The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Tompos Károlyné Budapesten született, 1923 őszén. Egyedüli gyerek volt, édesapja bádogos és szerelősegéd volt, édesanyja pedig gépírónőként dolgozott egy vállalatnál. Nem voltak jómódúak, a szülők keményen dolgoztak – 1933 körül baráti segítséggel szereztek egy festéküzletet is a belvárosban, amely a háborúig jól jövedelmezett – és mindig volt étel az asztalon, egy időben még háztartási alkalmazottat is tartottak.
Az interjúalany a hatodik kerületi lakásuktól nem messze járta ki a négy elemit, utána pedig a zsidó gimnáziumba ment. 1942-ben kitüntetéssel érettségizett, a zsidóellenes korlátozások miatt azonban nem vették fel az egyetemre, ezért 1942 és 1944 között Kőbányán dolgozott fizikai munkásként egy téglagyárban. Közben megtanult varrni, vakon gépelni, és angol nyelvleckéket is vett.
1944 nyarán a szüleivel csillagos házba költöztették, majd ősszel édesapját elvitték munkaszolgálatra. Októberben, nem sokkal a nyilas hatalomátvétel után jött a felszólítás, hogy minden 16 és 45 év közötti nő jelenjen meg a KISOK pályán, de innen még hazaengedték, valószínűleg azért, mert hadiüzemi munkásnak számított (a téglagyár zárva volt ősszel, ekkor már egy szövőüzemben dolgozott). Ennek ellenére december elején a nyilasok elfogták, és kétezer másik nővel együtt bevagonírozták a Józsefvárosi pályaudvaron. Nyolcvanan zsúfolódtak egy vagonba, szörnyű körülmények között, és többnapi utat követően, december közepén megérkeztek Ravensbrückbe.
Barakkok helyet egy hatalmas sátorban szállásolták el őket, ahol háromemeletes priccseken aludtak, és a sátor átellenes végében található két vödörbe végezték a szükségüket. Az első napokban fürdőbe irányították őket, ahol lenyírták a hajukat és elvették a még náluk levő minden tulajdonukat. A Ravensbrückben eltöltött idő hátralevő részében egyszer sem volt lehetőségük mosakodni. Nappal értelmetlen munkára vezényelték őket a hidegben, többnyire a tábor területén kívülre: árkot ásattak velük, először balról jobbra, majd visszafelé.
Egy hónap múlva kiválasztották hétszáz másik rabbal együtt, és vonattal egy alkatrészgyárba vitték őket munkára. Itt német nyelvtudásának köszönhetően rövidesen a német főmérnök mellé került, aki rendszeresen ellátta élelemmel, és neki köszönhetően naponta zuhanyozhatott is.
Tavasszal, az oroszok közeledtével a tábort felszámolták, és a csoportot gyalog kezdték hajtani Lipcse felé. Az interjúalany útközben három magyar társnőjével együtt megszökött a sorból, és együtt próbálták átvészelni a hátralevő időt. Hamarosan a Hitlerjugend egyik kiürített szálláshelyére jutottak, és itt töltöttek néhány napot, élelemért járva a környéket. Az egyik ilyen beszerzőkörúton T.K.-né megtetszett az egyik villa tulajdonosnőjének, aki felfogadta cselédnek, de a méltatlan bánásmód miatt T.K.-né hamar otthagyta.
A szövetségesek végül május 9-én szabadították fel őket hivatalosan. Együtt indultak haza, vonaton és gyalog, és május végére sikeresen haza is jutottak. Az interjúalany szülei hamis papírokkal vészelték az ostrom idejét, és anyai nagyszülei is túlélték a gettót. Apai nagyapja még 1941-ben hunyt el természetes halállal, nagyanyját pedig valószínűleg Auschwitzba deportálták Jászberényből.
A háború után beiratkozott az egyetemre (gyermekkora óta matematikus szeretett volna lenni), és még tanulmányai alatt szakmai gyakorlat gyanánt banki alkalmazottként kezdett el dolgozni. Később a külkereskedelemben helyezkedett el, és nyugdíjazásáig egy osztrák cégnél dolgozott.
A negyvenes évek közepén ment feleségül Tompos Károlyhoz, akivel több mint negyven éven át, a férfi 1992-ben bekövetkezett haláláig boldog és harmonikus házasságban élt.