The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, child's separation from parents
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (3 .wma); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, gyerekként szülőktől elválásWeissova Marika 1933-ban született Kassán. Ötéves koráig a nagyszüleivel éltek, akik egy fűszerüzletet üzemeltettek. Az anyjának hat testvére volt, mind fiú, de közülük négyen meghaltak az első világháború után spanyolnáthában. Az édesanya az interjúalany születése után néhány évvel elvált férjétől, így Marika vérszerinti apját nem ismerte. Az asszony néhány évvel később újraházasodott, második férje fogtechnikus volt. A család 1938-ban Zólyomba költözött. Marika egy helyi egyosztályos zsidó iskolában végezte el az első osztályt, ugyanis más iskolába származása miatt nem vették fel.Miután nevelőapja vállalkozását elvették, és Szlovákiában a zsidóüldözés is egyre nagyobb fenyegetést jelentett a családra nézve, 1942-ben egy embercsempész segítségével Budapestre szöktek. Miután leugrottak a vonatról Losoncnál, egy pásztor segített nekik átjutni a határon. Pár napig egy nagybácsinál laktak hárman, majd az ő segítségével lakáshoz jutottak Újlipótvárosban. Marika nevelőapját 1942-ben hívták be először munkaszolgálatra, ahonnan többször még hazajöhetett, de a németek bevonulása után már nem lehetett a családjával. Az interjúalany édesanyjával, és nagymamájával maradt a németek által megszállt városban. Már csillagos házban laktak, amikor Marika édesanyját nyilasok az óbudai téglagyárba hurcolták, és halálmenetbe kényszerítették. Az asszony meg tudott szökni, és visszatért Pestre, ahol hamis papírokkal bujkált, majd Sáróba menekült a rokonokhoz. Marika és a nagymama is ment volna utánuk, de egy szomszédjuk segítségével Hatvanba tudtak menekülni, amely könnyebb útnak mutatkozott. Itt egy borospincében bujkáltak. A háborút Marika nagymamája nem élte túl. A rossz körülményeket, és a folyamatos éhezést nem bírta már a szervezete, és a kórházba szállítása után két nappal elhunyt. 1945 januárjában Marika írt egy levelet az újlipótvárosi keresztény szomszédokhoz. Utóbb kiderült, hogy édesanyja is itt kereste őt, és a leveleket is megkapta a szomszédoktól. Hamarosan elutazott a lányáért Hatvanba, és gyalog Törökszentmiklósra mentek, itt találkoztak az apával, aki túlélte a munkaszolgálatot. Egy ideig itt éltek, majd visszaköltöztek Zólyomba. Itt azonban elviselhetetlen légkör uralkodott, és úgy döntöttek, hogy Pozsonyban kezdenek új életet. Az apa magánpraxist üzemeltetett (amelyet 1948-ban be kellett zárnia), és hozzájutottak egy két szobás lakáshoz is. Marika 1953-ban érettségizett, egy évvel később pedig férjhez ment. Orosz-szlovák szakon tanult az egyetemen, ahol később állást ajánlottak neki, és itt tanított több mint negyven évig. Férjétől lányuk születése után két évvel elvált. Hamarosan újraházasodott, jelenleg is második férjével él. Nyugdíjba vonulását követően sem hagyta abba a munkát, és egy kiadónak fordított szinte főállásban. Ötven éves kora körül felkereste a vérszerinti apja, és arra kérte, hogy látogassa meg őt Izraelben, Marika azonban nemet mondott neki. Többször visszautazott Zólyomba, és Hatvanba is, ahol fel akarta keresni az őket bújtató családot, de már csak a gyermekeiket találta ott, a szülők addigra meghaltak.