The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, interview transcipt; Holocaust, narrative biographical interview, witness
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, szemtanúEigel Éva az 1920-as évek közepén látta meg a napvilágot Budapesten, egy Erdélyből áttelepült családban. Évának négy testvére volt. Édesapját, aki gyakran betegeskedett, fiatalon veszítette el. Három év múlva édesanyja is meghalt, az interjúalany pedig nagynénjéhez került Nagykátára. Később Évát egy zsidó családnál helyezték el, ahol az egyik nagyszülőt gondozta négy évig. Amikor betöltötte a tizenhatodik életévet, elment dolgozni. Először egy pesti üzletbe vették fel, ahol cselédmunkát kellett végeznie. Később a bátyja segítségével egy gyermektelen család által működtetett cukrászdában kezdett el dolgozni. A háború kezdetén egy gépgyárban dolgozott, ide éjjel is be kellett járnia, mivel többnyire fegyvereket gyártottak. Időközben Évának megszületett az első gyermeke. Ekkor már, mivel az éjszakázást nem tudta folytatni, egy konyhán kezdett el dolgozni. Udvarlójával, későbbi férjével, Zuglóba költöztek. A férfi katonaszökevény volt, ebből adódóan folyamatosan bujkálnia kellett, és még a légiriadók alkalmával sem ment le a pincébe. 1944-ben a velük szemben lévő házban egy fiatal zsidó asszony lakott gyermekével. A szüleit ekkor már csillagos házakba költöztették. Miután Éva kifigyelte, hogy az anya és gyermeke minden nap élelmiszert visznek a családtagoknak, ő is elkezdett segíteni az asszonynak. Addig sétált a kerítés mellett, amíg már senkit nem látott az utcán. Volt úgy, hogy a kerítésen belül egy idősebb férfi várt, neki adta oda a kenyeret. Máskor, amikor nem volt ott senki, csomagolópapírba tekerte az élelmiszert és úgy dobta át a kerítésen.Egy alkalommal a Keleti pályaudvar környékére készült, hogy ott cipőt vegyen a gyermekének, aki akkoriban kezdett el járni. A Dózsa György út és Thököly út sarkán látta, amint nyilasok kísértek zsidókat. Ekkor megszólalt egy sziréna, légiriadót jelzett. Erre az egyik asszony, kisbabájával a karján kiugrott a menetből, és megpróbált bemenekülni egy kapualjba. Az egyik nyilas tiszt Éva szeme láttára lőtte agyon a menekülni próbáló anyát és gyermekét. Elmondása szerint több alkalommal látott meneteket Zuglóban, és Pest belvárosában. Éva férje egy zsidó orvosnál dolgozott az Amerikai úton, ház körüli munkákat végzett. Amikor elkezdődött a gettósítás, a férj ezt az orvost elbújtatta egy munkatársánál, aki utcaseprő volt és egy pincében lakott. Az orvos három-négy hónapig bujkált itt. Éva férje gyakran járt el hozzájuk, vitt nekik ennivalót, erről azonban akkor nem beszélt Évának, csak később mondta el, hogy hová jár el. Az orvos lakásába is el-eljárt, hogy ellenőrizze, nem törtek-e be. Egy alkalommal a férj nem találta ott a zsidó orvost a megszokott helyen, feltételezték, hogy megtalálták és elhurcolták. Még az ötvenes évek során is kutakodtak utána, azonban többé nem érkezett hír felőle. Éva egy másik családról is mesélt, akiknek juttattak élelmiszert. Egy kisfiú járt hozzájuk a konyhára, ő vitte haza onnan alumínium tejeskannában az ételt. A fiút próbálta rávenni, hogy vegye le a csillagot a kabátjáról vagy legalább fordítsa ki a kabátját, hogy ne látszódjon. A gyermek ezt megfogadta, és azután úgy járt hozzájuk a konyhára.A háború után férjével egy ideig külön éltek, majd ismét összeköltöztek. Házasságukból összesen öt gyermekük született. Éva továbbra is konyhai kisegítő munkákat végzett, és közben nevelte a gyermekeit. Az interjú elkészültekor már kilenc unokájuk volt.