The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Rosen Miki gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született Budapesten, zsidó családban. Korai gyermek volt, édesanyja mindössze tizenkilenc éves volt, amikor szülte. Egy testvére volt, aki másfél évvel később született. A családnak nem volt saját lakása, albérletből albérletbe költöztek.
Miki épphogy elkezdte az elemi iskolát, amikor kitört a háború. Ekkor a Király utcában laktak. Az édesapát nem sokkal később munkaszolgálatra vitték, a család többi tagja pedig egy Király utcai csillagos házba került. Még a háború alatt értesítést kaptak a vöröskereszttől, hogy Miki édesapja eltűnt Ukrajna területén.
Egy nap, amikor az interjúalany, édesanyja, és testvére a pincében voltak, bombatalálat érte a házukat, és Miki testvére belehalt súlyos sérülésébe. R.M.-t és édesanyját néhány hónap múlva az óbudai téglagyárba hurcolták, ahol halálmenetben indították volna őket Hegyeshalom felé. Mindez azért nem történt meg, mert az édesanya lefizetett egy nyilas tisztet, és az első adandó alkalommal megszöktek. A háború hátralevő részét egy védett házban töltötték. Miki egyik nagybátyja együtt dolgozott a svéd embermentő, Raoul Wallenberggel, így egy viszonylag biztonságos helyen tudták átvészelni a telet.
1945 tavaszán az addig halottnak hitt édesapa is hazatért, igaz nagyon súlyos sérülésekkel. A család egy Dob utcai lakásba költözött be, és magukhoz vettek egy árva gyereket, akinek a szülei Auschwitzban haltak meg. Néhány év múlva az apa életét vesztette, Miki édesanyjával pedig úgy döntöttek, hogy itt hagyják Magyarországot. Először Bécsen keresztül Németországba költöztek, majd onnan Izraelbe utaztak, ahol végül 1949 tavaszán telepedtek le. Az édesanya semmiféle képesítéssel nem rendelkezett, így mosogatni kezdett egy étteremben. Későb áthelyezték a konyhára, és pár hónap alatt szakácsnő lett belőle. Miki egy ismerős, szintén alijázott házaspár segítségével – akik korábban egyetemi oktatók voltak – elkezdett otthon tanulni, és a héber nyelvet is elsajátította. Mindeközben megtanult felsőfokon angolul, és korosztályához képest csupán egy év késéssel érettségizett le.
A két és fél év kötelező katonaság után – melyet tengerészként töltött –, Tel-Avivban tanult vendéglátást. Miután elvégezte a képzést, tanárai egy vállalkozó figyelmébe ajánlották, aki éppen egy szállodát nyitott Izrael Eliat nevú településén. A befektető Mikit nevezte ki szállodaigazgatóvá, azonban a löztük lévő konfliktusok miatt gyorsan megszűnt az együttműködés. Az interjúalany a későbbiekben más szállodák igazgatója volt, illetve saját vállalkozásokat működtetett.
Feleségével, aki akkor ápolónőként dolgozott egy kórházban, huszonhat éves korában ismerkedett meg. Két gyermekük született, továbbra is Izraelben élnek.