The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Az interjúalany Szolnokon született az 1930-as évek végén. Édesapja kereskedősegédként keresett pénzt, anyja vele és testvéreivel volt otthon, nagy szegénységben éltek. Családja nem volt vallásos, de a nagyobb ünnepeket megtartották.
Édesapját a család gettóba kerülése előtt munkaszolgálatra hívták, a debreceni repülőtér épÍtkezésén dolgoztatták. 1944 májusában Sándort anyjával és testvéreivel a gettónak kinevezett zsinagóga épületébe kényszerÍtették. Innen júniusban a cukorgyárba költöztették őket, ahova ötezer zsidót zsúfoltak be. Hamarosan elkezdődtek a deportálások, ekkor az interjúalany édesanyjának türelmetlensége folytán az első transzportba kerültek: minden bizonnyal ez mentette meg az életüket, hiszen ez a szerelvény nem Auschwitzba, hanem Bécsbe tartott. Egy Bécshez közeli birtokra kerültek, majd nem sokkal később Strasshofba. Itt minden munkaképesnek dolgoznia kellett, az akkor ötéves Sándor napközben a barakkokban bujkált. Pár hét után ismét bevagonÍrozták őket, és elindÍtották a vonatot, melynek uticéljáról senki sem tudott semmit. A vonatot út közben bombázni kezdték a szövetséges csapatok, de Sándor családjából a sokkhatást leszámÍtva senki sem sérült meg. A vonat Bergen-Belsenbe vitte őket, ahol 1945 januárjában alig egy éves öccse életét vesztette. A család életben maradt tagjai végül Theresienstadtban szabadultak fel 1945 tavaszán.
Június végén érkeztek vissza Szolnokra, ahol viszontlátták a munkaszolgálatról hazatért édesapát. A régi lakásukba nem térhettek vissza, ide mások már beköltöztek, így új lakóhelyet kellett keresniük. Apja hamarosan üzletet nyitott, melyet 1952-ben államosítottak. Egyik bátyja még a negyvenes évek végén Izraelbe költözött, a többiek azonban nem követték őt.
A háború után az interjúalany elvégezte az általános iskolát, majd eladóként, később boltvezetőként dolgozott. Nős, két gyermek édesapja.