotta a többieket. Éva azért úszta meg a vízbe fulladást, mert a nyilas tiszt a mellette álló fiúba lőtt, a kezüket pedig lazán kötötték össze. A vízbe érve azonnal kioldozta a kötelet, és mivel a katonák lőttek az úszó, vagy el nem süllyedt testekre, ő nagyrészt víz alatt úszott, hogy elkerülje a lövedékeket. A Petőfi hídnál ért partot és egy teljes éjszakát ott töltött vizesen a híd alatt, mert félt útnak indulni. Utána barátról barátra járva keresett menedéket és kutatott rokonai után. A vidámparkban dolgozó nagynénjével együtt indultak anyja keresésére, akit végül a gettóban találtak meg. Ezután egy ismerősük segítségével a felszabadulásig bujkáltak, majd az ostrom után visszatértek a Garay utcai lakásba. Az anya varrni kezdett, hogy meg tudjanak élni, Éva pedig kisebb zökkenőkkel befejezte alap-és középfokú tanulmányit. Leánygimnáziumba járt, ahonnan egy év múlva eltanácsolták, így az ipari tagozatra kellett átmennie. Az iskola elvégzése után varrni kezdett, majd az OKISZ-ban (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége) kezdett dolgozni. Továbbra is varrt, majd bérelszámoló lett. Hamarosan felvételt nyert a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, amit sikeresen elvégzett. A továbbiakban állami vállalatoknál, és szövetkezeteknél dolgozott. Kétszer kötött házasságot, mindkétszer egyazon férfihez ment feleségül. Férjétől egy gyermeke született, az ötvenes évek második felében. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-219 |
|
419-0-1:1/220
|
Judit Radnai Radnai Judit The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, lager
Radnai Judit a húszas évek végén látta meg a napvilágot Miskolcon. Az elemi, és a polgári osztályokat még a háború előtt, szülővárosában végezte el. Judit tizenöt éves volt a német megszállás idején. Édesapját ekkorra már elvitték munkaszolgálatra, a család nőtagjai pedig a városi gettóba kerültek. Pár hét múlva a téglagyárba hurcolták őket, a transzportok innen indultak Auschwitzba. A lágerben édesanyját, nővérét és a nővére kislányát azonnal a gázkamrába küldték, ő és a húga viszont életben maradtak, és különböző munkatáborokba vitték őket, többek között Sziléziában kellett árkot ásniuk. Később egy menetben a húgát lelőtték, ő pedig lemaradt, de mivel tudott németül, azt mondta a katonának, hogy ne lője le, úgyis megfagy a hóban. Így feküdt egy napot, amikor egy német paraszt megtalálta, és kórházba vitte. Miután javult az állapota, mezőgazdasági munkára jelentkezett. Egy parasztnál dolgozott Stockauban, aki nem árulta el neki, hogy vége a háborúnak. Ezt csak akkor tudta meg, amikor egy kórházi vizsgálatra tartott, és az úton amerikai katonákkal találkozott. Ezután különböző táborokba került, végül egy cionista szervezetnél kötött ki. Itt megismerkedett egy férfival, de kapcsolatuknak véget kellett vetnie, mert egyetlen életben maradt rokona, a sógora kérésére hazament Magyarországra. Két év múlva Miskolcon megházasodott, és hamarosan egy lánya született. Az interjúalany egyetlen gyermeke tizennégyhónapos korában életét vesztette. Judit az ötvenes évek elején Pestre költözött a férjével, 1956-ban pedig az Egyesült Államokba emigráltak. Itt eleinte szobalányként dolgozott, később pedig banki alkalmazott lett. Férjét a kilencvenes években elveszítette. Jelenleg Floridában él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-220 |
|
419-0-1:1/221
|
Ágnes Reichel Reichel Ágnes The folder contains: 8 sound files of interview (8 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 8 audio fájlja (8 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Reichel Ágnes a harmincas évek első felében született Párizsban. Itt mindössze hat hónapos koráig élt, szülei ekkor visszaköltöztek Magyarországra, és Szegeden telepedtek le. Pár év múlva Pápára költöztek, az interjúalany itt végezte az elemi osztályokat, zsidó iskolában. A gimnáziumot viszont már Szegeden kezdte, mert a család ismét visszaköltözött az alföldi városba. 1944 tavaszán Szegeden gettósították a családot, majd hamarosan a téglagyárba szállították őket. Itt a harmadik transzportba kerültek, mely az előző kettővel ellentétben nem Auschwitzba, hanem Strasshofba tartott. Ágnes egészen a felszabadulásig együtt tudott maradni édesanyjával, nagynénjével, és nagymamájával. Strasshofból Gross-Sieghartzba vitték őket, ahol többnyire mezőgazdasági munkákat kellett végezniük. Végül Theresienstadtban szabadultak fel 1945 tavaszán. A háború után ismét Szegeden telepedtek le szüleivel, akik mindketten túlélték az üldöztetést. Az interjúalany hamarosan leérettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar-német szakos tanárként. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg későbbi férjével, akivel rövid ismeretség után összeházasodtak, néhány évvel később megszületett egyetlen gyermekük. Ágnes nyugdíjazásáig középsikolai tanárként dolgozott. Férje munkájának köszönhetően többször éltek hosszabb-rövidebb ideig Prágában, illetve Belgrádban. Hungarian language, 2009, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-221 |
|
419-0-1:1/222
|
Thomas Revesz Revesz Thomas The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labur, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger
Thomas Revesz (Révész Tamás) Budapesten született, édesapja körzeti orvos volt a nyolcadik kerületben és pszichoanalitikus is egyben, magánpraxissal. Édesanyja elsősorban a háztartást vezette. Tamásnak egy húga volt, aki kereskedelmi iskolát végzett, és a háború kitörése előtt a külkereskedelemben dolgozott. A család jómódban élt, a szülők több idegennyelvet beszéltek, világlátott emberek voltak. Tamás elemi iskolásként németül tanult, és tizenkét évesen Bécsbe küldték az ottani rokonokhoz, hogy elmélyítse a nyelvtudását. Miután hazatért az osztrák fővárosból, szülei egy budapesti olasz gimnáziumba küldték, ahol sikeresen leérettségizett. A negyvenes évek elején nyert felvételt földrajz-történelem szakra. Az interjúalany 1944 áprilisában vonult be munkaszolgálatra Jászberénybe. Itt két hetet töltöttek, majd vonatra rakták és Erdélybe vitték őket. Nagyváradig jutottak, ahol csendőrök kiparancsolták az embereket a vagonokból és a nagyváradi gettóba szállították őket. Két hét elteltével ismét bevagonírozták őket, a transzport pedig elindult Auschwitz-Birkenauba. Auschwitzban a zöldségeket válogató részleghez került: egy bunkerben kellett szortírozniuk a beérkezett élelmiszert. A bunkert a vonatsínekhez közel építették, hogy a beérkező transzportok maradék élelmiszerei gyorsan, és rövid úton kerüljenek feldolgozásra. E munkának köszönhetően azon kevés foglyok közé tartozott, akik élelemben nem szenvedtek hiányt. 1945 januárjában átmasíroztatták Gusenbe. Itt szintén a zöldségesek részlegébe került, majd amikor már fogytán volt az élelmiszer, nehezebb fizikai munkára osztották be: nehézgépek alkatrészeit kellett cipelnie. Egy hónapot volt ebben a táborban, amikor ismét útnak indították. Ekkor már nagyon legyengült állapotban volt. A menetet Gunskirchen mellé egy sötét erdőbe vitték, és egy kis házban helyezték el az embereket. Tamás a tífuszos foglyokkal telezsúfolt házban a mestergerendán talált magának helyet: szó szerint odakötözte magát és már egészen lesoványodva, legyengülve a magasban fekve töltött két-három napot. A kinti zajokból tudták meg, hogy megérkeztek az amerikaiak. A felszabadító csapatok Hörshingbe, egy amerikai katonai támaszpontra szállították őket, ahol ápolást és ellátást kaptak. Május végén Linzbe szállították, onnan pedig egyénileg jutott haza. Budapesten életben maradt nagybátyjától tudta meg, hogy családja a nyilas vérengzés áldozata lett. Segítséget senkitől nem kapott, egykori otthonában idegenek laktak. Nehezen állt talpra: sokáig ismerősöknél, volt professzoránál húzta meg magát, míg végül az egykori Személynök utcában telepedett le társbérletben. Egyetemi tanulmányai utolsó vizsgáit nem fogadták el, így még egy szemesztert kellett kijárnia, emellett egy kesztyűüzletben dolgozott segédként. Az egyetem elvégzése után a Dorogi Szénbányákhoz került, mint geológus technikus. Itt ismerkedett meg első feleségével, akitől egy gyermeke született. 1988-ig voltak házasok. Tamás és felesége 1956-ban az emigráció mellett döntött. Győr irányában mentek át a határon, és néhány hét bécsi tartózkodás után megkapták az angol befogadó okmányokat. Egy vagy másfél évig segédmunkát végezetek feleségével, amikor végül, 1958-ban egy exeteri egyetemi állást sikerült elnyernie. Nyugdíjba vonulásáig az egyetemen dolgozott. Válása után 1991-ben ismét megnősült, második feleségét a kétezres évek elején veszítette el. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-222 |
|
419-0-1:1/223
|
Józsefné Róbert Róbert Józsefné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Róbert Józsefné egy székesfehérvári zsidó család gyermeke, a húszas évek közepén látta meg a napvilágot. Kereskedő családból származik, de a család viszonylag szerény anyagi körülmények között élt. Első házasságát fiatalon, tizenhat évesen kötötte, egy jómódú pécsi zsidó férfival. A házasságot leginkább a szülők erőltették, hogy lányukat jó anyagi körülmények között tudhassák. Az esküvő után néhány hónappal a férjét munkaszolgálatra vitték, ahonnan többé nem tért vissza. Az interjúalany szüleivel, és nagyszüleivel együtt a székesfehérvári gettóba került 1944 tavaszán. Egy héttel a gettósítások után marhavagonokba kényszerítették a családot, és a transzportok elindultak Auschwitzba. Nagyapja már az út során a vagonban életét vesztette. A szelektálás során R.J.-né családjából rajta kívül mindenkit a gázkamrákba küldtek, teljesen egyedül maradt. Egy hónap elteltével Auschwitzból Lippstadtba szállították munkára, itt egy hadiüzemben dolgoztatták. Egészen 1945 márciusáig itt volt, ekkor a még életben maradt foglyokat halálmenetben útnak indították. Az interjúalany néhány társával megszökött, és egy falusi gazdálkodó pincéjében bújt el. Másnap már amerikai katonákkal találkoztak, akik élelmiszert és orvosi ellátást biztosítottak nekik. Hetek múlva szervezett úton tért haza Székesfehérvárra. R.J.-né a háború után Budapestre költözött, ahol megismerkedett második férjével. A férfivel az ötvenes évek elején kötötték össze életüket, házasságukból egy lányuk született. Életének későbbi szakaszában is a fővárosban élt, nyugdíjazásáig egy utazási irodában dolgozott. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-223 |
|
419-0-1:1/224
|
Emilné Roósz Roósz Emilné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Roósz Emilné a harmincas évek elején született Budapesten, zsidó családban. Egy bátyja volt, aki néhány évvel volt idősebb nála. A német megszállás után nem sokkal édesapjának be kellett vonulnia munkaszolgálatra, ahonnan aztán Mauthausenbe deportálták. Az interjúalany testvérével, és édesanyjával először csillagos házba került, majd szerencsés úton menleveleket szereztek, és be tudtak költözni egy védett házba a nemzetküzi gettó területén. Testvérének ősszel szintén munkaszolgálatra kellett vonulnia, R.E.-nét és az édesanyát pedig októberben az óbudai téglagyárba hurcolták. Amikor a halálmenetet elindították Hegyeshalom felé, nagy kockázatot vállalva megszöktek, és épségben visszajutottak Budapestre. Az interjúalany és édesanyja a gettóban szabadult fel januárban. A család két férfi tagja szintén túlélte a vészkorszakot, és 1945 nyarán jutottak vissza Magyarországra. Az interjúalany a háború utáni években megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő volt. Két gyermekük született az ötvenes években. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-224 |
|
419-0-1:1/225
|
Miklós Rosen Rosen Miklós The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Rosen Miki gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született Budapesten, zsidó családban. Korai gyermek volt, édesanyja mindössze tizenkilenc éves volt, amikor szülte. Egy testvére volt, aki másfél évvel később született. A családnak nem volt saját lakása, albérletből albérletbe költöztek. Miki épphogy elkezdte az elemi iskolát, amikor kitört a háború. Ekkor a Király utcában laktak. Az édesapát nem sokkal később munkaszolgálatra vitték, a család többi tagja pedig egy Király utcai csillagos házba került. Még a háború alatt értesítést kaptak a vöröskereszttől, hogy Miki édesapja eltűnt Ukrajna területén. Egy nap, amikor az interjúalany, édesanyja, és testvére a pincében voltak, bombatalálat érte a házukat, és Miki testvére belehalt súlyos sérülésébe. R.M.-t és édesanyját néhány hónap múlva az óbudai téglagyárba hurcolták, ahol halálmenetben indították volna őket Hegyeshalom felé. Mindez azért nem történt meg, mert az édesanya lefizetett egy nyilas tisztet, és az első adandó alkalommal megszöktek. A háború hátralevő részét egy védett házban töltötték. Miki egyik nagybátyja együtt dolgozott a svéd embermentő, Raoul Wallenberggel, így egy viszonylag biztonságos helyen tudták átvészelni a telet. 1945 tavaszán az addig halottnak hitt édesapa is hazatért, igaz nagyon súlyos sérülésekkel. A család egy Dob utcai lakásba költözött be, és magukhoz vettek egy árva gyereket, akinek a szülei Auschwitzban haltak meg. Néhány év múlva az apa életét vesztette, Miki édesanyjával pedig úgy döntöttek, hogy itt hagyják Magyarországot. Először Bécsen keresztül Németországba költöztek, majd onnan Izraelbe utaztak, ahol végül 1949 tavaszán telepedtek le. Az édesanya semmiféle képesítéssel nem rendelkezett, így mosogatni kezdett egy étteremben. Későb áthelyezték a konyhára, és pár hónap alatt szakácsnő lett belőle. Miki egy ismerős, szintén alijázott házaspár segítségével – akik korábban egyetemi oktatók voltak – elkezdett otthon tanulni, és a héber nyelvet is elsajátította. Mindeközben megtanult felsőfokon angolul, és korosztályához képest csupán egy év késéssel érettségizett le. A két és fél év kötelező katonaság után – melyet tengerészként töltött –, Tel-Avivban tanult vendéglátást. Miután elvégezte a képzést, tanárai egy vállalkozó figyelmébe ajánlották, aki éppen egy szállodát nyitott Izrael Eliat nevú településén. A befektető Mikit nevezte ki szállodaigazgatóvá, azonban a löztük lévő konfliktusok miatt gyorsan megszűnt az együttműködés. Az interjúalany a későbbiekben más szállodák igazgatója volt, illetve saját vállalkozásokat működtetett. Feleségével, aki akkor ápolónőként dolgozott egy kórházban, huszonhat éves korában ismerkedett meg. Két gyermekük született, továbbra is Izraelben élnek. Hungarian language, 2010, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-225 |
|
419-0-1:1/226
|
Ervin Rozsnyai Rozsnyai Ervin The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Rozsnyai Ervin a húszas évek közepén látta meg a napvilágot Budapesten, zsidó családban. Édesapja kereskedelmi utazó volt, édesanyja pedig a háztartást vezette. Az interjúalany a budapesti Olasz Királyi Gimnáziumba járt, ahonnan azonban idő előtt eltanácsolták, ezért csak a háború után tudott leérettségizni. Szüleit 1941-ben vitték el munkaszolgálatra, és Ervin ekkor látta őket utoljára. Ezután anyai nagybátyja vette magához, és a háborút követő egy-két évig velük élt. Őt magát 1944 nyarán hívták be munkaszolgálatra Budapest környékére, de két hónap múlva megszökött. Egészen a felszabadulásig Budapesten bujkált, és hamis papírok terjesztésével igyekezett minél több sorstársát megmenteni. 1944 karácsonyán az interjúalany átszökött a már közelben állomásozó szovjet csapatokhoz, hogy felajánlja katonai szolgálatait, de csak tábori konyhai munkára osztották be. 1945-ben leérettségizett, majd elkezdett a bölcsészkarra járni, a képzést azonban anyagi okokból nem tudta befejezni. Diplomát az ötvenes évek során szerzett, filozófiából. Hosszú ideig alkalmi munkákból, leginkább fordításokból élt, majd állást kapott a Műegyetemen. Tanított továbbá az Iparművészeti Főiskolán, illetve pártiskolákban is. Rendszeresen publikált különböző filozófiai szaklapokban, több könyve is megjelent. Az ötvenes években házasodott meg, feleségével két gyermekük született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-226 |
|
419-0-1:1/227
|
Sándorné Sáfrán Sáfrán Sándorné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Sáfrán Sándorné Budapesten született, a húszas évek második felében. Nagy családban nőtt fel, négy lány és egy fiú testvére volt. Apja sorsjegyárus volt, édesanyja pedig otthon volt a gyerekekkel, és a háztartást vezette. Az interjúalany az elemi elvégzése után a Gizella Királyné Gimnáziumban tanult tovább, de a hatodik osztályt már a Nemzeti Zenedében kezdte. Zongoratanár szeretett volna lenni, tanulmányait azonban idő előtt be kellett fejeznie, mert a család megélhetése veszélybe került, így kénytelen volt ő is munkába állni. A negyvenes évek elején egy kozmetikumokat gyártó üzemben helyezkedett el, itt dolgozott a német megszállásig. 1944 nyarán, a csillagos házak kijelölését követően a család az egyik nagybácsi lakásába költözött. Egy nap az interjúalany behívót kapott, amelynek értelmében egy meghatározott napon meg kellett volna jelennie egy sportpályán, hogy onnan majd munkára szállítsák. Ő azonban nem jelentkezett a megadott időpontban, hanem még a behívó kiküldésének napján megszökött a csillagos házból, és a háború végéig a legkülönbözőbb helyeken bujkált. Ebben a család korábbi – szintén zsidó származású – bérlője volt segítségére. Több pesti lakás, és szállodai szoba után az interjúalany nővérének segítségével egy Duna-parti, a Komjádi uszoda szomszédságában lévő lakás menedékében vészelték át a főváros ostromát. A lakás különösen veszélyes helyen volt, hiszen mikor a szovjetek már elfoglalták Pestet, és a Margitszigetről lőtték a budai oldalt, egy német üteg épp a házuk kapujában foglalt el védelmi állást, aminek következtében minden pillanatban ki voltak téve a támadók tüzének. A háború után a család visszakapta lakásának nagy részét, ahova vissza is tudtak költözni. Szülei és testvére szintén túlélték a soát, egyetlen bátyja kivételével, aki nem tért haza a munkaszolgálatból. Az interjúalany felhagyott zenetanári ambícióival, és dolgozni kezdett. Egy ideig tehetős polgárok gyermekeire vigyázott napközben, majd a mai BKV elődjénél, a Fővárosi Villamos-Vasútnál sikerült elhelyezkednie, ahol harminc éven keresztül dolgozott. A háború utáni években hozzáment a férfihez, akivel a vészkorszak ideje alatt együtt bujkáltak. Egy gyermekük született, házasságuk azonban nem tartott sokáig, az ötvenes évek elején elváltak. Az interjúalany hamarosan ismét férjhez ment, második házasságából egy lánya született. Második férje haláláig együtt éltek Budapesten. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-227 |
|
419-0-1:1/228
|
Pálné Sági Sági Pálné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Sági Pálné a Győrhöz közeli Kunsziget településén született a húszas évek elején. Négy éves volt, amikor a család Szanyba költözött, ő már itt kezdte meg a tanulmányait. A háború előtt elvégezte az elemi és a polgári osztályokat, továbbtanulni azonban a zsidótörvények miatt csak 1945 után tudott. 1944-ben a csornai, és a soproni gettót követően Auschwitz-Birkenauba deportálták őt és családját. A lágerben S.P.-nét is kiválasztották munkára és a Balti-tenger közelébe szállították egy másik lágerbe. Itt szabadult fel 1945 tavaszán, mindössze huszonnyolc kilósan. Az interjúalany szinte az egész családját elveszítette – mindössze két unokatestvére maradt életben. Hazatérését követően néhány évvel férjhez ment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz, és még abban az évben Celldömölkre költöztek. Egy gyermekük született az ötvenes évek elején. Az interjúalany élete további szakaszaiban Celldömölkön élt, és a helyi kiskereskedelemben dolgozott, illetve amíg egészsége engedte a celldömölki zsidó temetőt gondozta. Többszörös nagy- és dédszülő. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-228 |
|
419-0-1:1/229
|
György Sándor Sándor György The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, death march, forced labour, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Az interjúalany a húszas években született Budapesten, egy zsidó család harmadik gyermekeként. A család Kőbányán lakott, György itt végezte az elemi és a polgári osztályokat is. Továbbtanulni csak a háború után tudott. Az interjúalanyt 1944 nyarán hívták be munkaszolgálatra Losoncra, és már csak a háború után tért haza Budapestre. A századának kemény fizikai munkát kellett végeznie. Ősszel halálmenetben hajtották őket Ausztria felé, és több hét gyaloglás után jutottak el Mauthausenbe, ahol rabosították őket. Ekkorra a munkaszolgálatos századnak mindössze a tíz százaléka volt életben. Györgyöt hamarosan kiválasztották munkára, és Gurskirchenbe szállították. Itt valamivel elviselhetőbb viszonyok között a felszabadulásig végzett kényszermunkát. A lágerből egyénileg tért haza, és ekkor kellett szembesülnie vele, hogy családjából csak az egyik bátyja maradt életben. Szülei a budapesti gettóban vesztették életüket, másik testvére pedig orosz hadifogságban halt meg. Az interjúalany az ötvenes évek során lediplomázott a bölcsészkaron, majd újságíróként kezdett dolgozni. Hamarosan a Magyar Rádióhoz került, onnan pedig a Magyar Televízióhoz, ahol szerkesztőként dolgozott. György háromszor házasodott meg, gyermeke csak első feleségétől született, egész életében Budapesten élt. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-229 |
|
419-0-1:1/230
|
Dezsőné Sárdi Sárd Dezsőné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Az interjúalany az 1920-as évek második felében született Budapesten. A belvárosban nőtt fel, és itt végezte az iskoláit is. Egy Wesselényi utcai elemiben, majd egy Dohány utcai polgáriban tanult, ezeket még a háború előtt befejezte. 1943-tól a háborúig könyvkötőként dolgozott. A németek bevonulását követően házukból csillagos ház lett, így családjának nem kellett elköltöznie, ugyanakkor át kellett élniük, hogy idegeneket zsúfoltak be a lakásukba. Egy októberi reggelen nyilasok kolompolására ébredtek, akik a bérház udvarán gyűjtötték össze a tizenhat évnél idősebb nőket. S.D.-nét és a legtöbb házban lakó nőt (az édesanyja nem került be ebbe a csoportba) elindították az óbudai téglagyár felé. Pár nap itt tartózkodás után halálmenetben hajtották őket Piliscsabán, Gönyűn, majd Harkán keresztül Lichtenwörthbe, ahol női tábor működött. Itt szántóföldeken dolgoztatták őket, más lágerekbe nem szállítottak át senkit. A lichtenwörthi táborban szó szerint kiéheztették az embereket. Kevesen kerültek haza, sokan a felszabadítás utáni napokban haltak meg, sokan út közben, ugyanis szinte mindenki tífuszos lett. Az interjúalany a táborban szabadult fel 1945 tavaszán. Elmondása szerint félig eszméletlen állapotban került haza, és csak a többi túlélőnek köszönheti, hogy kibírta a hazautat. Hazaérve a Wesselényi utcai lakásban csak a nagymamáját találta életben. Ekkor derült ki, hogy kettejükön kívül a családból mindenki életét vesztette a holokausztban. S.D.-né 1946-ban férjhez ment egy ungvári zsidó férfihoz, akit még a háború előttről ismert. Miután összeházasodtak, férje kívánságára Szlovákiába költöztek, és itt gyors egymásutánban megszületett két fiuk. Pár év elteltével visszaköltöztek Budapestre, ahol még egy taggal bővült a család. Az ötvenes évek során megromlott a házasságuk, majd el is váltak. A férjének közben két másik felesége is volt, két évtized elteltével azonban ismét egymásra találtak, és újfent összekötötték az életüket, azóta együtt élnek. Az interjúalany aktív évei során bolti eladóként dolgozott, később előléptették üzletvezetőnek, nyugdíjas évei alatt pedig adminisztratív munkákat végzett. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-230 |
|
419-0-1:1/231
|
György Sarkadi Sarkadi György The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
