The folder contains: 2 sound files of interview (2. mp3 and 2.dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt
Az alany Tolna megyében született az 1920-as években. Édesapja 1942-ben munkaszolgálatosként halt meg féltestvérével együtt. 1942 és 1944 között édesanyja egyedül, nagyon nehéz körülmények között nevelte három gyermekét, egészen 1944. májusáig amikor a bonyhádi gettóba vitték őket. Másfél hónapot töltöttek ott, majd Auschwitzba deportálták a foglyokat. Édesanyját, és testvéreit a megérkezésük után a gázkamrákba küldték, ő maga pedig négy hónapot töltött a barakkokban.
1944. novemberében átvitték Ravensbrückbe, ahol, kiválasztották munkára és elszállították Lippstadtba, ahol egy irodában dolgozhatott, itt adminisztratív feladatokat végzett. A lágert folyamatosan és egyre intenzívebben bombázták, így négy hónap elteltével közölték vele, hogy a többiekkel együtt valahová máshová viszik. Út közben általános volt a fejetlenség: sokan meghaltak, a németek közül sokan elmenekültek, mások, amint tehették lecserélték egyenruhájukat civil holmira. A több napos menetelés során elhatározta, hogy megszökik. Néhány órás bolyongás után egy német tanyára került, ahol befogadták, pihenni tudott, élelmet kapott majd később munkát is. A tanya tulajdonosai megelégedtek azzal, hogy hadiszökevény, nem érdeklődtek sorsa iránt.
Májusig volt ott, amikor egy napon, egy németül jól beszélő, zsidó származású orosz tiszt érkezett hozzájuk. A tiszt kifaggatta őket a történtekről, és ő elmesélte a tábori élményeit. A tiszt megpróbálta meggyőzni az interjúalanyt, hogy ne menjen vissza Magyarországra, inkább maradjon nyugaton, de őt még éltette a remény, hogy édesapját élve találja otthon.
Egy szegedi lány társaságában vágott neki a hosszú útnak, és hazaérkezésük után is tartották a kapcsolatot. Miután hazakerültek, néhány hétig életben maradt budapesti rokonainál szállt meg, majd visszatért szülővárosába. Otthonában már egy idegen család lakott, a szomszédok egy része ellenséges volt. Elmondása szerint egy örömteli dolog történt otthon, amikoris életben találta a kutyáját. Mivel már semmi nem kötötte otthonához, úgy döntött, hogy visszamegy a fővárosban élő rokonaihoz, akikkel meglehetősen rossz viszonyt ápolt.
Első férjét, aki szintén holokauszt túlélő volt, még a háború előttről ismerte. A férfinek egy Pécshez közeli településen volt textilüzlete. A háború után két évvel házasodtak össze, egyetlen gyermekük született. Húsz évvel a házasságkötés után elváltak.
Az interjúalany hét év után ismét férjhez ment. Második házasságának férje halála vetett véget. Egy évtizeddel később fiát is elvesztette.