The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, hiding, death march
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, bujkálás, halálmenet
Várady Györgyné 1924-ben született, Budapesten. Édesapja elismert újságíró volt, az Az újság című folyóirat főmunkatársa, később saját lapot is kiadott Pesti Városháza címmel.
Ennek köszönhetően nagy háztartást vittek, illusztris vendégek jártak hozzájuk nap, mint nap. Édesanyja háztartásbeli volt a nagymamával és a többi nővel főként a vendégek körüli teendőkkel foglalkozott. Az interjúalany zsidó elemiben, majd gimnáziumban végezte tanulmányait.
Az 1938-as törvényeket követően a család helyzete rohamosan rosszabbodott. Édesapját megfosztották korábbi állásától, a lapot megszűntették. Idővel rendszeressé váltak a munkaszolgálatos behívók, a nagy lakást pedig elvették tőlük. 1944-ben, mivel a nagyszülők sárga csillagos házban laktak, oda költöztették az egész családot. Ebből a házból megszöktek és egy ideig az édesapja nagybátyjánál rejtőztek, aki azonban pár hét után tovább küldte őket tartva. Visszaköltöztek a régi romos lakásba, ahonnan hamarosan az óbudai téglagyárba vitték őket.
Mikor elindultak egy-egy menetoszlop kb. 500 nőből állt – az apa ekkor már munkaszolgálaton volt –, nemzetőrök kísérték őket. A határ felé terelték a zsidókat a reguláris hadsereg kíséretével, tőlük azonban a csendőrök átvették az irányítást. A határon formálisan átadták őket a németeknek, de előbb még kísérletet tettek a maradék értékek elkobzására, kizsarolására. Bevagonírozták őket, de a vonat visszajött Sopronba. Sopron mellett Harkán szállásolták el a csoportot, majd napi tizenkét órán keresztül tankcsapdákat kellett ásniuk.
Két hét múlva Lichtenwörthbe kerültek, ahol egy hangárban szállásolták el őket. Naponta egyszer kaptak élelmet, dolgozniuk ugyan nem kellett de a napi többszöri appelbe rengetegen belehaltak. Mivel az interjúalany korábban elvégzett egy tanfolyamot ápolónőként dolgozott a táboron belül, illetve egy ideig tábori írnok volt. Édesanyja súlyos tüdőbetegséget kapott, amiből csak nagyon nehezen, lopott gyógyszerekkel tudta kikúrálni. Mikor elkezdtek a közelben bombázni az őrök egyszer csak eltűntek, ők pedig betegen, 30 kilósan elindultak hazafelé. Helyiektől illetve az orosz katonáktól kaptak némi táplálékot, ami legalább arra elég volt hogy neki tudjanak vágni az útnak. Az első estét öt másik táborlakóval egy parasztházban töltötték, reggel pedig lövöldözésre ébredtek, mert az orosz katonák betörtek, az egyiküket megerőszakolták mire parancsnokuk leállíthatta őket. Később egy határ menti gazdasági épületben húzták meg magukat. Két hét múlva vonatra szálltak, és Celldömölkig mentek. Itt a helyi vöröskeresztesek fertőtlenítették őket és új ruhákat is kaptak. Két nappal később megérkeztek a Keleti-pályaudvarra.
Korábbi lakásukban találkoztak az életben maradt családtagokkal, és egy hónap múlva az édesapa is megérkezett. V.Gy.-né hamarosan befejezte tanulmányait, majd különböző színházaknál helyezkedett el. Továbbá alkalmanként cikkeket is ír, és irodalmi szövegeken is dolgozik. Három gyermeke és négy unokája született.