György csecsemőként élte át a vészkorszakot, 1943-ban látta meg a napvilágot Budapesten, egy zsidó család egyetlen gyermekeként. Édesapját nem ismerhette, mert az apa 1944 októberében Balf mellett munkaszolgálat közben meghalt. György egy éves volt, amikor 1944 őszén édesanyját is behívták munkaszolgálatra, ahonnan többször szökni próbált, végül Lichtenwörthbe deportálták és ott szabadult fel 1945 tavaszán. Az interjúalany az apai nagyszülőkkel került a budapesti gettóba, és itt élték túl a vészkorszakot. A háború után anyjával, apai nagyszüleivel, és nagybátyával élt együtt egy zuglói családi házban, egészen 1957-ig, ekkor kisebb lakásba költöztek. Az interjúalany időközben folyamatosan haladt előre tanulmányaiban: a villamosmérnöki technikum elvégzése után jelentkezett a Műegyetem villamosmérnöki karára, melyet 1966-ban végzett el. A diplomázás után villamosmérnökként dolgozott különböző cégeknél, majd korábbi technikumában lett óraadó tanár. György 1972-ig élt a családjával, ekkor megnősült. Felesége háziorvos, akitől két gyermeke született a hetvenes évek során. A kétezres évek elején György saját elektromos alkatrészeket forgalmazó céget alapított. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-231 |
|
419-0-1:1/232
|
György Sárosi Sárosi György The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, child's separation from parenst A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gyermekként szülőktől elválás
Sárosi György gyermektúlélő, a harmincas évek végén született Budapesten. 1944-ben, hat éves korában édesanyját deportálták Budapestről. Apja ekkor munkaszolgálatos volt, György és édesanyja ketten voltak, ezért az anyának döntenie kellett, hogy kisfiát is magával viszi-e. Hosszas keresgélés után végül a csillagos ház házmestere volt az, aki elvállalta a gyereket, akinek azonban volt egy tizennyolc éves nyilas fia. Amikor a fiú hazakerült, Györgynek mennie kellett: beadták a budapesti zsidó árvaházba. Ott vészelte át a további hónapokat. György édesapja hazatért a munkaszolgálatról, édesanyja azonban nem élte túl a meghurcoltatást, ő Bergen-Belsenben halt meg. Amikor az apa visszatért Budapestre, szembesülniük kellett azzal, hogy – mivel korábbi házukat bombatalálat érte – nincs hol lakniuk. Egy évig az árvaházban maradtak, egészen addig, míg György apja újra nem házasodott. Az interjúalany nem tudott együtt élni a mostohaanyjával, így egy konfliktusos évet követően ismét az árvaházban kötött ki, apjával vasárnaponta találkozott. Az általános iskola befejezése után autószerelőnek tanult, majd a katonaságnál megtanult gépkocsit vezetni, és innentől kezdve sofőrként dolgozott. 1957-ben megnősült, egy katolikus asszonyt vett el, akinek a családjában György zsidó származása súlyos konfliktusokat szült, egy időre szünetelt is a kapcsolatuk. Később az interjúalany áttért a református hitre. Feleségétől két gyermeke született az ötvenes, illetve a hatvanas évek során. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-232 |
|
419-0-1:1/233
|
Miklós Sarudi Sarudi Miklós The folder contains: 7 sound files of interview (7 .mp3 and 7 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 7 audio fájlja (7 .mp3 és 7 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, munkaszolgálat
Az interjúalany az Észak-alföldi Tiszaroffon született a húszas évek első felében, zsidó családban. Szülei, csakúgy, mint a legtöbb zsidó a faluban, kereskedők voltak. Az elemit egy református iskolában végezte, majd mivel gimnáziumba nem volt lehetősége menni, egy szolnoki polgáriban folytatta a tanulmányait. Miklóst 1944 márciusában hívták be munkaszolgálatra, és ettől kezdve a felszabadulásig kényszermunkát kellett végeznie. A behívója szerint Püspökladányba kellett bevonulnia, majd onnan Debrecenbe, és Szolnokra került, végül Tát közelében szabadult fel. Az interjúalany egy unokatestvérén kívül az egész családját elvesztette a soában. A háború után, mivel már semmi nem kötötte szülőfalujához, felköltözött Budapestre, és egy fatelepen kezdett el dolgozni. Feleségével a negyvenes évek végén kötötték össze életüket, házasságukból két gyermek született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-233 |
|
419-0-1:1/234
|
József Schiller Schiller József The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Schiller József a húszas évek második felében látta meg a napvilágot Budapesten. Szülei kereskedők voltak, a vallás nem játszott központi szerepet a család életében. Józsefnek egy testvére volt, aki szintén túlélte a holokausztot. Az interjúalany és szülei a gettósítások idején szolnoki rokonoknál tartózkodtak, így ők is az ottani gettóba kerültek. A családot innen deportálták nyár elején Strasshofba, ahonnan a közeli Frauendorfba kerültek mezőgazdasági munkára. Őszig voltak a faluban, majd ekkor átszállították őket Bergen-Belsenbe. A lágert 1945 márciusában szabadította fel a brit hadsereg. József testvére munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot. Az interjúalany az ötvenes évek elején ismerte meg későbbi feleségét, és hamar össze is házasodtak. Egy lányuk született az 1950-es évek közepén. József jelentős kutatómunkát végzett a holokausztról, a strasshofi tábor történetét „A strasshofi mentőakció története és előzményei 1944-1945” című könyvében dolgozta fel, mely 1996-ban jelent meg a Cserépfalvi Könyvkiadó gondozásában. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-234 |
|
419-0-1:1/235
|
John-né Schützer Weismann Schützer Weismann John-né The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Schützer Weismann John-né Demecserben született egy ortodox zsidó családban, a húszas évek második felében. A háború előtt egy nagy ortodox közösség élt a faluban, a lakosság nagyjából fele zsidó volt. Az interjúalany zsidó elemibe járt, a polgárit azonban már Budapesten végezte. A család 1938-an a fővárosba költözött, egy hetedik kerületi lakásba, amelyet egy gazdag rokontól kaptak. Négyen voltak testvérek, a családnak pedig egy kicsi lakásban kellett nyomorognia, ezért az idősebb testvéreknek még az iskola befejezése előtt el kellett menniük egy gyárba dolgozni. 1944. március 19. után a szülők úgy döntöttek, hogy a kisebb gyerekek (az interjúalany és a húga) utazzanak le Demecserbe a rokonokhoz. Végül az ottani rokonokkal együtt kerültek a nyíregyházi gettóba, ahonnan Auschwitzba deportálták őket. A kisebik lányt egy nem zsidó ismerős Pestről leutazva kihozta a gettóból, és a háború végéig gondját viselte. Az interjúalany 1944 decemberében átkerült Bergen-Belsenbe, és itt is szabadult fel. A kényszermunka következtében olyan súlyos egészségügyi károsodásokat szenvedett, hogy a háború után három évet kellet egy szanatóriumban töltenie. Miután felépült elvégzett egy röntgenasszisztensképzőt, és később egész életében asszisztensként dolgozott. A hetvenes évek során hozzáment egy Angliában élő magyar származású férfihoz, ám pár év múltán elváltak, és hazaköltözött szüleit ápolni. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-235 |
|
419-0-1:1/236
|
Chava Shik Shik Chava The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Chava Shik gyermektúlélő, Újvidéken született, 1939-ben, polgári zsidó családban. 1944 októberében az újvidéki bevonuláskor egy Wermacht tiszt beköltözött a család lakásába, aki annyira megkedvelte őket, hogy segített nekik Budapestre menekülni. Nem sokkal később az interjúalany elkerült Pécsre, ahol egy (szintén zsidó származású) apáca bújtatta. A háború után innen vitte haza egy távoli rokon, akivel hazaérvén azzal kellett szembesülniük, hogy senki nem várja őket otthon. Hamarosan a távoli rokonokkal együtt Izraelbe költöztek egy kibucba. Az interjúalany innen ment katonának, majd a katonaság után egy másik kibucba költözött, ahol férjhez ment, és született két gyermeke. Házasságuk nem volt hosszú, férje fiatalon elhunyt. Ő maga máig a kibucban lakik. A kétezres évek során többször is visszajött Magyarországra, hogy a családja múltja után kutasson, több-kevesebb sikerrel. Hungarian language, 2009, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-236 |
|
419-0-1:1/237
|
László Simon Simon László The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat
Simon László a húszas évek derekán látta meg a napvilágot Tapolcán, egy polgári zsidó családban. Szülővárosában járt elemibe, annak elvégzése után pedig felkerült Budapestre, ahol 1943-ban sikerrel tette le érettségi vizsgáit. A zsidótörvények miatt egyetemre már nem mehetett, így egy ideig édesapja tapolcai ügyvédi irodájában dolgozott. A német megszállás idején a család továbbra is Tapolcán lakott. Tavasszal a városban felállították a gettót, és minden zsidót ide hurcoltak. László családjának öt tagja (az interjúalany, a szülei és anyai nagyszülei) egy szobát kapott szállásul: innen ment – külön kijárási engedéllyel – a fiú napszámos munkát végezni egy kertészetbe. 1944. június 12-én azonban megkapta munkaszolgálatos behívóját, és nem sokkal később már egy sárga karszalagos-katonasapkás században menetelt Kőszeg felé. Két hétig itt gyakorlatoztak, ezt követően pedig bevagonírozták és Erdélybe indították őket. Útközben a vonat megállt Győrben, ahol a szomszédos vágányon véletlenül épp ott vesztegelt egy tehervonat, benne a tapolcai zsidókkal, köztük László családjával (kivéve az apát, aki valamiért lemaradt a transzportról, és egy későbbi vonatra került fel). Az interjúalany századát egy Dés melletti községbe, Rettegbe szállították. Itt egy vasútépítésen végeztek fizikai munkát, még viszonylag jó körülmények között. Kéthetente tábori csendőrök jelentek meg (az ő keretüket idősebb dunántúli közkatonák alkották, akikkel viszonylag jól kijöttek), alsóneműre vetkőztették és eldugott értékek után kutatva megmotozták őket. Az orosz bevonulás miatt augusztus végén félbe kellett hagyniuk a munkát, és a századot Szajolba irányították. Egy hónapig német mérnökök felügyelete alatt dolgoztak, ugyancsak vasútépítésen, de az oroszok itt is utolérték őket: a sietős evakuálás okozta zűrzavarban néhányan elhatározták, hogy elszöknek és a környéken bújnak el, de a nem sokkal később ideérkező SS-esek valószínűleg agyonlőtték őket. A századot 30 kilométernyi gyaloglás után újra bevagonírozták, és Érsekújvárra szállították. A faluban meglehetősen jó szállás jutott nekik egy paraszt gazdasági épületében, sőt néha még a Tiszában is megfürödhettek. Innen vezényelték ki őket reggelente romeltakarításra a közeli vasútállomásra, ahol a bombázások után, a roncsok között gyakran találtak maguknak cipőt és használható ruhákat. Karácsony tájékán aztán ismeretlen céllal nyugat felé indultak: először Győr felé, majd át a Csallóközbe, aztán Pozsony mellé, majd vissza Győr irányába, Medvébe. A keretlegények átadták a századot a csendőröknek, akik Kópházára vitték őket. Itt a körülményeik már sokkal rosszabbak voltak: fűtetlen dohányszárító pajtában aludtak, és hamarosan nyilas pártszolgálatosok kezdték őrizni őket. A munkaszolgálatosok éheztek, hamar tetvesek lettek, és nemsokára a kiütéses tífusz is terjedni kezdett közöttük. Március 31-én a nyilasok Ausztria felé indultak a munkaszolgálatosok egy részével, azoknak pedig, akik nem érezték magukat elég erősnek, felajánlották, hogy maradjanak a pajtában. Az interjúalany ez utóbbi lehetőséget választotta, és még aznap felszabadították a szovjet csapatok. László gyalog indult haza egy társával: Kapuváron és Kisfaludon keresztül végül egyedül jutott el Tapolcára. Mivel családját egyetlen nagybácsi kivételével teljesen kiirtották, nem akart Tapolcán maradni, ezért a régi lakásukat sem kereste fel. A nyarat a zsidó hitközség épületeiben töltötte, majd Pestre költözött az említett nagybácsihoz, aki feleségével együtt (saját gyermekük nem volt) második otthont teremtett számára. László bejutott az orvosi egyetemre, de tanulás mellett mindvégig segített nagybátyjának a munkájában. Hat év múlva, az ötvenes évek elején lediplomázott, nem sokkal később pedig megnősült. A következő évben született egy lányuk. Az interjúalany a kilencvenes évek végén elvesztette feleségét, azóta egyedül él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-237 |
|
419-0-1:1/238
|
Zoltánné Simon Simon Zoltánné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Az interjúalany a harmincas évek első felében született egy budapesti neológ zsidó család második gyermekeként. Szülei fogtechnikusok voltak, a család nem volt kifejezetten gazdag, de nélkülözniük sem kellett. A negyvenes évek során édesapját – hiába szerzett neki a család svájci menlevelet – munkaszolgálatra vitték, majd Parschnitzbe deportálták, és a lágerben megölték. Az interjúalany és édesanyja egy Szent István park közelében lévő védett házba került. Egy alkalommal kivezényelték az utcára a ház lakóit – bizonyára azért, hogy a Dunába lőjék őket – de összegyűjtöttek több kiló aranyat, így megmenekültek. S.Z.-né nővére is túlélte a vészkorszakot. Noha az akkori rendelet szerint csak a 16 és 40 év közötti nőket vitték munkaszolgálatra és a nővére még nem töltötte be a 16. életévét, az anyjuk könyörgése ellenére, annak szeme láttára hurcolták el a lányt. Az édesanya szinte belebetegedett. A nagyobbik lány azonban valahogyan megúszta, hamis papírokat szerzett és a legnehezebb hónapokban még dolgozni is tudott, így tudta segíteni a családot. A felszabadulást követő napokban, az interjúalany és az édesanya visszatértek a család József körúti lakásába, ahova nem költözött be senki. Az anya az első naptól dolgozni kezdett, élelemért, ruháért, tüzelőért vállalt kisebb-nagyobb javításokat. S.Z.-né folytatta a tanulmányait a zsidó gimnáziumban, mellette követve nővérét, cionista csoportokba járt. A nővére már 1948-ban elhagyta az országot, és őt követte az édesanyjuk is az ötvenes évek elején, amikor az interjúalany már férjnél volt. Villamosmérnöki végzettséget szerzett, és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban helyezkedett el. Később kutatói pályára tért, és Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben dolgozott. Utolsó munkahelyén, nyugdíjasként, 2002-ig oktatott. Egy házasságából egyetlen lánygyermeke született a hatvanas évek végén. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-238 |
|
419-0-1:1/239
|
Gyuláné Singer Singer Gyuláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Singer Gyuláné az 1920-as évek végén látta meg a napvilágot Tapolcán. Egyedüli gyermek volt, szülei kereskedők voltak a városban. 1944 áprilisában a tapolcai zsidóságot a városban felállított gettóba terelték. Innen az interjúalanyt és édesanyját halálmenetben hajtották a zalaegerszegi gettóba, majd innen deportálták őket Auschwitzba. Az apa ekkor már munkaszolgálatos volt. S.Gy.-né édesanyját az első szelektálás alkalmával a gázkamrákba küldték, ő maga pedig mivel hazudott az életkoráról, munkára került. Auschwitzban néhány hetet töltött, majd elvitték egy szintén Lengyelország területén fekvő repülőgépgyárba. 1944 telén ismét bevagonírozták, és Merzdorfba szállították, ahol egy szövőgyárban dolgoztatták. Itt szabadították fel a szövetséges csapatok. A háború után visszatért Tapolcára, és egy év elteltével férjhez ment. Férje szintén holokauszt túlélő, és az interjúalanyhoz hasonlóan mindenét, és mindenkijét elveszítette a soában. Az egyetlen pénzzé tehető tulajdonuk S.Gy.-né szülői háza volt, melyet 1947-ben tízezer forintért adtak el, majd Pápára költöztek. Férje huszonötévnyi házasságot követően, a hetvenes évek elején, negyvenöt éves korában elhunyt, és az interjúalany egyedül maradt a két gyermekükkel. Azóta egyedül él, többszörös nagy- és dédszülő. Élete során több alkalommal visszament Auschwitzba, a legutóbbi alkalommal unokáival együtt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-239 |
|
419-0-1:1/240
|
Józsefné Singer Singer Józsefné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Singer Józsefné Budapesten született az 1920-as évek végén, szegény zsidó családban. Öten voltak testvérek, ezért neki már nagyon korán munkába kellett állnia, szabadidejében szinte mindig dolgozott. Az interjúalanyt az egyik nővérével, és édesapjával deportálták Budapestről Auschwitzba, ahol az apát rögtön a gázkamrába küldték. S.J.-nét a lágerben nővérétől is elszakították, így ő egyedül került el egy lengyel nagyvárosba munkára. A családjából az édesapja, és az egyik, a Don-kanyarnál munkaszolgálatot teljesítő bátyja halt meg a vészkorszakban. Ő nővérével csak a felszabadulás után a pesti lakásukban találkozott, ahol a család többi tagja várta őket, akik a gettóban vészelték át a soát. Az ötvenes évek közepe óta házasságban él, férje szintén holokauszt túlélő. A lágerben kialakult súlyos betegségek szövődményei miatt nem születhetett gyermeke. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-240 |
|
419-0-1:1/241
|
Béla Sipos Sipos Béla The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Sipos Béla 1925-ben született Szamosszegen. A faluban ekkor még tizennyolc zsidó család élt. Béla édesapja bádogos kisiparos, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Öt testvére volt, négy lány, és egy fiú. A háború előtt elvégezte az elemi, és a polgári osztályokat, és 15 éves korától két évig még jesivában is tanult. A polgári utolsó két osztályát már Tatán végezte. A leventeoktatásban is részt vett, ahol szerencséjére egy emberséges oktató keze alá került, aki a zsidó tanulókkal is jól bánt. Már iskola alatt elkezdett segíteni apja bádogos műhelyében. Amikor a háború kitörése után, 1942 őszén a családfőt munkaszolgálatra vitték (Kisvárdára, majd onnan Kijev közelébe), átvette tőle a műhely vezetését. Keményen kellett dolgoznia, tetőket, tűzhelyeket javított, de ezek már a munka szempontjából is súlyos évek voltak, mivel egyre nehezebb volt vashoz jutni. Ezért kiegészítő keresetért egy textilüzlet biciklis szállítója lett. 1944 húsvétjára az apa is hazatérhetett a családjához. 1944 tavaszán a családnak a település összes zsidó lakosával együtt be kellett vonulnia a mátészalkai gettóba. Körülbelül két hetet töltöttek a gettóban, ahol egy étterem nagytermében helyezték el őket. A deportálások májusban kezdődtek. Béla családját az utolsó transzporttal indították el, vagononként hetven emberrel. A transzportot Kassánál adták át a németeknek, és innen már egyenesen Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. A táborban a megékezést követően szelekció következett. Megmaradt csomagjaikkal a kezükben, a nőknek a férfiaktól különválasztva, ötös sorokban kellett elhaladniuk a szelektálást vezénylő orvos előtt. Itt a családot szétválasztották. Az interjúalany apjával és bátyjával, valamint egy ismerős testvérpárral a munkaképesek közé került, édesanyját azonban rögtön elgázosították. A szelekciót követően az életben hagyottak Birkenauba kerültek, ahol első útjuk a fürdőbe vezetett. Itt szőrtelenítették és fertőtlenítették őket, majd azonosító számot tetováltak a karjukra. Miután megkapták a rabruhákat, a C lágerbe kerültek. Béláék három napot töltöttek itt, eközben mindössze egyetlen alkalommal kaptak élelmet. Ezt követően Béla bádogos képzettségének köszönhetően apjával együtt kedvezőbb munkabeosztásba került: egy Auschwitz közelében létesített üzemből kellett dolgozni járniuk a környékre, elsősorban tetőjavításra és egyéb bádogos munkákra. Bátyja, mivel szabómesterséget tanult, másik csoportba került, és Mauthausenben vesztett életét. Az interjúalany 1944 júliusától a következő év elejéig volt Auschwitzban. Január 10-én a németek elhajtották a foglyokat a táborból. Első éjszaka egy kiürített fogolytáborban óriási vérengzést rendeztek: a kimerült és legyengült raboknak a barakkok körül kellett szaladniuk, és aki nem bírta, azt azonnal kivégezték. A következő napon egy nyitott vagonba zsúfolták az életben maradtakat, és Prágába szállították őket. Innen gyalog haladtak tovább, a végállomás Sachsenhausen volt. Itt április végéig egy repülőgép-gyárban dolgoztak, ekkor (egy nagy veszteségeket okozó bombázást követően) gyalog hajtották őket egy közeli településig. Néhány nappal az indulás után Béla édesapját a szeme láttára lőtték agyon egy árok szélén, mert nem bírt lépést tartani a menettel. A foglyokat május 8-án szabadították fel az amerikai-angol csapatok. Béla negyvenkét kilót nyomott ekkor. Felszabadítóik először is élelemmel látták el, és egy laktanyán szállásolták el őket. Az interjúalany egy pesti munkaszolgálatostól megtudta, hogy egy ismerőse Bergen-Belsenben van, ezért odautazott, és ott is maradt, ameddig teljesen fel nem épült. 1945 második felében ért Magyarországra. Először Budapesten töltött egy kis időt, innen pedig vonattal Debrecenbe utazott, ahol rokonai éltek. Itt találkozott húgával, aki rajta kívül egyedüliként élte túl a háborút a családból. Együtt mentek haza Szamosszegre, amelynek több mint százfős zsidó lakosságából mintegy tucat ember tért csak vissza. Béla húga rövidesen férjhez ment, ő maga pedig tanulni és dolgozni kezdett. Miután elvégezte a malomipari szakközépiskolát, egy malomban kapott állást, ahol 1951-ig dolgozott. Ezt követően egy komáromi malomban volt raktáros, majd áthelyezték Naszályba, egy másik malom igazgatói székébe. 1954-ben elvitték katonának, utána is a malomiparban maradt, egészen 1956-ig, amikor is Budapestre költözött, és a textiliparban kezdett dolgozni. Először egy rokona textilüzemében dolgozott, majd önállósította magát: kibérelt egy pincét, és egy szövetkezetnek kezdett dolgozni, amelybe később be is lépett. Az ötvenes évek végén végül megállapodott: harminc éven keresztül dolgozott egy munkahelyen, a szövetkezet kereskedelmi részlegén, innen ment nyugdíjba 1988-ban. A háború után is vallásos életet élt, amíg tudott zsinagógába is eljárt. 1960-ban nősült meg, gyermekük nem született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-241 |
|
419-0-1:1/242
|
Béláné Sipos Sipos Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Sipos Béláné Kiskunfélegyházán született 1935 telén. Édesapja fogtechnikus, édesanyja háztartásbeli volt, több gyermekük nem született. A család 1937-ig Kistelken élt, majd Szentesre költözött. A családfő azonban itt már nem kapott munkát, így a család meglehetősen nehéz körülmények között élt. Később Budapesten az apának mégis sikerült munkát szereznie, sőt 1941-ben már segédeket is alkalmazhatott. Az interjúalany a szentesi zsidó elemiben kezdte meg iskolai tanulmányait. Az 1943/44-es tanév a háború miatt korábban befejeződött, a tanév végére az iskola épületét is kisajátították. A helyi zsidó közösség azonban olyan összetartó és jól szervezett volt, hogy még egy ideig, a német megszállásig egy a zsinagógában található helyiségben tanították tovább a gyerekeket. 1944. március 19-e után azonban ennek is vége szakadt. A megszállás napján S.B-né szüleivel fényképésznél volt, onnan hazaérve szereztek tudomást a történtekről. Hamarosan elrendelték a sárga csillag viselését, áprilisban pedig ismeretlen okból a családfőt négy másik személlyel együtt internálták (csak hetekkel később érkezett róluk hír: megtudták, hogy először Szegeden tartották fogva, majd mezőgazdasági munkára fogták őket). Mivel lakásuk főbérlője zaklatta az édesanyát, el kellett költözniük az apa egyik kollégájának családjához. Egészen a gettósításig itt éltek, egy asszony és két kislány társaságában. A szentesi gettót a Vecsey utca felén, kis területen állították fel. Négy-ötszáz zsidót zsúfoltak össze húsz házban. Május végén-június elején Szegedre szállították őket, itt találkoztak újra az édesapával, akivel a továbbiakban is sikerült együtt maradniuk. Június végén bevagonírozták őket, és elindították Ausztria felé. Néhány nappal később megérkeztek a strasshofi elosztótáborba, innen pedig Linz mellé, egy Amstädten nevű településre szállították tovább a transzportot. Amstädtenben a felnőtteket egy kavicsbányában kezdték dolgoztatni, viszonylag kedvező körülmények között. Apácák főztek rájuk, akik egyébként is igyekeztek segíteni, ahol tudtak. A munkavezetőjük is emberségesen bánt velük, így csak az SS-ek zaklatásaitól kellett tartaniuk. Innen azonban hamarosan elszállították őket. November végén a cseh-osztrák határon, egy Dobermannsdorf nevű településen álltak meg. Egy pincében szállásolták el őket, innen kellett a felnőtteknek kijárniuk nehéz fizikai munkára. A gyerekek, így az interjúalany is egész nap a pincébe voltak bezárva, ahol egy idős szegedi tanárnő, aki a transzporttal volt, de nem vitték ki munkára, összefogta őket, és az írást gyakoroltatta velük. Februárban lebombázták a pincét, amelynek során több ember meghalt, köztük kis híján az édesapa is. Ekkor már nagy volt a fejetlenség, mindenki tudta, hogy az oroszok közel vannak. Végül április 20-án érkeztek meg a felszabadítók. A család viszonylag jó állapotban élte meg a felszabadulást, egyedül S.B.-né édesapja volt nagyon rossz egészségügyi állapotban. A család hamarosan igazolványokat kapott az oroszoktól, és elindult haza. Májusra sikerült elérniük Pozsonyt. Itt a Vörös Kereszt vette gondozásába őket, majd tovább irányították a családot Budapestre. A fővárosban felkeresték életben maradt rokonaikat: az egyik nagymama a gettóban élte túl az ostromot, egy nagybácsi munkaszolgálatról tért haza ekkoriban, és más nagynénikkel, unokatestvérekkel is találkoztak, viszont számos családtagjuk meghalt a háborúban. S.B.-né az 1945-46-os tanévet már újra az iskolapadban töltötte. Az elemi után elvégezte a polgárit is, majd jelentkezett Szegedre, vegyipari technikumba. Mivel elsőre nem vették fel, gimnáziumba ment. Édesapja közben fogorvossá képezte tovább magát, de mivel nehezen kapott munkát, igen szűkös körülmények között éltek. Az interjúalany az érettségi után szülei biztatására felvételizett a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahová be is jutott, és 1959-re sikerült is elvégeznie. Ezt követően az Egyesült Vegyiművekhez irányították Rákoskeresztúrra, ahol azonban hosszú távon nem tartottak igényt a munkájára. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárhoz irányították tovább, ahol analitikusként dolgozott a következő két évben. 1961-ben azonban elérte az analitikusok betegsége: egy gyógyszer allergiás reakciót váltott ki nála, és különböző gyulladások keletkeztek a szervezetében. Az egészségügyi probléma miatt régi munkahelyén nem tudott megfelelő állást kapni, ezért egy csepeli szakmunkásképző intézetben kezdett tanítani. 1963-ban egy másik szakmunkásképzőbe került, végül, mikor 1979-ben az intézetet feloszlatták, egy vegyipari szakközépiskolában állapodott meg, ekkor már nem szakoktatóként, hanem tanárként. Innen ment nyugdíjba 1992-ben. 1960-ban ment férjhez, gyermekük nem született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-242 |
