The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp,
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany az 1920-as évek elején született egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Édesapja jogász, édesanyja háztartásbeli volt. Egy testvére volt, a nála három évvel fiatalabb húga. A család továbbá bortermeléssel is foglalkozott, és miután a zsidótörvények miatt az édesapja nem folytathatta jogi tevékenységét, csak a borászatból származó bevételükre támaszkodhattak, míg pár évvel később a vállalkozás is csődbe ment.
Élete első tragédiáját öt éves korában kellett átélnie, amikor testvére, egy balesetben meghalt. Elmondása szerint a tragédia végképp megváltoztatta az életét, testvére halála után mindenben igyekezett megfelelni szüleinek.
Iskoláit szülővárosában végezte, ahol magántanuló volt, majd a helyi zsidó iskolában fejezte be az elemit. Érettségijét már egy szerzetesrend által fenntartott iskolában szerezte meg, a háború előtti években. Itt nem voltak antiszemita tapasztalatai, az ottani papokról is jó emlékei vannak. A zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, pedig erős humán irányú érdeklődése volt.
A negyvenes évek elején szülei Budapestre küldték egy lányintézetbe, hogy itt találjon magának férjet. Ekkor többek között idegen nyelvek tanításából élt. Nagyjából egy év múlva haza kellett térnie, édesapja váratlan szívrohama miatt. Az apa sikeresen felépült, ám állapota újra romlani kezdett, és a második szívrohamát már nem élte túl. Édesanyjával ketten kellett boldogulniuk az egyre nehezebb háborús években.
A német megszállást követően a város gettójába telepítették őket. Nyár elején bevagonírozták, és Auschwitzba szállították mindkettejüket. Édesanyja a megérkezés utáni szelekció áldozata lett, és a gázkamrában ölték meg. Néhány hét után pár rabtársával együtt egy másik lengyel területen lévő haláltáborba szállították. Itt a barakkokat kellett takarítania. Elmondása szerint itt jobb körülmények uralkodtak, mint Auschwitzban, és az étel is táplálóbbv volt. Pontosan nem tudja, hogy mennyi időt töltött itt, mielőtt ismét visszaszállították Birkenauba. Itt lebetegedett, és a barakk kórházába került, ahol egy másik rab felügyeletének köszönhette az életét.. Amikor visszaküldték a barakkba,a priccs legfelső szintjére került, ahol nagy kínszenvedések árán tudta túlélni a hideg éjszakákat, és folyamatosan betegséggel küzdött. Auschwitzban érte a felszabadulás január végén.
A háború után egyből visszatért szülővárosába, ahol szembesülnie kellett vele, hogy házukban idegenek laknak, és nincs esélye a visszaköltözésre, így ismerősökhöz költözött. Ekkor ismerte meg későbbi férjét is, akivel bortermelésbe kezdtek, és mikor később a vállalkozásuk fenntarthatatlanná vált, Budapestre költöztek.
Az 50-es évektől ingázni kezdtek: megmaradt szőlőjüket gondozták de Budapesten éltek. Az interjúalany magán-nyelvórákat adott, a férje pedig banktisztviselő volt. Az ötvenes évek elején férjét előkelő származásáa miatt koncepciós perben elítélték, és több évet kellett börtönben töltenie. Egyetlen fiúk, még férje börtönbe vonulása előtt született, a negyvenes évek végén. Férje jóval fiatalabb öccsét nevelt fiaként fogadta magához, aki rajtuk kívül senkire sem számíthatott.