The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Györgyné 1935-ben született Budapesten egy polgári zsidó családban. Apja ügyvéd, és elismert újságíró, anyja háztartásbeli volt. Községi óvodába, majd pedig zsidó elemibe járt, ahol ő volt az osztály legjobb tanulója. A nyarakat Rákoscsabán töltötte nagyanyjánál. A vallás nem játszott különösebben fontos szerepet az életében: a család megülte a nagyobb ünnepeket, ő pedig néha eljárt a zsinagógába.
Számára a háború a német megszállással kezdődött. Az események gyorsan követték egymást: sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat, majd összeköltöztették őket (az ő házukból csillagos ház lett), később pedig be kellett szolgáltatni a rádiót és a telefont. A második elemit nem tudta befejezni, mert a tanévet idő előtt berekesztették. Bár a családfő nem veszítette el munkáját, mivel a hitközségnél volt stabil állása, sorra jöttek a hírek arról, hogy kit bocsátottak el éppen, kivel milyen atrocitás történt. A család rövidesen a deportálások valódi céljairól is információkhoz jutott, ezért nagy megrázkódtatást okozott, amikor júniusban elvitték a rokonság rákoscsabai ágát, köztük a nagymamát is. A házukban maradt egyetlen keresztény család, minden segítséget megadott nekik, a rájuk bízott bútorokat és más értékeket is megmentették a háború alatt.
A csillagos házból hol a fiatal nőket, hol a férfiakat hurcolták el és vitték le a Duna-partra vagy gyűjtőtáborba. Így vitték el egyszer az anyát, akinek végül sikerült kilépnie a sorból és visszamenni a családjához, majd októberben az apát is, aki két évvel korábban már megjárta a munkaszolgálatot. Sorstársai Sopronban látták utoljára, többé nem tét haza. Az interjúalany édesanyjának novemberben sikerült svájci menlevelet szereznie, ezért mindketten védett házba kerültek a Pozsonyi úton. Mire az otthon maradt nagynéninek sikerült még egy menlevelet küldeni, régi házukat már teljesen kiürítették, a lakók többségét pedig meggyilkolták.
Egy napon a nyilasok kiürítették a lakást, és mindnyájukat leterelték a Duna-partra, egy hatalmas tömeg kellős közepébe. A fiatal-felnőtteket és az öregeket azonnal elkülönítették, és többségüket elszállították valahová. Mivel rengeteg ember volt ott, rájuk nem kerülhetett sor, így amikor sötétedés után a nyilasok a lakásokba terelték őket, Györgyné édesanyjának sikerült megvesztegetnie egy rendőrt, aki visszakísérte őket a védett házba. Nem sokkal később, egy újabb razzia során szétválasztották őket, és édesanyját elvitték a Teleki téri nyilasházba, ahol már utolsó megmaradt értékét, a jegygyűrűjét adta oda fizetségül egy katonának, hogy visszamehessen a lányához.
Január 4-én végleg el kellett hagyniuk a Pozsonyi utcai házat: a nyilasok a belvárosi gettóba hurcolták őket. Az Akácfa utca és a Wesselényi utca sarkán, egy iskolában kaptak szállást, amely egy géppuskaállás alatt helyezkedett el, így az ostrom alatt számos belövést kapott. Itt élték meg január 18-án a felszabadulást.
A szovjet katonák nem bántották őket, így sértetlenül jutottak el régi, Király utcai lakásukba, amelybe viszonylag jó állapota miatt azonnal vissza is költözhettek. Már csak akkor kellett újra kiköltözniük egy időre, amikor egy a szomszéd házba becsapódó német bomba légnyomása kidöntötte két ajtajukat, és egy időre egy ismerős családhoz költöztek.
A háború után, mivel Györgyné édesapja nem jött haza, enniük viszont kellett, az addig háztartásbeli anya kezdett el dolgozni. Kezdetben mindenféle alkalmi munkát elvállalt, később pedig az amerikai zsidó segélyszervezetnek, a Joint-nak (American Jewish Joint Distributoin Committee) dolgozott, lánya pedig folytatta tanulmányait.
Nyolcadik osztály után Györgyné tanítóképzőbe ment, amit viszont harmadik osztályban félbe kellett hagynia, mivel édesanyja súlyos beteg lett, és neki kellett elmennie dolgozni. Egy zöldségesnél helyezkedett el adminisztrátori beosztásban, és később magán úton tette le az érettségit. Az egyetemre ekkor még nem vették fel, csak 1956 után kezdhette meg tanulmányait az ELTE bölcsészkarán. Még hatéves egyetemi tanulmányai alatt sikerült elhelyezkednie a az egyik fővárosi könyvtárban segédkönyvtárosként, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. 1959-ben ment férjhez, egy fia született. Korán megözvegyült, fiának köszönhetően viszont már három unokája van. Másfél éve nyugdíjasként él budapesti otthonában.