The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger
Kis Istvánné az 1920-as évek közepén született Jászberényben egy neológ zsidó család első gyermekeként. Szüleinek fűszerüzlete volt, ahová a helyieken kívül más településekről is előszeretettel jártak vásárolni. A nagyszülők nagyon vallásosak voltak, szülei már kevésbé, így nem is volt fontos számukra, hogy lányuk zsidó iskolába járjon. Az interjúalany egy apácarend által fenntartott gimnáziumba járt, ahol már a harmincas évek végétől ki volt téve az antiszemita inzultusoknak.
Édesapját már elhurcolták munkaszolgálatra, amikor be kellett költözniük a gettóba. Itt a család együtt tudott maradni, és a bevagonírozás során sem veszítették el egymást. Auschwitzba érkezésükkor az akkor tizenhat éves öccsét egyből a gázkamrába küldték. Édesanyjával igyekeztek minden áron egymás mellett maradni. Mindössze pár hét múlva az interjúalany egy másik barakkba került, és három társával együtt neki kellett vinnie a kondért. Igyekezett kihasználni speciális helyzetét, és amikor csak tehette lopott édesanyjának némi kenyeret, mert az asszony ekkorra már súlyos állapotban volt. Anyját a különválásuk után egy héttel egy szelektálás során munkaképtelennek találták, és a gázkamrába küldték – erről egy rabtársuk értesítette az interjúalanyt napokkal később.
Rövid idő elteltével K.I.-nét munkára vitték, átkerült Bergen-Belsenbe, ahol repülőgép-alkatrész gyárban dolgoztatták. Itt sátorban kellett aludnia, minden nyirkos volt a sok esőtől, rettentő körülmények uralkodtak. Az interjúalany felfázott, és bekerült a gyengélkedőbe, ahol szerencséjére az orvos egy jászberényi ismerőse volt, aki kiírta munkára, hogy ne gyilkolják meg, ahogy a betegek többségét. Egy kőbányába küldték, nehéz fizikai munkát kellett végeznie.
A háború vége felé Lipcse környékén volt, és egy pár társával politikai foglyoknak adták ki magukat, mondván ekkor már nem volt akkora szigor, és kijárhattak kéregetni. Itt szabadították fel a szovjet csapatok, majd szervezetten hazaszállították.
Budapest után az interjúalany egyből Jászberénybe ment, ahol hamarosan találkozott édesapjával. Ekkor derült ki számára, hogy háború előtti vőlegénye is túlélte a munkaszolgálatot. Hamarosan össze is házasodtak, és Tatabányára költöztek, férje családjához. K.I.-né a meghurcoltatása során elszenvedett sérülések miatt sok évig gyengélkedett, és dolgozni sem tudott. Házasságkötésük után tíz évvel született meg egyetlen gyermekük. Az interjúalany idővel elhelyezkedett, egy presszóban pultosként kezdte, majd boltvezetőként ment nyugdíjba. Miután megszülettek az unokái, rendszeresen járt fel Pestre a lányához, majd férje halála után végleg felköltözött. Pár év múltán ismét megházasodott, és második férje halála után beköltözött egy idősek otthonába, jelenleg is ott él.