Antalné Czink

Call Number
419-0-1:1/82

General information

Call No.:
419-0-1:1/82
Part of series
HU OSA 419-0-1 Júlia Vajda Interview Collection on Totalitarianism and the Holocaust: Interviews with Holocaust Survivors and Background Material
Located at
Digital container #1 / No. 82
Digital ver. identifier
HU OSA 419-0-1_001-082
Original Title
Czink Antalné
Date
2005
Level
Folder
Primary Type
Audio
Language
Hungarian

Content

Contents Summary
The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Czink Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Édesapja katolikus volt, még a Monarchia idején végezte el az orvosi egyetemet, nőgyógyászként praktizált, később az első világháborúban a fronton teljesített orvosi szolgálatot. Édesanyja zsidó volt, de még gyermekei születése előtt kikeresztelkedett. Német és magyar nyelvet tanított Budapesten és Bécsben, sokáig a két város között ingázott. Két testvére volt, akikkel miután a szülők elváltak, a Budapesten élő nagyszülőkhöz költöztek, majd évek múlva Bécsbe. Itt végezte el a gimnáziumot, majd a Zeneművészeti Főiskolát. Ezek után csatlakozott egy ausztriai zenekarhoz.
A zenekarral bejárta Európát: játszottak Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Lettországban, Olaszországban és számos más helyen. Az Anschluss után feloszlatták a zenekart. Ettől kezdve elmondása szerint hirtelen feléledt, és korábban nem tapasztalt antiszemitizmus jellemezte a hétköznapokat.
1939 őszén hazautazott Budapestre, ahol az ostromig a kilencedik kerületben lakott édesanyjával és a bátyjával. Sokáig félelemben éltek, mert bár hivatalosan nem vonatkoztak rájuk a zsidóellenes intézkedések, a rádióban rájuk vonatkozóan rendre egymásnak ellentmondó rendeleteket olvastak be. Végül ők bújtatták zsidó rokonaikat, unokabátyját és családját. Hamis papírokkal tartózkodtak náluk az ostromig, de a bombázások idejére soha nem mentek le az óvóhelyre, nehogy a ház lakói feljelentsék őket.
Amikor a front elérte a lakásukat, kiutalták nekik egy gettóba zárt zsidó család lakását a hetedik kerületben. Édesanyjával és nővérével ide, bátyja a feleségével és a fiával egy barátjához költözött.
Bátyja egy rokon gyárában dolgozott, amelynek élére ekkoriban egy katonai megbízottat állítottak. A megbízott engedte, hogy a félzsidók tovább dolgozzanak a gyárban, de később felsőbb utasításra ellenőrzést tartottak az alkalmazottak között, és az illetékes deportálni akarta őket; végül a gyárat vezető megbízott jóindulatának köszönhették, hogy erre nem került sor. Antalnét is figyelmeztette a sógornője, hogy ne menjen haza a munkahelyéről, mert rajta is kereshetik a bátyját. Végül a gyár egyik épületében húzta ki az ostrom végéig, amikor is bejöttek az oroszok
1948-ban ment férjhez, együtt nevelték fel a férfi előző házasságából származó lányát, saját gyermekük nem született. Később a külkereskedelemben helyezkedett el, ahol nyelvtudásának köszönhetően sikeres volt, és 1971-ben innen ment nyugdíjba.

Context

Associated Names
Filippov, Gábor (Interviewer)
Neumann, Péter (Typist)

Subject / Coverage

Collection Specific Tags
Holocaust, Holocaust survivor, Holokauszt, holokauszt túlélő, Jew, narratív életútinterjú, narrative biographical interview, persecution, persecution of Jews, sárga csillag, Shoa, testimony, üldöztetés, yellow star, zsidó, zsidóüldözés