The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, camp, forced labour
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, láger, munkaszolgálat
Pozsonyi Béla a húszas évek első felében született Budapesten. Édesapja bányamérnök volt, aki részt vett az összes nagyobb kitermelés megszervezésében, ezért a család állandó mozgásban volt az ország területén. Édesanyja szülei erdőkitermeléssel foglalkoztak. Az elemi iskolát különböző falvakban és városokban végezte, attól függően, hogy éppen hol éltek. Később egy budapesti reál Iskolába járt, ahol vasesztergályosnak tanult.
Bélát 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra, Ilosvára kellett bevonulnia. Szüleitől Hatvanban tudott elköszönni, itt látta őket utoljára. Édesanyja és nővére Auschwitzban, édesapja Mauthausenben vesztette életét.
Ilosván főleg fakitermelésen, és építkezéseken dolgozatták. Mikor már lehetett tudni, hogy jönnek az oroszok vakbélgyulladást színlelt, így Mezőcsátra került, ahol a tábori kórházban eltávolították az egyébként egészséges vakbelét. Miután felépült visszatért a táborba, ahonnan a Dunántúlra indították őket. Budapesten gyengült az őrizet, így az interjúalany meg tudott szökni. Néhány nap bujkálás után nyilasok igazoltatták és bevitték a Béke Szállóba kihallgatásra, ahol egy konfliktust követően súlyosan összeverték. Mikor magához tért, megismerkedett egy szakáccsal, és az ő segítségével újfent meg tudott szökni.
Hamarosan ismét elkapták, és novemberében teherautóra rakták rabtársaival együtt, majd Pozsonyba vitték őket. Itt kikötői hajókon, illetve az oroszvári hercegi kastélyban a németek személyzeteként dolgoztatták. 1945. januárjában vitték őket tovább Ausztriába, ahol már annyira lazult az őrzés, hogy páran – köztük Béla – meg tudtak szökni. Két hét alatt értek haza, Komáromtól vonattal érkeztek Kelenföldre.
Budapesten megtalálta a bátyját, aki akkor már gyógyíthatatlan vesezsugorban szenvedett. Néhány hét múlva értesítették, hogy menjen ki öccséért a Keleti-pályaudvarra. Az akkor huszonkilenc kilóra fogyott Béla már nem tudott talpra állni, így öccsét egy kölcsönkapott pótkocsis motorral vitte haza. Egy évvel később, 1946-ban mindkét testvérét elvesztette.
Az interjúalany 1945-től bűnügyi nyomozóként kezdett dolgozni a második kerületben. Életének ezen szakasza 1951-ig tartott, amikor is osztályidegennek nyilvánították, ezért egy autóalkatrész gyárban tudott csak munkát vállalni. 1956 után több, mint két évtizeden keresztül dolgozott az Országos Tervhivatalban, mint beruházási osztályvezető.
Feleségével a MIKÉFE (Magyar Izraelita Kézműves és Földművelési Egyesület) irodájában találkozott. 1949-ben kötötték össze életüket, házasságukból egy gyermekük született.