The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Kertész Péter Karcagon született az 1930-as évek végén. Nagyapja nyomdász volt, a város köztiszteletben álló polgára, a rendszerváltás után egy utcát is elneveztek itt róla. Az interjúalany édesapja is betűszedőként dolgozott, egészen 1941-ig, amikor is behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Az otthon maradtakat (az anyát, a két fiúgyereket és az anyai nagymamát) 1944 tavaszán terelték be a gettóba, ahonnan rövidesen tovább vitték őket a szolnoki cukorgyárba.
Családjával együtt egy Strasshofba tartó transzportba került, ahol némi élelmet kaptak – a későbbiekhez képest jóval tartalmasabbat –, csupaszra borotválták, majd a fertőtlenítőbe terelté őket. A nyilvántartásba vétel után az embereket különböző munkatáborokba osztották szét. Péter családját a simeringi gázgyárba küldték, ahol a következő időkben édesanyja is dolgozott. Ezek után Stadlauba kerültek, ahol egy alkalommal az interjúalanynak is dolgoznia kellett: kövekkel kellett levakarnia az útra száradt gépolajat. Később visszakerültek Strasshofba, ahonnan tovább akarták szállítani őket valahová, de egy bombázás, amelynek során a szerelvény első három vagonja a bezárt rabokkal együtt megsemmisült (Kertészék csak a véletlennek köszönhették, hogy egy idő után a harmadik vagonból az utolsóba irányították át őket, még a bombázás előtt), meghiúsította ezt a tervet. A család visszakerült a lágerbe, és hamarosan itt érték meg a felszabadulást, amikor is egy reggel a foglyok azt vették észre, hogy a németek elmenekültek a táborból. Az őrség a nagy sietségben maga mögött hagyta a nemrég levágott, és még éppen csak megperzselt disznót, amelyet a végletekig kiéhezett rabok pillanatok alatt eltüntettek.
A család rövidesen visszatért Karcagra, ahol minden értéküket megtalálták a szomszédnál, akinél hagyták. A két fiú szeptemberben még épp elkezdhette évveszteség nélkül a soron következő elemi osztályt, a negyediktől kezdve azonban, mivel manikűrös anyjuk nem tudta volna eltartani őket bizonytalan fizetéséből, már pesti cionista otthonokban voltak kénytelenek lakni. Péter zsidó gimnáziumban érettségizett Budapesten, ezt követően pedig, mivel nem akart bevonulni, három félévet járt vegyész szakra, majd fél évig közgazdaságtant hallgatott.
Miután félbeszakította a tanulmányait, számos helyen dolgozott: volt képügynök, könyvesbolti eladó, anyagbeszerző, végül az újságírásnál állapodott meg. Üzemi lapoknál, majd kisebb helyi újságoknál kezdte a pályafutását, és végül több váltás után, 1980-ban az egyik legnagyobb országos napilapnál kötött ki. Itt rendszeresen közölt cikkeket Izraelről, a kor Magyarországán talán egyedüliként.
Nyugdíjba vonulása után több könyvet írt, melyekért többek között Tolerancia-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. Négy felesége volt, a negyediktől, akivel ma is együtt él, három gyermeke született.