The folder contains: 7 sound files of interview (7 .mp3 and 7 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, photos of her personal documents, photos of her early life during the 30's and 40's, letters from the ghetto; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp
A mappa tartalma: interjú 7 audio fájlja (7 .mp3 és 7 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, fotók személyes dokumentumokról, magánéleti fotók a harmincas, és negyvenes évekből, levelek a gettóból; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Bartha Rezsőné az 1920-as években született egy Duna-menti városban, ahol a szülőknek vas-fűszer nagykereskedése volt. Egy nővére volt, akivel jó viszonyt ápolt, együtt nőttek fel.
1936-ig élték ezt a nyugodt polgári életet, ahol iskoláit zsidó elemiben kezdte, majd vegyes polgáriban folytatta, amit –részben kényszerűségből – külföldi tanulmányok követtek. Polgári neveltetésének köszönhetően nagyon jól tudott németül. Bécsi magániskolájából az Anschluss után költözött haza, és apja üzletében dolgozott. 1941-ben férjhez ment, azonban apósa minden eszközzel igyekezett megakadályozni a házasságot, majd egy év múlva el is váltak.
Édesanyja már 1938-ban elakart volna menni az országból, apja azonban ezt nem engedte. Ez lett a család veszte: az apát korán elvitték munkaszolgálatra, majd deportálták, 1945-ben jött még tőle egy képeslap, de a lágerből nem tért haza. A németek bejövetele után édesanyjával, és nővérével Budapesten voltak egy esküvőn. A családnak ekkor lehetősége lett volna Budapesten maradni az ismerősöknél, hátha ott nagyobb eséllyel élnek túl. Anyját azonban hiába győzködték, ő mindenáron haza akart utazni, a lányok viszont a fővárosban maradtak. Dunaföldvárról őt is deportálták, valószínűleg a bergen-belseni táborban halt meg.
Őt és nővérét a KISOK-pályára terelték, ám csak őt deportálták 1944-ben, mert nővére még a transzport elindítása előtt megszökött. Az interjúalanyt innen Ravensbückbe deportálták. A pályán összetalálkozott egy régi ismerősével, akivel végig együtt tudtak maradni a táborban, és a hazaúton is. Az út is rengeteg borzalommal járt: a láger után a felszabadító katonák erőszakoskodását is túl kellett élniük.
A háború után 1948-ig próbálkozott a szülői ház és az üzlet rendbetételével, majd eladott mindent, és felköltözött Budapestre. Itt fényképészként dolgozott. Sok évvel később ment csak újra férjhez. Második férje gyerekeivel jóban van, saját gyereke nem lett. Nővére és családja végül Pesten életben maradtak, velük jó a kapcsolata, az ő gyerekükkel is szoros a viszonya.
Az interjúban nagy hangsúlyt kap az 1992-es év, amikortól Rezsőné szemléletmódja megváltozott, és azóta szervezett keretek között is sokat mesél az átélt borzalmakról. Egy német történésszel folyamatosan filmeket vesznek fel, és világszerte előadásokat tartanak.