The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march, hiding
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet, bujkálás
Varga Ferencné 1924-ben látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Szüleivel az Andrássy úton laktak hárman, egyedüli gyermek volt. Az interjúalany a skót misszió iskolájába járt.
1938-ban a numerus clausus miatt édesapját elbocsájtották állásából, neki pedig ott kellett hagynia az iskolát, hogy munkába álljon. Egy ismerős segítségével egy ideig könyvelőként dolgozott, ez a lehetőség azonban a negyvenes évek elején megszűnt. Amikor a család megélhetése már súlyos veszélybe került, először egy, majd két szobát kényszerültek kiadni.
1944-ben a család egy Dob utcai csillagos házba került, ahol minden családra jutott egy szoba. Október 23-ig voltak együtt, ekkor egy rendelet értelmében munkaszolgálata kellett jelentkezniük a Városligetben. Ott korcsoportok és nemek szerint elosztották őket. Az interjúalanyt, és sorstársait Gönyű felé indították. V.F.-né egy hátizsákkal indult, azt azonban pár nap után el kellett dobnia. Gönyűn egy hajó gyomrában szállásolták el őket, pár nap múlva pedig tovább indultak Hegyeshalom felé. Itt egy istállóban kellett megszállniuk, egy nap múlva a csendőrök vagonokba terelték őket, és megindult a transzport Ravensbrückbe.
A lágerben nem kellett dolgozniuk, de hajnaltól egészen a délelőtti órákig appelokat tartottak. Az interjúalany jó állóképességének, és fiatal szervezetének köszönheti, hogy kibírta az embertelen megpróbáltatásokat. Hamarosan rabruhát kaptak, és Hennigsdorfba szállították őket. Itt tizenkét órás műszakokban egy gyárban kellett dolgozniuk, a hanglemezgyártó részlegnél. V.F.-né elmondása szerint, mivel a felügyelők rendszeresen visszahallgatták az elkészült lemezeket, állandó zeneszó mellett dolgoztak. Májusban bombatalálat érte a gyárat, de senki sem sérült meg.
Május végén halálmenetben hajtották őket céltalanul Németország területén. Az őrök fokozatosan eltűntek mellőlük, az interjúalany pedig az egyik barátnőjével egy elhagyott parasztházban talált menedéket. Két hónapon keresztül gyalogoltak ketten, majd Drezdától vonattal jutottak el Prágáig. Itt apácáktól kaptak szállást, új ruhákat és élelmet. Az interjúalany 1945 nyarán jutott haza Budapestre.
Mindkét szülője túlélte a vészkorszakot, és együtt kezdtek új életet. Az édesapát visszavették a gyári állásába, míg V.F.-né befejezte tanulmányait, és tisztviselőként helyezkedett el. 1949 óta él házasságban, férjétől egy gyermeke született.