The folder contains: sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás
Katalin gyermektúlélő. 1944-ben, hétéves korában ő és családja a Népszínház utcában laktak. A családot 1944 őszén, először egy Kun utcai csillagos házba költöztették, ahol rövid idő múlva megjelentek a nyilasok és leterelték a ház lakóit az udvarra. Az embereket elindították a közeli lovarda felé. A csoportban ott volt az interjúalany édesanyja, öccse, anyai nagyszülei és három nagynéni is. Az édesanya a Kun utcai kórház előtt rosszul lett, így a kórház dolgozói, két gyermekével együtt bekísérték a kórházba. A család többi tagja továbbhaladt a menetben.
Nagyjából egy hétig voltak a kórházban, azt követően, pedig visszamentek a Kun utcai lakásba. Itt már vártak rájuk az elhurcolt nagyszülők és egy nagynéni, akik betegségük miatt visszakerültek a lakásba. Mint kiderült, nem a lovardába vitték őket, hanem a központi gettóba, amit egészségügyi okokra hivatkozva és egy barát segítségével tudtak elhagyni. Ezt követően az édesanya intézkedéseinek köszönhetően mindnyájan a Skót Misszió védelme alá kerültek. A Skót Misszióban, noha szinte mindenki zsidó volt, kereszténynek kellett vallaniuk magukat. Ott a családot szétválasztották, és mindenki álnevet vet fel. A nyilasok valószínűleg megtudták, hogy a misszón belül zsidókat bújtatnak, mert egy napon megszállták az épületet, majd a gettóba hajtották az embereket.
Itt édesanyjának nagy áldozatok árán sikerült elérnie, hogy a család a gettó kórházába kerüljön. A gettóban érte őket a felszabadulás, onnan mentek vissza a Kun utcai házba, és ott éltek 1948-ig, mikor átköltöztek abba a lakásba, ahol Katalin ma is lakik.
Édesapja munkaszolgálatos volt, de sikerült megszöknie. Debrecenbe került és ott próbált munkához jutni, majd innen utazott Budapestre, hogy megkeresse a családját. A szülők a háború előtt kereskedők voltak, és 1945-ben újra megnyitották a nyolcadik kerületi cipőkereskedésüket. Az üzletet 1951-ben államosították. Katalin a háború után folytatta tanulmányait. A pécsi egyetem jogi karára jelentkezett, ahol 1960-ban diplomázott. Kezdetben a Fővárosi Bíróságon, majd a nyolcvanas évektől a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. Számos kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Férje, akivel a bíróságon ismerkedett meg, szintén jogi pályán dolgozott. Gyermekük nem született.