The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Tibor a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család első gyermekeként, egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt.
Édesapját a negyvenes években többször behívták munkaszolgálatra. Az antiszemitizmussal akkor találkozott először, amikor egy alkalommal meglátogatta apját a századánál, és szembesülnie kellett a parancsnok embertelen bánásmódjával, amit a zsidók felé tanúsított.
A német megszállást követően, míg édesapjuk munkaszolgálaton volt, őt, testvérét, és édesanyját a szolnoki gettóba, majd a közeli cukorgyárba kényszerítették. Itt már idegen csendőrök őrizték őket, akik rendkívül kegyetlenül bántak velük. A deportálások során Tibor, és testvére édesanyjukkal tudtak maradni, míg tágabb család többi tagja egy másik transzportba került. Hármukat Strasshofba vitték marhavagonokkal, itt még gyermekként is jobb esélye volt a túlélésre. Hármukon kívül minden családtag Auschwitzba került, és soha nem tért haza. Strasshofban néhány családot – köztük Tiborét is – kiválasztottak, és egy közeli uradalomba, Retzbe küldtek. A felnőttek többnyire mezőgazdasági munkákat végeztek, a gyerekek leginkább fát hordtak, és a konyhában segítettek. Tiborék egészen 1944 teléig voltak itt, amikor a zsidókat ismételten bevagonírozták, és Bergen-Belsenbe kerültek. Tavasz felé azután kiürítették a tábort, és következett az újabb szenvedésekkel teli, végtelenül hosszú vonatút. A végcél Theresienstadt volt, amely ekkorra már rég nem emlékeztetett a hajdani „kirakattáborra”. Lazább volt a fegyelem, mint Bergen-Belsenben, de itt sem kímélte őket az éhség, a tífusz, és a náci tisztek embertelensége. Végül, mintegy egy hónap elteltével, egy hajnalon ágyúdörgést hallottak, és hamarosan minden oldalról oroszok jelentek meg. A tábor felszabadult.
Néhány hét múlva az anya és a két gyerek hazajutott. Otthon szembesülniük kellett vele, hogy házukat, idegeneknek utalták ki, így rokonokhoz kellett költözniük. Édesapja csak másfél év múlva tért haza. Tibor testvérével 1948-ig felekezeti iskolába, majd állami intézményekbe járt. Az ötvenes években leérettségizett, de egyetemre osztályidegen származása miatt nem vették fel. Hogy a katonaságot elkerülje, két évig a rabbiképzőben tanult, de nem fejezte be. Végül cipészként helyezkedett el. Ma Budapesten él: egy fia és két unokája van.