The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger
Az interjúalany 1915-ben született Budapesten, a családban három testvér közül ő volt a legidősebb. Szegény, de a műveltséget fontos értéknek tartó családból származik. Zsidó gimnáziumban tanult, gyerekkorában még tartották a nagyobb ünnepeket, de serdülőkorában meggyőződéses baloldaliként ateista lett. Férjével tizenhét évesen a szociáldemokrata mozgalom tagjaként ismerkedett meg, de találkoztak a Kassák Lajos által szervezett Munka-körben is.
Kis Sándorné a háború idején semmilyen behívó parancsnak nem engedelmeskedett, férjével együtt nem voltak hajlandók viselni a sárga csillagot. A német megszállást követően családjával, és négyéves kislányával először egy hatodik kerületi csillagos házba került, majd kiköltöztették őket egy védett házba a Pozsonyi útra, és novemberben innen hajtották az óbudai téglagyárba. Kislányát pár nappal korábban a család egyik barátja elvitte egy apácarend által működtetett intézetbe, ő itt élte túl a háborút.
Az interjúalanyt a vonat a ravensbrücki koncentrációs táborba vitte, itt volt 1945. januárjában és februárjában. Ravensbrückben orvosi kísérlet címén kegyetlen beavatkozásokat végeztek rajta, emiatt többé nem lehetett gyereke. A lágerben védőszárnyai alá vett egy lengyel kislányt, és hamar tekintélyre tett szert a többiek előtt. Rabtársait azzal szórakoztatta, hogy Párizsról mesélt nekik, szóban főztek, és verseket szavalt a többieknek.
1945. februárjában, Penigbe szállították, ahol egy repülőgépgyárban kellett dolgoznia. A munka során forró acél csapott a szemébe, és mikor romlott a termelés, illetve felfedezték, hogy selejteket gyártanak, söprögetővé fokozták le. Penigben a sarka elgennyesedett, és a nagyujja lefagyott. Amikor közeledett a front, a németek szélnek eresztették a rabokat Penigből, K.S.-né Chemnitz felé indult, ahol amerikai katonák felkérésére ő gépelte a névsorokat arról, hogy kik érkeztek oda a koncentrációs táborokból – ezt a listát később Budapesten kifüggesztették a Bethlen téri zsinagóga ajtaján. Mivel leszakadt a lap fejléce, az interjúalany férje azt hitte, hogy felesége odaveszett: amikor végül hazaérkezett, otthon már mindenki halottnak gondolta. A hazaút során szemtanúja volt Drezda bombázásának, és a szovjet és amerikai katonák találkozásának az Elbánál. Tizenhét napig utazott: Drezdából Prágába ment, és onnan vonattal érkezett Budapestre. Otthon életben találta édesanyját, férjét és kislányát is.
A szocializmus idején évtizedekig tanácstag volt, a budai kerületek közoktatásával foglalkozott. Később öt évig egy kiadóban dolgozott, majd műsorszerkesztéssel is foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után is nagyon elfoglalt volt, epilepsziás gyerekek alapítványát szponzorálta, képeit galériáknak kölcsönözte, kiállításokra, beszélgetésekre járt.