The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Szabó Györgyöt Galgahévízen született 1924-ben, keresztény zsellércsaládban. Őt mint embermentőt deportálták. Három lánytestvére volt, a család nagy szegénységben élt. Épp ezért György az ötödik elemi elvégzése után kénytelen volt munkába állni. Leginkább építkezéseken dolgozott segédmunkásként, és így került fel tizennyolc évesen Budapestre, a Ganz-gyár egyik építkezésére.
Később, egy másik munkája alkalmával itt kellett szembesülnie 1944-ben, a Szálasi-puccsot követően a zsidók üldöztetésével. Néhány munkatársával együttműködve megszervezték a főnökük és annak családjának bujtatását egy e célra épített bódéban. Egy ideig működött a tervük, azonban amikor egy nyilas párttag munkatársuk tudomást szerzett róla, azonnal jelentett feletteseinek. Nem sokkal később egy nyilasokból álló csoport jelent meg a bódénál, és a családot Györggyel együtt egy budai fegyházba hurcolták. Mindez December elején történt, másnap pedig bevagonírozták őket, a transzport pedig elindult Dachau felé.
Nagyjából egy hónap elteltével dolgozni vitték az interjúalanyt. Ekkor lebombázott pályaudvarokat kellett rendbe hozniuk, romot kellett takarítaniuk, éjszaka pedig vagonokban aludtak, egészen addig, amíg egy nap az angolok le nem bombázták azokat. Ekkor gyalog továbbhajtották őket Buchenwaldba, ahol egy Magyarországról deportált orvos segítségével kórházba került. Itt a körülményekhez képest jó ellátásban részesült, miután pedig meghalt a kórház borbélya, és ő jelentkezett a munkára, kétszeres fejadagot kapott, aminek köszönhetően sikerült felerősödnie.
Április 10-én bekerült abba a csoportba, amelyet halálmenetben elindítottak Buchenwaldból, és közülük már csak mintegy száznegyvenen érkeztek meg Mauthausenbe. A lager három nappal megérkezésük után felszabadult, de a körülbelül 30 kilóra lefogyott György ekkor már súlyos beteg volt: hasmenés gyötörte, amelybe majdnem belehalt. Az amerikaiak Linz mellé, Gusenbe vitték, ahol egy hangárban sebtében berendezett kórházban úgy-ahogy feltáplálták, meggyógyították.
Budapesten jelentkezett a DEGOB-nál (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) a Bethlen téren, ahonnan továbbirányították a Szent János Kórház deportáltak részére kialakított osztályára. Kis idő múlva hazament Galgahévízre, ahol a következő két évet mezőgazdasági munkával töltötte.
1947-ben újra Pestre került, és a következő években különböző építkezéseken vállalt munkát. Hamarosan alacsony képzettsége ellenére egy építőipari vállalat bérelszámolási osztályán kapott állást, 1953-tól pedig 1984-es nyugdíjazásáig sofőrként kereste a kenyerét. 1950-ben megnősült, és két gyermeke született.