The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger,
Az interjúalany egy alföldi városban született az 1920-as évek közepén, első gyerekként egy jómódú családba. Apja fogorvos volt, öccse nem sokkal volt fiatalabb nála. Visszaemlékezése szerint testvérével mindent megkaptak a szülőktől. A zsidó elemi inzultus mentes évei után a gimnáziumban érték első antiszemita tapasztalatai, ahol több évig kellett egyedül ülnie a padban, mert származása miatt senki sem barátkozott vele.
1944-ben kiköltöztették őket a házukból, ami a Gestapo székhelye lett. A cukorgyár területén berendezett gettóba kerültek. Édesapjának sikerült jó kapcsolatot kiépítenie az egyik megszállóval, ezért szinte a deportálás napjáig rendelhetett. Ő mondta apjának, hogy a második vonatba szálljanak, és ez a tanács mentette meg a család életét. A vonat először Theresienstadtba, majd Strasshofba ment, végül mindenki Stadlauba került.
Ágnes itt először nyelvtudása miatt az irodába került, majd később gyári munkára küldték. Ezeket a munkákat nagyon szerette. Elmondása szerint meglehetősen jó ellátást kaptak. Később mezőgazdasági munkát kellett végezniük, majd Bad Vöslauba kerültek. A család nem volt végig együtt, közben az apát Bécsbe helyezték, mindvégig orvosként dolgozott. A felszabadulás után elindultak gyalog hazafelé, Sopronból vonattal mentek tovább. Az apa otthon újraépítette rendelőjét a korábban elrejtett vagyontárgyak árából. Három budapesti rokonuk kivételével mindenki megmenekült a haláltól.
A háború utáni években rövid házassága után Budapestre költözött, ahol különböző tanfolyamokat végzett el, és nyelveket tanult. Közben másodszor is férjhez ment. Ebből a házasságból egy gyermeke született. A második férjétől is elvált, lányát egyedül nevelte. Közben 1956-ban az öccse Kolumbiába disszidált, és még ebben az évben elveszítették édesapjukat.
A 70-es években Ágnes lehetőséget kapott arra, hogy Kairóban dolgozzon. Ott ismerkedett meg a harmadik férjével, akivel haláláig boldogan éltek. Férje az ENSZ-nél dolgozott, ezért nagyon sok országba utaztak, és évekig éltek külföldön. Elmondása szerint, bár ő próbálkozott, sem édesanyjával, sem öccsével nem lett jobb a viszonya, amit ma is sajnál.