The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding
A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás
L.A az 1930-as évek első felében született Budapesten. Édesanyja ortodox családból származott, ő csak a nagyobb ünnepeket tartotta meg, édesapja nem volt hívő. Elmondása szerint értelmiségi identitását apjának köszönheti, aki sokat mesélt neki irodalomról, a zsidósága pedig anyja révén került közel hozzá.
Az elemi iskola első három osztályát Újlipótvárosban végezte, félig zsidó osztályban. Negyedik elemiben át kellett mennie egy budai, iskolába, ahol egy összeszokott, keresztény osztály egyetlen zsidó tanulójaként kellett boldogulnia. Ezek után átkerült a zsidó gimnáziumba. Itt jó tanárok felügyelete alatt és barátságosabb osztálytársak között folytathatta tanulmányait. Az 1943-44-es tanévben súlyos betegségben esett át, és csak márciusban kezdett iskolába járni, így alig néhány hetet járt csak iskolába.
A német megszállás után a család csillagos házba került, és innentől kezdve L. A. számára megkezdődött az állandó veszélyérzet időszaka. Október közepén a családtagnak számító háztartási alkalmazottjukkal együtt az anya hadirokkant testvérénél bújtak el. Valamivel később átmentek egy másik nagybácsihoz Újpestre, és a hátralevő idő nagy részét az itteni pincében töltötték. Az interjúalany leginkább a rettegésre emlékszik a bujkálás idejéből, amely a számos oldalról tapasztalt segítőkészség okozta jó érzéseket is elnyomta. A folyamatos antiszemita inzultusok elviselése óriási megterhelés volt számára. Egyszer nyilasok razziáztak az épületben: megszállták a házat, elállták a kijáratokat, és zsidókat kerestek. Végül nem találták meg őket, de az ekkor átélt rettegés máig feldolgozatlan traumát okozott életében. Egy másik alkalommal, karácsony után, amikor az oroszok már nagyon közel voltak, édesanyját, aki rendszeresen kijárt vásárolni a búvóhelyről, letartóztatta a Gestapo, és felvitték a Svábhegyre, hogy kivégezzék. Az utolsó pillanatban sikerült megállapodnia egy nyilassal, hogy ha segít neki megszökni, igazolja majd a háború után, hogy megmentette az életét. A nyilas hazakísérte, és az ostrom végéig velük bujkált.
Az oroszok győzelme sem jelentett számukra igazi felszabadulást, mert ekkortól a katonák erőszakoskodásától kellett félniük. Számtalan hír érkezett hozzájuk arról, hogy miket művelnek a városban a megszálló katonák. Végül ezt az időszakot is épségben megúszták, de nagy lelki megterhelés volt számára.
A háború után folytatta megszakadt tanulmányait. 15 évesen első lelkesedésében belépett a Kommunista Pártba, de ott sem talált igazi identitásra. Később egész életében próbált különböző közösségekbe beilleszkedni, ám sehol sem érezte otthonosan magát. Érettségi után az orvosi egyetemre jelentkezett, ahova fel is vették.
Az ötvenes évek közepén diplomázott, ezt követően nyugdíjazásáig különböző intézményekben volt belgyógyász. Pár évvel később férjhez ment egy keresztény-középosztálybeli férfihoz, de házasságuk rövid idő után véget ért. 11 évvel később a férfi öngyilkos lett, és közös gyermekük is fiatalon életét vesztette.