The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger
Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, szegény, zsidó családban. Tíz éves koráig Kőbányán éltek, azután a belvárosba költöztek. Öccsével együtt négy polgárit végzett, a család anyagi körülményei nem engedték meg, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat. Tizennégy éves korában el kellett mennie dolgozni, tanulmányait csak 1945 után, esti gimnáziumban tudta elvégezni. 1940-ben Istvánné férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett a lányuk.
A háború idején férjét és édesapját behívták munkaszolgálatra, és ő egyedül maradt Pesten lányával és édesanyjával. A német megszállás után csillagos házba költöztették őket, de Istvánné néni – munkatársai és a csillagos ház házmestere segítségének köszönhetően – egészen novemberig eljárhatott dolgozni egy ügyvédi irodába.
1944 novemberében a nyilasok elfogták, és gyalogmenetben hajtották Budapestről Hegyeshalomig. Decemberben 2500 sorstársával együtt (köztük mindössze száz férfival) egy ausztriai lágerbe, Lichtenwörthbe került. Innen vitték őket romeltakarításra, sáncásásra és egyéb munkákra. A foglyok kezdetben naponta harminchárom, majd egyre kevesebb, legvégül nyolc dekagramm kenyeret kaptak. Márciusra már ezt az adagot is csak heti egy vagy két alkalommal kapták meg. Az éhezés mellett rengetegen vesztették életüket tífusz miatt is. A lágert 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lichtenwörth község lakosai közül sokan segítették a foglyokat: élelmet és vizet juttattak be hozzájuk, a tábor felszabadulása után pedig önkéntesek ápolták a betegeket, aminek következtében köztük is elkezdett terjedni a tífusz, amely végül 58 lakos, köztük a polgármester halálát is okozta.
Az interjúalany április 30-án került haza Budapestre. Férje még 1943-ban elesett a Don-kanyarban, édesapja pedig Bergen-Belsenben halt meg. Lánya, édesanyja és öccse a pesti gettóban maradtak életben. Visszaköltözhettek korábbi lakásukba, és Istvánné újra dolgozni kezdett. A negyvenes évek végén újraházasodott, és második férjével együtt nevelték fel lányát. A későbbiekben két unokája született.