The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, death march, camp, Jew, Auschwitz
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, zsidó, Auschwitz
Az interjúalany az 1920-as évek közepén született egy kárpátaljai településen. Családja meglehetősen gazdag volt, szüleinek rajta kívül még öt gyermeke született. Az apa rőfös boltot üzemeltetett, az anya gyári munkásként dolgozott. Az elemi iskolát szülővárosában, a polgárit pedig egy közeli, nagyobb településen végezte.
1944 márciusában-áprilisában a családot a városi gettóba zárták, majd néhány nappal később számos sorstársukkal együtt továbbvitték őket a közeli téglagyárba, ahol német katonai és magyar csendőri őrizetben töltötték a következő heteket. A téglagyárból május elején megindultak a transzportok Auschwitzba, és nem sokkal később a családot is bevagonírozták.
Auschwitzban a szelektálás során az anyát a két kisebb gyerekkel azonnal elgázosították. Két fiútestvére munkaszolgálatosként, apja pedig a buchenwaldi táborban lett a holokauszt áldozata. Az interjúalany testvérével együtt munkára került. Ezek után beosztották őket a blokkjukba, ahol aztán két hónapot kellett tölteniük. Ez alatt az idő alatt a latrinákat takarították, és elvégeztek minden munkát, amit rájuk bíztak, testvérével mindvégig igyekeztek együtt maradni.
Két hónap elteltével meghallották egy szlovák fogolynőtől, hogy munkára lehet jelentkezni egy másik táborba. Megfogadták a tanácsot, és jelentkeztek. Folyamatosan ügyelniük kellett arra, hogy titokban tartsák rokonságukat, hiszen a családokat igyekeztek szétszakítani.
A munkatáborban egy alkatrészgyárban dolgoztatták őket, 12 órás műszakban. A műszak kezdetére gyalogmenetben kísérték őket a gyárba, a végén pedig ugyanígy vitték vissza a csoportot a lágerbe. Egy alkalommal az őrök felfedeztek az interjúalany testvérénél a plusz ételadagot, és egy másik rabbal együtt halálra ítélték. Egy tiszttől sikerült kikönyörögniük, hogy életben hagyják, cserébe plusz munkaként minden reggel ki kellett takarítania a szállását.
1945 januárjában a Vörös Hadsereg közeledése miatt a németek kiürítették a tábort, nyitott vagonokba zsúfolták a foglyokat, és üres táborokat kerestek nekik. Több, mint két hétig szállították őket táborról-táborra. Az egyik este folyamán sikerült megszökniük, és egy közeli bunkerben rejtőztek el. Az őrök kutyákkal keresték őket, de nem sikerült rájuk találniuk, így megmenekültek, és egy kis várakozás után visszaindultak az időközben felszabadult tábor felé. Innen egy autóbusz vitte őket tovább Pozsonyba, ahonnan Pestre szállították őket.
Pesten ruhát és élelmet kaptak a DEGOB-tól, majd azonnal hozzáláttak megmaradt hozzátartozóik felkutatásához. Ennek során jutott az interjúalany Kárpátaljára, ahol életben maradt nagynénje élt, és később itt ismerkedett meg férjével, akivel még abban az évben összeházasodtak. A lágerből hozott egészségügyi problémái miatt hosszasan feküdt kórházakban, dolgozni is több év múlva kezdett el. Az 1980-as években ment nyugdíjba, egy lánya és két unokája van.