HU OSA 368-1 Documentation of Sociological Research Projects and Other Works (Szociológiai kutatások dokumentációja és egyéb tudományos munkák)
Identity Statement
- Reference Code
- HU OSA 368-1
- Title
- Documentation of Sociological Research Projects and Other Works
- Date(s)
- 1937 - 2010
- Description Level
- Subfonds
- Extent and medium (processed)
- 28 Archival boxes, 3.5 linear meters
Content and Structure
- Scope and Content (Abstract)
- István Kemény’s academic work started with a paper entitled The Road of Our Peasantry, published under the pen name Áron Máté in 1946. He started to work intensively in the field of social sciences in this period. However, sociology was banned in Hungary in 1948 and Kemény could start working as a sociologist only in 1963.
Kemény regarded law scholar Jenő Gyula Pikler (1864-1937), architect Aladár Sós (1887-1975), historian István Hajnal (1892-1956) and sociologist Zoltán Szabó (1912-1984) as his professional “ancestors”, the two first being followers of economist Henry George (1839-1897). Kemény’s choice of land value tax as his topic and individualism as methodology are clear signs of George’s influence.
The so-called Kemény School evolved from a series of seminars on methodology, launched in 1969, challenging scientific and public taboos. These seminars were held by Kemény illegally and became an important center of alternative intellectual movements in the late 1970s. News of the events spread rapidly among young intellectuals interested in social sciences and soon attracted the attention of state security organizations. As a result, Kemény definitively lost his post at the Institute of Sociology in 1972, which had been insecure anyway since 1970 because of a speech on poverty at the ceremonial session of the Hungarian Academy of Sciences. The seminars took place at different venues and with different audiences. The earliest ones focused on research into the behavior of top managers of enterprises, and were attended by economists Tamás Bauer, Mihály Laki, Aladár Madarász, Károly Attila Soós, philosopher Zoltán Endreffy and sociologist Gyula Kozák. Participants at the later seminars were carefully selected on the basis of professional aptitude. Parallel with a representative research project on the Roma, a study of poverty was conducted; the two grew into one large-scale seminar including participants who were not part of the research projects, for instance sociologists Gábor Havas, Ottilia Solt, Kálmán Rupp, Zsolt Csalog, Péter Galasi, László Kardos, Erika Törzsök, Anna Román, György Göndör, Gabriella Lengyel, Magda Matolay, János Ladányi, Júlia Szalai, János Dávid and Zoltán Zsille. After Kemény’s emigration in 1977 others joined the group of his disciples even though they had never attended the seminars, while sociologists faithful to the regime avoided these meetings, considering them as a training course on how to become a revolutionary. Although this was denied by Kemény, one outcome of the seminars was the establishment of the Foundation for Supporting the Poor in 1979.
By 1976 István Kemény was forbidden to conduct any research at all, even under cover of someone else’s name, and he emigrated to Paris in January 1977. He was a researcher at the Écoles des Hautes Études en Sciences Sociales from January 1978 to September 1990. In this period he focused on social theory and social history issues, and worked on the publication of the findings of his earlier research projects in Hungarian, English and French.
In the 1980s various branches of sociology in Hungary adapted Kemény’s approach to their own topics and after a decade the terms social mobility, poverty, work organization, labor market and second economy made their way into the lexicon of official social sciences. According to some, Kemény broke taboos by pointing out that society has a dual structure: one is forcibly constructed by the state, while parallel with it there exists another which is founded on the organic continuation of traditions.
The first series of the sub-fonds includes the documentation of the social stratification research conducted together with Zsuzsa Ferge in 1963.
The second series consists of the material of the research project on the living conditions of low income earners.
The third series documents the national representative research on the Roma of 1971, 1993 and 2003.
The fourth series includes the documents of the research on top managers of enterprises, which was classified for a long period.
The fifth series is made up of the documents of sociological and economic research on the living and working conditions of industrial workers.
The sixth series includes the transcripts of interviews conducted within the framework of the research project on small entrepreneurs after the regime change.
The seventh series is made up of the documents of other research projects, mostly on economic, sociological and historical topics. The most important are the papers on the theory of land value tax based on Henry George’s work, on Jews in the 19th century, and the history of Hungarian society.
