The folder contains: 1 sound file of interview (mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Az alany 1924-ben született, Budapesten nagyon jómódú családban. Apja textil nagykereskedő volt. A Ráskai Lea Leánygimnáziumba járt, rossz tanuló volt, az iskola nem kötötte le. Ennek ellenére a később a Káder Képzőt csoportelsőként végezte. Tizenhárom éves korában ismerkedett meg későbbi férjével egy a siófoki táncesten. Férje családja szintén jómódúnak volt mondható, édesapja kereskedő volt. A család ellenkezésének dacára 1941-ben, 17 évesen ment férjhez.
Férjét rendszeresen behívták munkaszolgálatra,de kiújuló gyomorfekélyére hivatkozva mindig haladékot kapott. Mivel mindketten meglehetősen jómódúak voltak, megengedhették maguknak, hogy kötetlenebb életet éljenek, sokat jártak társaságba, és rengeteg időt töltöttek hobbijaikkal. A Pozsonyi úton laktak egy kétszobás lakásban.
1944-ben a németek bejövetelekor egy ismerős segítségével biztonságosnak mondható munkát és szállást kaptak a Teréz körúton. Mária egy étteremben volt konyhalány, férje pedig cipészként dolgozott. A sárga csillagot nem kellett hordaniuk sem munkaközben, sem pedig az utcán. Munkahelyükről a szállásra mindig egy katona kísérte át őket. Beszámolója szerint előfordult, hogy megalázó feladatokra kényszerítették, de fizikailag sosem bántalmazták.
Egy Wafffen SS tiszt felügyelete alatt éltek, aki még átvezénylése után is visszajárt ellenőrizni őket, arra is volt példa, hogy zsidó fiúkat öltöztetett be német egyenruhába, hogy a nyilasok ne támadják meg a házban élőket. A zsidók mellett szökött német katonákat is bujtatott a tiszt, akik pénzért cserébe élelmet vittek a gettóban élő hozzátartozóknak. Jó kapcsolatai segítségével Mária unokatestvérét a téglagyár udvaráról mentették meg, mielőtt deportálták volna.
Mikor közeledett a front, férjével megszöktek, és egy Alkotmány utcai bérházban bujkáltak. Itt több hetet töltöttek, a ház gondnoka segített nekik élelmiszert szerezni.
Férje ezután beiratkozott a jogi egyetemre, ahol summa cum laude minősítéssel végzett, mégsem kapott állást családi háttere miatt. Mária mint műszaki rajzoló dolgozott a Közműtervező Irodában , ahova egy év elteltével férjét is felvették.
1956-ban megpróbálták elhagyni az országot, mindenüket eladták, azonban férje betegsége miatt maradniuk kellett.
1960-ban férje az Ügyvédi Kamara tagja lett, így biztosabb megélhetést tudtak maguknak biztosítani, a korábbi, alkalmi munkák helyett. Férje az Ipartervben kezdett dolgozni mint jogi tanácsadó, ahol osztályvezetőt akartak belőle csinálni, azonban családi háttere miatt kirúgták. Ekkor Mária anyagbeszerzőként dolgozott.
Férje 1980-ban hunyt el, egy lányuk született 1946-ban, unokái mára felnőttek, egy dédunokája van.