|
419-0-1:1/243
|
László Solymosi Solymosi László The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, bujkálás
Solymosi László a húszas évek első felében született Alsószelestén. Egyedüli gyermek volt, családja gazdálkodással foglalkozott. Miután Szombathelyen leérettségizett, ő is a családi gazdaságban kezdett el dolgozni, illetve a háború előtt mozigépész is volt a faluban. László munkaszolgálatosként élte túl a háborút, 1943-ban hívták be Kőszegre, ahonnan Miskolcra, majd Hatvanba került. 1944 telén megszökött a századából, és az Északi-Középhegységben bujkált, amíg nem találkozott össze szövetséges tisztekkel. Szüleit a sárvári gettóból deportálták Auschwitzba, ahonnan egyikük sem tért haza. Az interjúalanynak egy unokatestvérén kívül az egész családját kiírtották a holokausztban. A háború után visszaköltözött szülőfalujába, ahol folytatta a gazdálkodást. 1947-ben házasodott meg, felesége szintén túlélő. Három gyermekük született gyors egymásutánban, a negyvenes évek végén. A család hamarosan Szombathelyre költözött, ahol László egy szövetkezeti szeszfőzdében, másodállásban pedig mozigépészként kezdett dolgozni. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-243 |
|
419-0-1:1/244
|
Rudolfné Somogyi Somogyi Rudolfné The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Somogyi Rudolfné 1924-ben született Zalalövőn, egy neológ zsidó családban. Szüleinek szatócs boltja volt a faluban, a háborúig ő is ott dolgozott, miután Zalaegerszegen elvégezte a négy polgári osztályt. 1944 júliusában a családot a zalaegerszegi gettóba zárták, pár nap múlva pedig deportálták őket Auschwitzba. Apja, anyja, és kishúga a gázkamrában vesztette életét, S.R.-nét azonban kiválasztották munkára, és Brémába szállították romeltakarításra. Később innen is elkerült, végül Bergen-Belsenben szabadult fel. Itt találkozott egy falubeli barátnőjével, akivel a háború után együtt kerültek Svédországba, ahol segítettek nekik felépülni. A későbbiekben munkát is kapott egy iskolában, mint segédápoló. Már majdnem úgy döntött, hogy letelepszik itt, hiszen munkája és udvarlója is volt, azonban 1946-ban azt a hírt kapta, hogy öccse otthon van, és túlélte a vészkorszakot. 1946 karácsonyán visszatért Zalalövőre. 1948 óta házas, két gyermeke született. Férjével üzletet nyitottak a faluban, itt dolgozott nyugdíjazásáig. Amíg tudott, rendszeresen visszajárt Svédországba, és a lágerekbe is ellátogatott. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-244 |
|
419-0-1:1/245
|
Tiborné Somos Somos Tiborné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Somos Tiborné az 1920-as évek első felében született Győrben, de egy közeli kis faluban nőtt fel. Egy testvére volt, akivel rendszeresen besegítettek a szülőknek, akiknek a Szigetközben volt gazdaságuk. Az interjúalanyt Budapestről deportálták, ahova 1944 januárjában költözött fel. Ekkor volt a születésnapja, és azt kérte a szüleitől, hogy hadd látogassa meg a munkaszolgálatos udvarlóját a fővárosban. Az eredetileg csak pár hétre tervezett látogatás eltartott egészen márciusig, S.T.-né a németek bevonulását testközelből figyelte végig az Andrássy úton. 1944. március 20-án az édesapja táviratban üzente meg neki, hogy amint csak tud, jöjjön haza. Az egyik unokatestvérével együtt indult volna másnap a Keleti pályaudvarról, ott azonban a bejáratnál csendőrök igazoltatták. Mivel ekkor kiderült, hogy zsidó származású, a csendőrök azonnal a Mosonyi utcában található toloncházba hurcolták, ahol szörnyű körülmények között kellett elöltenie néhány napot. Innen Kistarcsára szállították őket, ahonnan még küldhetett leveleket a szüleinek, és ők is írhattak neki. Áprilisig tartották itt fogva, ekkor ugyanis bevagonírozták a foglyokat és a Keleti pályaudvarról Auschwitzba deportálták őket. Az első napokban a Birkenauba vezető vasút építkezésén dolgoztatták, majd bekerült a “kanadások” közé. (Az auschwitzi Kanada-kommandó a deportáltak ruháinak, és értékeinek szortírozását végezte, melyeket ezután a hatóságok a német civil lakosság között osztottak szét. – A levéltáros megjegyzése). Itt közel egy hónapig dolgozott, majd máshova helyezték, és varrónőként dolgoztatták. 1945 elején Ravensbrückbe szállították, majd mikor közeledett a front, halálmenetben hajtották őket egy másik láger felé. Egy reggel, amikor egy helyi gazda pajtájában aludtak, arra ébredtek, hogy a németek eltűntek, és szovjet katonák jelentek meg a tanyán. Az interjúalany egyénileg jutott haza Prágán, majd Pozsonyon keresztül Magyarországra. Amikor szülőfalujába ért, szembesülnie kellett vele, hogy senki sem várja otthon. Mint utólag kiderült, szüleit Auschwitz gázkamráiban gyilkolták meg, testvére pedig munkaszolgálat közben vesztette életét. A faluból elhurcolt zsidók közül egyedül S.T-né tért vissza. A háború után eredeti szakmájában helyzekedett el, varrónőként dolgozott különböző üzemekben. Az ötvenes évek eleje óta férjnél van, házasságából két gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-245 |
|
419-0-1:1/246
|
Elemér Spiegler Spiegler Elemér The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Spiegler Elemér 1912-en született Felsőőrön. Négy elemi osztályt végzett, ám tanulmányait már Szombathelyen kezdte meg, ahova hat éves korában költözött a család. Nagyon fiatalon munkába állt, cipészészsegédként dolgozott. Az interjúalany szinte körbejárta munkaszolgálatosként a Kárpát medencét, a Délvidéktől egészen Máramarosig. Már 1940-ben behívták munkaszolgálatra, ekkor még az országhatáron belül, Kőszeg környékén kellett kényszermunkát végeznie. 1941-ben Szabadkán, illetve a Délvidéken kellett szolgálatot teljesítenie, 1942-ben pedig Szombathelyen. 1944-ben Erdélybe került, szintén munkaszolgálatosként, majd onnan Kassára. Kassáról 1944 októberében halálmenetben hajtották egy munkaszolgálatos csoport tagjaként Donnerskirchenbe. Rövid ottlét után Mauthausenbe szállították őket, ahonnan a szövetséges csapatok közeledtével szintén elkerült, végül Gunskirchenben szabadult fel. A soában az egész családját, mindkét testvérét, és szüleit is elveszítette. Hazatérését követően beköltözött a korábbi szombathelyi családi házukba, majd 1946-ban megnősült. Két gyermeke született a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes elején. Elemér egész életében a cipőiparban dolgozott, egy szombathelyi cipőgyár foglalkoztatta 1974-es nyugdíjba vonulásáig. Alacsony végzettsége ellenére rendkívül nagy műveltségre tett szert autodidakta módon, és idős korában is aktív szellemi életet él, továbbá a helyi hitközségbe is eljár. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-246 |
|
419-0-1:1/247
|
Sándor Steiner Steiner Sándor The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Steiner Sándor az 1920-as évek első felében látta meg a napvilágot egy szombathelyi zsidó család gyermekeként. A háború előtt elvégezte az elemi és a polgári osztályokat, azonban csak 1945 után tette le az érettségit, mert a család anyagi helyzete miatt dolgoznia kellett egy szombathelyi bőrgyárban. A munka mellett, ameddig a zsidótörvények miatt tudott, amatőr szinten futballozott is. Az interjúalany munkaszolgálatosként élte túl a holokausztot. A munkaszolgálatot Kárpátalján töltötte, és itt is szabadult fel. Rajta kívül az egész családját deportálták, és két unokatestvérét leszámítva, mind Auschwitzban vesztek oda. A háború után Szombathelyen ismét találkozott későbbi feleségével, akit még a vészkorszak előttről ismert, ő Auschwitzból tért haza. Még ebben az évben összeházasodtak, és hamarosan megszületett egyetlen gyermekük. Sándor az ötvenes évek elején leérettségizett, tanulmányai közben egyre közelebb került a baloldali eszmékhez. Elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet, majd művezetőként kezdett dolgozni. Az ötvenes évek közepén egy vasgyár igazgatói székébe került, és innen ment nyugdíjba a nyolcvanas évek során. Mindemellett folytatta labdarúgói karrierjét, illetve egy énekkart is szervezett Szombathelyen, melynek évtizedekig a vezetője volt. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-247 |
|
419-0-1:1/248
|
György Sterner Sterner György The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcription; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany a mai Szlovákia területén található Feketenyéken született a húszas évek második felében. Édesapja bronzműves, édesanyja pedig tanítónő volt. A család második gyermekeként született. Iskoláit (elemi és polgári osztályok) Feketenyéken, illetve Galántán végezte. 1944. április 17-én az egész családnak be kellett vonulnia a galántai gettóba. Két hétig egy kilenc négyzetméteres szobában nyomorogtak négyen. Ezután a csendőrök beterelték a zsidókat a város szélén lévő majorság udvarára, és beköltöztették őket az üres marhaistállóba. A csendőrök vallatóra vették a szüleiket, milyen értéktárgyakat hagytak a lakásban. Május 17-én felsorakoztattak mindenkit a majorságban és kivitték őket a galántai vasútállomásra. Galántáról az érsekújvári téglagyárba kerültek, ahol egy hetet töltöttek, itt már SS katonák felügyelete alatt. Végül Érsekújvárról deportálták a családot Auschwitzba. György a szelektálás során látta utoljára szüleit, akik a gázkamrákban vesztették életüket. Ő és bátyja Buchenwaldba kerültek, majd nem sokára Bochumba. György itt skarlátos lett, így júniusban visszakerült Buchenwaldba. A szeptember eleji egészségügyi kontrollon egészségesnek nyilvánította magát, és munkára jelentkezett. Így került Niederorschelbe, a repülőgépgyárba. 1945 április 12-én a Niederorschelből történő evakuálás után Buchenwaldig meneteltek. Megtudta, hogy bátyja február-március környékén visszatért Bochumból Buchenwaldba. Keresni kezdte őt, mivel fogolytársai néhány napja még látták. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy György testvérét a lágerben kivégezték. 1945 májusában tért haza, és édesapja húgához költözött Budapestre. Még ebben az évben villanyszerelő tanoncnak állt, és egy kisiparos mellett kezdett dolgozni. Pár évvel később szakérettségit tett, majd elvégezte a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. Néhány év kihagyással ismét iskolapadba ült, ekkor már a Budapesti Műszaki Egyetemre járt. Miután tanulmányait befejezte főelőadó lett a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. A hatvanas évek végéig dolgozott itt, majd különböző állami vállalatok osztályvezetője lett. A nyolcvanas évek végén ment nyugdíjba. Jelenleg Budapesten él. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-248 |
|
419-0-1:1/249
|
Iván Svéd Svéd Iván The folder contains: 4 sound files of interview (4 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Iván 1931-ben született Budapesten. Szüleivel és bátyjával éltek a IX. kerületben, polgári körülmények között. Az elemi és a polgári osztályokat még a háború előtt elvégezte. Édesapját nagyon korán behívták munkaszolgálatra, és csak ritkán volt alkalmuk találkozni. Ivánt édesanyjával és testvérével Budapestről deportálták. A deportálás során egy véletlen folytán olyan vagonba kerültek, mely a többivel ellentétben nem Auschwitzba tartott, hanem Strasshofba, ez jelentősen növelte túlélési esélyeiket. Öccsét máshova vitték, ezt követően semmi információ nem jutott el hozzájuk róla. Csak a háború után derült ki, hogy egy halálmenetben lelőtték. Iván édesanyja hamarosan elkapta a tífuszt, és kórházba került. Innentől fogva sokáig nem hallott felőle, míg egy nap hírt hoztak róla: teljesen felépült, és ott maradt a kórházban betegeket ápolni. Édesapja Mauthausenbe került, és a felszabadulás után halt meg. Iván édesanyjával Strasshofban szabadult fel. A háború után Iván 1945-ben kereskedelmi érettségit tett, majd a honvédség kötelékébe állt. Pár év kihagyás után jogi diplomát szerzett, és a Belügyminisztériumban kezdett el dolgozni, állambiztonsági feladatokat látott el. A hetvenes évek során más minisztériumokhoz került, a rendszerváltás után pedig egy vállalat jogi osztályán kezdett el dolgozni. Továbbá tíz évig kutatómunkát végzett a Holokauszt Dokumentációs Központban. Két házasságából három gyermeke született, jelenleg második feleségével él Budapesten. Többszörös nagy- és dédszülő. Hungarian language, 2008 - 2009, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-249 |
|
419-0-1:1/250
|
György Szabó Szabó György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Szabó Györgyöt Galgahévízen született 1924-ben, keresztény zsellércsaládban. Őt mint embermentőt deportálták. Három lánytestvére volt, a család nagy szegénységben élt. Épp ezért György az ötödik elemi elvégzése után kénytelen volt munkába állni. Leginkább építkezéseken dolgozott segédmunkásként, és így került fel tizennyolc évesen Budapestre, a Ganz-gyár egyik építkezésére. Később, egy másik munkája alkalmával itt kellett szembesülnie 1944-ben, a Szálasi-puccsot követően a zsidók üldöztetésével. Néhány munkatársával együttműködve megszervezték a főnökük és annak családjának bujtatását egy e célra épített bódéban. Egy ideig működött a tervük, azonban amikor egy nyilas párttag munkatársuk tudomást szerzett róla, azonnal jelentett feletteseinek. Nem sokkal később egy nyilasokból álló csoport jelent meg a bódénál, és a családot Györggyel együtt egy budai fegyházba hurcolták. Mindez December elején történt, másnap pedig bevagonírozták őket, a transzport pedig elindult Dachau felé. Nagyjából egy hónap elteltével dolgozni vitték az interjúalanyt. Ekkor lebombázott pályaudvarokat kellett rendbe hozniuk, romot kellett takarítaniuk, éjszaka pedig vagonokban aludtak, egészen addig, amíg egy nap az angolok le nem bombázták azokat. Ekkor gyalog továbbhajtották őket Buchenwaldba, ahol egy Magyarországról deportált orvos segítségével kórházba került. Itt a körülményekhez képest jó ellátásban részesült, miután pedig meghalt a kórház borbélya, és ő jelentkezett a munkára, kétszeres fejadagot kapott, aminek köszönhetően sikerült felerősödnie. Április 10-én bekerült abba a csoportba, amelyet halálmenetben elindítottak Buchenwaldból, és közülük már csak mintegy száznegyvenen érkeztek meg Mauthausenbe. A lager három nappal megérkezésük után felszabadult, de a körülbelül 30 kilóra lefogyott György ekkor már súlyos beteg volt: hasmenés gyötörte, amelybe majdnem belehalt. Az amerikaiak Linz mellé, Gusenbe vitték, ahol egy hangárban sebtében berendezett kórházban úgy-ahogy feltáplálták, meggyógyították. Budapesten jelentkezett a DEGOB-nál (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) a Bethlen téren, ahonnan továbbirányították a Szent János Kórház deportáltak részére kialakított osztályára. Kis idő múlva hazament Galgahévízre, ahol a következő két évet mezőgazdasági munkával töltötte. 1947-ben újra Pestre került, és a következő években különböző építkezéseken vállalt munkát. Hamarosan alacsony képzettsége ellenére egy építőipari vállalat bérelszámolási osztályán kapott állást, 1953-tól pedig 1984-es nyugdíjazásáig sofőrként kereste a kenyerét. 1950-ben megnősült, és két gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-250 |
|
419-0-1:1/251
|
Klára Szász Szász Klára The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat
Szász Klára 1917-ben született. Családja egy Nagyhalászhoz tartozó tanyán élt, édesapja egy nagybirtokos szolgálatában dolgozott, a termelést igazgatta. Az interjúalany az első elemi osztályt még Nagyhalászon végezte, majd a család Pestre költözött. A harmincas évek során ismét lakóhelyet váltottak az édesapa áthelyezése miatt: ekkor Nyíregyházára költöztek. Klára itt érettségizett egy evangélikus leánygimnáziumban. Az érettségi után a szülök néhány évre Grazba küldték a lányt, ahol tökéletesítette német nyelvtudását, illetve franciául is megtanult. A vészkorszak alatt egy ideig éltek Dunaföldváron is, majd ismét a fővárosban. Az interjúalany egy mezőgazdasági üzem adminisztrációs részlegén dolgozott gépírónőként. A zsidótörvények miatt azonban ott kellett hagynia az állását, de nemsokára egy konzervgyárban kapott munkát. Itt sürgönyöket kellett fogalmaznia franciául. A csillagos házakról szóló törvény értelmében neki is elkellett költöznie testvérével és édesanyjával. A család egy újlipótvárosi lakásba került, többek között Székely Éva olimpikonnal osztoztak a lakáson. A Szálasi-puccs után Klárának munkaszolgálatra kellett vonulnia. Először csak a Váci úton dolgoztatták romeltakarításokon, majd a KISOK pályára rendelték. Itt néhány szabad ég alatt eltöltött éjszaka után halálmenetben indították el a csoportját Mogyoród irányába. Itt kényszermunkát kellett végezniük több hétig, majd, amikor a menetet tovább indították, az interjúalany nővérével meg tudott szökni. Nagy nehézségek árán visszajutottak Budapestre, ahol egy védett házban húzták ki a maradék időt a felszabadulásig. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-251 |
|
419-0-1:1/252
|
Béláné Szedő Szedő Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Szedő Béláné az 1910-es évek végén született Budapesten, de a családja nem itt, hanem egy Nagykanizsa melletti tanyán élt. Szülei jómódú gazdálkodók voltak, a család szigorú vallásos életet élt. Mivel a lakóhelyük közelében nem volt iskola, a gyerekeket bentlakásos iskolába küldték és csak a szünetek idején jártak haza. Az interjúalany az elemit Nagyrécsén, a polgári osztályokat pedig Nagykanizsán végezte. Később a tulajdonos eladta a tanyát, a család pedig Pestre költözött. Pesten egy könyvkiadónál helyezkedett ell könyvkötőként. Amikor kirúgták a kiadótól, egy nyomdánál kapott állást a Magyarországi Szociáldemokrata Párt segítségével. A német megszállást követően családjával egy hetedik kerületi csillagos házba kellett költöznie. Nyáron behívót kapott, miszerint egy megadott időpontban meg kell jelennie a KISOK-pályán, Zuglóban. A ház több lakójával együtt először Isaszegre vitték őket, ahol két hétig állomásoztak a szabad ég alatt, napközben pedig árkot kellett ásniuk. Két hét elteltével gyalog elindították őket Németország felé. Gönyün állomásoztatták őket egy darabig, ahol lazább volt a fegyelem, ezért Sz. B.-né be tudott menni a faluba élelmet szerezni a megmaradt ruhaneműjéért cserébe. A határon bevagonírozták a csoportot, és Ravensbrückbe deportálták őket. Az interjúalany a kertben dolgozott, így lehetősége nyílt rá, hogy zöldséget lopjon magának, amivel valamelyest ki tudta egészíteni a napi fejadagot. A front közeledtével Theresienstadtba vitték őket, itt szabadultak fel. Sz. B.-né másnap reggel egy tehervagonnal elindult haza, két hét alatt ért Budapestre. A házuk le volt bombázva, de kaptak egy új udvari lakást. A szülők egy angol hölgynek köszönhetően védett házakban vészelték át a deportálást, csak az utolsó kilenc napra kellett gettóba vonulniuk. Az interjúalany testvére nem tért haza a munkaszolgálatból. A háború után adminisztrátorként, majd öltöztetőként, illetve jelmezfelelősként helyezkedett el a Mafilm Nonprofit Zrt-nél. Két év megszakítástól eltekintve, hetvenöt éves koráig a filmszakmának élt, még nyugdíjas kora utánis dolgozott. Kétszer házasodott a negyvnes és az ötvenes évek során, házasságaiból két gyermeke született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-252 |
|
419-0-1:1/253
|
Éva Szegré Szegré Éva The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Éva Pesten született 1931-ben. Egyedüli gyerek volt, szüleivel a Wesselényi utcában laktak. Az anyai nagyszülők nagyon vallásosak voltak, gyermekkorában Éva nagypapája rengeteget olvasott neki a szent könyvekből, és az ő hatására Éva is hasonlóan vallásos lett. A tágabb család is a környéken lakott, sok időt töltöttek együtt a rokonok. Éva a Wesselényi utca zsidó iskolába kezdett járni, tanulmányait azonban nem tudta befejezni a háború előtt. 1944-ben az ő házuk is csillagos ház lett. Egy alkalommal nem mertek hazamenni a kapujukban strázsáló német katonák miatt, és egy idegen lakásában kellett aludniuk. Ezután az interjúalany szülei igyekeztek minden ismerettségüket felhasználva nagyobb biztonságba jutni. Először egy svájci védett házba mentek az édesanyjával, a nagynénjével és az unokahúgával, aztán pedig hamis papírokkal a Honvéd utcában szereztek lakást. A család férfi tagjai munkaszolgálatról megszökve Pesten bújkáltak. Amikor egyre gyakoribbá váltak a nyilas razziák, úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek a korábbi, gettó területén lévő házba. Itt szabadultak fel 1945 januárjában. Az Évával egy lakásban bujkáló családtagok közül mindenki életben maradt. A holokausztban az interjúalany elveszítette nagyapját, akit az utcán lőttek agyon, egy nagybátyja, és egy nagynánje pedig munkaszolgálatosként halt meg. A felszabadulás után folytatta az iskolát, ahol egy tanárának hatására megismerkedett a cionista mozgalommal. Egyre közelebb került a baloldali eszmékhez is, 1948-ban pedig kivándorolt Izraelbe. Itt először egy kibucban telepedett le, majd egy kisebb városba költözött. Itt ismerte meg késöbbi férjét, egy francia származású zsidó férfit. Több alkalommal vissza akartak költözni Magyarországra, Évát azonban nem engedték be az országba. Először 1957-ben jöhettek haza, rövid időre. A következő évben Párizsba költöztek férje testvéréhez, majd másfél év ottlétet követően végül Magyarországon telepedtek le. Beköltöztek a család Wesselényi utcai lakásába, amely időközben a társbérlet következtében felére zsugorodott. Éva könnyen kapott munkát nyelvtudásával az különböző hivatalokban, férjének már nehezebb dolga volt. Végül egy külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el könyvelőként, ott is dolgozott nyugdíjazásáig. Éva átkerült egy utazási irodához, és mint osztályvezető ment nyugdíjba. Azóta is Budapesten élnek. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-253 |
