The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, hiding
A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás
Zoltánné Celldömölkön született a tízes években, egy hétgyermekes tisztviselőcsalád második gyermekeként. Apja bányában, és gyárban volt tisztviselő az első világháború előtt. A család 1919-ben Budapestre menekült. Zoltánné gyerekkorának hangsúlyos élménye a szegénység, alultápláltság: a sok gyerek miatt a család rosszabbul élt, mint ami az apja állásából következett volna. A családjuk nem volt vallásos, a vegyesházasságok is teljesen természetesnek számítottak náluk.
Már a háború előtt barátkozott a szociáldemokrata eszmékkel, szakszervezeti eseményekre járt, melyek nagy hatással voltak rá. A harmincas évek végén férjhez ment egy kereskedősegédhez, akit a szakszervezeti kirándulásokon ismert meg. Férje súlyos tüdőbeteg volt, az évek alatt úgy legyengült, hogy hosszú ideig Zoltánné fizetéséből kellett ketten megélniük. A férfi munkaszolgálatban halt meg, egy különösen kegyetlen századnál, amely parancsnokát később fel is akasztották. Apját nem sokkal esküvője után elvesztette, három gyerekkel egyedül maradt anyjának az ő segítségére is szüksége volt.
A sárga csillagot nem volt hajlandó viselni, szerzett egy keresztlevelet, azzal bujkált. Majd egy zuglói bolgárkertészetben dolgozott éveken keresztül több más „titokzsidóval” együtt. Ez idő alatt egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a családjával. A kertészetben azt mondták, hogy gyári munkások voltak a belvárosban, de féltek a háborús műveletektől, ezért menekültek ki a külvárosba. Itt érte a felszabadulás 1945 Januárjában.
A felszabadulás után tudta meg, hogy édesanyja nem sokkal korábban meghalt egy kórházban. Egyik felnőtt húga 1937-ben, másik, fiatalabb húga az anyja halála után, a felszabadulást követően vándorolt ki Izraelbe. A két testvérről hosszú évtizedekig nem tudtak semmit, csak nyolcvanas években vették fel újra a kapcsolatot, azóta endszeresen látogatják egymást.
A háború után a közigazgatásban helyezkedett el, különböző titkárságokon dolgozott könyvelőként. Második férjével, aki szintén holokauszt túlélő, 1945-ben kötött házasságot. Férje diplomáciai állása miatt hosszabb-rövidebb ideig éltek a Szovjetúnióban, az NSZK-ban, illetve Norvégiában is. Három gyermekük született a negyvenes, illetve ötvenes években.