The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó
Turcsányi Péterné Budapesten született, már a háború idején, 1941-ben. A zsidótörvények életbe lépése előtt édesapja egy szálloda főpincére volt, de a háború kezdete már egy cukrászda pincéreként érte. Mikor a lánya féléves lett, behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért haza; mint később egy bajtársa beszámolt róla, visszavonulás közben, Abdánál lőtték agyon.
Az interjúalany és édesanyja Pesten maradtak. A német megszállást követően az István út 26. szám alatt található kétszobás lakásukból a szemközti házba kellett költözniük, amelyet csillagos háznak neveztek ki. Nagyszüleivel együtt négyen laktak egyetlen szobában, ez viszont még mindig jobb volt ahhoz képest, ami ezután következett: 1944. október 15. után a nyilasok felsorakoztatták a ház lakóit, és elvezényelték a menetet a Klauzál térre, onnan pedig a pesti gettóba, ahová a nagyapa, mivel református volt, már nem mehetett velük. A gettóban is egy szobát kaptak, de most már négy családdal megosztva. Minden családnak egy szék és egy ágy jutott. Ételt alig kaptak, gyakorlatilag vízen éltek, és mivel az egész házban egyetlen mellékhelyiség volt, nagyon hamar elterjedt a vérhas.
Ebben a szobában vészelték át az ostromot. Mivel a ház pincéjében tollraktár működött, ami fokozott gyúlékonysága miatt teljesen alkalmatlanná tette a helyiséget az óvóhely funkciójának betöltésére, a bombázások idején is a felszínen kellett maradniuk, így élték át a szomszédos ház lebombázását és megsemmisülését is. Végül januárban egy éjszakát mégis a pincében töltöttek, mivel a gettó környékén már olyan heves tűzharc folyt, hogy lehetetlen volt a szobában megmaradni. Másnap reggel dörömbölésre ébredtek: mint kiderült, az oroszok felszabadították a gettót.
A család elindult régi lakásuk felé, amelyet elköltöztetésük után egy nyilasnak utaltak ki. A házat bombatalálat érte, így lakhatatlanná vált, ezért a szemközt található hajdani csillagos házba költöztek, abba a szobába, ahol gettóba hurcolásuk előtt is éltek. Az anya hamarosan munkát talált (varrónő volt, így mindig akadt megbízása), ezáltal keresetéből és a nagypapa nyugdíjából (a nagyszülők halálukig velük laktak) megéltek valahogy. Éveken keresztül jártak a Bethlen térre, figyelték a híreket, nem hallanak-e valamit az édesapa felől, de csak hosszú idő után tért haza egy szemtanú, aki elmesélte, hogyan halt meg Abdánál.
Az interjúalany 1947-ben kezdte meg elemi iskolai tanulmányait. Nagyon jó tanuló volt, szinte kizárólag ötösei voltak, de ez nem akadályozta meg abban, hogy sok barátja legyen, és elég ideje maradjon játszani is. Elemi után a Varga Katalin Gimnáziumban tanult tovább, 1956-ban pedig sikeresen tette le érettségi vizsgáit. Mivel édesanyja már egyre nehezebben tudta egyedül eltartani a családot, nem mehetett egyetemre, azonnal munkába kellett állnia. Először a Magyar Beruházási Banknál kapott munkát, majd 1974-ben átment a Mezőgéptröszthöz. 1988-tól még hat évet dolgozott az OTP-nél, végül 1996-ban ment nyugdíjba.
1962-ben hozzáment egy munkatársa ismerőséhez, akivel azóta is együtt él. Házasságukból két gyermekük, akik mára már összesen három unokával ajándékozták meg őket.