|
419-0-1:1/254
|
Magda Székely Székely Magda The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, gyerekként szülőtől elválás
Székely Magda gyerektúlélő, 1936-ban született Budapesten, egy zsidó család egyetlen gyermekeként. Egy budai elemi iskolába járt, amelyet csak a háború után fejezett be. A német megszállást követően a családnak egy hetedik kerületi csillagos házba kellett költöznie. Ősszel már rendszeresek voltak a nyilas razziák, egy alkalommal pedig elvitték Magda édesanyját is akit soha többé nem láttak: később olyan hírek jutottak el hozzájuk, hogy Hegyeshalomnál még életben látták, egyebet azonban nem sikerült kideríteni. A családnak (egy nagynéni és annak hat éves lánya volt velük) sikerült svéd menleveleket szereznie, december elején pedig védett házba mentek. Ezt követően azonban a felnőttek úgy látták, nagyobb biztonságban lesznek a gettóban, ahol legalább a nyilasok zaklatásaitól nem kell félniük. Megkértek egy rokonszenvesnek tűnő, de idegen hölgyet, hogy segítsen a gyerekeken, ha tud, ő pedig elvitte Magdát és unokahúgát egy katolikus apácazárdába. Az intézmény valójában javítóintézetként működött, a gyerekeknek pedig végig kellett nézniük az ott folyó kegyetlenkedéseket is. Állandó félelemben éltek, amit csak fokozott, hogy a nyilasok egyszer betörtek a zárdába, az ott bújtatott zsidók után kutatva, és csak a szerencsén múlt, hogy nem találtak rájuk. A főváros ostroma idején a zárdát bombatalálat érte, az intézet leégett, úgyhogy tovább kellett állniuk. Az apácák egy sváb családnál helyezték el őket, akik mint kiderült, meggyőződéses antiszemiták voltak, de mindvégig úgy tudták, hogy kibombázot keresztény gyerekekről kell gondoskodniuk. A rendes ételt már jó ideje nem látott lányokat paprikás krumplival, lekváros kenyérrel etették, napi fürdési lehetőséget biztosítottak számukra, sőt még játékokat is szereztek nekik. Végül az ostrom végét is itt élték meg: Magda sokáig várta, hogy érte jöjjenek, de végül szülei helyett apai nagynénje, unokatestvére édesanyja jelent meg. Noha az édesapjának sikerült túlélnie a gettót, olyan gyenge volt még, hogy nem tudott eljönni a lányáért. Az elkövetkező években nagynénjével és unokatestvérével éltek együtt. A háború után egy budai nyolcosztályos gimnáziumba ment, ahol érettségi vizsgáit is sikerrel letette. Elsőre nem vették fel az egyetemre, ezért egy éven keresztül egy üzemben játékbabák arcát festette, nyolc fillérért darabját. A következő évben aztán felvételt nyert magyar-bolgár szakra, amelyet 1958-ban végzett el. Ekkor a Magvető Könyvkiadóhoz került szerkesztőként. 1968-ban elbocsátották állásából, mint később kiderült, cionizmus vádjával. 1969-ben az Európa könyvkiadónál kapott szerkesztői és fordítói állást, végül innen ment nyugdíjba 1991-ben. Versírással először tizenkét évesen próbálkozott. Ekkoriban kezdődött ismeretsége, majd jó barátsága Tóth Árpád lányával, Tóth Eszterrel, aki kezdettől fogva terelgette, segítette őt tehetsége kibontakozásában. Hozzá hasonlóan nagy hatással volt költői fejlődésére az Újhold köre, azon belül is Nemes Nagy Ágnes, akivel 1958-ban ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot. 1963-ban ment hozzá a szintén költő, és szintén soá-túlélő Mezei Andráshoz, akitől egy fia született. Magda a József Attila- és a Füst Milán-díj után 2005-ben a Kossuth-díjat is átvehette, 2007-ben pedig megjelent összegyűjtött műveinek kiadása. 2007. április 30-án, nem sokkal az interjú befejezése után rövid betegséget követően elhunyt. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-254 |
|
419-0-1:1/255
|
Györgyné Szemes Szemes Györgyné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, lágerSzemes Györgyné az 1920-as évek második felében született Kaposváron. Szülei textilkereskedelemmel foglalkoztak, azonban apja kártyaszenvedélye miatt a család többször is elvesztette minden vagyonát. Az interjúalany az elemi osztályok elvégzése uán gimnáziumba jelentkezett. Az iskola mellett korrepetálnia kellett az osztálytársait, hogy tanulmányait anyagilag fedezni tudja.1944 áprilisában a család a kaposvári gettóba került. Nyáron innen deportálták őket Auschwitzba, ahol édesanyját rögtön a gázkamrába küldték. Édesapja munkaszolgálatosként került Mauthausenbe, ő sem élte túl a meghurcoltatást, a lágerben életét vesztette. Az interjúalany néhány hétig volt Auschwitzban, ezután kiválasztották munkára, és Allendorfba szállították. Itt a felszabadulásig egy bombagyárban kellett kényszermunkát végeznie. A soában szinte az egész családját elveszítette, egyetlen unokatestvére maradt életben. Hazatérését követően, már 1945-ben megházasodott, férjétől két gyermeke született. Évtizedekkel később elvált férjétől, és újraházasodott. Második férje diplomata volt, élete további szakaszában vele élt. Aktív évei során könyvelőként dolgozott. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-255 |
|
419-0-1:1/256
|
Andorné Szepes Szepes Andorné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Szepes Andorné az 1920-as évek közepén látta meg a napvilágot egy soproni zsidó család gyermekeként. Szülei kereskedők voltak, a család polgári körülmények között élt. Sopronban tanult, a négy elemi osztály elvégzése után gimnáziumba jelentkezett, ahol még a háború előtt sikeresen leérettségizett. 1944-ben már a gettóban volt a család, amikor értesültek Sz.A.-né munkazsolgálatos bátyjának halálhíréről. Az interjúalanyt és szüleit a soproni gettóból Auschwitzba deportálták, ahol az anya és az apa is odavesztek. Sz.A.-né át tudott szökni egy munkára kiválasztott csoportba, így pár hét után elkerült Auschwitzból. Egy gránátgyárba szállították őket, ahol több ezer sorstársával együtt hónapokig dolgoztatták szörnyű körülmények között. Tavasszal, a szövetséges csapatok közeledtével halálmenetben hajtották őket céltalanul Németország területén, végül, amikor a németek már hátrahagyták a csoportot, az Elba partjánál találkoztak a felszabadító csapatokkal. Az interjúalany nem került egyből haza, a felszabadítás után egy transzporttal az ukrajnai Berdicsevbe került, és csak 1945 októberében térhetett haza. Népes családjából mindenkit kiírtottak, édesapjának tíz, édesanyjának pedig tizennégy testvére volt, de közülük senki sem maradt életben. Az ötvenes évek elejéig Sopronban dolgozott bolti eladóként egy textilkereskedésben, majd felköltözött Budapestre. 1950-ben férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett egyetlen gyermeke. A fővárosban továbbra is a textiliparban dolgozott, végül boltvezetőként ment nyugdíjba a nyolcvanas években. Évtizedekig szervezett találkozókat a deportáltak részére, továbbá az ő nevéhez fűződik, az egykori soproni gettó területén lévő emléktábla létrejötte is. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-256 |
|
419-0-1:1/257
|
János Szigeti Szigeti János The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Szigeti János gyerektúlélő, 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. Öt éves volt a deportáláskor. Édesapja munkaszolgálaton volt, amikor 1944. május 15-én családját (édesanyját, anyai nagyanyját, nagynénjét, nagybátyját, unokatestvéreit) a többi vásárhelyi zsidóhoz hasonlóan, előbb összeköltöztették (őket a nagyszülők házába), majd 1944. június 16-án a zsinagógába vitték. Egy éjszakát töltöttek a zsinagógában, másnap pedig már a szegedi téglagyárba hurcolták őket. Néhány nap múlva, három transzportot indítottak Szegedről Németország felé: az első Auschwitzba tartott, ezen volt apai nagyanyja, aki, mint később megtudták, még az út során életét vesztette. Őket a második transzporttal indították útnak Kassa irányában, de a felvidéki bombázások miatt a vonat irányt változtatott és végül a Bécs melletti Strashoffban kötöttek ki. Fertőtlenítés és nyilvántartásba vétel következett, ezt követte a szelektálás. A család először a közeli Gamensdorfba, majd Schönkirschenbe került mezőgazdasági munkára. Édesanyja szó szerint egyetlen percre sem hagyta magára. Egy alkalommal gyors hirtelenjében összeterelték a majorságban dolgozó csoportokat, nyitott vagonokra rakták, és Auschwitzba indították őket. A vonatút alatt bombázni kezdték a szerelvényt, aminek következtében több fogoly is életét vesztette. Az életben maradtakat, így az interjúalanyt és a családját is, visszaszállították a majorságokba, ott érte őket a felszabadulás. A hilleswebeni amerikai katonai táborban gyógyszert és ételt kaptak, majd az együtt maradt család útnak indult Szlovákián keresztül. János a hazaút során elkapta a tífuszt, ami miatt már gyalogolni sem udott, ezért édesanyja egy talicskában tolta haza, egészen Hódmezővásárhelyig. Otthon már várta őket a munkaszolgálatot túlélt édesapja. Az apa újraindította vaskereskedését, majd idővel, az aktuális igényeknek megfelelően változtatta a bolt kínálatát, az édesanya szintén visszatért tisztviselői munkakörbe. János 1945-ben kezdett el iskolába járni, és 1957-ben érettségizett egy hódmezővásárhelyi gimnáziumban. Ezután egyetemre jelentkezett, és Szegeden végzett magyar-történelem szakos tanárként. Miután befejezte tanulmányait tanítani kezdett egy hódmezővásárhelyi iskolában, és innen ment nyugdíjba a kilencvenes évek végén. A tanítás mellett tudományos tevékenységet is folytatott, közel negyven évig foglalkozott szülővárosa történetével, rengeteg publikációja jelent meg a témában. Emellett szenvedélyes sakkozó volt, rendszeresen publikált a sakk történetéről is. Munkásságát többek között Magyar Köztársasági Érdemkereszttel ismerték el, 1998-ban. 2019-ben bekövetkezett haláláig Hódmezővásárhelyen élt. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-257 |
|
419-0-1:1/258
|
László Szilasi Szilasi László The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Szilasi László 1915-ben látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Az elemi osztályok elvégzése után gimnáziumban tanult tovább, ahol azonban konfliktusba keveredett egy tanárával, és az ő hatására eltanácsolták az iskolából, így munkába kellett állnia. László kereskedelmi alkalmazottként helyezkedett el, egészen 1941-ig, amikor bevonult katonának. Hazatérése után, 1941-ben már munkaszolgálatosként kellett szolgálatot teljesítenie. Sopronba vezényelték, és kisebb-nagyobb megszakításokkal itt dolgoztatták 1945-ig. Munkaszolgálatosként szabadult fel. Szüleit, és közeli családtagjait mind elveszítette a soában. László a háború után egy évig a MÁV-nál dolgozott pályafenntartási munkásként, majd Veszprémbe költözött. Itt a pártbizottságban látott el feladatokat, pár év múlva pedig Szombathelyen telepedett le, ahol szintén a pártbizottságban kapott munkát. 1955-ben egy helyi tüzép igazgatója lett, végül innen ment nyugdíjba. A negyvenes évek vége óta nős, házaságából két gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-258 |
|
419-0-1:1/259
|
Miklós Szirt Szirt Miklós The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Szirt Miklós Budapesten született 1922 februárjában A gazdasági válság mélyen érintette szüleit, gyerekkorában gyakran költöztek, édesapja minden elképzelhető módon próbálta fenntartani a családját. Budapesten, Pestújhelyen majd ismét Budapesten laktak, szinte minden évfolyamát máshol végezte, tüdőbántalmai miatt szabadlevegős iskolába is járt. A polgári befejezése után dolgoznia kellett. Volt szabóinas, kifutó egy kalaposnál, majd maga is kitanulta a szakmát. 1943-ban behívták munkaszolgálatra. Egy hathetes kiképzésen vett részt Vácon, majd Esztergom-Táborba került, ahol mindenféle munkát végeztek. A Horthy-proklamáció után megromlott a helyzetük. Hamarosan Pestre vitték őket, majd Ercsibe. Itt szögesdrót-akadályokat fektettek a közeledő szovjet hadsereg megállítására. Hamarosan átütő orosz támadás érte őket, és szétszéledtek. Elindultak Ausztria felé, majd mégis inkább Pest felé fordultak. Miklós elszökött, mikor megmaradt századát egy nyilas házba próbálták beterelni. Ezután bujkálni kényszerült. Át akart szökni a fronton, útbaigazították, merre kell mennie, de a megadott út egy aknamezőn át vezetett. Itt vesztette el fél szemét illetve több csonttörést szenvedett. Katonai kórházba vitték, és ott bujtatták. Itt érte a felszabadulás. Mikor találkozott anyjával és nővére négy gyerekével, megtudta, hogy apját és nővérét megölték. A háború után a zsidó hitközségnél vállalt munkát. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, de a Rajk-per hatására visszavonult az aktív pártmunkától. A SZOT-nak dolgozott, majd levelezőn elvégezte a szegedi tanárképzőt matematika-fizika szakon. Végül egy laboratóriumban dolgozott, ahol később, mint vezetőt százalékolták le egészségi problémái miatt. Nős, két gyermeke van. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-259 |
|
419-0-1:1/260
|
János Szűcs Szűcs János The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, bujkálás A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, hiding
Szűcs János gyermektúlélő, hét évesen élte túl a holokausztot. Egy pesti zsidó családól származik, ő volt szülei második gyermeke. A család a Teréz körúton lakott, ami 1944-ben csillagos ház lett, így nyártól más családokkal is meg kellett osztaniuk, az amúgy sem túl tágas lakásukat. A szülőknek már korábban volt egy terve arra az esetre, hogy mit csinálnak, ha a zsidóüldözés újabb szakaszába ér. Egy nem zsidó ismerősükhöz költöztek még a nyár folyamán, és itt bujkáltak egészen a felszabadulásig. Ezután visszaköltözhettek korábbi lakásukba. János 1945-ben kezdett iskolába járni, és az ötvene évek közepe táján érettségizett. Sikeresen felvételizett az orvosi egyetemre, amelyet hét évvel később el is végzett. Nős, két gyermekük született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-260 |
|
419-0-1:1/261
|
Magdolna Szűcs Szűcs Magdolna The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, láger, munkaszolgálat
Szűcs Magdolna az 1920-as évek elején született Szombathelyen. Tizenkét éves koráig itt élt szüleivel és két évvel idősebb nővérével, ekkor költöztek fel Budapestre, a Pannónia utcába. Itt egy különbözeti vizsga után a Szemere utcai Ráskai Lea Leánygimnáziumban folytathatta tanulmányait, ahol katolikus, református és zsidó gyerekek együtt tanultak, csak a hitoktatás folyt felekezeti alapon. Később a nővére Marosvásárhelyre ment férjhez, 1944 nyarán innen vitték el nyolc hónapos lányával együtt Auschwitzba, ahol meggyilkolták. A család többi tagja a fővárosban vészelte át a háborút, Magdolnát kivéve, akit, miután október 15-ét követően a többi, 15-45 éves budapesti nőhöz hasonlóan felszólítást kapott, hogy jelenjen meg csomagokkal a KISOK-pályán, gyalog indítottak el nyugat felé. Az interjúalany csoportját magyar honvédek kísértek, akik elmondása szerint jól bántak velük. Első éjjel egy sváb faluban éjszakáztak, egy tehénistállóban, majd tovább hajtották őket sáncásásra. A lábbelik elkopása, az éhség, és a kemény munka hamar komoly problémát jelentett. Néhány hét után Albertfalvára hajtották őket, egy papírgyárba. Itt már nyilasok felügyelete alatt dolgoztak, aminek következtében egyenes út vezetett a budai téglagyárba, majd pedig a Bécs felé vezető halálmenetbe. Ekkor már az idősek nem bírták a megpróbáltatásokat: sokan meghaltak, az életben maradtak a hullák ruháit kezdték lehúzni. Az interjúalany ekkor határozta el, hogy valahogy megszökik, amit Győr előtt sikerült is végrehajtania. Beszaladt egy vasúti őrházba, ahol szerencséjére egy jóindulatú vasutas elbújtatta a pincében, majd adott neki egy nagy kosarat a feltűnő hátizsák helyett, ellátta jó tanácsokkal, és feltette egy katonákat szállító teherautóra. Magdolna így csendőrök, német és magyar katonák kíséretében jutott haza Budapestre, ahol viszont súlyos torokgyulladással azonnal ágynak esett. Mint kiderült, szülei közben egy Victor Hugo utcai csillagos házban éltek, és gyógyulása után ide költözött ő maga is. Egy idő múltán, mivel a nyilasoka házból egyre gyakrabban vittek embereket el, hogy a Dunába lőjék őket, egy ismerős házaspárnál bújt el, Angyalföldön. A házaspár gondoskodott róla, egyszer még moziba is elvitték, légiriadók idején viszont nem ment le az óvóhelyre, hogy ne hozzon bajt a fejükre. A háború végén visszakerült a szüleihez, akik szerencsésen túlélték az ostromot. A lába súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, amelyek csak 2-3 év elmúltával gyógyultak meg teljesen. 1950 decemberétől a vasútnál dolgozott, majd három évet járt a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre, illetve elvégzett egy könyvelői és egy beruházási tanfolyamot. Édesapja 1958-ban, édesanyja pedig 1984-ben hunyt el. 1947-ben megházasodott, férje maga is túlélő volt: a nyilasterror idején a nagybátyjával összekötözve lőtték a Dunába, de mivel a neki szánt golyó is a nagybátyját érte, a víz alatt sikerült megszabadulnia a holttesttől, és kiúszott a partra. A háború hátralevő részében bujkált. 1949-ben megszületett a fiuk. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-261 |
|
419-0-1:1/262
|
Lajos Takács Takács Lajos The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Takács Lajos 1917-ben látta meg a napvilágot Budapesten, kis kitérőtől eltekintve azóta is itt él. A négy elemi osztály elvégzése után gimnáziumba jelentkezett, amit sikeresen befejezett. Iskolái elvégzése után lakatosként, illetve szövőmesterként dolgozott egészen a háborúig. Az interjúalany munkaszolgálatosként élte túl a holokausztot. Kárpátalját járta meg, és bizonyára jó fizikumának köszönhetően az átlagnál jobban viselte a megpróbáltatásokat, ugyanis fiatal korában országos középiskolai bajnok volt bokszban. Szülei Budapesten bujkálva maradtak életben, azonban több nagybátyja és nagynénje életét vesztette. A háborút követően elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karát, ahová még a háborút megelőzően nem vették fel a numerus clausus miatt. Ennek okán számos szakmában szerzett jártasságot ezekben az években. Dolgozott az Országos Tervhivatalban, és különböző minisztériumokban is. A negyvenes évek végén megházasodott, feleségétől egy gyermeke született. Lajos elmúlt hatvan éves, amikor megszerezte doktori fokozatát korábbi egyetemén. Jelenleg második feleségével él, ebből a házasságából is egy gyermeke született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-262 |
|
419-0-1:1/263
|
Károlyné Tompos Tompos Károlyné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Tompos Károlyné Budapesten született, 1923 őszén. Egyedüli gyerek volt, édesapja bádogos és szerelősegéd volt, édesanyja pedig gépírónőként dolgozott egy vállalatnál. Nem voltak jómódúak, a szülők keményen dolgoztak – 1933 körül baráti segítséggel szereztek egy festéküzletet is a belvárosban, amely a háborúig jól jövedelmezett – és mindig volt étel az asztalon, egy időben még háztartási alkalmazottat is tartottak. Az interjúalany a hatodik kerületi lakásuktól nem messze járta ki a négy elemit, utána pedig a zsidó gimnáziumba ment. 1942-ben kitüntetéssel érettségizett, a zsidóellenes korlátozások miatt azonban nem vették fel az egyetemre, ezért 1942 és 1944 között Kőbányán dolgozott fizikai munkásként egy téglagyárban. Közben megtanult varrni, vakon gépelni, és angol nyelvleckéket is vett. 1944 nyarán a szüleivel csillagos házba költöztették, majd ősszel édesapját elvitték munkaszolgálatra. Októberben, nem sokkal a nyilas hatalomátvétel után jött a felszólítás, hogy minden 16 és 45 év közötti nő jelenjen meg a KISOK pályán, de innen még hazaengedték, valószínűleg azért, mert hadiüzemi munkásnak számított (a téglagyár zárva volt ősszel, ekkor már egy szövőüzemben dolgozott). Ennek ellenére december elején a nyilasok elfogták, és kétezer másik nővel együtt bevagonírozták a Józsefvárosi pályaudvaron. Nyolcvanan zsúfolódtak egy vagonba, szörnyű körülmények között, és többnapi utat követően, december közepén megérkeztek Ravensbrückbe. Barakkok helyet egy hatalmas sátorban szállásolták el őket, ahol háromemeletes priccseken aludtak, és a sátor átellenes végében található két vödörbe végezték a szükségüket. Az első napokban fürdőbe irányították őket, ahol lenyírták a hajukat és elvették a még náluk levő minden tulajdonukat. A Ravensbrückben eltöltött idő hátralevő részében egyszer sem volt lehetőségük mosakodni. Nappal értelmetlen munkára vezényelték őket a hidegben, többnyire a tábor területén kívülre: árkot ásattak velük, először balról jobbra, majd visszafelé. Egy hónap múlva kiválasztották hétszáz másik rabbal együtt, és vonattal egy alkatrészgyárba vitték őket munkára. Itt német nyelvtudásának köszönhetően rövidesen a német főmérnök mellé került, aki rendszeresen ellátta élelemmel, és neki köszönhetően naponta zuhanyozhatott is. Tavasszal, az oroszok közeledtével a tábort felszámolták, és a csoportot gyalog kezdték hajtani Lipcse felé. Az interjúalany útközben három magyar társnőjével együtt megszökött a sorból, és együtt próbálták átvészelni a hátralevő időt. Hamarosan a Hitlerjugend egyik kiürített szálláshelyére jutottak, és itt töltöttek néhány napot, élelemért járva a környéket. Az egyik ilyen beszerzőkörúton T.K.-né megtetszett az egyik villa tulajdonosnőjének, aki felfogadta cselédnek, de a méltatlan bánásmód miatt T.K.-né hamar otthagyta. A szövetségesek végül május 9-én szabadították fel őket hivatalosan. Együtt indultak haza, vonaton és gyalog, és május végére sikeresen haza is jutottak. Az interjúalany szülei hamis papírokkal vészelték az ostrom idejét, és anyai nagyszülei is túlélték a gettót. Apai nagyapja még 1941-ben hunyt el természetes halállal, nagyanyját pedig valószínűleg Auschwitzba deportálták Jászberényből. A háború után beiratkozott az egyetemre (gyermekkora óta matematikus szeretett volna lenni), és még tanulmányai alatt szakmai gyakorlat gyanánt banki alkalmazottként kezdett el dolgozni. Később a külkereskedelemben helyezkedett el, és nyugdíjazásáig egy osztrák cégnél dolgozott. A negyvenes évek közepén ment feleségül Tompos Károlyhoz, akivel több mint negyven éven át, a férfi 1992-ben bekövetkezett haláláig boldog és harmonikus házasságban élt. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-263 |
|
419-0-1:1/264
|
Endre Tornai Tornai Endre The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Tornai Endre Apácatornán született a húszas évek elején. Apja gazdálkodó volt, de mellette szatócsboltot is vezetett. Apja betegsége miatt, még a háború alatt ő vette át a gazdaság vezetését, miután Pesten elvégzett egy mezőgazdasági szakiskolát. Majd behívták munkaszolgálatra, ahonnan 1945-ben szabadult. Megjárta Kárpátalját, és végül egy hosszú menetelés után Ausztriában szabadult. A holokausztban nem csak három fiú testvérét és a szüleit, hanem szinte teljes rokonságát kiirtották. Már 1945-ben elvett egy szomszéd falubeli parasztlányt, akivel annak haláláig együtt éltek. A háborút követően egész életét a mezőgazdaságban élte le. Nyugdíjazásáig húsz éven át a devecseri TSZ elnöke volt. Ezt követően gazdálkodni kezdett, valamint különböző családi vállalkozásokat üzemeltetett. Házasságából három gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-264 |
|
419-0-1:1/265
|
