The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding
A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás
Jánosné a húszas évek derekán született Jászberényben. Édesapja jómódú családból származott, bornagykereskedésük volt, édesanyja varrónőként dolgozott. Még csecsemő volt, amikor anyagi nehézségek miatt Budapestre költöztek, de két gyerekkel nehéz volt albérletet találni, ezért csak a bátyját vitték magukkal, őt a nagyszülőkhöz küldték, ahol hét éves koráig élt. A polgáritól kezdve dolgoznia kellett, emiatt nem tudott továbbtanulni. Az 5-6. polgárit magántanulóként végezte el, majd varrónő lett. Később kirakatrendezőként dolgozott, de vallása miatt a fehérnemű-készítő részlegben folytathatta csak munkáját. Végül ugyancsak vallási okokból el is bocsátották állásából.
A német megszállást követően csillagos házba kerültek, apját munkaszolgálatra vitték. Egy alkalommal őt is elakarták vinni a házból, de sikerült megszöknie. A Svájci Követségtől futárigazolványt kapott, később egy autót is, sofőrrel. Rendszeresen járt a börtönbe, ételt vitt a nagybátyjának, aki megszökött a munkaszolgálatból. Ebben segítségére voltak a rendőrök, akiket lefizetett, amire szintén a követség adott pénzt. Az autóval összeszedte az árva gyerekeket és a zuglói gyermekotthonba vitte őket.
A csillagos házból a gettóba kerültek, ahol az édesanyjukat elvesztett gyermekeket gondozta. Rendszeresen éheztek, a bombázások miatt pincébe kényszerültek, ahol szalmazsákokon aludtak. Az oroszok bejövetelekor elhagyták a gettót, és visszamentek a hetedik kerületi lakásukba, ahol akkor már semmi nem volt. Jánosné a háború alatt a követségnek dolgozott, védleveleket hordott szét álnéven.
A háború végeztével megkereste az egyik gyereket, akit a gyermekotthonba vitt, és mivel a nevelőszülei lemondtak róla, magához vette. 1945 után elhelyezkedett, húsz éves korában, egy zsidó ifjúsági táborban ismerte meg leendő férjét, akivel egy éven belül összeházasodtak. Öt gyermekük született. Jánosné ekkor továbbra is varrónőként vállalt munkát. Férje mérnökként diplomázott, és mivel kettejük keresetéből már nagyobb összeget tudtak félretenni, be tudtak költözni egy nagyobb lakásba. Az ötödik gyermeke születése után jelentősen romlott az egészségügyi állapota, hosszú hónapokig kellett kórházban feküdnie. Orvosa javaslatára vidékre költöztek, a későbbiekben sem jöttek vissza Budapestre.