The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
István a húszas évek első felében látta meg a napvilágot egy budapesti orvos házaspár gyermekeként. Iskoláit kitűnő eredményekkel végezte, az érettségi során azonban antiszemita vizsgaelnöke igyekezett minél inkább lerontani a jegyeit. István a sok nehézség ellenére, apja mintáját követve, mindenáron orvos szeretett volna lenni. Az egyetemre a zsidótörvények értelmében nem volt esélye bekerülni, azt csak a háború után végezte el.
Az interjúalanyt 1944 elején hívták be munkaszolgálatra Budapestről. Először csak a fővároshoz közeli településeken kellett kényszermunkát végeznie, majd hónapok múlva már Kárpátaljára osztották be. István ősszel az első adandó alkalommal megszökött a századától, és visszatért Budapestre, végül itt szabadult fel 1945 januárjában. Szülei egy első kerületi csillagos ház egy szobájába kerültek 1944 áprilisának közepén, tizennégy másik zsidó családdal együtt. Ők a pesti gettóban maradtak életben. A közeli családból mindenki túlélte a meghurcoltatást, István feleségének – aki a háború során még csak a jegyese volt – családját azonban nem tudták megmenteni, hiába rendelkeztek nagy kapcsolati hálóval.
A háborút követően az interjúalany beiratkozott az orvosi egyetemre, melyet az ötvenes évek elején sikeresen el is végzett. Időközben megnősült, feleségével egy gyermekük született az ötvenes évek során. István először gyermekorvosként, majd körzeti orvosként dolgozott, egészen a rendszerváltásig, amikor is nyugdíjba kellett mennie. 1989 után néhány évvel lehetősége nyílt rá, hogy ismét praktizálni kezdjen, így háziorvosként tovább folytatta hivatását. Az ötvenes évek óta ugyanabban a praxisban végezte körzeti- és háziorvosi szolgálatát, melyben édesapja is évtizedekig dolgozott a huszadik század első felétől kezdve. Sokáig oktatott az orvosi egyetemeken, és még kilencven éves kora fölött is a hét minden napján fogadta a betegeit rendelőjében.