Istvánné Tóth Tóth Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Tóth Istvánné 1919-ben született Budapesten. Az interjúalany nem zsidó származású, politikai fogolyként deportálták Dachauba, majd Bergen-Belsenbe. Illegális kommunistaként a Ságvári Endre által vezetett Országos Ifjúsági Bizottság (az MSZDP ifjúsági tagozata) tagja volt. Ő maga a szervezeten belül leginkább a szakszervezeti ifjúsággal foglalkozott. 1943 októberében fodrászként dolgozott, amikor egy alkalommal munkaidőben csendőrök jelentek meg a munkahelyén, és a soroksári nyomozótelepre hurcolták. Itt egy pincében tartották fogva, ahol minden nap kegyetlen kínzásokat és vallatásokat kellett túlélnie. Több társával együtt nagyjából egy hét múltán a székesfehérvári börtönbe szállították. Egészen 1944 októberéig itt raboskodtak, amikor átkerültek a komáromi Csillagerődbe, ahol a politikai foglyokat gyűjtötték össze. November elején a rabokat összeláncolva hajtották a vasútállomásra, ahol marhavagonokba zsúfolták őket. A transzport hat nap alatt érkezett meg Dachauba. Az interjúalany négy-öt napig volt a lágerben, itt a zsidó gyerekek őrzése volt a feladata. Dachauból Bergen-Belsenbe szállították, és a tél végéig itt raboskodott. Ezúttal az újonnan érkezett deportáltak értékeinek elkobzása és a ruhák kiosztása volt a feladata. 1945 februárjának végén kiválasztották munkára, így került Salzwedelbe, ahol egy hadiüzemben dolgoztatták. Itt szabadították fel a szövetséges csapatok tavasszal. A háború után a kommunista rezsim támogatásával egyetemre került, végül jogászként diplomázott az ötvenes évek első felében. Aktív évei során mindvégig a Belügyminisztériumban dolgozott különböző munkaköröben. Tagja volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének, illetve a Vöröskeresztnek is. Az 1950-es évek óta férjnél van, házasságából három gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-265 |
|
419-0-1:1/266
|
Péter Turcsányi Turcsányi Péter The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Turcsányi Péter jómódú polgári családban született 1936-ban. Édesapja főtisztviselő volt, de a zsidótörvények miatt elbocsátották, így egy ideig a család anyai ágának textilüzletében dolgozott. 1942 körül az apát munkaszolgálatra vitték, majd 1944 végén Mauthausenbe deportálták, ahol nem sokkal a tábor felszabadulása után életét vesztette. Az interjúalany 1942-ben kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, de a háború és az 1944-es év közbeszólt. Tavasszal édesanyjával a Szemere utcába kellett költözniük egy csillagos házba, ahol az elkövetkező néhány hetet töltötték, és amelyről rendkívül kevés emléke maradt. Egy nap, mikor valamilyen ügyben egész nap a városban voltak, arra érkeztek haza, hogy a lakókat az utolsó emberig elvitték. Úgy gondolták, hogy nem maradhatnak ott egyedül, elhatározták, hogy egy közeli rokonnál húzzák meg magukat a Dembinszky utcában. Mivel a sárga csillagot nem tették fel, Péter édesanyja pedig anyanyelvi szinten beszélt németül, gyakorlatilag német katonai kísérettel vonulhattak végig a városon. A Dembinszky utcában csak néhány napot töltöttek, mivel sikerült menlevelekhez jutniuk, és a Szent István park egyik védett házába költöztek. Itt már gyakorlatilag csak annyi hely jutott számukra, hogy néhány négyzetméteren meghúzzák magukat, hiszen a lakásban több család zsúfolódott össze. Ekkorra már éheztek: egyetlen táplálékuk a sárgaborsó volt, amit egy kályhán vízben megfőzve, levesre, illetve főzelékre is csak halványan emlékeztető formában ehettek. A nyilasok rendszeresen tartottak razziákat a házban, amelyek során újabb és újabb csoportokat vittek a Duna-partra. Péternek és édesanyjának valahogy sikerült elkerülniük ezt a sorsot, így végül a ház pincéjében élhették meg felszabadulásukat. A háború után a családnak sikerült visszaszereznie Tátra utcai lakását – igaz, csak társbérletben az azt kiigénylő nyilastól – és bár bútoraikat és egyéb ingóságaikat addigra széthordták, lassanként sikerült élhető egzisztenciát felépíteniük. Az interjúalany folytatta iskoláit: a négy elemi után a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, innen pedig közgazdasági technikumba került, ahol 1954-ben sikeresen fejezte be tanulmányait. Ezt követően jelentkezett a jogi, majd a közgazdasági egyetemre, de a sikeres felvételi vizsgák ellenére helyhiányra hivatkozva nem vették fel. 1954-től abban a szövetkezetben kezdett dolgozni az anyagbeszerzési osztályon, amelyben édesanyja (aki később újból férjhez ment) titkárnői állást töltött be. 1956-ban egy gumiabroncs-értékesítő vállalatnál helyezkedett el. Az elkövetkező években több alkalommal is munkahelyet váltott, mivel újra és újra könyvelői posztokra került. Végül a Kohó- és Gépipari Minisztériumnál sikerült külkereskedelmi álláshoz jutnia, és 1961-től egészen 1992-ig itt dolgozott. Végül azonban mégsem innen ment nyugdíjba, mivel 1992-ben, akkor már osztályvezető-helyettesként elment a minisztériumból, és három éven keresztül egy magáncégnél dolgozott, az előzőhöz hasonló munkakörben. A nyugdíj óta nem vállalt újból munkát. 1962 óta nős, két gyermeke és három unokája van. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-266 |
|
419-0-1:1/267
|
Péterné Turcsányi Turcsányi Péterné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Turcsányi Péterné Budapesten született, már a háború idején, 1941-ben. A zsidótörvények életbe lépése előtt édesapja egy szálloda főpincére volt, de a háború kezdete már egy cukrászda pincéreként érte. Mikor a lánya féléves lett, behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért haza; mint később egy bajtársa beszámolt róla, visszavonulás közben, Abdánál lőtték agyon. Az interjúalany és édesanyja Pesten maradtak. A német megszállást követően az István út 26. szám alatt található kétszobás lakásukból a szemközti házba kellett költözniük, amelyet csillagos háznak neveztek ki. Nagyszüleivel együtt négyen laktak egyetlen szobában, ez viszont még mindig jobb volt ahhoz képest, ami ezután következett: 1944. október 15. után a nyilasok felsorakoztatták a ház lakóit, és elvezényelték a menetet a Klauzál térre, onnan pedig a pesti gettóba, ahová a nagyapa, mivel református volt, már nem mehetett velük. A gettóban is egy szobát kaptak, de most már négy családdal megosztva. Minden családnak egy szék és egy ágy jutott. Ételt alig kaptak, gyakorlatilag vízen éltek, és mivel az egész házban egyetlen mellékhelyiség volt, nagyon hamar elterjedt a vérhas. Ebben a szobában vészelték át az ostromot. Mivel a ház pincéjében tollraktár működött, ami fokozott gyúlékonysága miatt teljesen alkalmatlanná tette a helyiséget az óvóhely funkciójának betöltésére, a bombázások idején is a felszínen kellett maradniuk, így élték át a szomszédos ház lebombázását és megsemmisülését is. Végül januárban egy éjszakát mégis a pincében töltöttek, mivel a gettó környékén már olyan heves tűzharc folyt, hogy lehetetlen volt a szobában megmaradni. Másnap reggel dörömbölésre ébredtek: mint kiderült, az oroszok felszabadították a gettót. A család elindult régi lakásuk felé, amelyet elköltöztetésük után egy nyilasnak utaltak ki. A házat bombatalálat érte, így lakhatatlanná vált, ezért a szemközt található hajdani csillagos házba költöztek, abba a szobába, ahol gettóba hurcolásuk előtt is éltek. Az anya hamarosan munkát talált (varrónő volt, így mindig akadt megbízása), ezáltal keresetéből és a nagypapa nyugdíjából (a nagyszülők halálukig velük laktak) megéltek valahogy. Éveken keresztül jártak a Bethlen térre, figyelték a híreket, nem hallanak-e valamit az édesapa felől, de csak hosszú idő után tért haza egy szemtanú, aki elmesélte, hogyan halt meg Abdánál. Az interjúalany 1947-ben kezdte meg elemi iskolai tanulmányait. Nagyon jó tanuló volt, szinte kizárólag ötösei voltak, de ez nem akadályozta meg abban, hogy sok barátja legyen, és elég ideje maradjon játszani is. Elemi után a Varga Katalin Gimnáziumban tanult tovább, 1956-ban pedig sikeresen tette le érettségi vizsgáit. Mivel édesanyja már egyre nehezebben tudta egyedül eltartani a családot, nem mehetett egyetemre, azonnal munkába kellett állnia. Először a Magyar Beruházási Banknál kapott munkát, majd 1974-ben átment a Mezőgéptröszthöz. 1988-tól még hat évet dolgozott az OTP-nél, végül 1996-ban ment nyugdíjba. 1962-ben hozzáment egy munkatársa ismerőséhez, akivel azóta is együtt él. Házasságukból két gyermekük, akik mára már összesen három unokával ajándékozták meg őket. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-267 |
|
419-0-1:1/268
|
Veronika Turcsányi Turcsányi Veronika The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Turcsányi Veronika egy nyírségi zsidó család gyermeke, a húszas évek első felében látta meg a napvilágot. Összesen tizenegyen voltak testvérek, és a háború alatt elköltöztek Recskre. Itt élték túl a vészkorszakot is. Azon ritka családok közé tartoztak, amelyből senki sem lett a holokauszt áldozata, és a deportálást is megúszták. Köszönhető mindez annak, hogy már a németek bevonulása előtt egy helyi bánya barlangjában bujkáltak. A háborút követően, az ötvenes évek elején az interjúalany Budapesten tanult egy nővérképzőben, majd a Szent Rókus Kórházban helyezkedett el. 1956-ban, a forradalom idején jelentkezett egy gyógyszerszállító csoporthoz kocsikísérőnek. Bécsbe került, majd Olaszországon keresztül több zsidóval együtt behajózott Haifába. Izraelben két évig egy kibucban élt, majd 1958-ban hozzáment egy magyar túlélőhöz, akitől három gyermeke született. Aktív évei során egy szociális gondozó intézet ápolójaként dolgozott, ahol vakokkal és mozgáskorlátozottakkal foglalkozott nyugdíjazásáig. Férje halálát követően hazaköltözött Magyarországra egyik testvéréhez, azóta itt él. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-268 |
|
419-0-1:1/269
|
Éva Tutui Tutui Éva The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photograps of personal and official letters, photographs of personal life; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, fényképek személyes és hivatalos levelekről, családi fényképek; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Tutui Éva Gyergyószentmiklóson született 1924-ben. Először Bukarestben, az anglikán misszió iskolájábában tanuét, ezt követően pedig a kolozsvári zsidó gimnáziumba került. Középiskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, és 1944-ben leérettségizett. A holokauszt alatt a Gyergyószentmiklóson maradt családját – apja első világháborús érdemeinek köszönthetően – nem deportálták. Éva és egyik öccse 1944 nyarán a szolnoki híd lebombázása miatt nem tudtak hazajutni, és Budapesten maradtak. Hamis papírokat szereztek és a Hungária szállóban vállaltak munkát. Öccsének közvetlenül Budapest felszabadulása előtt nyoma veszett. Évának sikerült átvészelnie a budapesti ostrom időszakát, majd 1945 tavaszán hazatért Gyergyószentmiklósra. A család helyzete a háború utáni években fokozatosan ellehetetlenült. Éva apja több volt helyi nyilas vezetőt is feljelentett, aminek következtében egyre több fenyegetést kapott. Számos alkalommal hamisan megvádolták, a letartóztatás elől az apa pedig az öngyilkosságba menekült. Éva 1945-1949 között végezte Kolozsváron az egyetemet, majd Bukarestbe ment férjhez egy román történészhez. Két gyermekük született az ötvenes években. Bukarestben a külügyminisztérium alkalmazottja lett, majd a Román Kommunista Pártnál dolgozott mint fordító és könyvtáros. Polgári állása mellett, amíg egészsége engedte, műfordítóként is dolgozott. A román titkosszolgálat levéltárában ő tárta fel a Nagy Imrével kapcsolatos dokumentumokat, és készített róluk feljegyzéseket a budapesti 1956-os Intézet számára. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-269 |
|
419-0-1:1/270
|
Ferenc Udvardi Udvardi Ferenc The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Udvardi Ferenc a húszas évek első felében látta meg a napvilágot Keszthelyen. Édesapja üvegesként dolgozott, és még a gimnázium befejezése előtt Ferenc is arra kényszerült, hogy ebben a szakmában helyezkedjen el. Tanárai ugyanis zsidó származása miatt lerontották a jegyeit, majd eltanácsolták az iskolából. Ferencnek 1944 áprilisában kellett bevonulnia munkaszolgálatra, és csak a felszabadulást követően, 1945 nyarán tért haza. Kőszegen volt munkaszolgálatos, innen került halálmenetben Hannersdorfba, majd Grazon keresztül Mauthausenbe. Többnyire sáncot ásattak vele, illetve asztalos munkákat kellett végeznie. Gunskirchenben szabadult fel. Szülei az auschwitzi gázkamrában haltak meg, családjából néhány unokatestvére élte túl a holokausztot. Feleségével 1945 szeptemberében házasodtak össze, egy gyermekük született. Az interjúalany a háború után is üvegesként dolgozott, felesége gyakran besegített neki. Négy évig külföldön éltek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-270 |
|
419-0-1:1/271
|
Lászlóné Újlaki Újlaki Lászlóné The folder contains: 9 sound files of interview (9 .mp3 and 9 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 9 audio fájlja (9 .mp3 és 9 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Újlaki Lászlóné 1919-ben született Budapesten, családja a hetedik kerületben élt. Az elemi és a polgári osztályokat zsidó iskolában végezte, majd egy zsidó leánygimnáziumban érettségizett. 1944-ben el kellett hagyniuk a lakásukat, előbb a Népszínház utcába, majd a Szent István parkba kerültek sárga csillagos házba. Édesanyját és őt innen vitték előbb a Teleki térre, majd onnan a vagonokhoz. Őket Bergen-Belsenbe deportálták, édesapja Budapesten maradt. A lágerben nem kellett dolgozniuk, a többi fogollyal leginkább „fejben főzéssel” próbálták tartani egymásban a lelket. Az interjúalany számos receptet, amit az ottani asszonyoktól hallott, papírdarabokra jegyzett fel, néhányat haza is hozott a lágerből. 1945 áprilisában ismét bevagonírozták őket, és mindenfajta információ nélkül elindították a vonatot. A vagont bombatalálat érte, és mire a foglyok kiszabadultak, már sehol sem találtak német katonákat. Egy faluban orosz fennhatóság alatt kellett várniuk a megszervezett hazaszállításra. Első férjével, akivel 1943-ban házasodtak össze, hazatérte után kezdenek csak igazán együtt élni, de nem bizonyult jól működő kapcsolatnak, és 1936-ban elváltak. Egy lányuk született a házasságból. Az interjúalany később ismét férjhez ment. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-271 |
|
419-0-1:1/272
|
Béláné Ungár Ungár Béláné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Ungár Béláné 1919 márciusában született Budapesten. Nővérével és szüleivel élt. Kijárta a négy elemit, majd négy polgári után kereskedelmi szaktanfolyamra ment. Ennek elvégzése után egy ékszerésznél kezdett dolgozni, majd átment egy textilüzletbe. Itt dolgozott 1944-ig, ekkor az üzletet be kellett zárni, mivel a tulajdonosa zsidó volt. Szüleivel és nővérével élt, mikor 1944 júniusában csillagos házba kellett költözniük a Népszínház utcába, egy egyszobás lakásba, ahol így összesen kilencen laktak. Ekkortájt született nővére kislánya is, aminek köszönhetően a nővérét nem vitték el, Budapesten élte túl a háborút, egy kis ideig a gettóban, majd édesanyjukkal egy védett házban. Az interjúalany egy tésztagyárban kezdett el dolgozni egy barátnőjével - aki szintén ott lakott a csillagos házban -, mert a gyárban olyan kerek pecsétet adtak, mint a honvédségnél, és ez felmentette őket a KISOK-pályára való bevonulás alól. Édesapja egy hónapot volt az ősz folyamán Tétényben munkaszolgálaton. Nem sokkal az után, hogy az édesapja hazaért, U.B.-nét egy nap kivezényelték gyalog, feltartott kézzel a lóversenypályára. Az út mentén mindenhol emberek álltak és szidták őket. Az unokahúgát babakocsiban tolták végig. Odaérve felhajtották őket a tribünökre. Aztán éjszaka valahonnan nagy üdvrivalgást hallottak, majd elengedték őket. A házmester azzal fogadta őket, hogy „máris hazajöttek?”, mert épp a lakásukat pakolták ki. Novemberben apját újból elvitték, az utolsó, amit tudnak róla, hogy Mosonmagyaróvárig eljutott, mert onnan szökött vissza egy szomszéd. Nem sokkal később az interjúalanyt is elvitték a házból, a többi negyvenöt év alatti nővel együtt. Gyalog mentek az óbudai téglagyárig, ott töltöttek egy éjszakát összezsúfolódva, majd reggel mentek tovább Mosonmagyaróvárra. Napi harminc-negyven kilométert mentek, aludtak sportpályákon, istállókban, egyszer egy óvóhelyen is, ételt természetesen alig kaptak. Mosonmagyaróváron egy éjszakát töltöttek, majd vagonokba kényszerítették őket, a vonat legközelebb Kópházán állt meg. Pajtákban voltak elszállásolva, reggelente sáncot ásni vitték őket. A betegeket is kihajtották. Ételt itt is alig kaptak, volt, amikor annyira szörnyű volt, hogy inkább kiöntötték. Körülbelül egy hét után tíz-tizenkét éves Hitlerjugendek kísérték át őket Lichtenwörthbe. Egy gyárépületbe terelték be őket, ahol a földön aludtak. Nem dolgoztak, csak feküdtek naphosszat, ételt nem nagyon kaptak. A felszabadulás után U.B.-né rögtön elindult haza egy testvérpárral. Gyalog mentek Győrig, az egyik lány meghalt útközben az egyik éjjel. Csornán vagy Kapuváron voltak, amikor elkapták őket és elvitték egy helyre, ahol fürdőkádak voltak és sok más zsidó kapott menedéket. Megfürdették őket, a ruhájukat fertőtlenítették. Győrben felszálltak egy vonatra, amiről azt mondták, hogy Budapestre megy. Két napig ültek benne, míg elindult, és valóban elhozta őket Budapestre. A Dunán áthozatták magukat egy csónakossal, mert Győrben, a hitközségben kaptak pénzt, és azzal tudtak fizetni a csónakosnak. Otthon csak édesanyját és az unokahúgát találta meg, mert a nővére épp vidéken volt, hogy ételt cseréljen. 1947 szeptemberében hozták haza a vőlegényét hadifogságból, októberben összeházasodtak. Az ötvenes évek elején megszületett a fiúk, majd az interjúalany dolgozni kezdett, elvégzett egy könyvelő tanfolyamot is. Hamarosan férjével külön költöztek. A férfi 1982-ben bekövetkezett haláláig együtt éltek. Ungár Béláné, amíg egészsége engedte, minden hónapban eljárt a Lichtenwörthből visszajöttek találkozójára. Egy alkalommal a lágerbe is ellátogattak. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-272 |
|
419-0-1:1/273
|
Zsuzsa Ungár Ungár Zsuzsa The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Ungár Zsuzsa az 1920-as évek elején született Vámospércsen. Nagyapja malomtulajdonos volt. Rokonai anyai ágon „bankosok” voltak, mindegyik sógora az Angol-Magyar Banknál dolgozott, az egyikük a budapesti fióknak volt vezérigazgatója. Az interjúalany családja 1929-ig Vámospércsen élt, majd apja állást kapott Nyíregyházán, és odaköltöztek. Zsuzsa a négy elemi elvégzése után evangélikus leánygimnáziumban tanult tovább, és tizenkilenc évesen, az érettségi napján férjhez ment. Férje családja egy nyíregyházi áruház tulajdonosa volt. 1939-től többször behívták a férjét katonai szolgálatra, majd munkaszolgálatra. 1940-ben született meg a lányuk, a férje akkor Hajdúböszörményben volt munkaszolgálaton. Egy nap katonákat költöztettek be a lakásuk egyik szobájába, ekkor elköltöztek az anyósának a házába. A lányát felküldték Budapestre, a nővéréhez, majd az anyósát is felszöktették, így élték túl a háborút. Zsuzsát Nyíregyházán a gettósítás idején a Körte utca 6. szám alá költöztették, majd Nyírjespusztára került, itt dohánypajtákban szállásolták el őket. 1944. június 6-án vagonírozták be őket a nyíregyházi állomáson, és négy nap múlva érkeztek meg Auschwitz-Birkenauba. A szüleit aznap megölték. Ő körülbelül három-négy hét után egy lengyel településre került, ahol zsidó temetők sírköveit kellett kalapáccsal széttörniük. Az oroszok közeledtével levitték őket a tengerpartra, és megint egy másik táborba került. A német őrök otthagyták őket, Zsuzsa két hónap alatt, gyalog ment haza Nyíregyházára. Mire megérkezett, férje, nővére, és a gyermeke már otthon voltak. A hazatérés után súlyos beteg lett, a debreceni klinikán kezelték. Férjével újra megnyitották Nyíregyházán az áruházat, de az államosítás során elvették tőlük. Budapestre költöztek, az interjúalany pedig egy angyalföldi gépgyárban kapott állást. Két unokája, és két dédunokája van. Hungarian language, 2008, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-273 |
|
419-0-1:1/274
|
Imréné Vadász Vadász Imréné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Vadász Imréné a Veszprém megyei Borszörcsökön látta meg a napvilágot, a harmincas évek elején. Családja vallásos volt, kóser háztartást vezettek, és rendszeresen eljártak a devecseri zsinagógába is. Május elején a család a pápai gettóba került, ahonnan egy hónap elteltével deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. Az interjúalany édesapa ekkor már munkaszolgálaton volt. V.I.-né szeptember végéig volt Auschwitzban, ekkor anyjával Haininchen táborábba szállították őket. Itt egy muníciógyárban kellett dolgozniuk 1945 elejéig, amikor is Brémába kerültek romeltakarításra. Édesanyjával végül Theresienstadtban szabadultak fel. Édesapja és bátyja munkaszolgálatosként vesztek oda, továbbá rengeteg távoli rokonát is elveszítette a soában. Az ötvenes évek elején hozzáment egy túlélőhöz, házasságukból három gyermekük született. Devecserben telepedtek le, majd Győrbe költöztek. Egész életében tartotta a vallási előírásokat, és a későbbi generációk is vallásos zsidó nevelést kaptak. Győrben élő családtagjaival aktív tagjai a helyi neológ zsidó hitközségnek. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-274 |
|
419-0-1:1/275
|
István Vadász Vadász István The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Vadász István a húszas évek derekán látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó család második gyermekeként. Édesapja bankpénztáros volt, de a zsidótörvények miatt a hamincas évek végétől már nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, így többek között mozigépészként, és villanszerelőként dolgozott. Édesanyja a háztartást vezette, és kisebb, alkalmi munkákat vállalt. Istvánnak az iskola mellett rendszeresen dolgoznia kellett, hogy a család a létszükségleteit fedezni tudja. Tanulmányai és a munka mellett a Munkás Testedző Egyesületben volt amatőr bírkózó. Az interjúalany munkaszolgálatosként élte túl a holokausztot, 1944 májusában hívták be Jászberénybe. Továbbá Hatvanban és Kerekpusztán kellett kéynszermunkát végeznie, ősszel pedig Csepelre került. Amikor visszakerült Budapestre, már nagyon intenzív volt a főváros bombázása. Az ő századának romeltakarításokon kellett dolgoznia. Novemberben elején egy másik munkaszolgálatostól fülest kapott, miszerint a század irányítását tábori csendőrök veszik át, a csoportot pedig Németországba viszik. István még aznap megszökött, és pár napig külvárosi parkokban bujkált. Hamarosan felvette a kapcsolatot a zuglói illegális kommunista ismerőseivel, akik segítettek neki. Elirányították egy korábbi, ismerőséhez a Teleki térre, néhány napig itt kapott menedéket. Szüleit a gettóban találta meg, tőlük tudta meg, hogy öccsét még ősszel munkaszolgálatosként Németországba vitték. István a gettóban, majd a Vöröskereszt védett házában élte túl a hátralévő hónapokat szüleivel. Tavasszal a testvére is hazatért. A háború után egyetemi tanulmányokat folytatott, és hosszabb-rövidebb ideig párkapcsolatokban élt. Gyermeke nem született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-275 |
|
419-0-1:1/276
|
Tibor Vágó Vágó Tibor The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany 1920-ban született a Békéscsaba mellett található Doboz településén. 1944 tavaszán a családja a Szegedi gettóba került, itt elvesztették egymást. Tibort május végén Ausztriába deportálták, ahol kényszermunkát kellett végeznie. A megpróbáltatásokat viszonylag jó állóképességének köszönhetően komolyabb betegségek nélkül bírta. Hónapok múlva átkerült Bergen-Belsenbe, itt azonban már egy súlyos tüdőgyulladást kellett leküzdenie. Itt szabadult fel 1945 tavazsán. Családjából rengetegen a holokauszt áldozatai lettek, apja, és nagyszülei Auschwitzban haltak meg. Miután szervezett úton hazatért, 1945 nyarán megházasodott. Feleségétől – akit már a háború előttről simert – egy gyermeke született. A huszadik század második felében már Budapesten éltek. Tibor nem élt vallásos életet, de a nagyobb ünnepeket mindig megtartotta, emellett szoros kapcsolatban áll különböző zsidó kultúrális szervezetekkel. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-276 |
|
419-0-1:1/277
|
Éva Vámos Vámos Éva The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Vámos Éva gyermektúlélő, 1942-ben született Budapesten. Édesapja munkaszolgálatos volt, Éva anyjával bujkált Budapesten a gettóban, itt élte át a felszabadulást is. Mindkét szülő, és a nagyszülők is túlélték a háborút. A háború után szülei beléptek a Magyar Kommunista Pártba. Édesanyja zenetanárként dolgozott, később igazgató lett egy zeneiskolában. Édesapja mérnök volt, munkásságát többek között Kossuth-díjjal ismerték el. Éva már az általános iskolában francia tagozatra került, középiskolás korában úttörőtáborokba járt. Az egyetemen is francia szakon végzett. Egyetemista korában tolmácsolt és idegenvezetőként is dolgozott, de valójában irodalomtudósnak készült. Később a Magyar Rádió és Televízió Nemzetközi Kapcsolatok osztályán kezdett dolgozni, és itt is maradt harminc éven át. Ösztöndíjasként többször járt Franciaországban, és a doktori fokozatot is megszerezte. Kutatási területe a 18. századi francia prózairodalom. Eközben férjhez ment, született egy gyermeke, de öt év házasság után elváltak és egyedül nevelte fel fiát. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-277 |
