Thomas Revesz

Call Number
419-0-1:1/222

General information

Call No.:
419-0-1:1/222
Part of series
HU OSA 419-0-1 Júlia Vajda Interview Collection on Totalitarianism and the Holocaust: Interviews with Holocaust Survivors and Background Material
Located at
Digital container #1 / No. 222
Digital ver. identifier
HU OSA 419-0-1_001-222
Original Title
Revesz Thomas
Date
2006
Level
Folder
Primary Type
Audio
Language
Hungarian

Content

Contents Summary
The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labur, camp
A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger
Thomas Revesz (Révész Tamás) Budapesten született, édesapja körzeti orvos volt a nyolcadik kerületben és pszichoanalitikus is egyben, magánpraxissal. Édesanyja elsősorban a háztartást vezette. Tamásnak egy húga volt, aki kereskedelmi iskolát végzett, és a háború kitörése előtt a külkereskedelemben dolgozott. A család jómódban élt, a szülők több idegennyelvet beszéltek, világlátott emberek voltak. Tamás elemi iskolásként németül tanult, és tizenkét évesen Bécsbe küldték az ottani rokonokhoz, hogy elmélyítse a nyelvtudását. Miután hazatért az osztrák fővárosból, szülei egy budapesti olasz gimnáziumba küldték, ahol sikeresen leérettségizett. A negyvenes évek elején nyert felvételt földrajz-történelem szakra.
Az interjúalany 1944 áprilisában vonult be munkaszolgálatra Jászberénybe. Itt két hetet töltöttek, majd vonatra rakták és Erdélybe vitték őket. Nagyváradig jutottak, ahol csendőrök kiparancsolták az embereket a vagonokból és a nagyváradi gettóba szállították őket. Két hét elteltével ismét bevagonírozták őket, a transzport pedig elindult Auschwitz-Birkenauba.
Auschwitzban a zöldségeket válogató részleghez került: egy bunkerben kellett szortírozniuk a beérkezett élelmiszert. A bunkert a vonatsínekhez közel építették, hogy a beérkező transzportok maradék élelmiszerei gyorsan, és rövid úton kerüljenek feldolgozásra. E munkának köszönhetően azon kevés foglyok közé tartozott, akik élelemben nem szenvedtek hiányt.
1945 januárjában átmasíroztatták Gusenbe. Itt szintén a zöldségesek részlegébe került, majd amikor már fogytán volt az élelmiszer, nehezebb fizikai munkára osztották be: nehézgépek alkatrészeit kellett cipelnie. Egy hónapot volt ebben a táborban, amikor ismét útnak indították. Ekkor már nagyon legyengült állapotban volt. A menetet Gunskirchen mellé egy sötét erdőbe vitték, és egy kis házban helyezték el az embereket. Tamás a tífuszos foglyokkal telezsúfolt házban a mestergerendán talált magának helyet: szó szerint odakötözte magát és már egészen lesoványodva, legyengülve a magasban fekve töltött két-három napot. A kinti zajokból tudták meg, hogy megérkeztek az amerikaiak. A felszabadító csapatok Hörshingbe, egy amerikai katonai támaszpontra szállították őket, ahol ápolást és ellátást kaptak. Május végén Linzbe szállították, onnan pedig egyénileg jutott haza.
Budapesten életben maradt nagybátyjától tudta meg, hogy családja a nyilas vérengzés áldozata lett. Segítséget senkitől nem kapott, egykori otthonában idegenek laktak. Nehezen állt talpra: sokáig ismerősöknél, volt professzoránál húzta meg magát, míg végül az egykori Személynök utcában telepedett le társbérletben.
Egyetemi tanulmányai utolsó vizsgáit nem fogadták el, így még egy szemesztert kellett kijárnia, emellett egy kesztyűüzletben dolgozott segédként. Az egyetem elvégzése után a Dorogi Szénbányákhoz került, mint geológus technikus. Itt ismerkedett meg első feleségével, akitől egy gyermeke született. 1988-ig voltak házasok.
Tamás és felesége 1956-ban az emigráció mellett döntött. Győr irányában mentek át a határon, és néhány hét bécsi tartózkodás után megkapták az angol befogadó okmányokat. Egy vagy másfél évig segédmunkát végezetek feleségével, amikor végül, 1958-ban egy exeteri egyetemi állást sikerült elnyernie. Nyugdíjba vonulásáig az egyetemen dolgozott. Válása után 1991-ben ismét megnősült, második feleségét a kétezres évek elején veszítette el.

Context

Associated Names
Molnár, Szilvia (Interviewer)

Subject / Coverage

Collection Specific Tags
deportálás, deportation, forced labor, gettó, ghetto, Holocaust, Holocaust survivor, Holokauszt, holokauszt túlélő, Jew, munkaszolgálat, narratív életútinterjú, narrative biographical interview, persecution, persecution of Jews, sárga csillag, Shoa, testimony, üldöztetés, yellow star, zsidó, zsidóüldözés