The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour
A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat
Obláth György közgazdász 1918-ban született Budapesten. Polgári családban nőtt fel, apja Somogy megyei, anyja részben borsodi, részben Nagyvárad környéki zsidó családból származik. 1944-ig műhímző, művirágkészítő üzemük volt, amit apja alapított, majd az ő halála után édesanyja vezette. György az elemi és a polgári iskolák elvégzése után 1936-ban érettségizett. Még ebben az évben jelentkezett az orvosi egyetemre, de származása miatt nem nyert felvételt. Később azonban sikeresen jelentkezett a közgazdász szakra. Miután a zsidótörvények miatt egyre nehezebb volt állást találnia, anyja üzemében kezdett könyvelni.
1940 szeptemberében hívták be először munkaszolgálatra, azonban hamarosan leszerelték, mert egyetemi hallgató volt. A második behívója 1942-ben érkezett meg, ekkor Galántára került kiképzésre, majd Kápolnásnyékre mezőgazdasági munkára. Innen Csalapusztára vitték, ahol egy kőbányában dolgoztatták. A váci elosztó laktanyából került vissza Budapestre egy hadizsákmányraktárba. Ekkor már jobb volt a helyzete, találkozhatott anyjával, és későbbi feleségével is, akivel 1944 áprilisában kötöttek házasságot. A hamis papírokat már tavasszal beszerezték, azonban ezeket csak ősszek kezdték használni.
1944 augusztusában György hamisított magának egy eltávozási engedélyt, és nem ment vissza a gyárba dolgozni. Ekkor kerültek a Szív utcába, ahol felesége nagynénje lakott szintén zsidó férjével. Mindannyian erdélyi menekültnek adták ki magukat, a sárga csilagot egyikük sem viselte. Az interjúalany édesanyja egy svéd védett házban lakott, itt élte túl a vészkorszakot, csakúgy mint felesége szülei.
1945-ben György feleségével egyetemben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd az ötödik kerületi előljáróságon dolgozott. 1946-ban az elhagyott javak kormánybizottságában kapott helyet. Az ötvenes évektől számos külkereskedelmi nagyvállalat felőszintű vezetője lett, és tanított a Vörös Akadémián is. A 1960-tól négy évig az indiai külképviseleten dolgozott, majd hazatérése után részt vett az új gazdasági mechanizmus kialakításában. A hetvenes évek elején ismét félreállították, és Rómába küldték, hogy az ottani külképviseletet vezesse.
1986-ban ment nyugdíjba, de még ezután is dolgozott különböző felügyelő bizottságokban. Két fia született az ötvenes évek során. Obláth György 2012-ben, életének 95. évében hunyt el Budapesten.