|
419-0-1:1/278
|
János Vandernstein Vandernstein János The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany gyermektúlélő, 1940-ben született Hódmezővásárhelyen, egy neológ zsidó család második gyermekeként. János négy éves volt a deportálás idején. Mivel Hódmezővásárhelyen nem alakítottak ki gettót, így a többi városhoz képest viszonylag későn, június közepén, és végül csak csendőri nyomásra terelték be a zsidó lakosságot (737 embert) a zsinagógába. Két nap múlva átszállították őket a szegedi téglagyárba, ahol egy éjszakát töltöttek. Innen marhavagonokban a Bécs melletti Strasshofba kerültek: János mellett volt édesanyja, nővére, nagymamája; az édesapa munkaszolgálatosként Mauthausenbe került. Strasshof elosztóként működött: itt fertőtlenítették őket, majd Bergen-Belsen mellé vitték a családot mezőgazdasági munkára. A felnőtteknek kényszermunkát kellett végezniük, míg a gyerekek, így János is napközben a barakkokban maradhattak. 1945-ben Bergen-Belsenben szabadultak fel és augusztusban átszállították őket egy amerikai katonai táborba: enni kaptak és kissé felerősödtek. János nagymamája Bergen-Belsenben éhen halt. A táborból gyalog indultak haza édesanyjával: Budapestig szinte végig gyalogoltak, majd a fővárostól vonattal jutottak haza, Vásárhelyre. Édesapja már otthon volt, de nem tudta visszaszerezni a széthordott értékeket, mivel a családi házban semmi sem maradt. Nehezen, de újrakezdték az életet. Az interjúalany 1946-ban elkezdte iskolai tanulmányait, végül – nagyapjához és édesapjához hasonlóan – szobafestő-mázoló lett. A hatvanas évek végén megházasodott, feleségével hagyományos zsidó esküvőjük volt a szegedi zsinagógában. Házasságukból két gyermekük született. János több, mint húsz évig volt a helyi hitközség elnöke. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-278 |
|
419-0-1:1/279
|
Róbertné Vándor Vándor Róbertné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Vándor Károlyné az 1920-as évek végén született Hajdúhadházán, egy neológ zsidó család gyermekeként. Négy testvére volt, közülük mindenki túlélte a soát. Az interjúalany a háborúig az elemi osztályokat végezte el, részben Hajdúhadházán, részben Debrecenben. V.K.-né testvéreivel és szüleivel a debreceni gettóból Strasshof elosztótáborába kerültek, ahonnan a teljes családot egy ausztriai birtokra vitték mezőgazdasági és házkörüli munkára. Az apa többnyire a majorságvezető munkáját segítette, míg az interjúalany édesanyja a konyhán dolgozott. A gyerekeknek is kellett munkát végezniük, de ezek általában könnyű házkörüli teendőket jelentettek. A család tavasszal elkerült Theresienstadtba, és itt szabadultak fel 1945 májusában. V.K.-né szűk családjából testvérei és szülei is túlélték a vészkorszakot, azonban rengeteg rokona nem volt olyan szerencsés, mint ők, és haláltáborokan vesztették életüket. Az interjúalany a háború után érettségit tett egy debreceni gimnáziumban, majd főiskolára jelentkezett, és kereskedelmi tanulmányokat foytatott. Ekkor már Budapesten élt, itt ismerkedett meg későbbi férjével, akivel az ötvenes évek első felében házasodtak össze. Házasságukból két gyermekük született. Az interjúalany aktív évei során leginkább a bútoriparban dolgozott, és részt vett az egyik országos jelentőségű bútoráruház kiépítésében is. Budapesten él. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-279 |
|
419-0-1:1/280
|
Istvánné Váradi Váradi Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Váradi Istvánné egy ortodox zsidó családban született a Szekszárd közelében található Udvariban. A faluban nagyobb számban svábok, kisebb számban magyarok laktak. A háború előtt négy zsidó család élt a faluban, amelyek közül három az interjúalany rokonságához tartozott. Az szülők szatócsüzletet üzemeltettek a településen. A szombatokat sokszor együtt ülte a négy család, zsinagógába is együtt jártak. A harmincas évek végén, és a negyvenes évek elején azonban, már saját háznál tartották az imádságokat. A környező falvakból és a rokonságból összeállt a zsidó vallás törvényeinek megfelelően tizenkét férfi, így megtartható volt a szertartás. Az interjúalany és családja 1944 májusában a hőgyészi gettóba került, majd június végén átvitték őket Kaposvárra. Itt kerültek be az Auschwitzba tartó transzportok egyikébe. Megérkezésük után elválasztották az édesanyjától és húgától, de nemsokára a tábor területén újra találkozott anyjával, azonban csak pár szót tudtak váltani, többé pedig nem látták egymást. A lágerben átélt kísérleti műtétek, amelyeket két alkalommal hajtottak végre rajta a mai napig kihatnak egészségére. Az interjúalany október végéig volt Auschwitzban. Ekkor ismét bevagonírozták, és Grünbergbe szállították, hogy egy ottani lőszergyárban végeztessenek vele kényszemunkát. Itt szabadult fel. Édesapján kívül mindenkit elveszített, a faluból is csak ők ketten élték túl a holokausztot. Az apa Dachauból tért haza, ahová munkaszolgálatosként került. Az ötvenes években az interjúalanyon végzett orvosi vizsgálatok során többek között vesetorzulást, hasi összenövést, és belsőszervi-torzulást állapítottak meg. A súlyos károsodások miatt gyermeke nem születhetett. A negyvenes évek óta él házasságban. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-280 |
|
419-0-1:1/281
|
Györgyné Várady Várady Györgyné The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, hiding, death march A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, bujkálás, halálmenet
Várady Györgyné 1924-ben született, Budapesten. Édesapja elismert újságíró volt, az Az újság című folyóirat főmunkatársa, később saját lapot is kiadott Pesti Városháza címmel. Ennek köszönhetően nagy háztartást vittek, illusztris vendégek jártak hozzájuk nap, mint nap. Édesanyja háztartásbeli volt a nagymamával és a többi nővel főként a vendégek körüli teendőkkel foglalkozott. Az interjúalany zsidó elemiben, majd gimnáziumban végezte tanulmányait. Az 1938-as törvényeket követően a család helyzete rohamosan rosszabbodott. Édesapját megfosztották korábbi állásától, a lapot megszűntették. Idővel rendszeressé váltak a munkaszolgálatos behívók, a nagy lakást pedig elvették tőlük. 1944-ben, mivel a nagyszülők sárga csillagos házban laktak, oda költöztették az egész családot. Ebből a házból megszöktek és egy ideig az édesapja nagybátyjánál rejtőztek, aki azonban pár hét után tovább küldte őket tartva. Visszaköltöztek a régi romos lakásba, ahonnan hamarosan az óbudai téglagyárba vitték őket. Mikor elindultak egy-egy menetoszlop kb. 500 nőből állt – az apa ekkor már munkaszolgálaton volt –, nemzetőrök kísérték őket. A határ felé terelték a zsidókat a reguláris hadsereg kíséretével, tőlük azonban a csendőrök átvették az irányítást. A határon formálisan átadták őket a németeknek, de előbb még kísérletet tettek a maradék értékek elkobzására, kizsarolására. Bevagonírozták őket, de a vonat visszajött Sopronba. Sopron mellett Harkán szállásolták el a csoportot, majd napi tizenkét órán keresztül tankcsapdákat kellett ásniuk. Két hét múlva Lichtenwörthbe kerültek, ahol egy hangárban szállásolták el őket. Naponta egyszer kaptak élelmet, dolgozniuk ugyan nem kellett de a napi többszöri appelbe rengetegen belehaltak. Mivel az interjúalany korábban elvégzett egy tanfolyamot ápolónőként dolgozott a táboron belül, illetve egy ideig tábori írnok volt. Édesanyja súlyos tüdőbetegséget kapott, amiből csak nagyon nehezen, lopott gyógyszerekkel tudta kikúrálni. Mikor elkezdtek a közelben bombázni az őrök egyszer csak eltűntek, ők pedig betegen, 30 kilósan elindultak hazafelé. Helyiektől illetve az orosz katonáktól kaptak némi táplálékot, ami legalább arra elég volt hogy neki tudjanak vágni az útnak. Az első estét öt másik táborlakóval egy parasztházban töltötték, reggel pedig lövöldözésre ébredtek, mert az orosz katonák betörtek, az egyiküket megerőszakolták mire parancsnokuk leállíthatta őket. Később egy határ menti gazdasági épületben húzták meg magukat. Két hét múlva vonatra szálltak, és Celldömölkig mentek. Itt a helyi vöröskeresztesek fertőtlenítették őket és új ruhákat is kaptak. Két nappal később megérkeztek a Keleti-pályaudvarra. Korábbi lakásukban találkoztak az életben maradt családtagokkal, és egy hónap múlva az édesapa is megérkezett. V.Gy.-né hamarosan befejezte tanulmányait, majd különböző színházaknál helyezkedett el. Továbbá alkalmanként cikkeket is ír, és irodalmi szövegeken is dolgozik. Három gyermeke és négy unokája született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-281 |
|
419-0-1:1/282
|
Ágostonné Varga Varga Ágostonné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet, munkaszolgálat
Varga Ágostonné a húszas évek elején született Bécsben. Két testvére volt, a család a zsidóság neológ irányzatához tartozott. Iskoláit Bécsben végezte, magyarul pedig csak tizenöt évesen tanult meg, mivel a család 1938-ban, az Anschlusst követően Sopronba költözött. A gettósítások idején apja már munkaszolgálaton volt, ő két testvérével, és édesanyjával került a soproni gettóba. Auschwitzba deportálták őket, ahol édesanyjukat elgázosították, de a három lánytestvérnek végig sikerült együtt maradnia. Életüket annak köszönhetik, hogy a lágerben kiválasztották őket munkára, és Lichtenauba kerültek, ahol egy bombagyárban dolgoztak. Itt érte őket a felszabadulás. A háború után rövid ideig Budapesten dolgozott egy fodrászatban, majd férjével visszaköltözött Sopronba, ahol a helyi ipari szövetkezet szállítási előadójaként kezdett el dolgozni. Időközben férjével egyre közelebb kerültek a baloldali eszmékhez, és a kommunista pártba is beléptek. 1956-ban rajta, és férjén kívül a családból mindenki nyugatra disszidált. Egy gyermeke, és két unokája született. Nyugat-Európában és az Egyesült államokban élő testvéreit rendszeresen látogatja. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-282 |
|
419-0-1:1/283
|
Béla Varga Varga Béla The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Varga Béla 1930-ban született Szolnokon. Édesapja tisztviselő volt, a család szerény anyagi körülmények között élt. Béla a háború előtt zsidó iskolában végezte az elemi osztályokat, és a polgárit is. Az érettségit csak 1945 után tette le. A családnál gyakran voltak baráti összejövetelek, 1944. március 19-én vasárnap egy ismerős hozta a hírt, hogy a németek megszálltak Magyarországot. Béla ekkor tizennégy éves volt. Elkezdte dokumentálni a történéseket, naplót vezetett, és amiről csak tudott fotókat készített. Májusban édesanyjával a szolnoki gettóba kerültek, míg az apa munkaszolgálatra vonult be. Júniusban Bélát és édesanyját egy Bécs-közeli gyárba deportálták, ahol az interjúalany esztergályosként dolgozott. A vészkorszak alatt nem vitték őket máshova, mindvégig itt raboskodtak. Mivel a szolnoki házukat bombatalálat érte, édesanyjával egy albérletbe költöztek. 1945 nyarán kapták meg Béla apjának halálhírét. Az érettségi megszerzése után az interjúalany felvételt nyert a Budapesti Közgazdasági Egyetemre. Budapesten már külön élt édesanyjától, szintén albérleten lakott. Az egyetem elvégzése után több évtizeden keresztül a Béke Szálló üzletvezetője volt. Harmincas évei közepén édesanyjával egy eltartási szerződés révén lakáshoz jutottak. Egy gyermeke született házasságon kívül. Jelenlegi feleségét ötvenes évei elején vette el. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-283 |
|
419-0-1:1/284
|
Ferencné Varga Varga Ferencné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet, bujkálás
Varga Ferencné 1924-ben látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Szüleivel az Andrássy úton laktak hárman, egyedüli gyermek volt. Az interjúalany a skót misszió iskolájába járt. 1938-ban a numerus clausus miatt édesapját elbocsájtották állásából, neki pedig ott kellett hagynia az iskolát, hogy munkába álljon. Egy ismerős segítségével egy ideig könyvelőként dolgozott, ez a lehetőség azonban a negyvenes évek elején megszűnt. Amikor a család megélhetése már súlyos veszélybe került, először egy, majd két szobát kényszerültek kiadni. 1944-ben a család egy Dob utcai csillagos házba került, ahol minden családra jutott egy szoba. Október 23-ig voltak együtt, ekkor egy rendelet értelmében munkaszolgálata kellett jelentkezniük a Városligetben. Ott korcsoportok és nemek szerint elosztották őket. Az interjúalanyt, és sorstársait Gönyű felé indították. V.F.-né egy hátizsákkal indult, azt azonban pár nap után el kellett dobnia. Gönyűn egy hajó gyomrában szállásolták el őket, pár nap múlva pedig tovább indultak Hegyeshalom felé. Itt egy istállóban kellett megszállniuk, egy nap múlva a csendőrök vagonokba terelték őket, és megindult a transzport Ravensbrückbe. A lágerben nem kellett dolgozniuk, de hajnaltól egészen a délelőtti órákig appelokat tartottak. Az interjúalany jó állóképességének, és fiatal szervezetének köszönheti, hogy kibírta az embertelen megpróbáltatásokat. Hamarosan rabruhát kaptak, és Hennigsdorfba szállították őket. Itt tizenkét órás műszakokban egy gyárban kellett dolgozniuk, a hanglemezgyártó részlegnél. V.F.-né elmondása szerint, mivel a felügyelők rendszeresen visszahallgatták az elkészült lemezeket, állandó zeneszó mellett dolgoztak. Májusban bombatalálat érte a gyárat, de senki sem sérült meg. Május végén halálmenetben hajtották őket céltalanul Németország területén. Az őrök fokozatosan eltűntek mellőlük, az interjúalany pedig az egyik barátnőjével egy elhagyott parasztházban talált menedéket. Két hónapon keresztül gyalogoltak ketten, majd Drezdától vonattal jutottak el Prágáig. Itt apácáktól kaptak szállást, új ruhákat és élelmet. Az interjúalany 1945 nyarán jutott haza Budapestre. Mindkét szülője túlélte a vészkorszakot, és együtt kezdtek új életet. Az édesapát visszavették a gyári állásába, míg V.F.-né befejezte tanulmányait, és tisztviselőként helyezkedett el. 1949 óta él házasságban, férjétől egy gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-284 |
|
419-0-1:1/285
|
István Vári Vári István The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Vári István a harmincas évek közepén született Hódmezővásárhelyen. Családja vallásos volt, a zsidóság neológ irányzatához tartoztak. István a háború előtt zsidó elemibe járt Hódmezővásárhelyen, az iskolát azonban csak 1945 után fejezte be. Az interjúalany – aki a deportálások idején kilenc éves volt – édesanyjával, anyai nagymamájával, és nagynénjével került a hódmezővásárhelyi gettóba. Április utolsó napjaiban a családot a többi vásárhelyi zsidóval együtt a szegedi téglagyárba hurcolták. Szegeden bevagonírozták őket, majd ahogyan a hódmezővásárhelyi deportáltak túlnyomó részét, őket is ausztriai majorságokba deportálták. Istvánék Eberndorfba kerültek, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük. Decemberig kellett itt raboskodniuk, ekkor átkerültek Bergen-Belsenbe, majd pár hét múlva Theresienstadtba. A családtagoknak mindvégig sikerült együtt maradniuk, végül a mintalágerben szabadultak fel. István édesapja azonban munkaszolgálatosként életét vesztette. Prágán keresztül jutottak Budapestre, pár nap fővárosi lét után pedig hazautaztak Hódmezővásárhelyre. Az interjúalany befejezte az elemit, majd a helyi református gimnáziumba jelentkezett. Itt sikeresen leérettségizett, majd állatorvosi tanulmányokba kezdett. Diplomája megszerzése után mindvégig Békés megyében dolgozott körzeti, majd nyugdíjazása előtt néhány évig főállatorvosként. Szintén holokauszt túlélő feleségével a hatvanas évek végén házasodtak össze. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-285 |
|
419-0-1:1/286
|
Lászlóné Varjas Varjas Lászlóné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Varjas Lászlóné Budapesten született 1924-ben, zsidó családban. Apja jogász volt, ő a Vajdaságból származott, édesanyja pedig budapesti. Megszületése után a család a Vajdaságba költözött, az interjúalany itt nőtt fel. Ő és bátyja is internátusban tanultak, a szülők nagy hangsúlyt fordítottak a gyerekek iskoláztatására. Szülei már a házasságkötésük során kikeresztelkedtek, azonban a nagyobb zsidó ünnepeket így is megtartották otthon, és rendszeresen készítettek tradicionális zsidó ételeket is. Az interjúalany (nem zsidó származású) vőlegényének tanácsára a család Budapestre költözött a negyvenes évek során, hogy ott vészeljék át a háborút. A német megszállást követően nem hordták a sárga csillagot, és csillagos házba sem költöztek. Egy nap azonban csendőrök törtek rájuk, és egy fogdába vitték őket. Innen kerültek egy Ausztria területén lévő munkatáborba, ahol a férfiakat dolgozni vitték, az interjúalanyt és édesanyját pedig Auschwitzba deportálták. Édesanyja a lágerben néhány nap alatt súlyosan megbetegedett, és a gyengélkedőre került. Ezalatt V.L.-nének kényszermunkát kellett végeznie a lágerben, és hamarosan ő is megbetegedett. Egy ismerős orvosnak köszönhették, hogy a betegszobán életben maradtak, és nem kellett vissza menniük nehéz munkára. A felszabadulás után vonattal szállították őket haza, Temesvárnál a vőlegényével is újra találkoztak, és hamarosan az apáról és az interjúalany bátyjáról is kiderült, hogy életben vannak. Az egész család túlélte a borzalmakat. Az interjúalany a negyvenes évek végén férjhez ment, és együtt Pestre költöztek. Hamarosan gyermekük született, akit egy ideig az V.L-né édesanyja nevelt mert ők nem tudtak megfelelő körülményeket biztosítani a számára. Férjével közösen piacozni kezdtek, majd a férfi egy vendéglő árubeszerzőjeként, ő pedig ápolónőként helyezkedett el. Később az interjúalany elvégzett egy röntgenasszisztensi képzést is, mely valamivel jobb fizetést biztosított számára. Férjétől időközben elvált, később egy másik férfival kötött házasságot. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-286 |
|
419-0-1:1/287
|
Péter Várkonyi Várkonyi Péter The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Várkonyi Péter 1938-ban látta meg a napvilágot Budapesten, így a vészkorszakot is gyermekként élte át a fővárosban. Tisztviselő szülők és textilkereskedő nagyszülők között nevelkedett, egyedüli gyerek volt. 1944. március 19-én a nagyszülők körúti lakásán tartózkodott a család, így az ablakból szinte percről-percre figyelhették a német megszállás eseményeit. Péter édesapja ekkor már munkaszolgálaton volt. Először a Dohány utca 71. alatt kialakított zsidó házba került édesanyjával, ahonnan néhány nap múlva a lóversenypályára kerültek. A deportálásukra nem került sor, és hamarosan visszavitték őket a korábbi házba. Édesanyja gyors intézkedésére hamarosan egy újlipótvárosi, svájci védett házba menekültek. Egyebek mellett a Nyugati pályaudvarhoz közeli, híres Ilkovits büfé tulajdonosival laktak egy lakásban. Egy razzia alkalmával a nyilasok az összes lakót levezényelték a ház elé, és az akkor éppen az épülethez érkező Carl Lutzzal kezdtek kegyetlen alkudozásba. Ennek az lett az eredménye, hogy a nyilasok csak azoknak a védettségét fogadták el, akik a kapun belül álltak, így a svájci embermentő kénytelen volt a többieket átadni. Az interjúalany és édesanyja éppen a kapu takarásában bújtak meg, ennek köszönhetően maradtak életben. Ebben a házban szabadultak fel. Később derült ki, hogy édesapja a munkaszolgálatról Auschwitzba került, ahol megölték. Péter a háború után egy zsidó iskolában járta ki az első négy osztályt, majd általános iskolába, és gimnáziumba járt. Az érettségi után a Bizományi Áruház Vállalathoz került, ahol ékszerbecsüsként helyezkedett el. Az interjúalany hosszú ideig nem állapodott meg, végül az ötvenes évei végén nősült meg. Ekkor feleségével egy vidéki nagyvárosba költöztek. Autodidakta módon sokat foglalkozik filozófiával, és irodalommal is. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-287 |
|
419-0-1:1/288
|
Pál Várnai Várnai Pál The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Várnai Pál 1935-ben született Kiskunhalason. Apjának tüzelőanyag nagykereskedése volt, a család nagypolgári életet élt. Rengeteg ismerősük volt Kiskunhalason. Pál édesapja ugyan kereskedő volt, de rendkívüli műveltséget tudhatott magáénak. A tágabb család ortodox hagyományokat követett. Ők is kóser háztartást vezettek, és heti rendszerességgel jártak templomba, de házon kívül elfogyasztották a nem kóser ételeket is. Az interjúalany gyerekként élte át a gettóba hurcolást, a bevagonírozást és a deportálást. Édesanyjával, öccsével, és több más családtaggal együtt vészelték át az üldöztetést, Strasshof, Bergen-Belsen, illetve Theresienstadt lágereiben. Egyik táborban sem kellett kényszermunkát végezniük. A családjuk kb. tíz tagjából mindössze négyen voltak munkaképesek, de még a féléves unokaöccse is túlélte az üldöztetést. Apja a munkaszolgálatból Dachauba került, a család csak a háború után tudta meg, hogy az apa életét vesztette. Hazatérésük után a házukat már idegenek lakták. Az interjúalany egy református gimnáziumban kezdett el tanulni, majd Budapesten orosz-magyar szakon folytatott egyetemi tanulmányokat. Elmondása szerint magányos volt a fővárosban, állandó filléres gondokkal küzdött. A szintén Pesten élő bátyja jórészt szanatóriumban, vagy börtönben ült. Miután továbbra sem találta helyét, 1956 őszén Pál úgy döntött, hogy megragadja a lehetőséget, és a zöldhatáron keresztül Ausztriába disszidált. Néhány hét múlva bécsi segítséggel Kanadába jutott, végül itt telepedett le. Montreálban ismét egyetemre kezdett járni, és kelet-európai tanulmányokat hallgatott. Egy idő után felfigyeltek a tehetségére, és tanársegédi állásokat kapott, majd a doktori fokozatot is megszerezte. Többnyire orosz nyelv és irodalommal kapcsolatos tárgyakat tanított. Élete során kétszer házasodott. A hatvanas évek óta rendszeresen jár Magyarországra, a nyolcvanas évektől kezdve kétlaki életet élt. Kanadában és Magyarországon is rendszeresen publikált. A levéltáros megjegyzése: Várnai Pál 2011-ben Életeim címmel könyvet írt a holokauszt során átélt tapasztalatairól, háború előtti és utáni életéről, Kanadáról és Kiskunhalasról. A kötet a Zachor Alapítvány kiadásában jelent meg. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-288 |
|
419-0-1:1/289
|
Gézáné Vas Vas Gézáné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Vas Gézáné a húszas évek elején született egy ceglédi kispolgári zsidó családban. A kalapkészítő mesterséget tanulta ki, de ebben a szakmában csak rövid ideig dolgozott. A háború alatt egy rövid ideig nővérével Budapesten éltek, a jobb megélhetés reményében költöztek a fővárosba. 1944-ben azonban már ismét Cegléden laktak. A családot a német megszállást követően a Ceglédi gettóba kényszerítették, innen deportálták őket. Édesapja egy ausztriai munkatáborba került, az interjúalanyt édesanyjával és nővérével Auschwitzba deportálták. Az anyát rögtön a gázba küldték, a két testvér pedig egy hónap múlva Allendorfba került. Itt egy fegyverüzemben kellett dolgozniuk egészen a felszabadulásig. A lágerből egy ceglédi deportáltakból álló csoporttal kerültek haza, nem szervezett módon. Az édesapjuk ekkor már otthon várta őket. A háború után nem sokkal az interjúalany hozzáment egy szintén túlélő férfihez, akivel Budapesten telepedtek le. Egy gyermekük született a negyvenes évek végén. V.G.-né Budapesten gyors- és gépírást tanult, és ezzel a végzettséggel helyezkedett el a Földművelésügyi Minisztériumban. Az államszocializmus ideje alatt is a vallási előírások szerint éltek, a család a zsidóság neológ irányzatát követte. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-289 |
|
419-0-1:1/290
|