- Appraisal, destruction and scheduling information
- During the course of processing no materials have been removed.
- Accruals
Not Expected
Conditions of Access and Use
- Conditions governing access
- The collection is open for research. General restrictions apply.
- Conditions governing reproduction
- Az OSA kutatótermében oktatási és kutatási célra digitálisan másolható.
- Physical characteristics and technical requirements
- The series contains paper documents of good physical condition.
Notes
- Note
- Various branches of sociology in Hungary in the 1980s adopted Kemény’s approach to topics and after a decade the terms social mobility, poverty, work organization, labor market and second economy made their way into the lexicon of official social sciences. According to some, Kemény broke taboos pointing out that society has a dual structure: one is forcefully built by the state while parallel with it, there exists the other which is founded on the organic continuation of traditions.
Description Control
- Archivist's note
- Processed by János Dávid, Gábor Havas, János Köllő, Júlia Varga, Krisztina Passuth and Örs Lehel Tari, September 21, 2016.
Azonosítás
- Jelzet
- HU OSA 368-1
- Cím
- Szociológiai kutatások dokumentációja és egyéb tudományos munkák
- Idő(kör)
- 1937 - 2010
- Leírás szintje
- Subfonds
- Terjedelem, adathordozók (feldolgozott)
- 28 levéltári doboz, 3.5 folyóméter
Tartalom és Szerkezet
- Tárgy és tartalom (Kivonat)
- Kemény István tudományos pályája 1946-ban kezdődött a Parasztságunk útja című tanulmánnyal, melyet Máté Áron álnéven publikált. Ebben az időszakban kezdett aktívan társadalomtudományokkal foglalkozni, melyben akadályt jelentett, hogy a szociológiát 1948-ban betiltották Magyarországon, így hivatásszerűen csak 1963-tól végezhette munkáját.
Szakmai elődeinek Pikler Gyulát (jogbölcsész, 1864-1937), Sós Aladárt (építész, 1887-1975), Hajnal Istvánt (történész, 1892-1956) és Szabó Zoltánt (szociográfus, 1912-1984) tekintette. Közülük az első kettő Henry George (közgazdász, 1839-1897) követője volt. Témaválasztásában és kutatási eszközeiben élete végéig fontos hivatkozási alapot jelentettek Kemény István számára.
A kutatásaival párhuzamosan tartott, a korszak tudományos és közéleti tabuit megkérdőjelező illegális módszertani szemináriumokból kinőtt Kemény-iskola az egyik fontos szellemi kiindulópontja volt a hetvenes évek végén élénkülő alternatív értelmiségi mozgalmaknak. Az 1969-ben kezdődő találkozóknak gyorsan hírük ment a társadalomtudományok iránt érdeklődő fiatal értelmiségiek és az állambiztonsági szervek köreiben, Kemény ennek következtében veszítette el végleg állását a Szociológiai Intézetben 1972-ben, miután az intézetben betöltött helyzete már 1970 óta bizonytalan volt a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésszakán a szegénységről elmondott beszéde miatt. A szemináriumok különböző helyeken és különböző összetételekben zajlottak. Az első a gazdasági vezetők viselkedésének vizsgálathoz kapcsolódott, tárgya a kutatói tapasztalatok megbeszélése volt. Az események gyakori résztvevői voltak Bauer Tamás közgazdász, Laki Mihály közgazdász, Madarász Aladár közgazdász, Soós Károly Attila közgazdász, Endreffy Zoltán filozófus és Kozák Gyula szociológus. A később megrendezésre kerülő szemináriumokra már szakmai alapon, több fordulóban toborozták a résztvevőket. A reprezentatív roma kutatással párhuzamosan folyt a szegényvizsgálat, ezek egy nagy közös szemináriummá nőtték ki magukat olyan résztvevőkkel kiegészülve, akik a kutatásokban nem vettek részt. A megbeszéléseken számos alkalommal részt vettek az 1970-es és 80-as évek meghatározó szociológus generációjának tagjai: Havas Gábor, Solt Ottilia, Rupp Kálmán, Csalog Zsolt, Galasi Péter, Kardos László, Törzsök Erika, Román Anna, Göndör György, Lengyel Gabriella, Matolay Magda, Ladányi János, Szalai Júlia, Dávid János és Zsille Zoltán. 1977 után, az emigrációs időszakban már olyanok is a Kemény-iskola növendékeinek tartották magukat, akik nem jártak a szemináriumokra, miközben az államszocialista rendszerhez ideológiailag közelebb állók egyfajta forradalmárképzőként tekintettek az összejövetelekre. Habár Kemény István ezt a vádat elutasította, vitathatatlanul a szeminárium következményének számított a Szegényeket Támogató Alap 1979-es megalakulása, mely már az ő távollétében szerveződött.
