Tibor Feig

Call Number
419-0-1:1/100

General information

Call No.:
419-0-1:1/100
Part of series
HU OSA 419-0-1 Júlia Vajda Interview Collection on Totalitarianism and the Holocaust: Interviews with Holocaust Survivors and Background Material
Located at
Digital container #1 / No. 100
Digital ver. identifier
HU OSA 419-0-1_001-100
Original Title
Feig Tibor
Date
2006
Level
Folder
Primary Type
Audio
Language
Hungarian

Content

Contents Summary
The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Tibor a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család első gyermekeként, egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt.
Édesapját a negyvenes években többször behívták munkaszolgálatra. Az antiszemitizmussal akkor találkozott először, amikor egy alkalommal meglátogatta apját a századánál, és szembesülnie kellett a parancsnok embertelen bánásmódjával, amit a zsidók felé tanúsított.
A német megszállást követően, míg édesapjuk munkaszolgálaton volt, őt, testvérét, és édesanyját a szolnoki gettóba, majd a közeli cukorgyárba kényszerítették. Itt már idegen csendőrök őrizték őket, akik rendkívül kegyetlenül bántak velük. A deportálások során Tibor, és testvére édesanyjukkal tudtak maradni, míg tágabb család többi tagja egy másik transzportba került. Hármukat Strasshofba vitték marhavagonokkal, itt még gyermekként is jobb esélye volt a túlélésre. Hármukon kívül minden családtag Auschwitzba került, és soha nem tért haza. Strasshofban néhány családot – köztük Tiborét is – kiválasztottak, és egy közeli uradalomba, Retzbe küldtek. A felnőttek többnyire mezőgazdasági munkákat végeztek, a gyerekek leginkább fát hordtak, és a konyhában segítettek. Tiborék egészen 1944 teléig voltak itt, amikor a zsidókat ismételten bevagonírozták, és Bergen-Belsenbe kerültek. Tavasz felé azután kiürítették a tábort, és következett az újabb szenvedésekkel teli, végtelenül hosszú vonatút. A végcél Theresienstadt volt, amely ekkorra már rég nem emlékeztetett a hajdani „kirakattáborra”. Lazább volt a fegyelem, mint Bergen-Belsenben, de itt sem kímélte őket az éhség, a tífusz, és a náci tisztek embertelensége. Végül, mintegy egy hónap elteltével, egy hajnalon ágyúdörgést hallottak, és hamarosan minden oldalról oroszok jelentek meg. A tábor felszabadult.
Néhány hét múlva az anya és a két gyerek hazajutott. Otthon szembesülniük kellett vele, hogy házukat, idegeneknek utalták ki, így rokonokhoz kellett költözniük. Édesapja csak másfél év múlva tért haza. Tibor testvérével 1948-ig felekezeti iskolába, majd állami intézményekbe járt. Az ötvenes években leérettségizett, de egyetemre osztályidegen származása miatt nem vették fel. Hogy a katonaságot elkerülje, két évig a rabbiképzőben tanult, de nem fejezte be. Végül cipészként helyezkedett el. Ma Budapesten él: egy fia és két unokája van.

Context

Associated Names
Filippov, Gábor (Interviewer)

Subject / Coverage

Collection Specific Tags
deportálás, deportation, gettó, ghetto, Holocaust, Holocaust survivor, Holokauszt, holokauszt túlélő, Jew, narratív életútinterjú, narrative biographical interview, persecution, persecution of Jews, sárga csillag, Shoa, testimony, üldöztetés, yellow star, zsidó, zsidóüldözés