The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Krausz Marika Hajdúnánáson született, egy bádogosmester első gyermekeként, a harmincas évek végén. Még a háború előtt született egy öccse, akivel nagyon szoros testvéri viszonyban voltak. 1944-ben a középpolgári családot nagy, sok szobás lakásukból a gettó területén egy kis házba költöztették több családdal együtt. Az édesapa ekkorra már munkaszolgálatos volt, a gettóba Marika, édesanyjával, öccsével, és nagyszüleivel került. A deportálások során egy Bergen-Belsenbe tartó transzportba kerültek, a lágerben pedig csodával határos módon végig együtt tudott maradni a család. Hamarosan Kinderheimbe vitték őket, ahol édesanyjának mezőgazdasági munkát kellett végeznie, Marika pedig öccsével a barakkban töltötte a napokat. Az anya testvérét kivéve, aki egy súlyos betegség következtében életét vesztette a barakk-kórházban, mindenki túlélte a meghurcoltatást. Az interjúalany nagymamája a téli hónapokban egyre rosszabb állapotba került, a többieknek rejtegetniük kellett a barakkban, mert az idős nő nem bírta volna ki a sokszor órákig tartó apelleket. Marika és öccse is tífuszos, illetve kanyarós lett, édesanyjuk ápolta őket, de életben maradtak. A felszabadulás után a család még sokáig nem tért haza, ugyanis több hetet töltöttek egy német üdülőváros egyik elhagyatott házában, ahol élelemmel jól el voltak látva, és meg tudták várni, hogy mindenki felépüljön. Hazatérvén találkoztak az édesapával, aki épségben hazakerült a munkaszolgálatról, a család pedig visszaköltözhetett a régi házba. Lakásukat igen, de bútoraik nagyrészét nem kapták vissza.
A háború után Marikának még két kishúga született, a család bízott az új élet lehetőségében. Miután elvégezte alapfokú tanulmányait, kereskedelmi iskolába kezdett járni. A Hajdúnánásra hazatérő zsidók nagy része elhagyta a települést, még az 1956-os pogrom előtt, melynek Marika családja is elszenvedője volt. A forradalom hangulatától megrészegült lakosok egy este a tíz évvel ezelőtt lágerekből visszatért helyi zsidók ellen lázadtak fel. Azokat a zsidó férfiakat keresték, akik 1945 után részt vettek a népbírósági perekben, és elítéltek korábban a nyilasokkal együttműködő hajdúnánási polgárokat. Az egyik férfi egy éjszakán át Marikáék házában bujkált, mielőtt elhagyta a települést és sikeresen Amerikába disszidált. A csőcselék másnap érkezett Marikáék házához. A keresett férfi ekkor már nem volt ott, de mindenüket feldúlták, összetörték apja műhelyét, megfélemlítették a családot. Öccsének feltehetőleg ez adta a döntő lökést, hogy 1957- ben Izraelbe alijázzon, őt a család négy évvel később követte. Marika ekkor már a vőlegényével élt, ők Magyarországon maradtak, de már a kezdetektől fogva – részben a család külügyminisztériumi kapcsolatainak köszönhetően – rendszeresen látogatták egymást.
Az interjúalany harminc évig a kereskedelemben dolgozott, egy nagyvállalat bútoripari osztályán volt eladó, majd osztályvezető. Három gyermeke született, két lánya és közel tíz évvel később egy fia. A nagyobb ünnepeket minden évben megtartják, Marika azonban – férjével ellenben, aki a debreceni zsidó hitközség aktív tagja – nem tartja magát vallásosnak.