Kemény István 1976-ban már fedőnév alatt sem kutathatott. 1977 januárjának végén Párizsba emigrált, 1978 januárjától 1990 szeptember végéig az Ecoles des Hautes Etudes en Scienes Sociales kutatója. Ebben az időszakban főleg társadalomelméleti és történeti kérdésekkel foglalkozott, emellett a korábban elvégzett kutatásainak eredményeit rendezte külföldön magyarul, illetve angolul és franciául megjelenő sajtó alá.
Az állag első sorozatában a Ferge Zsuzsa szociológussal 1963-ban folytatott társadalmi rétegződés kutatás dokumentumai találhatók.
A második sorozatban kaptak helyet az alacsony jövedelműek életkörülményeit vizsgáló kutatás anyagai.
A harmadik sorozat tartalmazza az 1971-es, 1993-as és a 2003-as országos reprezentatív roma kutatások interjúit és tanulmányait.
A negyedik sorozatba kerültek a gazdasági vezetők viselkedéséről szóló, hosszú időre titkosított vizsgálat dokumentumai.
Az ötödik sorozatba kerültek azok szociológiai és gazdasági vizsgálatok anyagai, melyek a gyári munkások élet- és munkakörülményeivel foglalkoztak.
A hatodik sorozatban találhatók a rendszerváltás utáni kisvállalkozók helyzetével foglalkozó kutatás során készült interjúsorozat átiratai.
A hetedik sorozatban az egyéb kutatási anyagok találhatók. Ezek főleg gazdasági, vagy szociológiai tematikájúak. Jelentősebb közülük a Henry George-féle telekértékadó elméleti anyagai, valamint a zsidóság 19. századi helyzetével és a magyar társadalom történetével foglalkozó tanulmányok.
- Iratértékelés, selejtezés, tervezés
- A feldolgozás során selejtezés nem történt.
- Gyarapodás
Nem várható
Hozzáférés és Felhasználás
- Jogi helyzet
- Az általános kutatási korlátozások érvényesek. A gyűjtemény az OSA kutatótermében megtekinthető.
- Reprodukciós korlátozások
- Az OSA kutatótermében oktatási és kutatási célra digitálisan másolható.
- Fizikai jellemzők, technikai követelmények
- A gyűjtemény jó állapotú papír dokumentumokat tartalmaz.
Megjegyzések
- Jegyzetek
- A nyolcvanas évek magyar szociológiája sok esetben Kemény témáit viszi tovább új szerepben, egy évtized elteltével a hivatalos társadalomtudományi szókészletbe is bekerülnek olyan fogalmak, mint a társadalmi mobilitás, a szegénység, a munkaszervezet és a munkaerőpiac, valamint a második gazdaság. Méltatói szerint munkássága tabudöntő volt, azzal a legfőbb tanulsággal, hogy a társadalom kettős szerkezetű: van a hatalom által kikényszerített szerkezet, de mellette ott a hagyományok szerves folytatására épülő másik is.
Ellenőrzés
- Levéltárosi jegyzetek
- A nyolcvanas évek magyar szociológiája sok esetben Kemény témáit viszi tovább új szerepben, egy évtized elteltével a hivatalos társadalomtudományi szókészletbe is bekerülnek olyan fogalmak, mint a társadalmi mobilitás, a szegénység, a munkaszervezet és a munkaerőpiac, valamint a második gazdaság. Méltatói szerint munkássága tabudöntő volt, azzal a legfőbb tanulsággal, hogy a társadalom kettős szerkezetű: van a hatalom által kikényszerített szerkezet, de mellette ott a hagyományok szerves folytatására épülő másik is.