István Vas Vas István The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Vas István az 1920-as évek közepén született egy budapesti zsidó család második gyermekeként. A holokausztot munkaszolgálatosként élte túl, csakúgy, mint tesvére. Szülei a pesti gettóban vészelték át a soát. Istvánnak 1944 júniusában kellett bevonulnia munkaszolgálatra, éppen a zsületésnapján. A jászberényi elosztótáborból Szolnokra, majd egy hét ottlét után a magyar-ukrán határra került. Hamarosan innen Erdélybe szállították, és Csicsókeresztúron végzett kényszermunkát szeptemberig. Általában vasútépítésen kellett dolgoznia. István végül Tordán szabadult fel. Munkaszolgálatának utolsó hetei egybeestek a németek visszavonulásával, ami elmondása szerint káoszt okozott a századában, ő ennek köszönhetően tudott megszökni. Tordán városkörnyéki házakban bujkált néhány társával, amíg a körülmények lehetővé tették számukra, hogy megszökjenek. Bukarest felé vették az irányt, végül Nagyszebenig jutottak el. István 1945 januárjáig itt maradt, közben megtudta, hogy a kolozsvári egyetemen megindult az oktatás, és beiratkozott az orvosi karra. Az egyetem második évét már Budapesten kezdte, és itt fejezte be a képzést. Hazatérte után fél évvel édesanyja egy súlyos tüdőbetegség következtében életét vesztette. Diplomája megszerzése után besorozták, és katonaorvos lett. Szakterülete a virológia lett. A katonai szolgálat után egy kutatóközpontba került, és itt dolgozott 1956-ig, amikor elhagyta az országot. Feleségével Bécsen keresztül jutott ki Kanadába. Egy kanadai nagyvárosban etlepedtek le, és István hamarosan egytemi állást is kapott. Több, mint negyven év tanári és kutatói praxis, és felesége halála után hazaköltözött. Gyermekük nem született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-290 |
|
419-0-1:1/291
|
Vilmos Vázsonyi Vázsonyi Vilmos The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőktől elszakadás
Vázsonyi Vilmos 1935-ben született, nagypolgári zsidó családban. Neves család leszármazottja, nagyapja miniszter, apja országgyűlési képviselő volt. Anyai ágról egy gazdag, bajai földbirtokos családból számrazik. Vilmos mellé a szülők német és francia nevelőnőt fogadtak. 1943-44-ben a család hosszabb ideig Baján tartózkodott, majd feljöttek Pestre, ahol 1944 áprilisában az apa politikai tevékenysége miatt az egész családot bevitték a Mosoni utcai börtönbe. Amikor Vázsonyi Vilmos a nagymamájával kikerült a börtönből, Budapesten már viselni kellett a sárga csillagot, és a házat a Liszt Ferenc téren, ahol a lakásuk volt, csillagos házzá alakították. 1944 telén a kisfiút két keresztény hölgy bujtatta hamis papírokkal. A felszabadulást is itt élte meg, míg édesanyja egy halálmenetből megszökve jutott vissza Budapestre. Édesapját politikai tevékenysége miatt deportálták, és Hannover közelében életét vesztette. 1945 nyarán Vilmos három hetet egy svájci gyermeksegélyező intézetben töltött a Svábhegyen, majd a későbbiekben édesanyja pszichoanalitikushoz küldte. Gyerekkori német nevelőnője 1948-56-ig ismét velük lakott Pesten, Vilmos pedig leérettségizett, majd művészettörténetet kezdett tanulni az ELTE bölcsészkarán. 1956-ban jelen volt a Petőfi Kör vitáin, majd 1956. november 3-án Győrön keresztül Bécsbe utazott negyedmagával, hogy az egyetemi diákrádió számára technikai felszereléseket hozzanak Budapestre. Vilmos 1956. november 13-án disszidált, először Bécsbe, majd 1959-ben Ausztriát is elhagyta. Az 1960-as években Rómában élt, később pedig a legkülönbözőbb európai nagyvárosokban töltött el éveket. A rendszerváltásig csak két alkalommal járt Magyarországon. Élete során háromsor házasodott meg, gyermeke nem született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-291 |
|
419-0-1:1/292
|
Judit Veres Veres Judit The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőtől elszakadás
Judit 1935-ben született Budapesten. Egyetlen gyerek volt, a család a Stefánia úton lakott. Édesapja egy fatelepen dolgozott, édesanyja háztartásbeli volt. 1938-ban édesapját a hatályba lépő törvények miatt elküldték állásából, ezért el kellett költözniük egy kisebb lakásba. Ugyanebben az évben kikeresztelkedtek. 1944-ben a házuk csillagos ház lett, mivel a többi lakó is zsidó volt. Tavasszal egy alkalommal mindenkit kiállítottak az utcára, majd a Thököly úton egy pincébe terelték őket. Egy-két napot töltöttek ott, és a férfiak kivételével mindenkit hazaengedtek. Édesanyja biztonságba helyezte Juditot a nővérénél, akinek keresztény férje volt. Nem sokkal ezután jött egy rendelet, miszerint negyven éves korig be kell vonulniuk a nőknek, és bár édesanyja a határon volt, mégis jelentkezett. Egyik nap összecsomagolták Judit dolgait, és az István útra vitték, ahol várták már a szülei, akiket időközben egy ismerősük kimentett. Ezután ismerősöknél bujkáltak, és az egyikük segítségével hamis papírokhoz is jutottak. Ettől kezdve hetente más lakásokban bujkáltak, végül egy budai villában érte őket a felszabadulás. Február 14-én elindultak Pestre, de látván a szétbombázott Déli pályaudvart, visszafordultak. 16-án leértek a Margit körútig, de ott nem engedték tovább őket, majd végül nagy kerülővel jutottak le a Duna partra, ahol tutajjal elvitték őket a Margitszigetig. Onnan a Duna jegén gyalog érkeztek meg Pestre. A lakásuk épségben volt, és megtudták, hogy a többi lakó mindvégig a házban maradt. 1950-ben Judit édesapja súlyos betegség után elhunyt. Édesanyja ugyan kapott munkát az apa volt vállalatánál, de nagyon szűkösen éltek. Judit az érettségi után a Lenin Intézetben tanult tovább, orosz-magyar szakon végzett 1957-ben. Budapesten nem kapott tanári állást, csak Ercsiben. A tanítást hamarosan befejezte, és fordítóként helyezkedett el. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-292 |
|
419-0-1:1/293
|
Ernőné Veress Veress Ernőné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Veress Ernőné a harmincas évek második felében született Budapesten. Édesapja banki alkalmazottként, majd benzinkútkezelőként dolgozott. Az édesanya szőnyegszövő volt. Az interjúalany 1943-ban kezdte meg iskolai tanulmányait egy nyolcadik kerületi zsidó iskolában, de a német megszállás és az azt követő események miatt még az első osztályt sem fejezhette be. Édesapját (aki az első világháború idején még egyenruhás katonaként harcolt) kétszer hívták be munkaszolgálatra: először 1942-ben, másodszor pedig 1944-ben vonult be Nagybányára. Többet nem látták, csak a háború után derült ki, hogy egy keretlegény az Ausztria felé tartó gyalogmenetben agyonverte. V.E.-né édesanyjával, nagyanyjával és nagynénjével maradt otthon. Egy Dembinszky utcai csillagos házban laktak, ahol négy másik zsidóval éltek 55 négyzetméteren. Október közepén a család három tagja egy svéd védett házba költözött. Három hétig nyomorogtak itt sok más sorstársukkal, míg végül innen is el akarták hurcolni őket. Végül a Szent István Park közelében, egy pincében találtak maguknak menedéket. Itt szabdultak fel januárban. Édesanyjának sikerült visszaszereznie korábbi lakásukat, ide költöztek vissza. A háború után különböző iskolákban folytatta a tanulmányait, érettségi után pedig vasútgépész-technikusi végzettséget szerzett. Édesanyja 1946-ban újra megházasodott, 1947-ben pedig megszülte második lányát. Az interjúalany 1956-ban tizenkilenc évesen ment férjhez. Még az ötvenes évek során megszületett a lánya, később azonban házassága megromlott, végül elvált. 1975-ben ment hozzá második férjéhez, akitől egy gyermeke született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-293 |
|
419-0-1:1/294
|
Éva Véri Véri Éva The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Éva gyermektúlélő, 1941-ben született egy polgári zsidó családban Nagykanizsán. Szülei még Éva megszületése előtt hosszabb-rövidebb ideig Nyugat-Európában, illetve Afrikában éltek. Édesanyjával 1944. októberében a városi rendőrkapitányság fogdájába zárták őket, majd egy orvos segítségével a nagykanizsai kórházba kerültek. Később menekülés közben Hévízen fogták el őket a nyilasok, így kerültek egy Ausztriába tartó transzportba. Édesanyjával hat hónapot töltöttek egy fogolytáborban, majd amikor személyvonatokon Ausztria belseje felé vitték tovább a foglyokat, egy kis faluban, Weindorfban megszöktek. Itt egy osztrák parasztcsalád bújtatta őket, és amikor az orosz csapatok elérték a falut, gyalog indultak vissza Magyarországra, 1945 májusának közepén érkeztek Budapestre. Szülei 1946-ban elváltak. Évát érettségi után nem vették fel egyetemre, így két évig egy gyógyszertárban dolgozott. Húsz évesen ismét jelentkezett, ekkor már sikeresen. Budapestre költözött, és magyar-művészettörténet szakon megkezdte tanulmányait. A diploma megszerzése után három évig nem kapott állást, majd a hetvenes évekelejétől kezdve tanárként helyezkedett el. Egy gyermeke született a nyolcvanas évek derekán. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-294 |
|
419-0-1:1/295
|
Vermes Gyula Gyula Vermes The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp, hiding A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, láger, bujkálás
Vermes Gyula az 1910-es évek közepén látta meg a napvilágot, egy miskolci neológ zsidó családban. Nem sokkal megszületése után szülei Szolnokra költöztek, ő már itt kezdett iskolába járni. A háború előtt dolgozott Pesten, illetve Szolnokon is. Még a harmincas évek során megnősült, házasságából egy gyermeke született. Budapestről hívták be munkaszolgálatra, és Erdélybe került kényszermunkára. Miután a szövetséges csapatok lebombázták az építkezést, ahol a százada dolgozott, gyalog hajtották őket a fővárosba. Meg tudott szökni, és egészen a Horthy-proklamációig Budapesten bujkált. Egyszer egy véletlen folytán azonban csendőrök fogságába esett, akik egy pesti laktanyába hurcolták. Ősszel Bergen-Belsenbe deportálták, ahol 1945 tavaszáig raboskodott. A szövetségesek közeledtével egy halálmenetbe került, végül Magdeburg közelében szabadították fel. Egy ideig Németországban kapott ellátást az amerikai csapatoktól, majd egyedül indult haza, az út legnagyobb részét gyalog tette meg. Fia, és felesége Auschwitzban haltak meg. Édesanyja túlélte az üldöztetést. A negyvenes évek végén ismét megnősült, és két gyermeke született. Családjával a fővárosban telepedtek le. Nyugdíjazásáig állami vállalatoknál dolgozott könyvelőként. Tagja a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesületének, illetve a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-295 |
|
419-0-1:1/296
|
Tamás Vető Vető Tamás The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3 and 10 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3 és 10 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Tamás a harmincas évek közepén született Budapesten, zsidó családban. Édesapja mérnök volt, anyja pedig a háztartásbeli. A háború előtt egy állami iskolában végezte el az elemi osztályokat, továbbtanulni csak 1945 után tudott. Édesapja munkaszolgálatosként vidéken és Budapesten is végzett kényszermunkát. Egy alkalommal, amikor az apja százada egy pesti lakatanyában volt elszállásolva, Tamás édesanyja lefizette az ottani őrt, hogy hagyja megszökni a férfit, aki azonban erre nem volt hajlandó. Nem sokkal később Kőszegre vitték, ott vesztette életét. Tamás és édesanyja Budapesten bujkáltak a vészkorszak idején. A család kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően mindig találtak egy ismerőst, akinél pár hétig el tudtak bújni. Az interjúalany a háború után egy evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára. 1956-ban Párizsba disszidált, majd végül Skandináviába költözött. Itt karmesterként futott be sikeres karriert. Két házasságából négy gyermeke született. Hungarian language, 2007, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-296 |
|
419-0-1:1/297
|
György Vidor Vidor György The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat
Vidor György 1922-ben született Bonyhádon. Az elemi osztályokat a bonyhádi zsidó iskolában végezte, majd egy evangélikus gimnáziumban érettségizett. 1938-tól Budapesten élt, ahol jogi tanulmányokat folytatott. Hogy az egyre szűkösebb időkben finanszírozni tudja tanulmányait, szakmunkásként dolgozott egy zuglói textilgyárban. György 1944-ben Pestről vonult be munkaszolgálara. Először Jászberényben, majd a főváros környékén kellett kényszermunkát végeznie. 1944 telén diftériát kapott, ami miatt kórházba került, gyakorlatilag ez mentette meg az életét. Ismeretlen okokbl a kelleténél több ideig volt kórházban, és amikor elszállították, akkor sem a volt századába kellett visszamennie, hanem a pesti gettóba került. Néhány hét múlva felszabadult. Szülei, testvére, és egész családja odaveszett a holokausztban. A háború után letette elmaradt vizsgáit a jogi egyetemen, és lediplomázott. 1946-tól egy rövid ideig irodista volt, majd ügyvédbojtár lett Bonyhádon. Az ötvenes évek elején elhagyta az ügyvédi pályát, és állami vállalatoknál lett jogtanácsos. A negyvenes évek vége óta nős, házasságából egy gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-297 |
|
419-0-1:1/298
|
György Vígh Vígh György The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Vígh György az 1930-as évek első felében született egy szegedi zsidó család gyermekeként. A család nem a vallási előírások szerint élt, de a nagyobb ünnepeket minden alkalommal megtartották. Édesanyjával, nővérével, és népes szegedi családjával együtt 1944-ben a szegedi zsinagóga környékén felállított gettóba zárták őket. A deportálások során egy Strasshofba tartó transzportba kerültek. Itt nem sok ideig voltak, hamarosan tovább szállították őket a csehországi Pohořelicébe (németül: Pohrlitz). Itt folyamszabályozási munkákon kellett dolgozniuk. 1944 decemberében Bergen-Belsenbe kerültek, ahol 1945 áprilisáig raboskodtak. Végül Theresienstadtban szabadultak fel. Szervezett úton jutottak haza Prágán keresztül. Édesapja Dachauban vesztette életét. Az ötvenes évek óta házas, feleségével egy gyermekük született. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-298 |
|
419-0-1:1/299
|
Ernő Viltsek Viltsek Ernő The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
Viltsek Ernő a húszas évek közepén született egy neológ zsidó család egyetlen gyermekeként. Habár az interjúalany Budapesten született, nem itt nőtt fel, szülei csak az orvosi beavatkozás miatt jöttek a fővárosba. Ernő családja az egykori Magyaróváron (ma Mosonmagyaróvár része) lakott. A vészkorszakot munkaszolgálatosként élte túl. Számos dunántúli városban kellett szolgálatot teljesítenie, majd 1944 telén Budapestre került. Itt leleményességének köszönhetően meg tudott szökni a századától, és az ostrom végéig a fővárosban maradt. Szülei a pesti gettóban élték túl a vészkorszakot. Ernő orvos-családba született, így számára sem volt kérdés, hogy milyen pályára készül. A háború után megszerezte a diplomáját, és fogorvosként kezdett praktizálni. Emellett négy nyelven beszél, és a fogorvoslás területén végzett kutatásainak köszönhetően gyakorlatilag korlátlanul utazhatott az államszocializmus évei alatt is. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-299 |
|
419-0-1:1/300
|
Istvánné Weisz Weisz Istvánné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Weisz Istvánné 1920-ban látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Testvére nem született, ő pedig meglehetősen késői gyerek volt a kor társadalmi elvárásaihoz képest. Családja nem volt vallásos, de a nagyobb ünnepeket megtartották. Az interjúalanyt Budapestről munkaszolgálatosként vitték Kópházára. Itt kemény fizikai munkát kellett végeznie, majd rövid idő elteltével Gunskirchenbe deportálták. A tél folyamán Mauthausenbe került, itt szabadították fel az amerikai csapatok. Mindkét szülője a budapesti gettóban élte túl az üldöztetést. 1947-ben házasodott meg, és azóta abban a lakásban él Budapesten, ahova akkor költöztek be férjével. Egy gyermekük született az ötvenes években. Idős korára is aktív társasági életet él. Túlélő társaival, és barátaival rendszeresen megemlékeznek a soáról. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-300 |
|
419-0-1:1/301
|
Jenő Weisz Weisz Jenő The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Weisz Jenő Pécsett született az 1910-es évek második felében. Szegény családból származik, egy szoba-konyhás lakásban laktak, édesapja szabó volt. Az interjúalanynak is korán munkába kellett állnia, miután kitanulta a szabóságot, segédként dolgozott több pécsi mesternél. 1942-ben, már házasként és egy kislány édesapjaként kellett bevonulnia munkaszolgálatra. Először Mohácsra került, majd az orosz frontra vitték a századát. Visszafelé átadták a zsidó munkaszolgálatosokat a németeknek, akik Kópházára hurcolták őket. Itt néhány hetet töltöttek szörnyű körülmények között egy pajtában, szalmán elszállásolva, majd Mauthausenbe deportálták őket. Itt egy kőbányában kellett dolgozniuk. Az interjúalanyt pedig hamarosan Gunskirchenbe szállították, ahol elkapta a flekktífuszt. Nagyon súlyos állapotba került, de a tábor felszabadulásával, és a szövetséges csapatok megérkeztével jobb ellátáshoz jutott, így életben maradt. Csak augusztusra épült fel teljesen, ekkor tudott elindulni Magyarországra. Jenő huszonegy családtagját, köztük feleségét és kétéves lányát is elveszítette a holokausztban. A háború után, 1945-ben ismét megnősült, második házasságából két gyermeke született. Aktív évei során ruházati boltoknál dolgozott eladó, illetve boltvezető pozícióban. Egész élete alatt vallásos neológ zsidóként élt. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-301 |
|
419-0-1:1/302
|
Jenőné Weisz Weisz Jenőné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Weisz Jenőné a húszas évek közepén látta meg a napvilágot egy pécsi neológ zsidó családban. Anyja varrónő, apja mészáros volt, ő egyszem gyerekükként született. Nem tanulhatott tovább, ezért egy helybéli varrónő mellet lett segéd. Hamarosan beállt anyja üzletébe, az ott dolgozó lányok mellé. A német megszállás után a pécsi gettóba kerültek szüleivel. Valamivel jobb sorsuk volt itt, mint más gettókban, lévén ők dönthették el, hogy kikkel költöznek össze, és nem volt olyan nagy zsúfoltság sem. Először Auschwitzba kerültek, innen pár hét múlva Ravensbrückbe vitték őket. A holokausztban szülei mellett szinte egész rokonságát elveszítette. Mindössze édesapjának egy féltestvére tért haza, ő szinte rögtön Izraelbe költözött. Férjével, akinek szintén a teljes családját kiírtották, még hazajövetelük évében ismerkedtek meg, és hamarosan össze is házasodtak. Első gyermeke megszületéséig varrónőként dolgozott, majd akkor ment vissza dolgozni, amikor a gyermekei már nagyobbak lettek. Még nyugdíjas korában is sokáig dolgozott adminisztrátorként. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-302 |
|
419-0-1:1/303
|
János Wessely Wessely János The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Az interjúalany 1920-ban született Budapesten. Két testvére volt, a család a hetedik kerületben élt. A gyerekek magániskolákba jártak, az érettségit azonban már állami fenntartású intézményekben tették le. János egyetemre is jelentkezett, a numerus clausus miatt azonban nem vették fel, így munkába állt. Egy autószalonban dolgozott, ahonnan a zsidótörvények miatt küldték el, 1941-ben. Ezután a munkaszolgálatos behívójáig inasként, illetve sofőrként is dolgozott. 1943-ban kellett bevonulnia egy pesti laktanyba, ahonnan aztán Bodonyba került. János csak télen mehetett haza, 1944 elején azonban ismét behívták, ekkor már Ukrajnába kellett bevonulnia. Elmondása szerint ekkor bántak a legkegyetlenebbül a századdal, kemény fizikai munkát kellett végezniük, és élelmet is alig kaptak. Amikor már Magyarországra gyalogoltak vissza, János egy szerencsétlen baleset következtében eltörte a lábát, emiatt hadikórházba került. Debrecenbe, majd Zalaegerszegre szállították, és immáron megfelelő ellátást kapott. Miután felépült, a munkaszolgálatos századánál kellett volna jelentkeznie, az interjúalany azonban Budapestre utazott, és a Bethlen tér környékén bujkált az ostrom végéig. Több hét reménytelen keresgélés után télen megtalálta szüleit, és későbbi feleségét is. A háború után János egy szemesztert Bécsben tanult, a kereskedelmi főiskolán, majd hazaköltözött, és az orvosi egyetemre jelentkezett. Diplomája megszerzését követően katonaorvosként dolgozott, majd budapesti kórházakban kapott állást. Házasságából három gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-303 |
|
419-0-1:1/304
|
Jánosné Wessely Wessely Jánosné The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Wessely Jánosné 1925-ben látta meg a napvilágot egy budapesti neológ zsidó család gyermekeként. Hárman voltak testvérek, a szülei fűszerüzletet üzemeltettek Pesten. Az egyre vészterhesebbé váló időkben lakásuk több szobáját is ki kényszerültek adni. Az interjúalanynak nem volt lehetősége továbbtanulni, így kitanulta a fodrász szakmát. Az interjúalany, testvérei és az édesapa Budapesten, hamis papírokkal, bujkálva élték túl a vészkorszakot. W.J.-né édesanyja a Maros utcai zsidó kórházba került, ahol hónapokig ápolták. Az 1945. január 12-i Kun páter által vezetett kegyetlen mészárlás során gyilkolták meg. Az interjúalany még 1945-ben megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő volt. Három gyermekük született a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes években. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-304 |
|
419-0-1:1/305
|
Pál Wiener Wiener Pál The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Wiener Pál 1935-ben született Debrecenben, édesapja gazdag debreceni családból származott. Szülei házassága csupán három évig tartott. Miután a szülők elváltak, Pestre költözött anyjával, aki egy svábhegyi intézetbe adta két évre. Öt éves korában áttért a katolikus vallásra. Zsidó neveltetésben sosem részesült, de később, tizenévesen, idős rokonok hatására visszatért a zsidósághoz. Az intézetből 1944 őszén a nemzetközi gettóba vitték, édesanyjának és neki Wallenberg-féle menlevele volt. Azután egy kolostorba került, ahol mint megkeresztelt zsidó kisfiút bújtatták. Miután a nyilasok feljelentették a szerzeteseket, egy újlipótvárosi szükségkórházban bujkáltak az anyjával, itt töltötték 1944 karácsonyát és szilveszterét is. Apja 1942-ben munkaszolgálatosként halt meg. A háború után másfél évet Karcagon töltött a nagyszülőknél, ahol vallásos katolikusként élt. Amikor visszakerült Pestre, az anyja ismét beadta egy intézetbe, majd 1947-ben Sztehlo Gábor intézetébe kerül. Tizennégy évesen hazaköltözött az anyjához, aki pszichésen instabil volt, többször megfordult pszichiátriai klinikákon is, végül az ötvenes évek elején öngyilkos lett. Gimnazista korában versenyszerűen kajakozott, érettségi után pedig a Gyógypedagógiai Főiskolára ment. 1956-ban aktívan részt vett a forradalom eseményeiben. Pál novemberben disszidált, először Bécsben töltött három hetet, majd Svájcba utazott, ahol beiratkozott az orvosi egyetemre. 1958-ban költözött Párizsba, azóta ott él. Itt többek között pszichológai tanulmányokat is folytatott. Három felesége volt, és három gyermeke született. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-305 |
|
419-0-1:1/306
|
Tiborné Wollák Wollák Tiborné The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenetWollák Tiborné a húszas évek végén született egy nagykanizsai neológ zsidó családban. A családja a negyvenes évek során Veszprémben élt, innen hurcolták el őket a sárvári gettóba. Az interjúalanyt és szüleit Auschwitzba deportálták. A szülőket azonnal a gázkamrákba küldték, W.T.-né pedig mivel munkaképes volt, egy repülőgépgyárba került. Innen Hamburgba szállították egy vasútépítésre, végül Bergen-Belsenben szabadult fel. Szülein kívül két testvérét is elveszítette a vészkorszakban, ők munkaszolgálatosként haltak meg. Másik két testvére azonban hazatért. Egy évvel a háború végét követően hozzáment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz, akitől egy gyermeke született. Férjével Tapolcán telepedtek le. Hungarian language, 2006, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-306 |
|
