The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, child's separation from parents
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, gyerekként szülőtől elválás
Székely Magda gyerektúlélő, 1936-ban született Budapesten, egy zsidó család egyetlen gyermekeként. Egy budai elemi iskolába járt, amelyet csak a háború után fejezett be.
A német megszállást követően a családnak egy hetedik kerületi csillagos házba kellett költöznie. Ősszel már rendszeresek voltak a nyilas razziák, egy alkalommal pedig elvitték Magda édesanyját is akit soha többé nem láttak: később olyan hírek jutottak el hozzájuk, hogy Hegyeshalomnál még életben látták, egyebet azonban nem sikerült kideríteni. A családnak (egy nagynéni és annak hat éves lánya volt velük) sikerült svéd menleveleket szereznie, december elején pedig védett házba mentek. Ezt követően azonban a felnőttek úgy látták, nagyobb biztonságban lesznek a gettóban, ahol legalább a nyilasok zaklatásaitól nem kell félniük. Megkértek egy rokonszenvesnek tűnő, de idegen hölgyet, hogy segítsen a gyerekeken, ha tud, ő pedig elvitte Magdát és unokahúgát egy katolikus apácazárdába.
Az intézmény valójában javítóintézetként működött, a gyerekeknek pedig végig kellett nézniük az ott folyó kegyetlenkedéseket is. Állandó félelemben éltek, amit csak fokozott, hogy a nyilasok egyszer betörtek a zárdába, az ott bújtatott zsidók után kutatva, és csak a szerencsén múlt, hogy nem találtak rájuk.
A főváros ostroma idején a zárdát bombatalálat érte, az intézet leégett, úgyhogy tovább kellett állniuk. Az apácák egy sváb családnál helyezték el őket, akik mint kiderült, meggyőződéses antiszemiták voltak, de mindvégig úgy tudták, hogy kibombázot keresztény gyerekekről kell gondoskodniuk. A rendes ételt már jó ideje nem látott lányokat paprikás krumplival, lekváros kenyérrel etették, napi fürdési lehetőséget biztosítottak számukra, sőt még játékokat is szereztek nekik. Végül az ostrom végét is itt élték meg: Magda sokáig várta, hogy érte jöjjenek, de végül szülei helyett apai nagynénje, unokatestvére édesanyja jelent meg. Noha az édesapjának sikerült túlélnie a gettót, olyan gyenge volt még, hogy nem tudott eljönni a lányáért.
Az elkövetkező években nagynénjével és unokatestvérével éltek együtt. A háború után egy budai nyolcosztályos gimnáziumba ment, ahol érettségi vizsgáit is sikerrel letette. Elsőre nem vették fel az egyetemre, ezért egy éven keresztül egy üzemben játékbabák arcát festette, nyolc fillérért darabját. A következő évben aztán felvételt nyert magyar-bolgár szakra, amelyet 1958-ban végzett el. Ekkor a Magvető Könyvkiadóhoz került szerkesztőként. 1968-ban elbocsátották állásából, mint később kiderült, cionizmus vádjával. 1969-ben az Európa könyvkiadónál kapott szerkesztői és fordítói állást, végül innen ment nyugdíjba 1991-ben.
Versírással először tizenkét évesen próbálkozott. Ekkoriban kezdődött ismeretsége, majd jó barátsága Tóth Árpád lányával, Tóth Eszterrel, aki kezdettől fogva terelgette, segítette őt tehetsége kibontakozásában. Hozzá hasonlóan nagy hatással volt költői fejlődésére az Újhold köre, azon belül is Nemes Nagy Ágnes, akivel 1958-ban ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot. 1963-ban ment hozzá a szintén költő, és szintén soá-túlélő Mezei Andráshoz, akitől egy fia született.
Magda a József Attila- és a Füst Milán-díj után 2005-ben a Kossuth-díjat is átvehette, 2007-ben pedig megjelent összegyűjtött műveinek kiadása. 2007. április 30-án, nem sokkal az interjú befejezése után rövid betegséget követően elhunyt.