The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcipt; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat
János Budapesten született a húszas évek első felében, édesapja keresztény, édesanyja zsidó származású. 1941-ben érettségizett. Apja bankigazgatóként dolgozott. 1948-ban vezető tisztséget akartak ráosztani a kormányban, de nem lépett be a pártba így nyugdíjazták. Egy év múlva elhunyt. Édesanyja szintén bankban dolgozott, tisztviselőként.
Jó nevelést kapott, franciául, németül már gyerekkorában megtanult. Középiskola után Jénában szeretett volna továbbtanulni, de a politikai helyzet miatt nem volt lehetséges. Elment gyakornoknak egy hangerősítéssel foglalkozó céghez, majd beiratkozott a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a katonai felmentés reményében.
1944 áprilisában behívták munkaszolgálatra. A család megvitatta, hogy katonának, vagy munkaszolgálatra jobb-e bevonulni, és úgy találták, hogy katonaként a fronton zsidóként rosszabb helyzetben lenne. A munkaszolgálatot a 44-dik századnál töltötte, Lillafüreden. Elmondása szerint századukban sosem volt kegyetlenkedés, és úgy találta, hogy jobb dolga volt itt, mintha a katonaságban lett volna. 1944 október 15-e után nyugat felé mentek, de parancsnokuknak megsúgták, hogy minél lassabban haladjanak. Az oroszok bejövetelekor a század egy részét elvitték. Egy katonai kórházhoz kerültek dolgozni. 1945 május 3-án ért haza. Hazatértekor otthon mindenkit épségben talált. Édesanyja a háborút egy csillagos házban élte túl.
Háború után folytatta munkáját egy rádiójavító műhelyben. Az egyetemre is beiratkozott, de nem sokkal később abbahagyta. Helyette műszerészi ipari vizsgát tett, majd egy híradástechnikai gyárba került műszerésznek nagyon alacsony fizetéssel. Sok újítást hajtott végre, így egy idő után egyre jobban keresett. Vidéki kiküldetéseken vett részt, és teljesen önállóan dolgozhatott. 1956 után az export részlegre került, és mivel jól beszélt nyelveket, számos fordítói feladattal is megbízták. Egy barátja, aki egy külkereskedelmi cégénél dolgozott segített neki állást találni, és János tizenhét évet töltött ennél a cégnél. 1980-ban átment egy szövetkezeti vállalathoz, végül onnan ment el nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után szaktanácsadóként tevékenykedett.
Az ötvenes években megnősült, azonban házassága tragikus úton, feleség halálával ért véget 1968-ban. Néhány év múlva újranősült. Feleségének már két gyermeke volt, közös gyermekük nem született. Második felesége 2002-ben elhunyt.