The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp,
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, gettó, halálmenet, láger,
István az 1920-as évtized elején született Budapesten, anyai ágon ágostai hitvallású, apai ágon zsidó családba. Édesapja textilkereskedő-segéd volt, édesanyja pedig női szabóságot tanult, ám nem dolgozott a szakmájában, háztartásbeli volt. Szerény körülmények között, és állandó nélkülözésben éltek. Az elemi négy osztályát egy hetedik kerületi iskolában végezte, kitűnő eredményekkel, de iskolai teljesítménye a gimnáziumba kerülve visszaesett. A gimnáziumot nem fejezte be, tanulmányait előröl kezdve a Felső Kereskedelmibe került. Az iskola elvégzése után bőrdíszműves-inasként dolgozott, közben keresztanyja színpaditánc iskolájába is járt, egészen a munkaszolgálatos behívójáig.
Az első behívást meg tudta úszni egy ismerőse segítségével, aki felmentő papírt szerzett neki, ami tanusította az alkalmatlanságát, legközelebb hat hónap múlva kapott ismét behívót. Negyvenhárom augusztusában a Borba szóló menetlevelét leleményességének köszönhetően kicserélték, és Hárosszigetre vonult be, a Keresztény Kisegítő Munkaszolgálat kötelékébe. Tavasszal átirányították Erdélybe, a nyilas hatalomátvétel napján Ungváron volt. December elején Putnok magasságában bevagonírozták őt, és munkaszolgálatos társait, és elindultak Zsolna felé, majd végül Kópházán álltak meg. Itt szíjgyártóként dolgoztatták, majd februárban gyalogmenetben Mauthausenbe hajtották őket, majd a front közeledtével Gurskirchenbe. A szövetséges csapatok itt szbadították fel tavasszal. Miután elindultak Magyarország felé, elvesztette eszméletét, és csak Linzben tért magához, egy kórházban, ahol rendkívül rossz fizikai állapota miatt hetekig feküdt.
Pár hét után néhány rabtársával gyalog indultak el Magyarország felé, majd Bécsben kaptak igazolást a Vöröskereszttől, ami tanusította deportálásukat. Ennek az adminisztációnak köszönhetően a Magyar Rádió név szerint említette, mint túlélőt, így édesanyja a lehetőségekhez mérten meleg étellel várhatta hazaérkezését Budapestre. Augusztus elején tért haza, és egy hónap elteltével már munkába állt, és bőrdíszművesként helyezkedett el.
Szűk családja szintén túlélte a vészkorszakot, nagybátyjait, és nagynénjeit azonban elveszítette. Először 1947-ben házasodott meg, és három gyermeke született. Második házasságát a nyolcvanas évek elején kötötte. A holokauszt óriási traumát jelentett az életében, azonban a boldogságkeresés iránti nagyon erős vágya sosem engedte, hogy ez határozza meg az egész életét. Idős korára is egészségesen, és sportosan él, már egy jó ideje második feleségének vidéki házában. Nyugdíjba vonulása után még hét évet dolgozott a szakmájában.