The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
György a húszas években született Budapesten, egy középpolgári zsidó család gyermekeként. Édesapjáról nincs emléke, György másfél éves volt, mikor apja meghalt - mint György tizenhat évesen megtudta, öngyilkos lett egy kártyaadósság miatt. Az apa halála után az anyai nagymamához költözött édesanyjával. A nagymamánál élénk társadalmi élet zajlott, péntekenként vacsora után römipartikat játszottak a családtagok és a meghívott vendégek. Az édesanya 1926-ban újra férjhez ment és a férfi lakásába költöztek. György kilenc éves volt, mikor édesanyját is elvesztette, aki rákban halt meg. Nagynénjei az édesanya halála után mindenáron maguk mellett akarták tudni a kisfiút, így aztán György tíz éves korától hol egyik, hol másik nagynénjénél, és nevelőapjánál lakott felváltva, majd a férfi újbóli megházasodása után végleg édesanyja testvéréhez költözött.
A harmincas évek végén, a gimnázium elvégzése után az interjúalany egyetemre jelentkezett. Kisgyerek korától orvos szeretett volna lenni, de mivel a zsidótörvények miatt nem lett volna lehetősége rá, hogy az orvosi egyetemre felvételt nyerjen, a Műegyetem mezőgazdasági szakára kezdett járni, azzal a szándékkal, hogy majd átjelentkezik, ha már a körülmények engedik. Minden évben próbálkozott is, hiába. 1944-ben végül megszerezte mezőgazdász diplomáját. Nyáron már őt is behívták munkaszolgálatra, de egy korábbi balesetének köszönhetően egy speciális századba osztották be. A kelenföldi banánszárítóban kellett lakniuk, de György kijárhatott, és még otthon is aludhatott. Három hónap után átirányították a századot Felsőhangonyba, ahol családoknál szállásolták el a munkaszolgálatosokat, majd újabb három hónap letelte után Kecskemétre kellett mennie a századnak. Az interjúalany visszakerült ezután Pestre, ahol újabb szolgálatokra osztották be. Közben a nagynénje szerzett svájci menlevelet, és a Budai Téglagyárból már ennek köszönhetően el is engedték őket. Az Újlipótvárosban több védett házban is laktak, szörnyen zsúfolt körülmények között.
1944 májusában megházasodott, hogy biztonságban tudja szerelmét – ugyanis elterjedt az a pletyka, hogy azokat a nőket, akik férjnél vannak, nem viszik el. Ezek után együtt bujkáltak hamis papírokkal. A felszabadulás előtt a Ráday utcában laktak egy apácák által üzemeltetett intézetben, ahol több társukkal együtt menedéket kaptak. December 25-én bombatámadás érte a házat, mindenki levonult az óvóhelyre és ott vészelték át a hátralévő időt.
A felszabadulás után a feleségével és nagynénjével a tizenharmadik kerületbe költöztek. Hosszú ideig itt éltek, és amikor 1945-ben megnyíltak az egyetemek, György azonnal beiratkozott, és elkezdte orvosi tanulmányait. Az egyetem alatt már gyerekeik születtek, az interjúalany pedig fordítóként keresett pénzt, hogy eltartsa a családot. Egyetem után az Országos Élelmiszer Tudományi Intézetben kapott állást, majd az Országos Kardiológiai Intézet gyakornoka, majd munkatársa lett, végül innen ment nyugdíjba.
A hatvanas években egy kardiológiai konferencián ismerkedett meg második feleségével, akivel később epidemiológiai kutatásokon dolgoztak együtt. A hetvenes évek során György a WHO-nál dolgozott Skandináviában, majd külföldi egyetemeken volt óraadó. A rendszerváltás óta ismét Magyarországon él családjával. Házasságaiból három gyermeke született.