The folder contains: 2 sound files of interview (2 .dss, 2 .mp3), consent form, summary, info, personal information sheet ; Holocaust survivor, Jew, ghetto, narrative biographical interview, testimony, persecution of Jews, Holocaust, camp
A mappa tartalma: az interjú 2 audiofájlja 2.mp3 és 2 .dss, beleegyezési nyilatkozat, összefoglaló, info, adatlap; holokauszt túlélő, zsidó, gettó, narratív interjú, tanúságtétel, zsidóüldözés, Holokauszt , láger
Kovács Sándorné tizenegy éves korától Nyíregyházán élt és tanult,később itt tette le a kereskedelmi érettségit. Nehéz körülmények között éltek, édesapja feketén dolgozott. A nagyszülőknek viszont módjukban állt segíteni a családot.
Mielőtt gettóba kerültek-1944. májusában-, három-négy hetet egy téglagyárban töltöttek, édesanyjával és nagyszüleivel. Egyik fivére és édesapja bevonult, a másik Pesten bujkált, így ők nem kerültek gettóba. A gettóban egy hónapot töltöttek, majd júliusban vitték őket Auschwitzba. Fontos szerepet tulajdonít a Lageraltestinnek, elmondása szerint neki köszönhető, hogy megmenekült.
Nagyanyját és édesanyját Auschwitzban veszítette el, édesapja és bátyja túlélték a mauthauseni tábort.
Augusztusban az alendorfi lágerbe vitték őket. Ez munkatábor volt, telefonkábelek burkolatát kellett eltávolítaniuk. Tizenhatan laktak egy szobában, elmondása szerint Auschwitzhoz képest ott emberi körülmények uralkodtak.Több náció tagjaival találkozott Alendorfban, mesélt oroszokról, akik még a zsidóknál is rosszabb állapotban voltak. Az Aufseherinek sorakoztatták az embereket, gyakran pofozkodtak, de komoly baja senkinek nem esett.
A tábort amerikaiak szabadították fel, napokig gyalogoltak, erdőben éjszakáztak, míg végül falvakban helyezték el őket, ahol a felszabadítók ügyeltek arra, hogy mindennel el legyenek látva. Nagyjából három hónapot éltek a faluban, akkor sikerült levitetnie magát egy teherautóssal az orosz zónáig. Ott ismét megszálltak, a szállodába mindenfelől érkeztek deportáltak. Szeptemberben végre hazafelé indulhattak. Budapestre érkeztek, ahol csak néhány napot töltött. (Öccse ekkor ott lakott kollégiumban.) Ezt követően visszament Nyíregyházára, és mivel a házukat bombatalálat érte, a nagyszülőkhöz költözött.
Majdani férjével, aki testvére kollégiumi szobatársa volt, Budapesten, egy kórházi látogatás alkalmával találkoztak először. A 40-es évek második felében házasodtak össze. Férje, aki szintén elszenvedte a vészkorszak meghurcoltatását, öt évig volt munkaszolgálaton. Fél évig egy segélyszervezet által bérelt panzióban laktak, melyet túlélő hallgatók számára tartottak fennt. Az évtized végéig a diákotthon gazdasági vezetőjeként dolgozott. Elkezdte a közgazdasági egyetemet, de nem fejezte be.
Néhány évvel később férje a Honvédség kötelékébe került hadnagyként, később egyetemi tanár, majd alezredes lett. Később egy ismerőse segítségével kapott állást egy vállalatnál, majd miután ez megszűnt, ügyintézőként dolgozott egy hivatalban, onnan ment nyugdíjba, ötvenöt évesen. Férje egy évvel később bekövetkezett halála miatt ismét munkát kellett vállalnia.
Édesapja az utolsó öt évét nála élte le, nagyon jó kapcsolat fűzte őket össze. Két gyermeke és három unokája van, fia külfölfön él.