The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Hanák Endréné a húszas évek első felében született Budapesten, félig zsidó családban. Édesapja zsidó, édesanyja katolikus volt, őt magát pedig katolikus vallás szerint nevelték. Szülei könyvesboltban dolgoztak, majd a későbbiekben saját üzletet nyitottak. Négy éves korában született egy testvére, aki súlyos betegség során, gyermekkorában elhunyt. A harmincas évek elején született meg húga, akivel szoros kapcsolata volt. A nyarakat szinte végig vidéki nyaralójában töltötte a család, későbbi férjét is itt ismerte meg, tizenhat éves korában.
Az interjúalany katolikus elemi iskolába és gimnáziumba is járt. 1940-ben érettségizett, s bár nagyon jó tanuló volt, a zsidótörvények miatt nem tanult tovább. Érettségi után dolgozott, először – három hónapig – apja könyvesboltjában, mert édesapját ekkor vitték el munkaszolgálatra. Később különböző adminisztratív munkákat végzett, 1944 őszéig. 1941-ben sikerült tanúsítványt szereznie, amely igazolta katolikus vallását, így kapott munkát. Azonban 1943-ban házasságot kötött (katolikus szertartás szerint), s mivel férje zsidó volt, ez a tanúsítvány érvényét vesztette, így munkahelyéről is elbocsátották. Ezután az újpesti textilgyárban dolgozott, szövőnőként. Férje villamosmérnök volt, de Svájcban tanult, mivel Budapesten már nem vették fel az egyetemre.
Mikor csillagos házba kellett volna költöznie, édesanyja úgy döntött, hogy nem engedi elköltözni, sem, hogy viselje a sárga csillagot, és gyakorlatilag nem mozdultak ki budai lakásukból. A legközelebbi családtagokat az édesanyja bújtatta hamis papírokkal, így a nagymamát és a férje egyik nővérét is. A másik nővért és családját is be akarták költöztetni magukhoz Újpestről, de ők nem mentek, a férj még dolgozott. A vészkorszak alatt gyakorlatilag édesanyja tartotta össze a családot, és gondoskodott a többiekről.
A háború legutolsó napjaiban, a Széna téri harcok miatt el kellett hagyniuk a lakásukat, ezt követően a lakás leégett, s lényegében mindenük odaveszett. Átmenetileg egy közeli ház verandáján tudták meghúzni magukat, itt voltak, amikor a férje hazatért a munkaszolgálatból. Férje 1940-től gyakorlatilag folyamatosan munkaszolgálatos volt, Gödöllőn, Budapesten, a Kárpátalján. 1944 őszén a munkaszolgálatból néhány társával együtt megszökött, és Erdélyben bujkált, innen tért haza.
Férjével két gyermekük született a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes évek elején. 1956-ban majdnem kivándoroltak, de a határról visszaküldték őket. 1960 után ment el dolgozni, egy külkereskedelmi vállalatnál lett ügyintéző (franciául és németül elég jól tudott, de angolul is elkezdett tanulni). Nyugdíjas éveiben is sokáig dolgozott félállásban. Férjét a nyolcvanas években veszítette el. Idejének minél nagyobb részét igyekszik gyerekeinek, és unokáinak szentelni.