419-0-1:1/307
|
Judy Young Young Judy The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, szülőtől elszakadás gyerekként
Judy Young 1943-ban született Újpesten. A holokausztot Pesten bujkálva élte túl. 1944 nyarán, pár nappal azelőtt, hogy szüleit a békásmegyeri téglagyárba hurcolták, egy rokon kivitte az egy éves gyermeket a gettóból, és a háború végéig bújtatták őt. Judy szüleit a téglagyárból Auschwitzba deportálták. Édesanyja itt, édesapja Zeitzben vesztette életét. Az interjúalanyt egy rokon házaspár nevelte fel, akiknek saját gyermekük nem született. 1957-ben kivándoroltak Angliába, Judy ott érettségizett, majd elvégezte a Cambridge Egyetemet. Ezután első férjével Kanadába költözött, a mai napig ott él. A nyolcvanas évek óta kutatja családja történetét. Apja leveleihez, melyeket a deportálás előtt írt neki, lágertársak segítségével jutott hozzá, akikkel a nyomozás során gyakran találkozott. Apjáról megtudta, hogy egy ideig rabbiképzőben tanult, illetve tanított is. Dolgozatait, és disszertációit is megtalálta, édesanyjáról azonban nagyon keveset tudott meg. Hungarian language, 2005, Digital version available | HU OSA 419-0-1_001-307 |
|
419-0-1:1/308
|
Vera Zsoldos Zsoldos Vera The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Az interjúalany egy budapesti zsidó családban született az 1920-as évek közepén. Tehetős családban nőtt fel, szüleivel és egy nővérével a Stefánia úton laktak. A szülők még a háború előtt elváltak. Verát és testvérét 1944 őszén hurcolták a KISOK-pályára, innen halálmenetben hajtották őket Bécsújhelyre. Ferihegyen, majd Rákoskeresztúron keresztül jutottak el Harkáig, ahol majdnem két hét elteltével először kaptak szervezett módon élelmet. Hamarosan megérkeztek Bécsújhelyre, ahol egy gyár üzemcsarnokában szállásolták el őket. A felszabadulásig itt voltak, hat hónapon keresztül kellett árkot ásniuk. A két testvér a vészterhes időkben mindvégig együtt tudott maradni. A táborból szervezetlen módon gyalog jutottak haza. A vészkorszakot mindkét szülő túlélte: édesanyjuk a gettóban, édesapjuk pedig a főváros különböző részein bujkálva. Az apa még a csillagos házakba történő költözés idején elhagyta a családot. A háború után Vera édesanyja hozzáment egy férfihoz, akivel a csillagos házban egy lakásban lakott, majd együtt bujkáltak. Az interjúalany folytatta tanulmányait, leérettségizett, majd felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. Hamarosan felfigyeltek tehetségére, és illusztrátori állást kapott. Élete későbbi részében sikeres grafikus lett, számos könyve jelent meg. A negyvenes évek vége óta házas, két gyermeke született. Hungarian language, 2006,
|
| Archival boxes #2 | |
|
419-0-1:2/1
|
Ajtai, István Date of production: 2005-09-03,
|
|
419-0-1:2/2
|
Almási, Miklós, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/3
|
Arató, István, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook, autobiography] |
|
419-0-1:2/4
|
Balázs, Ödönné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/5
|
Barabás, Istvánné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/6
|
Bárdos, Pál, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/7
|
Bauer, Ferenc, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/8
|
Békés, Tibor, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/9
|
Benedek, Mihály, 2005 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:2/10
|
Benedek, Mihályné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/11
|
Benkő, Pál, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook, photocopy of the laisser passer of the Swiss Embassy] |
|
419-0-1:2/12
|
Berkovics, Sándorné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/13
|
Bíró, Zsuzsanna, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/14
|
Bognár, Árpádné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/15
|
Bokor, Béláné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/16
|
Csabai, Gyuláné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/17
|
Csanádi, Károlyné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/18
|
Czeizler, András 1, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/19
|
Czeizler, András 2, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/20
|
Czink, Antalné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/21
|
Dan, Klára, 2007 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/22
|
Dénes, György, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/23
|
Csányi, Károly, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:2/24
|
Cocron, János, 2005 [Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/25
|
Deutsch, Lajosné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/26
|
Dóczi, Sándorné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook, pension certificate from the National Office of Hungarian Izraelites] |
|
419-0-1:2/27
|
Domonkos, Lajosné, 2007 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/28
|
Donáth, Péter, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/29
|
Donáth, Tiborné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/30
|
Dreisieger, Zoltánné, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/31
|
Hervé, Judith, 2006 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/32
|
Erdész, Lászlóné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook] |
|
419-0-1:2/33
|
Erdős, Lászlóné, 2005 [Interviewee's statement, Interviewer's notebook, datasheet, biographical data on family, poem by Erdős László, list of his published books] |
| Archival boxes #3 | |
|
419-0-1:3/1
|
Fabriczky, Imre, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/2
|
Faragó Vilmosné Székely, Éva, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, original letters and documents] |
|
419-0-1:3/3
|
Faragó, Zoltán (Ferenc), 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/4
|
Fehéri, Tamásné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, datasheet] |
|
419-0-1:3/5
|
Feig, János, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/6
|
Feig, Tibor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/7
|
Fejér, András, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/8
|
Fenyves, Ferenc, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/9
|
Feuer, Mária, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, documents] |
|
419-0-1:3/10
|
Filova,, Julia, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:3/11
|
Fodor, Zoltánné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/12
|
Fodor, Tibor, 2005 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/13
|
Forrai Béláné Szilágyi, Zsuzsanna, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/14
|
Fürst, Gyula, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/15
|
Gábor, Eszter, 2005 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/16
|
Gábor, György, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/17
|
Gál, Györgyné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/18
|
Galambos, Istvánné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/19
|
Gárdos, Ferencné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/20
|
Gärtner, Róbert, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/21
|
Garzó, Tamás, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/22
|
Gedei Istvánné, Márta, 1, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, short paper on the Lichtenwört camp] |
|
419-0-1:3/23
|
Gedei Istvánné, Márta, 2, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, short paper on the Lichtenwört camp] |
|
419-0-1:3/24
|
Gelléri, Miklós, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/25
|
Gellért, Frigyes, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/26
|
Gergely, Ágnes, 2008 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/27
|
Gerő, Andor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/28
|
Gerő, Jánosné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/29
|
Goldschmied, Andor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/30
|
Gottdank, László, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:3/31
|
Gyarmati, Erzsébet, 2006 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:3/32
|
Gyutai, Ágnes, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
| Archival boxes #4 | |
|
419-0-1:4/1
|
Hacsek, László, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/2
|
Hanák, Endréné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/3
|
Hartmann, Viktor, 2008 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/4
|
Havas, György, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/5
|
Hoffmann, Géza, 2005 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/6
|
Hoffmann, István, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/7
|
Jámbor, Árpád, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/8
|
Jenei, Sándorné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/9
|
Jólesz, Lászlóné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/10
|
Jolsvai, Sándorné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/11
|
Kádár, István, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/12
|
Kallós, Ödönné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/13
|
Kálmán, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/14
|
Kamensky,, Ivan, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:4/15
|
Katona, Gézáné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/16
|
Kaufmann, Pál, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/17
|
Kelemen, Gáborné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/18
|
Keller, Sándor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/19
|
Kemenes, Istvánné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/20
|
Kemény, Ernőné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/21
|
Kende, Csaba, 2006 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/22
|
Kenéz, Istvánné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook (2 of them)] |
|
419-0-1:4/23
|
Kertész, Ferencné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/24
|
Kertész, Péter, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/25
|
Kis, Istvánné, 2006 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/26
|
Kis, Sándorné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/27
|
Klein, Margit (Vágó Tiborné), 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/28
|
Kolos, Miklós, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, autobiography] |
|
419-0-1:4/29
|
Koródi, Mihályné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/30
|
Kotroczó, Józsefné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/31
|
Kovács, Miklósné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:4/32
|
Kovács, Tibor, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
| Archival boxes #5 | |
|
419-0-1:5/1
|
Körmendi, István, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/2
|
Köves, György Miklós, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/3
|
Köves, Iván, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, list of documents, copy of biography from a lexicon] |
|
419-0-1:5/4
|
Köves, László, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/5
|
Kozákné Grosz, Erna, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/6
|
Kun, János, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/7
|
Lakatos, János, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/8
|
Lamm, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/9
|
Landler, Iván, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:5/10
|
Láng, Györgyné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/11
|
Lang, Imréné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/12
|
Laski, Jenő, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/13
|
Léderer, Gertrúd, 2006 - 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/14
|
Linder (Lindner), György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/15
|
Lovász, Ferenc, 2005 - 2006 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:5/16
|
Löwenthal, Sándor, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copies of personal documents] |
|
419-0-1:5/17
|
Lukács, Ágnes, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, photocopy of a drawing] |
|
419-0-1:5/18
|
Lukács, Tiborné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/19
|
Maros Györgyné Lázár, Magda, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/20
|
Mátrai Tiborné Sebők, Vilma, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/21
|
Mezei, Béláné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/22
|
Mezei, Györgyné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/23
|
Miklós, László, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/24
|
Milder, Sándor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/25
|
Molnár, Gyuláné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/26
|
Munkácsi, Gábor, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/27
|
Nádas, Andor, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/28
|
Nagy Sándorné Dobó, Zsuzsanna, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/29
|
Neszmélyi, Béláné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/30
|
Nyeső, Sándor, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/31
|
Oblath, György, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:5/32
|
Oblath, Györgyné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
| Archival boxes #6 | |
|
419-0-1:6/1
|
Pásztor, András, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/2
|
Pásztor, Andrásné, 2005 - 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/3
|
Petrányi, Tiborné, 2005 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/4
|
Politzer, György, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/5
|
Pozsonyi, Béla, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/6
|
Preisz, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/7
|
Preisz, Györgyné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, data sheet] |
|
419-0-1:6/8
|
Pudler Jánosné, Blanka, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/9
|
Pusztai, Béláné 1, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/10
|
Pusztai, Béláné 2, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/11
|
Rácz, Éva Marianna, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copy of a photo] |
|
419-0-1:6/12
|
Radnai, Judit, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/13
|
Révész, Tamás (Thomas Revesz), 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/14
|
Roósz, Emilné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/15
|
Rozsnyai, Ervin, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/16
|
Sarkadi, György, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/17
|
Sáfrán, Sándorné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/18
|
Sági, Pálné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, memoirs] |
|
419-0-1:6/19
|
Sándor, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/20
|
Sárdi, Dezsőné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/21
|
Sarudi, Miklós, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/22
|
Schiller, József, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/23
|
Simon, László, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/24
|
Simon, Zoltánné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/25
|
Singer, Gyuláné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copy of a proof] |
|
419-0-1:6/26
|
Singer, Józsefné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/27
|
Sipos, Béla, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/28
|
Sipos, Béláné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/29
|
Solymosi, László, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/30
|
Somos, Tiborné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/31
|
Spiegler, Elemér, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/32
|
Steiner, Sándor, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:6/33
|
Sterner, György, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, hand written paper entitled "We from Buchenwald"] |
| Archival boxes #7 | |
|
419-0-1:7/1
|
Svéd, Iván, 2008 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/2
|
Szabó, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/3
|
Szász, Klára 1, 2006 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/4
|
Szedő Béláné Kenéz, Erzsébet, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/5
|
Szegré, Éva, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/6
|
Székely, Magda, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/7
|
Szemes Györgyné Brodt, Erzsébet, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/8
|
Szepes, Andorné, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/9
|
Szigeti, János László, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, autobiography] |
|
419-0-1:7/10
|
Szilasi, László, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/11
|
Szirt, Miklós, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/12
|
Szűcs, János, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/13
|
Szűcs, Magdolna, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/14
|
Takács, Lajos, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/15
|
Tompos, Károlyné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/16
|
Tornai, Endre, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/17
|
Tóth, Istvánné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, autobiography part 1] |
|
419-0-1:7/18
|
Turcsányi, Péter, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/19
|
Turcsányi, Péterné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/20
|
Turcsányi, Veronika, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/21
|
Tutui, Éva, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/22
|
Udvardi, Ferenc, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/23
|
Újlaki, Lászlóné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:7/24
|
Ungár, Béláné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
| Archival boxes #8 | |
|
419-0-1:8/1
|
Vadász, Imréné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/2
|
Vadász, István, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/3
|
Vágó, Tibor, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copy of an article in Új életből] |
|
419-0-1:8/4
|
Vandernstein, János, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/5
|
Vándor, Róbertné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/6
|
Váradi, Istvánné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/7
|
Várady, Györgyné, György, Ágnes, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, amended interviewee's statement] |
|
419-0-1:8/8
|
Varga, Ágostonné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/9
|
Varga, Béla, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/10
|
Varga, Ferencné, 2005 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/11
|
Vári, István, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/12
|
Varjas, Lászlóné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/13
|
Várkonyi, Péter, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/14
|
Várnai, Pál, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/15
|
Vas Gézáné Gábor, Lilla, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, writing on the deportations from Cegléd] |
|
419-0-1:8/16
|
Vas, István, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/17
|
Vázsonyi, Vilmos, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/18
|
Veres, Judit, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/19
|
Veress, Ernőné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/20
|
Véri, Éva, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/21
|
Vermes, Gyula, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/22
|
Vető, Tamás, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:8/23
|
Vidor, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/24
|
Vígh, György, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/25
|
Viltsek, Ernő, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/26
|
Weisz, Istvánné, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copies of documents] |
|
419-0-1:8/27
|
Wessely, János, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/28
|
Wessely, Jánosné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/29
|
Wiener, Pál, 2006 [interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/30
|
Wollák, Tiborné, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:8/31
|
Zsoldos, Vera, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
| Archival boxes #9 | |
|
419-0-1:9/1
|
Anonymous interview: A01, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/2
|
Anonymous interview: Baranyai, István A02, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/3
|
Anonymous interview: Kovács, Sándorné A03, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/4
|
Anonymous interview: A04, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/5
|
Anonymous interview: Szabó, Ilonka A05, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/6
|
Anonymous interview: Teleki, Klára A06, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/7
|
Anonymous interview: Egy a sok közül A08, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/8
|
Anonymous interview: A09, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/9
|
Anonymous interview: Kováts, Antalné A10, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/10
|
Anonymous interview: K. Gy.-né A11, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/11
|
Anonymous interview: Nagy, Istvánné A12, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/12
|
Anonymous interview: Gutlon, Aranka A13, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/13
|
Anonymous interview: A14, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/14
|
Anonymous interview: Fényes, Ilona A16, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/15
|
Anonymous interview: A17, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/16
|
Anonymous interview: Egy női deportált a sok közül A18, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, autobiography] |
|
419-0-1:9/17
|
Anonymous interview: Engelmann, Nelly A19, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/18
|
Anonymous interview: F. E. A20, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/19
|
Anonymous interview: A21, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/20
|
Anonymous interview: Ani néni A22, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/21
|
Anonymous interview: Munk, Zsuzsa A23, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/22
|
Anonymous interview: Róbert, Tamás A24, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/23
|
Anonymous interview: L.A. A25, 2005 - 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/24
|
Anonymous interview: Németh A26, 2005 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:9/25
|
Anonymous interview: Ö. E. A27, 2007 [Interviewee's statement] |
|
419-0-1:9/26
|
Anonymous interview: Rosenberg A28, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, data sheet, copies of documents, interviewer's summary] |
|
419-0-1:9/27
|
Anonymous interview: Róza A30, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/28
|
Anonymous interview: Fekete, Boriska A31, 2007 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/29
|
Anonymous interview: Kis Márton A32, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook, copies of personal documents, newspaper article, advertisements of house painters from the war years] |
|
419-0-1:9/30
|
Anonymous interview: Stempler, Katalin A33, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/31
|
Anonymous interview: Ági néni A34, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/32
|
Anonymous interview: Egy volt békéscsabai A35, 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/33
|
Anonymous interview: Rózsa 1 A36, 2005 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/34
|
Anonymous interview: Rózsa 2 [A57], 2006 [Interviewee's statement, interviewer's notebook] |
|
419-0-1:9/35
|
Anonymous interview: A37, 2008 [interviewer's notebook, data sheet] |