The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Szigeti János gyerektúlélő, 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. Öt éves volt a deportáláskor. Édesapja munkaszolgálaton volt, amikor 1944. május 15-én családját (édesanyját, anyai nagyanyját, nagynénjét, nagybátyját, unokatestvéreit) a többi vásárhelyi zsidóhoz hasonlóan, előbb összeköltöztették (őket a nagyszülők házába), majd 1944. június 16-án a zsinagógába vitték. Egy éjszakát töltöttek a zsinagógában, másnap pedig már a szegedi téglagyárba hurcolták őket. Néhány nap múlva, három transzportot indítottak Szegedről Németország felé: az első Auschwitzba tartott, ezen volt apai nagyanyja, aki, mint később megtudták, még az út során életét vesztette. Őket a második transzporttal indították útnak Kassa irányában, de a felvidéki bombázások miatt a vonat irányt változtatott és végül a Bécs melletti Strashoffban kötöttek ki. Fertőtlenítés és nyilvántartásba vétel következett, ezt követte a szelektálás. A család először a közeli Gamensdorfba, majd Schönkirschenbe került mezőgazdasági munkára. Édesanyja szó szerint egyetlen percre sem hagyta magára.
Egy alkalommal gyors hirtelenjében összeterelték a majorságban dolgozó csoportokat, nyitott vagonokra rakták, és Auschwitzba indították őket. A vonatút alatt bombázni kezdték a szerelvényt, aminek következtében több fogoly is életét vesztette. Az életben maradtakat, így az interjúalanyt és a családját is, visszaszállították a majorságokba, ott érte őket a felszabadulás. A hilleswebeni amerikai katonai táborban gyógyszert és ételt kaptak, majd az együtt maradt család útnak indult Szlovákián keresztül. János a hazaút során elkapta a tífuszt, ami miatt már gyalogolni sem udott, ezért édesanyja egy talicskában tolta haza, egészen Hódmezővásárhelyig.
Otthon már várta őket a munkaszolgálatot túlélt édesapja. Az apa újraindította vaskereskedését, majd idővel, az aktuális igényeknek megfelelően változtatta a bolt kínálatát, az édesanya szintén visszatért tisztviselői munkakörbe.
János 1945-ben kezdett el iskolába járni, és 1957-ben érettségizett egy hódmezővásárhelyi gimnáziumban. Ezután egyetemre jelentkezett, és Szegeden végzett magyar-történelem szakos tanárként. Miután befejezte tanulmányait tanítani kezdett egy hódmezővásárhelyi iskolában, és innen ment nyugdíjba a kilencvenes évek végén.
A tanítás mellett tudományos tevékenységet is folytatott, közel negyven évig foglalkozott szülővárosa történetével, rengeteg publikációja jelent meg a témában. Emellett szenvedélyes sakkozó volt, rendszeresen publikált a sakk történetéről is. Munkásságát többek között Magyar Köztársasági Érdemkereszttel ismerték el, 1998-ban. 2019-ben bekövetkezett haláláig Hódmezővásárhelyen élt.