The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcript; Holocaust, narrative biographical interview, witness
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, szemtanúBalla Józsefné nagy családból származik, öt testvére volt, a család Gönyűn lakott. Az interjúalany 1933-ban látta meg a napvilágot a Győrhöz közeli településen. Szülei étkezdét üzemeltettek a Duna parton, majd egy kisebb tejüzemük volt, és zöldség kereskedelemmel is foglalkoztak. Gönyű fontos hajózási csomópont volt a háború előtt, így a vállalkozások biztos megélhetést biztosítottak a család számára.Az interjúalany tizenegy éves éves volt 1944-ben. Két legidősebb bátyját, mint leventét besorozták, nővére aki a családi vállalkozásban dolgozott súlyos szívbeteg volt. Nálánál két évvel idősebb testvére 1944 októberében tragikus módon vesztette életét. Amikor a halálmenetbe kényszerített zsidókat áthajtották a településen a fiú éppen a pékségbe tartott. Véletlenül a vonuló tömegbe keveredett, majd miután egy német katona rákiáltott, hogy tűnjön innen, kilépett a sorból, és egy hadijármű elgázolta. A helyiek az egyik közeli házba vitték, majd a győri kórházba szállították, az életét azonban nem tudták megmenteni. A gázoló katona napokkal később felkereste a családot. B.J.-né az interjúban beszámol a hosszú halálmenetekről, és a véres napokról. A menetben életüket vesztett zsidók holttesteit a temető mögötti hullaházba, és a temető mellé ásott tömegírokba dobták a német katonák, majd mésszel öntötték le őket. Elmesél továbbá egy történetet, miszerint évekkel később egy rokonát az egykori sírgödör mellé temették. Ekkor ruhadarabok és cipők kerültek elő a földből. Az interjúalany egyik sógornője egy holokauszt túlélő lánya. Apja ismeretlen körülmények között élte túl a vészkorszakot, ő már a háború után született.Szintén 1944-ben B.J.-né egy ismeretlen betegség következtében kórházba került, ahol már az orvosok is lemondtak róla. Nagyon rossz állapotban volt, a helyi pap már az utolsó kenetet is feladta neki, azonban hamarosan váratlanul jobban lett, végül meggyógyult.A háború után született még egy öccse, így ismét hatan lettek testvérek. Férjét Gönyűn ismerte meg, aki ott teljesített katonai szolgálatot. A férfi az Alföldről származott, de az asszony szülőfalujában telepedtek le, miután a negyvenes évek végén összeházasodtak. Egy gyermekük született, és három unokájuk van. Az interjúalany a háború után tisztviselő lett a helyi szövetkezetben, majd a tüzépnél dolgozott különböző munkakörökben. Férjével a hetvenes évek közepén egy énekkarba is beléptek, majd együtt járták az országot.