Tivadarné Soós

Call Number
419-0-2:1/20

General information

Call No.:
419-0-2:1/20
Part of series
HU OSA 419-0-2 Júlia Vajda Interview Collection on Totalitarianism and the Holocaust: Interviews with Holocaust Witnesses and Background Material
Located at
Digital container #1 / No. 20
Digital ver. identifier
HU OSA 419-0-2_001-020
Original Title
Soós Tivadarné
Date
2006
Level
Folder
Primary Type
Audio
Language
Hungarian

Content

Contents Summary
The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); interview transcript; info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, witness, savior of Jews
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); interjú átirat; info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, szemtanú, embermentő
Az interjúalany 1936-ban született Gönyűn. Három testvére volt, egy húga, és két bátyja. Édesapja hajón volt első kormányos, az év nagy részét családjától távol a vízen töltötte.
S.T.-né az elemi iskolát Gönyűn végezte, majd Győrben, egy kereskedelmi iskolában lett kollégista. Tizennyolc évesen azonban kimaradt az iskolából, haza kellett mennie besegíteni a földeken. Férjét Győrben ismerte meg, később az interjúalany szülőfalujában telepedtek le. S.T.-né néhány évnyi háztáji munka után Győrben kezdett el dolgozni anyaggazdálkodóként, majd raktárvezetőként.
Nyolc éves volt 1944-ben. Amikor meghallották, hogy a halálmenetbe kényszerített zsidók közelednek a falu felé, édesanyja úgy döntött, hogy valahogy megpróbálnak segíteni nekik. Az interjúalany elmondása szerint napokon át sütöttek tököket, hogy azt adják a zsidóknak. A csoportot a közeli Bakonyéri hídnál várta S.T.-né és édesanyja. Amikor közel értek hozzájuk, elkezdték osztogatni az embereknek a tökszeleteket. Ekkor az egyik kísérő katona ekkor németül ráordított az édesanyára, rácsapott az arcára és berángatta a megrémült asszonyt a csoportba. Azt a csoportot egészen Gönyű Győr felöli határáig, a Kucsera-házig vitték, ahol egy udvarra hajtották be őket. Az interjúalany értesítette az egyik szomszédjukat, aki elszaladt a hírrel a falu egy befolyásos személyéhez. Ez a férfi elment a katonákhoz, és a segítségével hamarosan elengedték az édesanyát. Az ütés nyoma hosszú ideig látszott a nő arcán, sokáig nem mert kimenni az utcára, mind ezek ellenére családdal közösen úgy döntöttek, hogy a következő csoportból megmentenek valakit. Így is lett, elbújtattak egy férfit, akinek később az interjúalany idősebb bátyja segített gyalogszerrel Budapest felé szökni. Elmondása szerint bátyja az ötvenes években felkereste a férfit Budapesten, aki akkor egy ékszerüzletet vezetett.
Amikor az orosz csapatok megjelentek a faluban, még egy rendkívüli, de szerencsés kimenetelű esemény történt a családban. S.T.-né bátyja, aki az embermentésben működött közre, születésnapjára egy német bakancsot kapott ajándéka az édesapjuktól. Egy alkalommal az egyik orosz tiszt ezt észrevette az akkor tizenhét éves fiún, és rögtön jelentette a felettesének. Az interjúalany testvérét málenkij robotra hurcolták volna, ám a férfi, aki az anyát is megmentette a halálmenettől, alkudozásba kezdett az orosz tisztekkel, akik végül elengedték a fiút.

Context

Associated Names
Molnár, Szilvia (Interviewer)

Subject / Coverage

Collection Specific Tags
death march, Eye witnesses, halálmenet, Holocaust, Holokauszt, narratív életútinterjú, narrative biographical interview, persecution, persecution of Jews, Savior of Jews, Shoa, Szemtanú, testimony, üldöztetés, WWII, zsidómentő, zsidóüldözés