The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, witness
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, szemtanúSzabó Istvánné 1914-ben, a mai Szlovákia területén fekvő Palócpusztán született. Szülei, testvérei cselédek, napszámosok voltak, ő is erre a sorsra jutott. Tizenéves volt, amikor a család Galántára költözött, mert ott kaptak munkát. Apját az első világháborúban besorozták, fogságba esett, és csak évekkel az eltűnését követően tért haza, teljesen váratlanul. A család ekkor egy cselédszálláson lakott, az ablakon bezörgető apa szívszorító látványt nyújtott: gyalog jött haza a keleti frontról, meztelen volt, minden ruhája lefoszlott róla, lábai kisebesedtek. Sz. I.-né gyakran járt takarítani és vasalni zsidó családokhoz, időnként a gyerekekre is vigyázott. Rengeteget dolgozott, gyakran előfordult, hogy napi 15-16 óra munka után ért haza. Korán férjhez ment, és már tizenhat évesen megszülte az első gyermekét, akit később még kettő követett. Férjétől a harmincas évek végén elvált.1938-ban egyetlen nap alatt kitelepítették a családot. Az interjúalany apja és bátyja Morvaországba került, a család női tagjait pedig egy Veszprém megyei faluba költöztették. Itt egy családi gazdaság napszámosai lettek, de mivel a gazda nagyon alacsony bért fizetett, hamarosan új munka után kellett nézniük: ekkor kerültek Gönyűre. Sz.I.-né 1942 óta él a településen.Az asszony a halálmenetbe kényszerített zsidók vonulásának is Gönyűn volt szemtanúja. Amikor a menet közvetlenül az ő háza előtt haladt el, egy fémkannában vizet, és egy darab kenyeret vitt magával, hátha tud segíteni. Amikor egy pohárnyi vizet nyújtott az egyik férfi felé, a katona kiütötte a kezéből a poharat, megragadta az asszonyt a karjánál fogva, és az árokba taszította. A zsidókat a mai Takarékszövetkezet helyén egykor álló épület udvarába terelték. Másnap az interjúalany egy uszályt látott a Duna közepén, amiből halott és még mozgó embereket hajigáltak a vízbe. Még az előző napon az egyik zsidó férfi odakiáltott neki, hogy talál egy eldobott bőröndöt, kicsit feljebb az út szélén, tartsa meg, neki már nincs rá szüksége. Megkereste a bőröndöt, amelyben egy férfi bakancson kívül semmi sem volt. A bakancs mára már elkopott, a bőröndöt azonban Szabó Istvánné megőrizte, erről az interjú készítője felvételeket is csinált.