The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, child's separation from parents
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, gyermekként szülőtől elválás
György az 1930-as évek első felében született Budapesten. Pestszentlőrincen éltek szüleivel, édesapja a Budapesti Filharmonikus Zenekarban volt mélyhegedűs, édesanyja pedig a háztartást vezette. A család a holokauszt előtt aktív vallási életet élt, a zsidóság neológ irányzatához tartozott.
Apját 1940-ben vitték el először munkaszolgálatra, ekkor még egy év után hazajött. Ezután 1941-ben ismét elvitték, és soha nem látták viszont. 1944-ben édesanyjával Budára költöztek rokonokhoz, majd innen csillagos házba kerültek az Akadémia utcában. Itt hárman voltak együtt anyjával és a nagymamával. November elején egy reggel a nyilasok elvitték a munkaképes korú nőket az Óbudai Téglagyárba, köztük az interjúalany édesanyját – ez volt az utolsó alkalom, amikor látták őt. György és cukorbeteg nagyanyja ketten maradtak az elviselhetetlenségig zsúfolt csillagos házban.
Pár hét múlva a tizenegy éven aluli gyerekeket is összegyűjtötték, és az Óbudai Téglagyárba vezényelték. Ekkor szakadt el György az utolsó rokonától, aki még életben volt. Elindították őket a Bécsi úton a nyugati határ felé. Gönyűnél felsorakoztatták a rabokat a Dunaparton egy uszályban eltöltött éjszaka után, majd a tizenhat éven aluliakat és a hatvan éven felülieket kiállították a sorból. Őket visszafordították Pest irányába, és december elején érkeztek vissza a téglagyárhoz. György csodával határos megmenekülését egy idegen hölgynek köszönheti: megmentője behúzta magával a gyárral szemben álló földszintes házak egyikébe, ételt adott neki, és elvitte őt a az Akadémia utcai csillagos házhoz. Ekkor derült ki, hogy a nagymama azóta elment az Újpesten élő rokonokhoz – végül itt találkoztak ismét. Alig egy hét elteltével a nyilasok elhurcolták őket a gettóba, ahol egy Klauzál téri lakásban kellett nyomorogniuk huszan-harmincan. Itt nagyanyjával egy vaságyon osztoztak ketten, egészen karácsonyig, amikor egy vöröskeresztes kisbusz elvitte a gyerekeket egy gyermekotthonba. Itt a körülményekhez képest jó állapotok uralkodtak, és normális ételeket kaptak.
György a felszabadulás után visszament a gettóba a nagymamához. Még élt, de mivel elfogyott az ostrom alatt az inzulin, egyre rosszabbul volt, a vaságyon haldoklott. György napközben az utcákon bóklászott, ennivalót keresett. Egy alkalommal, amikor szintén az utcán sétált, összetalálkozott nagynénjével, aki magához vette, és elvitte a családjához Nyíregyházára. Györgyöt ők nevelték fel, nagymamája időközben elhunyt.
Három év múlva Budapestre költöztek, ahol az interjúalany a gimnázium után a Lenin Intézetbe került, és német-orosz fordítói szakon végzett. Itt ismerte meg későbbi feleségét is. Tanulmányaik befejeztével György népművelő főelőadóként, felesége orosz tanárként kezdett dolgozni. A hatvanas évek során örökbe fogadtak egy gyermeket, akit csak kilenc évig tudtak együtt nevelni: az interjúalany felesége egy súlyos betegség után életét vesztette. Évekkel később újranősült, második házasságából egy gyermeke született. György a Papíripari Intézet titkáraként ment nyugdíjba, de ezután még évekig dolgozott a Papíripar című lap szerkesztőbizottságában és az egyesület titkáraként.