The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Gábor az 1920-as évek második felében született Budapesten. Édesapja a Népszava újságírója volt, édesanyja pedig otthon volt a gyerekekkel. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk szinte minden nap társaságot biztosított Gábornak és a nála egy évvel idősebb nővérének. Az interjúalany az elemi osztályokat nyolcadik kerületi iskolákban végezte el. A család szerette volna gimnáziumba járatni, erre azonban a zsidótörvények miatt nem volt semmi esély így polgári iskolában folytatta tanulmányait. A háború előtt órásinasként dolgozott egy rövid ideig.
1944. március 20-án az apát elvitték munkaszolgálatra, nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Így kerültek az apai nagymamához egy újlipótvárosi lakásba, ahonnan ősszel ki kellett költözniük. Egy közelben lévő házba kerültek, itt egy idős házaspár lakásában kellett elszállásolniuk magukat. Az átköltözésüket követő reggel kolompolásra ébredtek: nyilasok gyűjtötték össze a tizenhat és negyven év közötti zsidókat. Mivel az interjúalany ekkor még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, ő a házban maradhatott. Mindegyiküknek volt svájci menlevele, Gábor nővéréét azonban nem fogadták el, így őt anyja nélkül terelték a csoportba. Ekkor az édesanyának súlyos döntést kellett meghoznia: választania kellett a menetbe bekerült lánya, és az egyedül maradt fia között. Végül beállt a csoportba lányához, Gábornak pedig sikerült visszamennie az újlipótvárosi lakásba a nagymamához, ahol némiképp nagyobb biztonságban volt. Nem sokkal később édesanyja és nővére is megjelent a lakásban: Raoul Wallenberg svéd diplomata Hegyeshalomnál megállította a menetet, és sikerült elérnie, hogy a rabokat visszafordítsák a főváros felé. Miután ismét egyesült a család, Rákoskeresztúrra kerültek egy ismerősükhöz, aki egészen a felszabadulásig bújtatta őket. Amikor az ostrom után visszatértek a tizenharmadik kerületi lakásba, a nagymamát nagyon rossz állapotban látták viszont, már csak napjai voltak hátra. Gábor édesapja pedig már visszatért Budapestre, amikor egy bombatámadás alkalmával életét vesztette.
A háború után Gábor kereskedelmi iskolát végzett, eközben különféle alkalmi munkákat vállalt, leginkább építkezéseken dolgozott. Később tüzértiszti iskolát végzett, aminek kapcsán Makóra került. Itt ismerte meg feleségét, akivel az ötvenes években házasodtak össze. Budapesten telepedtek le, és egy gyermekük született. Az 1956-os események után az interjúalany leszerelt, majd segédmunkásként dolgozott, végül diszpécserként ment nyugdíjba.