The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Csanádi Károlyné Kiskunhalason született, zsidó elemibe és református lányiskolába járt. 1944-ig édesapja üzletében dolgozott. A deportálás előtt neki kellett leltározni a házukat. A kiskunhalasi gettóba, majd a szegedi gyűjtőtáborba került. A deportáltak 2. csoportjába osztották be szüleivel együtt, de végül a 3. csoporttal egyenesen Ausztriába vitték őket. A deportáló vonaton nagymamája életét vesztette. Straßhofban körülbelül 1 hónapig voltak, borzalmas körülmények között. Ezután egy kis faluba vitték őket, a Cseh-Morva határra, ahol egy konzervgyárban kellett dolgozniuk. Itt az üzemvezető egy nagyon rendes ember volt, akivel a háború után is tartották a kapcsolatot. A konzervgyár után egy kórházban fogták őket munkára, Znejmben. Az itteni munkavezető kegyetlen volt. A kórházi munkán kívül kőművesekkel kellett együtt dolgoznia.
Znejm után Schattauba vitték őket, ahol téglapótló lapokat kellett készíteniük. Itt kaptak először híreket a magyarországi zsidókról. Ezek után két héten keresztül meneteltek Ausztriában, élelmet egyáltalán nem kaptak. A 2 hét után Theresienstadtba érkeztek, itt a Dresden nevű laktanyába kerültek. A megérkezéskor az interjúalany édesanyja az éhségtől összeesett, de sikerült életben maradnia. Ekkor már 15000 lakosa volt a tábornak, és még ugyanennyi érkezett, a napi kenyéradag 7 dkg volt. Itt találkozott újra nagynénjével és unokatestvérével, akik Bergen-Belsenből kerültek a táborba. A laktanyában állatias körülmények uralkodtak, amiket Károlyné nem bírt elviselni, ezért inkább munkára jelentkezett. Tolmácsként dolgozott és hivatalos ügyeket intézett.
Május 10-én, amikor a németek elmentek, még belövöldöztek a barakkokba, majd megérkeztek a felszabadító csapatok. Szüleivel együtt tért haza Kiskunhalasra, ahol teljesen lebombázott házuk látványa fogadta a családot. A házat teljesen kifosztották, de rengeteg dolgot vissza tudtak szerezni, ám ezek súlyos konfliktusokat eredményeztek a településen. A szülei újrakezdték az üzletet, ő pedig 1946-ban Pestre költözött. Később szülei is követték. 71 éves koráig dolgozott, irodavezetőként ment nyugdíjba.