The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat
Ungár Béláné 1919 márciusában született Budapesten. Nővérével és szüleivel élt. Kijárta a négy elemit, majd négy polgári után kereskedelmi szaktanfolyamra ment. Ennek elvégzése után egy ékszerésznél kezdett dolgozni, majd átment egy textilüzletbe. Itt dolgozott 1944-ig, ekkor az üzletet be kellett zárni, mivel a tulajdonosa zsidó volt.
Szüleivel és nővérével élt, mikor 1944 júniusában csillagos házba kellett költözniük a Népszínház utcába, egy egyszobás lakásba, ahol így összesen kilencen laktak. Ekkortájt született nővére kislánya is, aminek köszönhetően a nővérét nem vitték el, Budapesten élte túl a háborút, egy kis ideig a gettóban, majd édesanyjukkal egy védett házban.
Az interjúalany egy tésztagyárban kezdett el dolgozni egy barátnőjével - aki szintén ott lakott a csillagos házban -, mert a gyárban olyan kerek pecsétet adtak, mint a honvédségnél, és ez felmentette őket a KISOK-pályára való bevonulás alól. Édesapja egy hónapot volt az ősz folyamán Tétényben munkaszolgálaton.
Nem sokkal az után, hogy az édesapja hazaért, U.B.-nét egy nap kivezényelték gyalog, feltartott kézzel a lóversenypályára. Az út mentén mindenhol emberek álltak és szidták őket. Az unokahúgát babakocsiban tolták végig. Odaérve felhajtották őket a tribünökre. Aztán éjszaka valahonnan nagy üdvrivalgást hallottak, majd elengedték őket. A házmester azzal fogadta őket, hogy „máris hazajöttek?”, mert épp a lakásukat pakolták ki.
Novemberben apját újból elvitték, az utolsó, amit tudnak róla, hogy Mosonmagyaróvárig eljutott, mert onnan szökött vissza egy szomszéd. Nem sokkal később az interjúalanyt is elvitték a házból, a többi negyvenöt év alatti nővel együtt. Gyalog mentek az óbudai téglagyárig, ott töltöttek egy éjszakát összezsúfolódva, majd reggel mentek tovább Mosonmagyaróvárra. Napi harminc-negyven kilométert mentek, aludtak sportpályákon, istállókban, egyszer egy óvóhelyen is, ételt természetesen alig kaptak. Mosonmagyaróváron egy éjszakát töltöttek, majd vagonokba kényszerítették őket, a vonat legközelebb Kópházán állt meg. Pajtákban voltak elszállásolva, reggelente sáncot ásni vitték őket. A betegeket is kihajtották. Ételt itt is alig kaptak, volt, amikor annyira szörnyű volt, hogy inkább kiöntötték. Körülbelül egy hét után tíz-tizenkét éves Hitlerjugendek kísérték át őket Lichtenwörthbe. Egy gyárépületbe terelték be őket, ahol a földön aludtak. Nem dolgoztak, csak feküdtek naphosszat, ételt nem nagyon kaptak.
A felszabadulás után U.B.-né rögtön elindult haza egy testvérpárral. Gyalog mentek Győrig, az egyik lány meghalt útközben az egyik éjjel. Csornán vagy Kapuváron voltak, amikor elkapták őket és elvitték egy helyre, ahol fürdőkádak voltak és sok más zsidó kapott menedéket. Megfürdették őket, a ruhájukat fertőtlenítették.
Győrben felszálltak egy vonatra, amiről azt mondták, hogy Budapestre megy. Két napig ültek benne, míg elindult, és valóban elhozta őket Budapestre. A Dunán áthozatták magukat egy csónakossal, mert Győrben, a hitközségben kaptak pénzt, és azzal tudtak fizetni a csónakosnak. Otthon csak édesanyját és az unokahúgát találta meg, mert a nővére épp vidéken volt, hogy ételt cseréljen.
1947 szeptemberében hozták haza a vőlegényét hadifogságból, októberben összeházasodtak. Az ötvenes évek elején megszületett a fiúk, majd az interjúalany dolgozni kezdett, elvégzett egy könyvelő tanfolyamot is. Hamarosan férjével külön költöztek. A férfi 1982-ben bekövetkezett haláláig együtt éltek.
Ungár Béláné, amíg egészsége engedte, minden hónapban eljárt a Lichtenwörthből visszajöttek találkozójára. Egy alkalommal a lágerbe is ellátogattak.