The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, camp, forced labour
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, láger, munkaszolgálat
Szűcs Magdolna az 1920-as évek elején született Szombathelyen. Tizenkét éves koráig itt élt szüleivel és két évvel idősebb nővérével, ekkor költöztek fel Budapestre, a Pannónia utcába. Itt egy különbözeti vizsga után a Szemere utcai Ráskai Lea Leánygimnáziumban folytathatta tanulmányait, ahol katolikus, református és zsidó gyerekek együtt tanultak, csak a hitoktatás folyt felekezeti alapon. Később a nővére Marosvásárhelyre ment férjhez, 1944 nyarán innen vitték el nyolc hónapos lányával együtt Auschwitzba, ahol meggyilkolták.
A család többi tagja a fővárosban vészelte át a háborút, Magdolnát kivéve, akit, miután október 15-ét követően a többi, 15-45 éves budapesti nőhöz hasonlóan felszólítást kapott, hogy jelenjen meg csomagokkal a KISOK-pályán, gyalog indítottak el nyugat felé. Az interjúalany csoportját magyar honvédek kísértek, akik elmondása szerint jól bántak velük. Első éjjel egy sváb faluban éjszakáztak, egy tehénistállóban, majd tovább hajtották őket sáncásásra. A lábbelik elkopása, az éhség, és a kemény munka hamar komoly problémát jelentett. Néhány hét után Albertfalvára hajtották őket, egy papírgyárba. Itt már nyilasok felügyelete alatt dolgoztak, aminek következtében egyenes út vezetett a budai téglagyárba, majd pedig a Bécs felé vezető halálmenetbe. Ekkor már az idősek nem bírták a megpróbáltatásokat: sokan meghaltak, az életben maradtak a hullák ruháit kezdték lehúzni. Az interjúalany ekkor határozta el, hogy valahogy megszökik, amit Győr előtt sikerült is végrehajtania. Beszaladt egy vasúti őrházba, ahol szerencséjére egy jóindulatú vasutas elbújtatta a pincében, majd adott neki egy nagy kosarat a feltűnő hátizsák helyett, ellátta jó tanácsokkal, és feltette egy katonákat szállító teherautóra.
Magdolna így csendőrök, német és magyar katonák kíséretében jutott haza Budapestre, ahol viszont súlyos torokgyulladással azonnal ágynak esett. Mint kiderült, szülei közben egy Victor Hugo utcai csillagos házban éltek, és gyógyulása után ide költözött ő maga is. Egy idő múltán, mivel a nyilasoka házból egyre gyakrabban vittek embereket el, hogy a Dunába lőjék őket, egy ismerős házaspárnál bújt el, Angyalföldön. A házaspár gondoskodott róla, egyszer még moziba is elvitték, légiriadók idején viszont nem ment le az óvóhelyre, hogy ne hozzon bajt a fejükre.
A háború végén visszakerült a szüleihez, akik szerencsésen túlélték az ostromot. A lába súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, amelyek csak 2-3 év elmúltával gyógyultak meg teljesen. 1950 decemberétől a vasútnál dolgozott, majd három évet járt a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre, illetve elvégzett egy könyvelői és egy beruházási tanfolyamot. Édesapja 1958-ban, édesanyja pedig 1984-ben hunyt el.
1947-ben megházasodott, férje maga is túlélő volt: a nyilasterror idején a nagybátyjával összekötözve lőtték a Dunába, de mivel a neki szánt golyó is a nagybátyját érte, a víz alatt sikerült megszabadulnia a holttesttől, és kiúszott a partra. A háború hátralevő részében bujkált. 1949-ben megszületett a fiuk.