The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, hiding, Roul Wallenberg
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, halálmenet, bujkálás, Roul Wallenberg
Az interjúalany az 1920-as évek végén született Budapesten. Édesapja újságíró volt, édesanyja háztartásbeli. Emlékei szerint bohém életet éltek, és a magas fizetés ellenére gyorsan elfogyott a pénzük. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk mindig figyelt, hogy ő, és két évvel fiatalabb öccse társaságban legyen.
1944 márciusában az apát elvitték munkaszolgálatra. Nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Egy újlipótvárosi házba mentek, az apai nagymamához. Itt éltek, míg egyszer át kellett menniük egy másik, közelben lévő házba. Itt egy idős házaspárnál szállásolták el hármukat. Másnap az udvaron kellett gyülekezniük. A 16-40 év közöttieket gyűjtötték össze. Öccse még csak 15 éves volt, ő maradhatott. Anyjának és neki volt svájci menlevele. Anyjáét már elfogadták, de őt, arra hivatkozva, hogy túl sok embernek van menlevele, elvitték. Édesanyjának ekkor választania kellett kéz gyermeke között, és beállt a sorba lánya mellé. Az Óbudai Téglagyárba kellett menniük, onnan indult a gyalogmenet Hegyeshalom felé. Itt Roul Wallenberg mentette meg azokat, akiknek svéd menlevelük volt. Nekik ugyan svájci volt, de édesanyja lélekjelenlétének köszönhetően bekerültek az embermentő csoportjába.. Bevagonírozták őket és visszaindultak Pestre. A nagyszülők házának szomszédságában kellett várakozniuk, itt találkoztak ismét testvérével, akinek nem esett bántódása. Mindezek után, egy külső kerületben élő ismerősük papírokat szerzett nekik, és ő bújtatta őket a háború végéig.
A felszabadulás után hárman maradtak, édesapja munkaszolgálatosként nem élte túl a háborút. A gyerekek iskola mellett dolgozni kezdtek. Az interjúalany elkezdte műszaki tanulmányait az egyetemen, de egy év után férjhez ment és gyermeket szült, akivel otthon volt három évig. Ezalatt az idő alatt bedolgozott egy szabóságba. Aztán egy öntvénygyárban kezdett dolgozni, ami mellett újrakezdte az egyetemet és kohómérnökként végzett, az ötvenes évek végén. Közben elvált első férjétől, és évekkel később újraházasodott. Ipari kutatóként dolgozott, majd légúti betegsége miatt ott kellett hagynia a gyárat, ezután egy szakkönyvtárban vállalt munkát, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Nyugdíjazása után fordításokból tett szert jövedelemre.
Az 1990-es években jelent meg első elbeszélésgyűjteménye. Második férje halála után idősek otthonába vonult, azóta itt folytatja az írást.